Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-27 / 21. szám
A kiságyban parányi emberke alszik. Hirtelen felsír s ágya fölé féltő gonddal és szeretettel nem az édesanyja - hanem egy egészségügyi nővér hajol. Puha tenyerével megsimogatja az apró fejecskét, s a kicsi megnyugszik. Erről a gyerekről és számos társáról megszületésük pillanatában lemondtak. A Bratislavai I. Városkerületi Nemzeti Bizottság szociális osztályán Emília Sarlóvá szakelőadóval beszélgettünk az örökbefogadás lehetőségeiről, feltételeiről.- Csak azoknak a gyerekeknek kereshetünk új szülőket, akik a jog szerint adoptálhatóak. Hogy ez mikor következik be? Ha az anya az eddig megszabott egy év helyett fél évig nem érdeklődik gyermeke felől (a törvény április 1-től módosult) vagy a szülés után lemond róla. A gyermek gyermekotthonba kerül és ha egészséges, néhány hónapon belül új otthonra, szerető szülőkre talál - hallottuk, majd megtudtuk, hogy évről évre nő azok száma, akik gyereket akarnak örökbe fogadni.- Az adoptálni kívánók állandó lakhelyük nemzeti bizottságára adják be kérvényeiket. De szükségünk van mindkét szülő erkölcsi bizonyítványára, a házassági tanácsadó, a szakorvos vizsgálatának eredményeire, ismerni akarjuk lakás- körülményeiket, anyagi helyzetüket és sorolhatnám tovább a feltételeket. Ha a szülők megfelelnek a követelményeknek és alkalmasak a gyereknevelésre elküldjük őket a kerületünkbe tartozó gyermekotthonba, hogy ott beszéljék meg a továbbiakat. A Vaskút felé vezető út mentén található az a gyermekotthon (régebben csecsemőotthon) ahová a bratislavai és a galántai járás gyerekei tartoznak 3 éves korukig.- A kicsiket három szempont szerint csoportosítjuk - tájékoztatott beszélgetésünk kezdetén Viera Toldyová, igazgató főorvos. - A nálunk elhelyezett 154 gyerekről csupán néhányról mondott le az anyjuk megszületésük után. Ezek alkotják a legkisebb csoportot. A másik, legnagyobb csoportba tartoznak azok a picik, akik a rossz családi körülmények miatt kerültek hozzánk. Sok a felelőtlen kapcsolatból született gyermek, akikről anyja nem mondott le ugyan, de nem hajlandó törődni sem velük. Vannak olyan esetek is, amikor a leányanyák csak átmenetileg, amíg megoldják lakásgondjukat, helyezik el itt gyermeküket, de látogatják, érdeklődnek felőle. Ugyancsak szükségmegoldás az olyan gyerekek elhelyezése, akiknek az édesanyja megbetegedett, s az apa nem tudja ellátni a picit - ők édesanyjuk felépülése után hazatérnek. A harmadik csoportot a szel- lemileg-testileg fogyatékos gyerekek alkotják (az összlétszám 25 százalékát képezik), akik egészségügyi okokból kerültek hozzánk - őket természetesen nem lehet adoptálni. Amikor 1961-ben átvettem az akkori csecsemőotthont, csupán egy beteg gyermekünk volt - emlékezett vissza az igazgató főorvos. - Az anyák a nem kívánt terhesség alatt folytatják rendezetlen életüket, és ez sajnos, az újszülöttön meglátszik.- Hogyan készítik elő a gyereket az adoptálásra? Megtudtuk, hogy az újonnan érkező csecsemőt elkülönítik, majd szakorvos, neurológus, pszichológus és gyermek- gyógyász vizsgálja meg. Ebben a gyermekotthonban elérték, (sok helyen ez csak álom) hogy minden gyereket genetikai vizsgálatnak vetnek alá.- Előfordul, és nem ritkán, hogy az egyik szakorvos ismételt kivizsgálást rendel el, mert kételyei vannak. Csak akkor, ha a leletek egyértelműen kimutatják, hogy a gyerek egészséges, és ha feltételezzük, hogy a gyermek jogilag örökbefogadható, vagy az lesz, kezdhetjük meg a szülőkkel az előzetes tárgyalásokat. A gyerekek érdekeit védve és szem előtt tartva választják ki a sok jelentkező közül a megfelelő házaspárt, akiktől pszichológusuk megtudja elképzeléseiket a gyerekkel kapcsolatban.- Igaz, hogy néha a leendő szülők nagyon türelmetlenek, minden vizsgálatot feleslegesnek tartanak, hiszen a kiválasztott gyermek gyönyörű, de ebből nem engedhetünk, mert a felelősség nagyon nagy - mondta komolyan Toldyová főorvos. ^ Mialatt végigkísért a két épületen, elismeréssel beszélt az 59 egészségügyi nővér munkájáról, akik igyekeznek nemcsak gondozójuk, de anyjuk is lenni az apróságoknak. Mkrt m Édesanyjuk mellett lenne a helyük... (Gyökeres György felvétele)- Sajnos, szűkén vagyunk, nem tudjuk teljesen elkülöníteni a fogyatékos és az egészséges gyermekeket. Ha majd jobbra fordul az időjárás, könnyebb lesz- a kicsik a kertben kedvükre hancúroz- hatnak - magyarázta, miközben lehajolt egy tipegő, szőke kisfiúhoz, és magához szorította. - Nem kell az anyjának, mert nem tud vele bánni. Lassan kiválaszthatjuk a megfelelő szülőket, hogy ez az apróság, mihelyt nem tartozik már az anyjához, új családban nőjön fel. Megteremtettük annak lehetőségét is, hogy mielőtt végleg elhagyná az otthont, összebarátkozzon a leendő szüleivel. Ez nagyon gyorsan megy, hiszen minden gyerek szeretetre vágyik. Öröm látni, ahogy repül örökbefogadó anyja kitárt karjaiba, s ahogy az magához öleli. S megható az is, hogy az ápoló személyzet - az éjszakai ügyeletesek, a szabadnaposok is- bejönnek, hogy tanúi legyenek ennek az örömnek, és hogy egy-egy sarokban megbújva, csillogó szemekkel búcsúzzanak az otthon lakójától.- Hogyan illeszkednek be a gyerekek az új családba? - kérdeztük végezetül. Megtudtuk, hogy ez a kérdés Toldyová igazgató főorvost és munkatársait is foglalkoztatta, ezért elhatározták, hogy erről személyesen győződnek meg.- Sok-sok szombat-vasárnapot töltöttünk el családlátogatással A vidéken élőktől kérdőív segítségével érdeklődtünk a gyerekek hogyléte felől, a nagyobbakról, előmenetelükről az iskolák is beszámoltak, sőt, a gyerekek rajzai alapján, amelyek témája a család volt, sokat megtudtunk. Elégedettek lehetünk, a gyerekek egészségesek, jól fejlődnek, nem maradnak le azoktól, akiknek születése örömnap volt az egész család számára. Azt szoktam mondani, hogy gyerekeink többsége „csak kis hozománnyal jön a világra“. Legjobb tudásunk és lehetőségeink szerint pótolni akarjuk ezt a hiányt azzal, hogy olyan szülőket választunk, akik szívesen fogják meg kis kezüket és féltő gonddal, szeretettel kísérik végig életútjukon. PÉTERFI SZONYA A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Három évtized az öntödében Zaj, por, füst és hőség jellemzi Frantisek Cermin munkahelyét a ŐKD vállalat prágai öntöde üzemében. Ő azonban fel sem veszi ezt a kívülálló számára kellemetlen környezetet. Mostanában a gyakori látogatókat is megértéssel fogadja. Nyugodtan félreteszi munkáját, megbízik a brigádban. Tudja, hogy társai: Frantisek Malásek, Jarda Kulhánek és Óta Sojka nélküle is elvégzik a feladatokat, hiszen a tervet minden körülmények között teljesíteniük kell. Egy ideig elnézem, hogyan döngölik a kisebb-nagyobb formákba a homokot. Tonnaszámra gyártják az építkezések alapját képező - a Szovjetunióban és a tőkés országokban is keresett - szürkeöntvényeket. Megerőltető ez a munka - gondolom - ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. A brigád azonban nem panaszkodik, bár, amint mondják, egy-két segédmunkás azért elkelne. - Kevés a dolgozó, de mi elég erősek vagyunk - mutat mosolyogva Frantisek Őermín atlétater- metú társaira. Aki 1949-ben ismerte ezt a fiatalembert - abban az évben jelentkezett ipari tanulónak - aligha tanácsolhatta volna a vékonydongájú gyereknek, hogy a nehéz öntőmesterséget válassza. Ám akkoriban főleg a bányákba és a nehéziparba toboroztak. Rátermett, ügyes és lelkiismeretes fiúkat kerestek. Frantiseknek megtetszett ez az mesterség.- Szerencsém volt - mondja. - Az első mesterem, Frantisek Skramovsky öntő, egyike a legjobb élmunkásoknak, felfigyelt rám. Sokat tanultam tőle, neki köszönhetem, hogy idáig vittem. A tényleges katonai szolgálat után, megnyúlva és megerősödve, visszatértem hozzá ide az öntödébe, és nem bántam meg. Mestere az életre is felkészítette. - Munkás vagy, munkáscsaládból származol, becsületesen dolgozol, megbízom benned, tehát közöttünk a helyed - mondta a meg- győződéses kommunista, mielőtt tanítványát a pártba ajánlotta. Ha még élne, bizonyára büszke lenne Frantisek Öermínre, a példás milicistára, az öntöde üzemi és Prága 9. városkerületi pártbizottságának a tagjára, akinek Husák elvtárs május elseje előestéjén a prágai várban a legnagyobb kitüntetést - a Szocialista Munka Hőse címet - adományozta. • Frantisek Cermin munka közben (ÓSTK felvétele) Ezen a kitüntetésen senki sem csodálkozik a gyárban. Frantisek Őermín Csehszlovák-szovjet barátság brigádja ugyanis ma valóban a legjobb az üzemben. Számos újítási javaslatuk egyike a nagy öntvényeknél képződő salak csökkentésére irányul. A javaslat megvalósításával - a módszert az öntöde valamennyi munkacsoportja átvette - több mint százezer koronát takarítanak meg.- Ha ma választania kellene, ismét ezt a szakmát részesítené előnyben? - teszem fel a szokásos kérdést. Elmosolyodik, majd így válaszol: - Negyvenkilenc éves vagyok. Az elmúlt harminchárom esztendő alatt megszerettem és megszoktam a mesterségemet, összeforrtam vele. Más munkára aligha lennék alkalmas. Kedvezőtlennek látom azonban szakmám jövőjét - utal a gyárban kitanult fiatalokra, akik.java része csakhamar más munkahelyet keres. Tény, hogy az egész világon az öntödei munka a legnehezebbek közé tartozik. Noha a gyár számos környezetvédelmi intézkedést foganatosított már, a por, a füst stb. teljes kiküszöbölése, főleg a régi munkahelyeken, még várat magára. Egészséges, áldozatkész, fegyelmezett emberekre van itt szükség, olyanokra, mint amilyen Frantisek Őermín, aki példát mutatva, társaitól is megköveteli a lelkiismeretes munkát.- Előfordul, hogy lehordom a fiúkat- mondja -, de ezzel a joggal ők is élnek velem szemben, hiszen mindent az ügy érdekében teszünk. Nem rejtjük véka alá a hibákat, és ami ugyanilyen fontos, számíthatunk egymás segítségére. Frantisek Őermín reggel négy órakor kel, hogy elkerülje a zsúfolt buszban a tolongást. De azért is, hogy gondosan felkészüljön a napi munkára. A korai kelést megsínyli ugyan esténként az olvasás, a szeme csakhamar leragad, ezért inkább a tévét nézi, persze, csak ha jó a műsor. Szombatonként több idő jut az alvásra, a délutánt pedig többnyire labdarúgó-mérkőzéseken vagy családi körben tölti. Nem, gépkocsira, víkendházra nincs szüksége, kocsmába se jár. Szerény ember, akinek legnagyobb öröme a munkája és két kis unokája. Velük és a feleségével éppen a ŐKD balatoni üdülőjébe készül. Ott tölti majd megérdemelt szabadságát, hogy visszatérve kipihenten, újult erővel folytassa felelősségteljes, nehéz munkáját. KARDOS MÁRTA
