Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-27 / 21. szám
A közel nyolcezer lakosú településen nehéz az idegennek eligazodnia. Az utcák kihaltak, csak a piactér körül van némi forgalom. A vásárlók a palánták között válogatnak, de készségesen megmutatják, merre van a hnb székháza. A biztonság kedvéért szóban is eligazítanak: ,,Az emeletes lakóházak szegélyezte utcában keresse“.- A hnb székháza a múlt megbízatási időszakban épült - ezekkel a szavakkal fogad Stanislav Simko mérnök, a Sládeö- kovcei Hnb elnöke. - Nagy szükség volt rá, mert 1975-től Felsőkirályi (Homá Krá- lővá) is ide tartozik. Az évek során a két település összeépült, ezért került sor az egyesülésre. Egyesek úgy vélekedtek, hogy rossz „házasság“ lesz ez, de tévedtek. Az egyesített település tovább épül, szépül. Az előző választási időszakban Felsőkirályin kéttantermes óvoda, Sládeőkovcén pedig az egészségügyi központtal párhuzamosan társadalmi munkával gyógyszertár s új iskolai pavilon épült fel. Több száz díszfát, díszbokrot ültettek ki, portalanították az utakat. A település lakosai ebben a megbízatási időszakban is igyekeznek kitenni magukért. Két évvel ezelőtt a kerületi nemzeti bizottságtól, az idén pedig az SZSZK kormányától kaptak elismerő oklevelet és pénzjutalmat. Közel kilencvenöt ezer óra társadalmi munkát végeztek és a Z-akció beruházási részében tavaly minden egyes lakos 185 korona értéket hozott létre.-Jelenleg egy óvoda és ravatalozó épül. Az elsőt 1981-ben, az utóbbit tavaly kezdtük meg s mindkettőt az idén befejezzük - közli az elnök. - Sürget az idő, mindkettőre nagy szükség van. Ha az épülő óvoda elkészül, az óvodás korú gyerekek kilencvenöt százalékát majd el tudjuk helyezni. Egyébként tavaly Z-akci- óban megkezdtük a vízvezeték hálózat építését is a sládeökovcei részen, éppen ezért a gázvezeték építését az idén Fel- sókirályiban kezdtük el. így jobban meg tudjuk szervezni a társadalmi munkát. Telefonon keresik az elnököt. Afelől érdeklődnek, hogy megérkeztek-e az óvoda központi fűtését szerelő szakemberek. Kocsiba ül, s elindul megkeresni őket. Vele tartok. Az építkezésen azonban senkit sem találtunk, az elnök bosz- szankodik, közeledik szeptember, az óvoda átadásának ideje. A ravatalozónál négyen is dolgoznak, az épület külső vakolását végzik. Az ott dolgozók egytöl- egyig nyugdíjasok. Stefan Kompas, a járási építőipari vállalatnál dolgozott mint építésvezető, nyugdíjazása óta a település építkezéseit irányítja. Pintér János három évvel ezelőtt ment nyugdíjba, de ittléte igazolja, hogy pihenésre még nem igen gondol. Ernest Gering segédmunkás is így van vele.- örülök, hogy helyben dolgozhatok - jegyzi meg munka közben Pintér János- Óvodát és ravatalozót építünk- mondja Stanislav Simko kőműves. - Igyekszünk úgy dolgozni, hogy ne kelljen szégyenkeznünk.- A településünkön szokássá vált, hogy minden héten három képviselőnek van szolgálata. Ez azt jelenti, hogy hét közben és a hét végén is ők szervezik az önkéntes munkásokat, mindig csak any- nyit, amennyire éppen szükség van- viszi tovább a szót Stefan Kompas.- Ez a módszer bevált, s lehetővé teszi, hogy lehetőleg minden lakos kivegye részét a társadalmi munkából. Az elnökkel bejárjuk az egész települést. Megnézzük a felsőkirályi óvodát, amelyet gondozott rózsabokrok öveznek. Veres Jánosné igazgatónőt gyermekek körében találjuk. Az elnöknek megmutatja, hogy hol szeretnének közlekedési játszóteret létesíteni.- A falusi gyerekeknek sem válik kárukra, ha óvodás korban elsajátítják a közlekedési szabályokat - jegyzi meg.- A szülők majd segítenek. A nyáron az .ő közreműködésükkel kifestjük az óvodát. Még egy kapura lenne szükségünk... Az elnök azt is megígéri. Megjegyzi, hogy majd a járási közszolgáltató vállalat helyi részlegének dolgozói segítségét veszi igénybe. Útközben azt is elmondja, hogy hamarosan új piacteret létesítenek, s épül már a propán-bután gázpalackok raktára is. S ha minden jól megy, a nyugdíjasok a régi helyett új, korszerű klubot kapnak, ahol egész napjukat eltölthetik és kosztolhatnak is. A faluszemle során Margita Muranová képviselővel, a körzeti ifjúsági és pionírház igazgatójával találkozunk, aki miután megmutatja birodalmát, ezt mondja:- Megszokták az emberek, hogy a település fejlesztéséért nekik is tenniük kell valamit. Anton Svítek képviselőtársam- Az emberek megszokták a társadalmi munkát - állapítja meg Margita Muranová tavaly több mint kétszáz óra társadalmi munkát végzett, de nem sokkal maradt el mögötte Alexander Beöo sem. Jó példával jár elő választókerületében Olga Pin- térová, Veres Jánostól, a jnb képviselőjétől is sok segítséget kapunk. A hnb székházában Ludovít Valenta, a hnb alelnöke vár ránk. C a Z-akció építkezéseinek felelőse, anyagbeszerzője s ha kell, mindenese. Megy, kilincsel, s ritkán tér vissza üres kézzel.-Ha a két építkezést befejezzük, a művelődési otthon építésére kerül majd sor - mondja. - Sládeőkovcén például a nyilvános gyűléseket háromszorra kell megtartani, mert nincs olyan nagy termünk, abol több százan is elférnének. Szerencse, hogy a felsókirályiaknak van művelődési otthonuk, ahol a CSEMADOK helyi szervezete eredményes kulturális munkát folytat. Szóba kerül a szolgáltatás és a kereskedelmi hálózat. Azt mondják ezen a téren sok a tennivaló. Megtudom, hogy a Jednota üzletközpont, a járási szolgáltató vállalat pedig szolgáltató-ház építését ígérte.- A zöldterületek gondozására egy állandó munkaerőnk van, nyáron két idénymunkást alkalmazunk. A temető bővítésére kijelölt kis parcellán négyezer díszfát nevelünk, hogy ezért se kelljen pénzt adnunk - összegezi az elnök. - A közeljövőben a szolgáltatóüzemmel együttműködve megoldjuk a temetkezési szolgáltatást. Folyamatban van a háztartási szemét elszállításának megszervezése. Egy épületet átépítettünk takarékpénztárnak, hogy az embereknek ne kelljen a járási székhelyre utazniuk megtakarított pénzükkel. A közeli Duslóba naponta vagy 1500- an járnak munkába, a többi lakos a három mezőgazdasági üzemben dolgozik. Megtudjuk, hogy ezek az üzemek segítenek a település fejlesztésében. Ám, ha ez az együttműködés tovább bővülne, ha összefognának, s lehetőségeik szerint összeadnák a pénzüket, előbbre lehetne hozni a bölcsőde építését. Az elnök szerint több száz gyerek bölcsődei elhelyezését kellene megoldani. S ha az üzemek ebben segítenének, maguk is jól járnának, hiszen több lenne a munkaerő. A településről három városba vezet az út: Vágsellyére, (Sala), Sered're és Nyit- rára. A fiatalok közül sokan költöztek ezekbe a városokba. Ennek ellenére a szövetkezeti lakásokon kívül évente húsz családi ház épül, s az építkezők közt olyanok is akadnak, akik már egyszer búcsút vettek a településtől. Felülkerekedett bennük a szülőfalu szeretete, itt építenek családi házat. S most együtt élvezik a közös munka gyümölcseit. NÉMETH JÁNOS Segítségnyújtásra fordított esztendők Bölcs, örökérvényű szavak: „Kétszer ad, aki rögtön ad“, úgy érzem, ez a közmondás az egészségünkre fokozott mértékben érvényes. Ebben az ágazatban általában azzal a nemes elhivatottsággal vállalnak munkát az emberek, hogy segítsenek bajba jutott társaikon, védelmezzék legdrágább kincsüket, egészségüket. S ezt valóban idejében kell megtenni. Vannak emberek, akik egész életükben másokra, gondozásra szorulnak. De szerencsére olyanok is, akik hivatásszerűen vállalják ezt a gondoskodást. Ezúttal az egészségügyi nővérekre gondolok. Tóth Júlia, a Kelet-szlovákiai Kerületi Egészségügyi Intézet fönővére esetében valóban élethivatásról beszélhetünk. Ez év májusában lesz harmincöt éve, hogy magára öltötte az egészségügyi nővérek „egyenruháját“ és azóta megszakítás nélkül szolgálja az egészségügyet. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Júlia főnővér igen korán megismerkedett a segítségnyújtás fogalmával. Alig múlt el kilenc éves, amikor édesanyja agyhártyagyulladás következtében meghalt és az árván maradt négy kislány közül Juliskának is részt kellett vállalnia a „gazdasszony“ szerepéből. Édesapja egy csempegyárosnál faragta a követ, és a szilikózis hamar megtörte az egészségét. Julika egy évet budapesti nagynéniénél töltött. Ennek halála után Zselízen (Zeliezovce), a másik nagynéninél időzött két évig, majd visszatért szülővárosába, Ipolyságra (Sahy). Ezt-azt már önállóan is elvégzett a ház körül, a kertben. Néhány koronáért kisegített az üzletben is. Kellett a kenyér, amiből a háború idején egyre kevesebb került a család asztalára.- Szülővárosunkat szőnyegbombázás érte - emlékezett vissza Tóth Júlia. - A családi fészkünket is tönkretette, amikor hazatértünk, a házunkból csak a csupasz falakat találtuk. A Kassára (Koáice) férjhez ment nővérénél talált menedékre. - Ez a város számomra igazi, biztos otthont nyújtott. Talán azért maradtam itt a mai napig. Ismerte hát, mit jelent az őszinte segítség, neki is mindig jól jött. És számára is öröm volt másokon segíteni. Akkortájt, 1948 májusában, a kórházakban nagy szükség volt a szorgalmas, fiatal női munkaerőkre.- Fiatal nőket kerestek, hogy folyamatosan felválthassák az ott szolgálatot teljesítő apácákat. Én is jelentkeztem, a gégészetre kerültem. Engem mihamar féléves tanfolyamra választottak ki. Sikerült kitüntetéssel elvégeznem, csakúgy, mint az üzemi iskola keretében rendezett szakosítást. Dolgoztam különböző osztályokon, többek között a sebészeten is. A cél ugyanis az volt, hogy lehetőleg megismerkedjünk minden kórházi munkahellyel. Az újdonsült nővér szorgalmával, kitűnő munkájával kiérdemelte munkatársai, felettesei elismerését. Már 1948-ban felvették a pártba, két évvel később a népi milíciának is tagja lett. Szaktudását bizonyítja, hogy 1955-ben öt is kiküldték a háború utáni Észak-Koreába, Cson-dzsin városába, ahol több ezer kilométerre hazájától egy éven át dolgozott. Hazatérését követően újból a sebészeten folytatta munkáját. Majd 1959-ben egy újabb, igen jelentős szakasza kezdődött életének. Kinevezték a Kerületi Egészségügyi Intézet fönővéré- nek. Hittek emberségében, becsületességében, szaktudásában, s az élet azt bizonyítja - az illetékesek nem tévedtek. Azóta is ebben a felelős tisztségben dolgozik.- Ma mosolyogva emlékezem arra az időszakra, de akkor nem volt számomra olyan egyszerű ez a kinevezés. Éreztem a tisztség súlyát. Egy kicsit meglepett a elöntés, hiszen ilyen feladattal általában idősebbeket, tapasztaltabbakat bíznak meg. Én pedig akkor 28 éves voltam. Újból a könyvek után nyúltam, tanultam. Erre mindig, ma is szükség van. Hiszen Kelet-Szlovákiában csaknem tizenhatezer olyan középkáder és kisegítő munkaerő dolgozik az egészségügyben, akiket irányítanunk kell, hogy a betegeket szakszerűen, emberségesen ellássák. Büszkén mondhatom, többségük eleget tesz ennek a fontos követelménynek. Tóth Júlia főnővér azt vallja, a műszaki fejlődés minden területen, így az egészségügyben is, az eddiginél többet követel a dolgozóktól. Ebben példát mutat. Cselekszik, és követel is, hiszen ez is a feladatai közé tartozik. Az elkötelezettség, a felelősségteljes munka immár három és fél évtizede velejárója Tóth Júlia kerületi főnővér tevékenységének, életének. Ennek elismerését fémjelzik állami, kerületi, szakágazati és egyéb kitüntetései. S nem utolsósorban környezetének megbecsülése is. KULIK GELLERT A KÖZÖS MUNKA GWMOLCSE- Jó hogy helyben dolgozhatok - vélekedik Pintér János- Lehetőleg minden lakos kiveszi részét a falufejlesztésből - tudjuk meg Étefan Kompastól (A szerző felvételei)
