Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-27 / 21. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. május 27. XVI. évfolyam 21. szám Ára 1 korona r É jfél felé jár, fáradtak a szereplők. Kemény próba ez a ma esti, negyedik órája tart a részletek • csiszolása, van apró mozdulat, melyet tízszer kér újra a rendező. Az egyik szereplő az órájára pillant, halkan megszólal: szeretné tudni, fogják-e még gyakorolni az ö jelenetét, mert ha nem, hazamenne, hajnalban kel, indul munkába. Távozná már a házaspár is, elsős kislányuk miatt, aki a széksorok között alszik, a nagyterem félhomályában - ma estére nem találtak a szülei senkit, ki vigyázott volna rá, ágyba fektette volna az esti mese után. Nem messzire a gyerektől, lehunyt szemmel pihen két másik szereplő, akiknek éppen nem kell a színen lenniük - sokat kivett belőlük a nap, a munkahelyi feladatok, majd a család, a ház körüli, a kerti teendők, melyeket igyekeztek gyorsan elvégezni, hogy idejében megjelenhessenek a próbán. Tulajdonképpen hasonlók mondhatók el mindegyikükről. Van, aki bentlakásos tanfolyamról érkezett haza a nagyvárosból, reggel utazik vissza: van, aki kollégájával cserélt műszakot, hogy itt lehessen: és van, aki ugyanezért találkáról, baráti-ünnepi összejövetelről mondott le. Mert tudják mindnyájan, közeleg a bemutató napja, és van még mit alakítani az előadáson: nem lehet lazítani, bármennyire is jólesne. Akarják, hogy sikerüljön, amiért dolgoztak, amiért vállalták ezt a munkát, mely korántsem (csak) szórakozás. nőm És ez a mai este csupán egy az elmúlt hónapok itt töltött estéi közül, de volt próbák ideje a szombat, vasárnap is, amelyek, tudjuk, a délutánokkal együtt manapság nem elsősorban a pihenés órái - ekkor telnek meg erkélyek, udvarokon átívelő szárítókötelek frissen mosott ruhákkal, ekkor tisztul lakás, épülő családi házak mellett habarcskeverö gépek zúgnak föl, ilyenkor, tavaszidőben éppen a hétvégi napokon a legnagyobb a mozgás a kertekben, földeken, szőlőkben. Dolgozik az ember, hajtja magát, minek tagadnánk, a fizetését kiegészítendő is. Persze, sok esetben megfeledkezik a szellemi javakról, vagy ha nem is, hát azok gyarapítására már nem jut ideje, ereje. Még a gyerekekre sem elegendő. Ezek a szereplők sem élnek más összefüggések között. Nem azért vállalták a közösségi alkotó munkát- mely, mellesleg, nem jár anyagi haszonnal - mintha nem lenne más dolguk. Van - és amellett végzik ezt. Százak, ezrek egy-egy évadban. Amikor ezek. a sorok íródnak, javában zajlanak a Jókai-napok: mire megjelennek, már a Dunamenti Tavasz gyermekfesztivál közeledik a befejezéséhez, aztán a nyomában ott a többi, az országos népművészeti fesztivál, a Csengő Énekszó, Gombaszög. Menynyi műsor évről évre?! Mennyi műsor - gondolat, szépség csak egyetlen tavaszon. Születésük hogyanjáról, körülményeiről kevesebbet beszélünk a kelleténél, igaz, ez végül is nem érdekli, nem kell, hogy érdekelje a közönséget, a zsűriket sem. Mint ahogy a színpadra lépők magánélete sem természetszerűleg: nem kell, hogy érdekelje őket például az, hogy mindennapi családi, munkahelyi feladatai-gondjai közepette miként oldja meg a szereplő a próbárajárás kérdését. De nemcsak a felnőtt, hanem a gyerekszereplő is. Hány bejáró tanuló utazik haza később a próbák miatt, és amikor társai már nézhetik a tévét, játszhatnak, ó akkor tanul. Nem nagyon szoktunk erről beszélni, maguk a szereplők is legfeljebb nehezebb pillanatokban - mert azért ilyenek is vannak az alkotás folyamatában - hozakodnak elő személyes problémáikkal. Mert nemes célok, szándékok vezették őket alkotó közösségbe, egyebek között az önkifejezés lehetősége, a használni akarás szelleme, a művészeti tevékenységben rejlő, másutt föl nem lelhető öröm. Nem panaszkodni jöttek- cselekedni. És nem mozdulnak addig a próbáról, míg meg nem kérdezik, meg nem beszélik - figyelembe véve a munkahelyi vagy családi körülményekből adódó kéréseket, megjegyzéseket -, hogy mikor lesz a következő. Ez innen nézve sem a hivatásos művészek világa, hanem olyan embereké, akik sok más mellett, egészen más meghatározó tényezők, feltételek között önként, társadalmi munkában vállalják teremtését eszmei-esztétikai értékeknek, és végzik is, nem ritkán a hivatásosok színvonalán. A fesztiválok ünnepi külsője, a szép vagy kevésbé sikerült műsorok mögött ez is mind ott van. Amit nem árt látni olykor-olykor, mert sok helyütt még mindig nagy a különbség az amatőr művészek és művészeti tevékenység hangoztatott és valós társadalmi megbecsülése között. BODNÁR GYULA Gyökeres György felvételei
