Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-20 / 20. szám

I yá i i Ősidők óta él az emberben a vágy önmaga képességeinek megmérettetésére. Erre pedig már az ókorban is alkalmasnak mutatkoztak a küzdősportok, köztük a birkózás, amely rend­szeresen szerepelt az ókori olimpiák műsorán is. Így a birkózásban elért győzelmekről, azok szellemi, fizikai, - sőt akár filozófiai (!) - feltételeiről már akkor bölcseleti műveket lehetett volna írni, s arra fölkérni Platónt, a filozófust, aki maga is birkózott, s az iszthmoszi játékok olimpiai bajnoka­ként elnyerte a győztest megillető olajágat. Persze a kívülállót, a szurkolót korántsem a sportágok belső problémái érdeklik, hanem azok külső jelei, a mérkőzé­sek ,,képi“ megvalósulása. Ráadásul, a küzdő sportágakban valami misztikus vágy megmaradt: megismerni a legerőseb­bet. Ez pedig a legfelsőbb súlycsoportban lehetséges. S az ember ennek érdekében hajlandó lemondani arról, ami e sportágakban szép, ami látványos, s amit eleve az alsóbb súlycsoportokban kaphat meg a néző. Nagyjából mindez többször is az eszembe jutott, miközben figyeltem a budapesti birkózó EB-n a -h 100 kilósok küzdel­mét. Itt az erő és ügyesség legfeljebb a szabadfogásban ötvöződhet megközelítően azonos arányban; a kötöttfogás­ban az erő leggyakrabban kedvezőtlen fiziológiai állapottal is párosul! Aki ez utóbbit saját javára tudja fordítani, annak nyert ügye van a legtöbb esetben. Hogy a két fogásnem legjobbjainak vetélkedésében ki lenne a legerősebb, annak eldöntése csak akkor volna lehetséges, ha kitalálnánk vala­milyen „közbülső“ kategóriát... vitte a sportkórházba, hogy más­nap birkózhassanak. Talán ez a kevés plusz kellett, hogy végre a csúcson végezzen?! NIKOLA DINEV nyolc éve járja a világversenyeket, és ha elindult, a második helynél hátrább nem végzett. Olimpián még eddig nem szerepelt, mert ott volt Tomov, az ötszörös világbajnok. Dinev az a kötöttfogású klasszis, aki terme­tét meghazudtolóan fürge. Elég nehéz ahhoz, nehogy bármely el­lenfelének könnyű legyen (150 kg körüli), gyorsabb, mint a nálánál erősebbek, viszont jóval erősebb a nálánál könnyebbeknél. Ráadá­sul mindig mosolyog, igaz teheti, hiszen rendszerint győz. Ellenfele­it az érdekelné, hogyan viseli el, ha veszít. Erre azonban még vár­niuk kell! NAGY JÓZSEF, alias „Dobó“ az egriek birkózója, harmadszor szerepelt világversenyen - mind­annyiszor EB-n - és „kisfiúnak“ számít a súlycsoportban, hiszen legnagyobb ellenfelei mindig lega­lább 40 - 50 kilóval nehezebbek Ezúttal a hagyományostól elté­rően a szabadfogásúak küzdel­mével rajtolt az EB és mindjárt nem kis meglepetéssel. A nyitá­nyon kikapott a szovjet színek képviselője a bolgár újonctól... BORISZ BIGAJEV, a Kijevi Di­namó birkózója öt évvel ezelőtt Európa-bajnok volt, azóta viszont nem szerepelt világversenyen, igaz előtte is csak egyszer, s akkor bronzérmes volt. Ezúttal ugyan is­mét ott volt a dobogó harmadik fokán, de tudta, elszalasztottá a nagy visszatérés lehetőségét, hiszen Angyiev eddig még világ­versenyen soha nem kapott ki. Ősszel Kijev rendezi a VB-t, s Bi- gajevben eddig élhetett a remény, hogy szülővárosában szerepelhet a szovjet válogatottban. Igaz, júli­us végén a nyári spartakiádon még javíthat. NIKOLA ZLATEVNEK eddig egyetlen eredménye volt: ez idén megnyerte a Dán Kolov-emlékver­senyt. Ezzel megváltotta buda­pesti „vonatjegyét“ és azonnal EB-ezüstöt szerzett. Amikor le­győzte Bigajevet, nem akarta el­hinni, s talán örülni is elfelejtett, hogy a váratlan lehetőséget ne­hogy elszalassza. Amikor a döntő­ben kikapott Baliától, ez sem lát­szott meg túlságosan rajta. Úgy látszik, a váratlan győzelem és a várható vereség érzelmileg egy újoncot nagyjából azonosan érint. Zlatev a magyar tv esti adásában újra végignézte a döntőt. A Stadi­on-szálló halijában ott szorongott a képernyő előtt a sportág „apraja és nagyja“, majd amikor véget ért a Zlatev-Balla meccs, a bolgár odament legyőzőjéhez, és még egyszer megrázta a kezét. Veszí­teni is tudni kell! ADAM SANDURSKI nem titkolt nyerési szándékkal érkezett az EB-re, hiszen az 1979-es konti­nensbajnokság óta minden világ- versenyen ott volt a dobogón, egészen a tavalyi VB-ig annak harmadik fokán. Tavaly Edmon- tonban eggyel feljebb lépett. Most még kötöttfogásban is indulni akart, de nem lett belőle semmi, mert Bállá elleni első mérkőzésén kikapott, ráadásul megsérült, és négy év után először nem került dobogóra. - Pechem van. Már untam, hogy a dobogó legaljáról is átnézek a győztes feje fölött. Gon­doltam, most szippantok a maga­sabb légköri levegőből... Talán majd Kijevben... - nyilatkozott utá­na a 215 centis óriás. BÁLLÁ JÓZSEF szinte csoda­gyerekként indult, hiszen alig 19 évesen ezüstérmes lett az EB-n 1975-ben. Aztán még kétszer, és a közbeeső két olimpián is ezüstöt szerzett. VB-n csak egyszer állt dobogón, annak is már hat éve. Kilencszeres magyar bajnok, s edzői szerint annyit dolgozik a siker érdekében, mint amennyit a Ferencváros szabadfogású csa­patának többi tagja együttesen... Csak éppen megfelelő edzőpart­nerei hiányoznak. Tavaly a Fel- szabadulási Emlékversenyen pél­dául megsérült döntőbeli ellenfele, a romániai Jankó András. Bállá Nagy József és Codreanu (jobbról) mérkőzése. Harmad­szor találkoztak világversenyen, ezúttal a kettős vereség Nagy­nak kedvezett voltak. Korábbi két EB-jén bronz­érmes, pedig csak tartalék volt. Ezúttal is, és nem okozott csaló­dást: ezüstérmes lett. De ho­gyan?! Előbb a 185 kilós Codrea­nu ellen lépett szőnyegre. A mér- közésvezető kétszer is le akarta léptetni a románt, a szőnyegelnök azonban csak kettős leléptetéshez járult hozzá. Ezután akár a tigris, rontott a jugoszláv llicsre, és már- már legendás válldobása után tus­sal nyert. Ezzel csoportelső lett, s amikor ezt megtudta, helyből átugorta a dobogó melletti kará­mot. Csekélység, hiszen ő „mind­össze“ 135 kilós. A döntőben is derekasan küzdött, de Dinev volt a dörzsöltebb, és a végén négy­szeres Európa-bajnok. JEVGENYIJ ARTYUHIN birkó­zópályafutása csupa balszeren­cse. Korábban Codreanu volt a mumusa, majd amikor az visz- szavonult, Artyuhin fellélegzett. Dinevet azonban továbbra sem tudta legyőzni, most meg Codrea­nu újra visszatért, korábbi 175 ki­lójához képest tízzel gyarapod­va. .. Amikor a bronzéremért bir­kóztak, a román szerzett vezetést, és hiába próbálkozott a szovjet fiú, Condreanu derekának átfogásá- hoz legalább 25 centivel hosszabb karok kellettek volna! Aztán azon­ban térdelő helyzetbe került a ro­mán, Artyuhin kétszer is átfordítot­ta a nálánál 70 kilóval nehezebb ellenfelét. Amikor a dobogón gra­tulált Dinevnek, megjegyezte: „Pajtás, Kijevben te követ­kezel. . .!“ Balta (felül) és a bolgár Zlatev a szabadfogás +100 kilós súlycsoport­jának döntőjében. A dobogón is Bállá állt feljebb (a szerző felvételei) A Surbek, Kalinics kettős, amely a tavalyi EB-arany után Tokióban világbajnoki címet szerzett 0.™inte nem volt európai sportláp, amely ne a címbéli 0/1 állítással kezdte volna tudósítását az idei asztali- tenisz világbajnokság egyéni számai döntőinek első napjá­ról, amikor a tavaly EB-t nyert jugoszláv Surbek, Kalinics kettős Tokióban is aranyérmet szerzett. Tegyük hozzá: váratlanul. Surbek ugyan volt már VB-t nyert páros tagja négy évvel ezelőtt - akkor Sztipancsiccsal -, de ma már harminchét éves, ráadásul két évvel ezelőtt minden egyéni szám kínai „házidöntőt“ hozott, így nem sok szakember állította, hogy a párosokban lehet esély az ázsiaiak ellen, így aztán érthető az a túláradó öröm, amelyet a Surbek, Kalinics duó sikere kiváltott. Ki is tehát ez a két fiatalember, aki május elején - a sportvilág szerint egybehangzóan - „megmentette Európa becsületét“? Kettejük közül talán csak az egyikre vonatkoztatható fenntartás nélkül a „fiatalember“ megnevezés, hiszen Surbek pályafutása olyan régen kezdődött, hogy vele kapcsolatban kezdeti sikereit már néha tévesen említik... Tehát DRAGUTIN SURBEK. Nincs olyan jelentős asz­talitenisz-verseny, amelyen ha elindul, ne ő lenne a mezői ly korelnöke. Legalábbis a számottevő versenyző­ket tekintve. Augusztusban 37 éves lesz, és már húsz évvel ezelőtt a jugoszláv felnőtt válogatott tagja volt. Első nagy nemzetközi sikerét az 1968-as lyoni EB-n aratta. Ez „MEGMENTETTÉK EURÓPA BECSÜLETÉT...“ olyan régen volt, hogy még a hazai szaksajtóban is tévesen közölték tokiói sikerük kapcsán: férfi párosban Európa-bajnok volt 1968-ban... Igaz, hogy Lyonban is jugoszláv siker született a férfipárosban, de azt a győzel­met a Sztipancsics, Vecko páros szerezte. Surbek egyes­ben lett Európa-bajnok, miután 3:2-re legyőzte a dön­tőben a magyar Börzsei Jánost, aki már évek óta az osztrák válogatott szakvezetője. Két év múltán Moszkvában már a párosban szerez aranyérmet Sztipancsicscsal, és kilenc (!) év múltán Fen- janban ismét kettejüké a világbajnoki cím! Ez sem akármi­lyen teljesítmény. A döntőben a hét évvel korábbi világbaj­nokokat Jónyert és Klampárt győzték le. Surbek eddig mintegy háromszázszor volt tagja a kékmezes jugoszláv válogatottnak, nyert kétszer Európa 12-t is, és az elsöprő ázsiai fölényt hozott újvidéki VB-n három számban is bronzérmes volt. Vagyis: tanítani kéne, ahogyan a nagy versenyekre összpontosítani tud! Amikor az idei VB-re indult, vezette természetesen a jugoszláv ranglistát, hatodik volt az európain és hetedik a világranglistán. Aztán következett a tokiói aranyérem, amely a jugoszlávok harmadik világbajnoki címe volt, és ami érdekes, mindhárom párosban született! Kétszer - fe­lerészben - Surbek jóvoltából... ZORAN KALINICS szerezte a tokiói páros világbajnoki cím „másik felét“. Ő a szabadkai Szpartak játékosa, és ami a legfeltűi íőbb rajta, az a termete, hiszen 195 centimé­terével inkább látszana kosárlabdázónak, mint asztaliteni- szezönek. Ez idén lesz 25 éves, hét éve járja a világot a jugoszláv válogatott tagjaként, miután 1976-ban junior Európa-bajnok volt. Meglepetésre az imént említett ranglistákon egyszer Surbek előtt szerepelt, mégpedig az európain, ahol Appelgren és Waldner mögött a harmadik, s ahová a tava­lyi 11. helyről ugrott. Nagyot lépett előre a világranlistán is, ahol a 25. helyen volt a VB-t megelőzően. A jugoszláv ranglistán Surbek mögé szorult. Még egy ismertetőjele van a főiskolás zenerajongónak, de ez speciálisan pingpong-eredetű... Azon kevesek közé tartozik Európában, akik tollszárfogással játszanak. Ez utóbbi pedig annyira nem jellemző kontinensünkön, hogy legutóbb Prievidzán, Csehszlovákia 36. nemzetközi aszta­litenisz-bajnokságán mindössze Magos Judit volt az, aki ilyen ütőfogással játszott. Ez a tény viszont egy érdekes párhuzamot is kínál: • Magos Judit az utóbbi másfél évtized legsikeresebb versenyzője, hatszor volt Európa-bajnok, ebből kétszer női egyesben. Kívüle ez csak Zoja Rudnovának sikerült még (előttük háromszor Kóczián Éva nyert egyest) az említett időszakban. Neki viszont nyolc EB-aranyérme van. Mel­lesleg: ő is tollszárfogással játszott. Az oldalt írta: MÉSZÁROS JÁNOS UJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadia Szlovákia Kommunista Pártia Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rá^ay Zoltán helyettes főszerkesztő Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81. Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közie­teknek. 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava Gottwaldovo námestie 6 ÉitPif$&ii jpiiifl# k k| te: tete1 M te: i|| Ih o ^ M fi S ni V p fi ■ p wm |s| ;te Pí iß M 1 . : | g p| vfcwll I bVlüll

Next

/
Thumbnails
Contents