Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-20 / 20. szám
NŐI DOLGOK SZÓRAKOZÁS A feleség korholja a férjét:- A rendetlenségedet és a szórakozottságodat már rég megszoktam. Ahhoz is hozzászoktam, hogy a hamut a szőnyegre szórod, hogy elfelejted eloltani a lámpát, amikor kimész a szobából. De, hogy lemez helyett palacsintát raksz a lemezjátszóra - ezt most először látom. REGGEL- Kelj fel Géza, már régen ku- korékoktak a kakasok.- De miért izgasson ez engem? Hiszen nem vagyok tyúk! Szilvia bizalmasan közli barátnőjével:- Tudod, drágám, eddig minden vőlegényem halálosan unalmas volt: fiatal, ostoba, szegény. Ha egyszer férjhez megyek, akkor csakis olyan férfihoz, aki legalább kétszer olyan idős, mint én.- Az isten szerelmére, drágám: de hiszen ilyen kort csak ritkán érnek meg a férfiak! ALIBI A bíró makacsul igyekszik kiszedni a vádlottból, hogy van-e alibije.- Nem tudom, mi az, tisztelt biró úr.- Hát, látta-e magát valaki abban az időben, amikor a bűncselekmény történt?- Nem, senki sem látott. Ez holtbiztos. Ott ugyanis koromsötét volt! FÉLIG- Nos, hogy sikerült az első randevúd?- Mondhatni, félig sikerült.- Hogyhogy félig?- Én ott voltam, de a lány nem jött el! NYÁR Az afrikai megkérdezi egy angoltól, hogy meddig tart a nyár Angliában.- Mikor meddig - felel az angol. - Az idén éppen július utolsó csütörtökére esett! f/AUOTTOK /vt6/m fa it SZIPORKÁK - SZOVJET LAPOKBÓL A sorscsapás nem is olyan rettenetes. Rosszabb, ha a sors holmi fatönknek nézi az embert. A legegyszerűbb zsákutcának is jólesik, ha bonyolult labirintusnak tarthatja magát. Az én házam - az én váram: akinek akarom, annak adom. xxx Az átélt évek terhét gyakran helytelenül nevezik szellemi poggyásznak. Mindenki nem vethet bölcset, jót, örökkéválót: valakinek szántania is kell. A türelmes ember - olyan ember, aki könnyen elviseli az olyan jellemvonásait, amelyek másoknál bosszantják. Ha az élet harc, akkor miért nem veszik tekintetbe a különböző súlycsoportokat? Igyekezett hasznot hajtani - de valamiért mindig csak a saját malmára hajtotta a vizet. A hét vicce- Nem tudom, mit kezdjek a férjemmel, doktor úr. Folyton álmában beszél.- Bizony kellemetlen lehet.- De még mennyire! A minap is az egész iroda nevetett rajta! HIRDETÉS Egy olasz újságban a következő hirdetés jelent meg intenzív japán nyelvtanfolyamról: ,,A tandíj összege 200 000 líra. Ez előre fizetendő, de ha ön nem lesz elégedett az eredménnyel, akkor visszakövetelheti a pénzét, de csakis japánul“. JOBBAN- Jenő, úgy látom, a labdarúgás fontosabb neked, mint a feleséged. Hogyan élhetek egy ilyen emberrel?- Nyugodj meg, drágám, a vízipólónál vagy az íjászatnál még mindig jobban szeretlek! GYERKŐC Botrány a családban. Az apa kiabál:- Végeredményben ki a család feje? Mit tegyek, hogy érvényesítsem akaratomat? A kétesztendős Andris szerényen javasolja:- Kezdj hangosan sími, papa. SKÓT- Van egy nagyszerű kutyám - dicsekszik a skót. - Minden reggel újságot hoz.- No, de ilyet! Hiszen bármely jól betanított kutya megteszi ezt.- Az igaz, csakhogy én egyetlen lapot sem járatok! Szergej Hazanov Az utolsó reménysugár Én bizony egészen normális, átlagos gyermek vagyok. Semmihez sincs tehetségem. De hát ezt csak én tudom. Szüleim bezzeg csodagyereknek tartanak. Ez mostanában nagyon divatos. Aztán pedig, mondják, én vagyok az utolsó reménysugár. Apám és anyám, törik-szakad, arra akarnak rávenni, hogy teljesü- letlen vágyaikat egész életemmel én valósítsam meg. Apa második Newton akart lenni- de csupán mérnök lett.- Főmérnök - igazít helyre apa, amikor ez kerül szóba.- Te pedig - szól anyához- arról ábrándoztál, hogy el- játszhatod Csajkovszkij első, zongorára írt koncertjét, de csak a ,,boci, boci tarká“-ig vitted, és a második taktus után ott is melléütsz.- De nekem van egy fiam- büszkélkedik anya.- Nekem is van - fűzi a szót apa. Egy szó mint száz, apa segítségével bejutottam egy angol nyelvű, fizika-matematika tagozatú iskolába, amelynek ráadásul még kifejezett vegyészeti és gépgyártási szakiránya is van. Közben anya mindennap zeneórára visz, zongorázni tanulok - egyelőre persze zenekar nélkül. De ez nem elég. Mivel nagymama is van nálunk. Az ő vágyálma az volt, hogy hőn szeretett kislánya műkorcsolya-bajnoknő legyen. De nem lett. És most azt akarja, hogy én legyek az. így a kedves nagymama miatt most mindennap korcsolyázni járok. Nagyapa pedig arról ábrándozott hajdanában, hogy festőművész lesz - de csak a nagymama férje lett. így hát nekem rajzleckét is kell vennem. Ebből pedig az következik, hogy amikor a zenetanárnő elégedetlen az előmenetelemmel, anya legott szemrehányást tesz apának:- Egészen rád ütött ez a kölyök! Te is olyan botfülű vagy, mintha medve taposott volna a füledre.- Ezek aztán a te génjeid - vág vissza apa, miközben ijesztően hadonászik a levegőben a bizonyítványommal, amelyben kettes van fizikából.- Az én fiamból mégis Bach lesz, nem pedig Feuerbach! Ha törik, ha szakad!- Neked harminc évvel ezelőtt kellett volna ilyen kitartónak lenned, kislányom - korholja anyát nagymama. - Akkor esetleg te is többre vitted volna. Nagyapa pedig bölcsen hallgat. Ó szentül bízik abban, hogy végül az ö génjei kerekednek felül bennem, és ha nem is lesz belőlem olyan lángész, mint Repin, a tenger szépségeit vásznain megörökítő Ajvazovszkijnak mindenképp versenytársa leszek. Ami engem illet - én az egész családomat szeretem. Mert hát tudom, hogy mind a javamat akarják, és én egyiküket sem akarom megbántani. De mégsem lehetek egyszerre kiváló fizikus, híres muzsikus, műkorcsolya-világbajnok és neves festő... Annál kevésbé, mert én csak egy átlagos gyerek vagyok, semmi több. Nincs semmilyen különleges tehetségem, nincsenek szenvedélyeim. Az egyetlen dolog, amihez valóban nagy kedvem van és amit nagyon szívesen csinálok: az, hogy építőkockából meg homokból házat vagy várat rakok össze. De ha sikerül egy házat vagy várat összeraknom, akkor senkinek sem mutatom meg. Mivelhogy a mi családunkban senki sem pályázott építészi babérokra. Az én feladatom pedig csak az lehet, hogy mások füstbe ment reményeit valósítsam meg. GELLÉRT GYÖRGY fordítása
