Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-20 / 20. szám
1 Fartizánske. E városnév hal1 latán szinte valamennyiünknek I i a divatos cipók jutnak eszünki | be. Nem véletlenül, hisz az Au! gusztus 29. Üzemekben naponta ezerszám készülnek az új lábbelik. Hazai és külföldi piacra 1 egyaránt. Nemrég e többségben II nőket foglalkoztató gyárban járl | tam, s az ott látottakból, hallotI ! takból szedtem össze egy cso, , korra valót. A szocialista munkabrigádok az élen A dolgozók kezdeményezése egyre inkább megnyilvánul a gyárban. A terv folyamatos teljesítése mellett az első negyedévben különös gondot fordítottak termékeik minőségére. S a siker nem is maradt el.- Az év első hónapjában a cipészüzemben 6091 párral több cipőt sikerült besorolni az első minőségi osztályba - mondotta Anna Öurianová, az új munkamódszerek előadója. — Ez elsősorban a szocialista _ munkabrigádok tagjainak köszönhető. Ők járnak az élen a társadalmi munkában is. A szakszervezeti tagok az üzemnek és a köztársaságnak akcióban például több mint 16 000 órát dolgoztak környezetük és munkahelyük szépítésén. (Meg is látszik ez a csarnokban. Mindenütt rend, tisztaság, fehér függönyök, tarka sötétítők teszik kellemessé a munkahelyeket.) De kiveszik részüket lakóhelyükön a Z-akcióból, a Nemzeti Front választási programjainak megvalósításából. A munkaerőhiány, a nők gyakori (bár igazolt) hiányzása sokszor okoz gondot a gyárban. Novemberben, decemberben például a járványos megbetegedések miatt hiányoztak sokan, voltak napok, amikor 200-an is. Az élenjárók több mint 5000 órát dolgoztak a tervteljesítésben lemaradó részlegeken térítésmentesen, saját munkaidejük után. Arra törekednek a gyárban, hogy minél több dolgozó sajátítson el 3-5 műveletet, hogy szükség esetén helyettesíteni tudja a más gépen dolgozó munkatársát. Minden kérdésre választ kapnak- Párttaggyűléseink előkészítésére mindig nagy figyelmet fordítunk - mondotta Jozef Varga, a cipészüzem 2. számú párt- szervezetének elnöke. - Elértük azt, hogy kommunistáink nyíltan, őszintén felszólalnak, elmondják véleményüket, de nem titkolják a felmerülő gondokat, problémákat sem. Megtudtuk azt is, mi ösztönzi a párttagokat leginkább arra, hogy nyíltan a taggyűlés elé terjesszék mondanivalójukat. Az egyes alapszervezetekben (a gyárban 15 van) azokat a felszólalásokat, melyeket a taggyűléseken azonnal nem tudnak megválaszolni az illetékesek, külön-külön lapra rögzítik, megjelölve kinek kell azt továbbítani, ki a felelős az esetleges fogyatékosság kiküszöböléséért, vagy a hiba eltávolításáért. A lapokon azt is feltüntetik, meddig kell megoldani a problémát, s mikor kelt a taggyűléssel ismertetni a választ. A kommunisták tudják, szavaik eljutnak azokhoz, akik elősegíthetik, hogy a termelés még zökke- nómentesebb legyen. öt perc tcrna Nem újdonság, csupán a körülbelül három évtizeddel ezelőtt bevezetett tornát próbálják ez év februárjától újra a gyár egyes csarnokaiban kötelezővé tenni. Nehéz megállapítani miért hagyták abba a dolgozók a felfrissülést, kikapcsolódást jelentő ötperces mozgást, de az üzem vezetői úgy döntöttek, valamennyi műhelyben kötelezővé teszik. Igaz ugyan, akadtak, akiknek nehezükre esett felállni a géptől. Pedig a műszak hosszú, s az állandó egyoldalú megterhelés foglalkozási ártatomhoz is vezethet. Elsősorban a hátgerinc megbetegedését idézheti elő. Voltak, akik attól tartottak, az öt perc torna miatt kiesnek a munkatempóból s nem teljesítik majd a normákat. Az ilyenfajta nézetek azonban alaptalanoknak bizonyultak, hisz kimutatható, hogy a műszak alatt a teljesítménygörbe általában mikor éri el a mélypontot. Épp erre az időre iktatták be a tornát. A tapasztalatok azt igazolják (s nemcsak a cipőgyárban szerzettek, hanem más üzemekben is), hogy jó hatással van az aktív szünet a munkateljesítményre, utána jobban összpontosítanak. Többet között csökkent az üzemi balesetek száma is. A cipőgyárban az üzemi rádió jelzi a szünetet, a torna kezdetét, s az ottani stúdióból közvetítik a zenét, melyre képzett elötorná- szok végzik a dolgozókkal a megfelelő gyakorlatokat. Az újrakezdés bíztató, s remélik, hogy ugyanolyan eredményes lesz a folytatás, s a dolgozók megszokják az aktív mozgást, mint a szovjetunióbeli testvérüzemükben, ahol szintén bevált a műszakonkénti ötperces torna. Minőség - reklamációk Napjaink legfontosabb követelményének, a minőségi termelésnek igyekeznek eleget tenni a gyárban. Jaroslav Hoffmann, a cipészüzem műszaki ellenőrzési osztályának vezetője néhány adatot sorolt fel ennek bizonyítására:- Az első negyedévben a tervezett 39331 pár harmadosztályú cipó helyett, csupán 33 240-et soroltak ebbe a kategóriába. Tehát 6 091 párt sikerült jobb minőségben gyártanunk. Míg 1982 első három hónapjában 5430 párra kaptunk reklamációt, idén az első negyedévben 4070 volt ezek száma. S az okok? Legtöbbször a talp leválása, foltos felsőrész és különböző anyaghibák, valamint az, hogy a vásárolt cipó nem egyforma. Ez utóbbihoz részben hozzájárulnak az önkiszolgáló cipőboltok is, ahol nagyobb a lehetőség az esetleges cserékre. A reklamációk intézése sok munkát igényel. A tennivalók megsokszorozódnak, ha a vásárlók nem az érvényes rendelet szerint járnak el. Gyakran ugyanis nem a vásárlás helyén, tehát az üzletekben reklamálnak, hanem egyenesen a gyárba küldik a hibás cipőt. Itt lehetőségeikhez mérten igyekeznek ugyan eleget tenni a kéréseknek, de körülményes például a postaköltségek A gyárban eredményesen, fejlődik az újítók mozgalma. Képünkön Anton Gajdoé mérnök, aki négy munkatársával új módszert vezetett be a cipótalpak ragasztására. Képünkön a gyakorlatban ellenőrzi az újítás alkalmazását (ÖSTK felvétele) számlázása stb. Addig egyszerűbben tudják intézni a cserét, míg gyártják ugyanazt a típust, de ha már nem, csak más fazont ajánlhatnak a vásárlóknak. Akadnak különleges kívánságok is: az új pár cipő egyikét a kedvenc kutya tönkretette s a gazdi a gyártól kér egy pótcipőt. Az ilyen kéréseket viszont lehetetlen teljesíteni, a gyárban csak párosával gyártják a cipőket. Jó helyen a gyerekek- Kevés vállalat, üzem vagy szövetkezet dicsekedhet azzal, hogy megoldotta dolgozói gyermekeinek elhelyezését a bölcsődékben és óvodákban. Elmondhatom, nekünk ez sikerült - mondta jólesően Ján Caban, az üzemi pártbizottság elnöke, - Aki nálunk akar dolgozni, annak gyermeke elhelyezése nem okoz gondot. Az új lakótelepeken épült gyermekintézményeken kívül a környező falvakban lévő óvodákba is járnak a gyermekeink. Igaz, ezzel még van gondunk, hisz valamennyi anyuka azt szeretné, ha a lakás szomszédságában lenne az óvoda, de be kell látniuk, hogy ez lehetetlen. A tömegközlekedési eszközökkel gyorsan eljuthatnak gyermekeikkel az óvodákba. Nemcsak a Partizánskeban dolgozók gyermekeiről gondoskodik a vállalat, hanem a Zlaté Moravce-i és a komáromi (Komár- no) részlegeken dolgozók apróságainak is fokozatosan lehetővé teszik, hogy új, illetve átalakított gyermekintézményekben tölthessék azt az időt, míg szüleik a munkahelyükön vannak. Prievidzán nemrég adták át a több mint 7 millió korona ráfordítással készült vállalati gyermekintézményt, melynek bölcsődéjét húsz, óvodáját kilencven gyermek látogathatja. Ha a bölcsődei kérelemnek nem tudnak azonnal eleget tenni, napi 20 korona pótlékot fizetnek az anyukának, hogy a gondozás költségeit fedezhessék a szülők. A szülési illetve a gyermekgondozási szabadságról így előbb visszatérnek a nők a termelésbe. Az elmúlt években átlagosan 450-470 nőnek mintegy 600 gyerekre fizettek ilyen gondozási segélyt, összesen több mint 2,5 millió koronát. A gyermekek betegsége miatt is sok anyuka esik ki naponta a munkából. Ezért alakítottak át egy volt iskolaépületet utókezelési központtá 35 gyerek részére. Az anyukák csupán a legszükségesebb ideig vannak otthon a beteg gyerekkel, utána a vállalati autóbusszal elvihetik az említett központba, ahol orvosi felügyelet alatt vannak a kicsik. Természetesen csak hétközben, hétvégére visszahozzák a családba. Nem fogadták egyértelműen pozitívan ezt a létesítményt. A tapasztalatok viszont bizonyítják, jó volt az elgondolás. A gyermekek tökéletesebben felgyógyulnak a betegség után, az anyukák nyugodtan dolgozhatnak, hisz jó kezekben vannak az apróságok, s a vállalatnak is megtérül a befekte♦Aq DEÁK TERÉZ „A Choc bámul, a Rohác hirmi sem mer, mily sok csodát tesz odalenn az ember és a ma milyen életet teremt." (Andrej Plávka) Ahol az észak felől délre siető, zöld vizű Árva folyó Kráfovanynál a nála hatalmasabb Vágba torkoll, ott kezdődik hazánk egykori legelmaradottabb, legszegényebb vidéke, a ma sokak által legérdekesebb és legvonzóbb tájegységünknek tartott terület, a bércek, erdők, hegyi patakok, történelmi nevezetességek és az újkori létesítmények gazdag birodalom: Árva (Orava). Amíg az ember a természeti különlegességekkel megáldott tájban gyönyörködve felfelé baktat a hosszú völgyben, ahol szinte alig fér el egymás mellett az állandóan rohanó Árva folyó, az országút és a hegy tövéhez szorított vasúti sínpár, eddigi ismeretei alapján igyekszik képet alkotni arról a tájról, ahonnan még egy bő fél évszázaddal ezelőtt is emberek ezrei vándoroltak munkáért, megélhetésért szerte a világba, s amely ma jó életfeltételeket biztosító, meghitt otthona 110 ezer lakosának és szívélyes vendéglátója a turisták, az üdülők tömegeinek. A hegyszoros Pámica községnél tágul fokozatosan néhány kilométer széles, hosszú katlanná. Zázrivá, Velicná, Homá Lehota, Podbiel, Zuberec és a többi település néhai jellegzetes faházai többnyire már muzeális célokat szolgálnak, úgy mint például az 1688- ban épített s ma nemzeti műemlékként védett lestinyi fatemplom, vagy a tájra jellemző egykori építészeti létesítmények egész sora. Árva várából körülnézve - ahol ma Toronyházak Dolny Kubinban, az Árva folyó partján A régi faházak egy része a környék tájjellegű múzeumaiba, skanzenjaiba kerül, néhányat - főleg az idegenforgalmi gócpontok közelében - turistaszállónak rendeznek be, sokat pedig hétvégi háznak használnak ÚJ1 € A CIPŐGYÁR ÉLETÉBŐL
