Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-20 / 20. szám
A maláta gyakori beszédtémává vált az utóbbi években. Nemcsak azért, mert a hazai sörgyártás nélkülözhetetlen alapanyagát képezi, hanem azért is, mert keresett cikk a külföldi piacokon, s értékes devizaforrásunk. A csehszlovák malátának jó hírneve van számos országban, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szinte aranyat ér. Annál nagyobb kár, hogy a maláta is a „szűk keresztmetszetű“ alapanyagok, a hiánycikkek között szerepel. Ez azonban nem a gyártók hibája. A malátagyártás alapja ugyanis a szükséges mennyiségű és megfelelő minőségű sörárpa, amely nélkül nem lehet malátát készíteni. A mezőgazdasági vállalatok számára pedig elég igényes feladatot jelent a kiváló minőségű, elismert sörárpa termelése. A sörárpa minősége számos tényezőtől függ, például a termesztett fajtától, a vetőmag minőségétől, a tápanyagellátástól, az agrotechnikától, de az adott év időjárási feltételeitől is. A megfelelő minőségű sörárpa termesztése a növénytermesztés egyik legtöbb szakértelmet és sok gyakorlati tapasztalatot igénylő területe. Ezúttal azonban nem a sörárpa termesztésével, hanem a belőle készülő maláta gyártásával akarunk foglalkozni. Annak a malátának a gyártásával, amelyet még a távoli Japánban is vásárolnak tőlünk, s nemcsak sört, hanem whiskyt is készítenek belőle. Ellátogattunk ezért a Szlovák Malátagyárak trnavai vállalatába, amely nemcsak arról nevezetes, hogy itt több fajta malátát gyártanak, kifogástalan minőségben, hanem arról is, hogy már 110 éve üzemel. Trnavát tehát a szlovákiai malátagyártás bölcsőjének is tekinthetjük. A maláta- és a sörgyártás igazi bölcsője azonban az ősi Babilonban volt, ahol állítólag 19 féle sört tudtak gyártani. A sörgyártás babiloni módszerét később az etiópiaiak is átvették, s itt már komlóval is ízesítették a sört. Az iszlám terjedése következtében azonban abbahagyták a nagyobb szesztartalmú, 15 fokot is elérő sörök gyártását, s csak könnyű sört főztek. Az ókorban Örményországban, Kis-Azsiában is főztek sört, s számos északi nemzet is ismerte a sörgyártás titkát. Görögorszában állítólag a sör fogyasztása megelőzte a borét. így bizonyára a malátagyártást is ismerniük kellett. Az ősi germánok naponta itták a sört, s minden házban főzték. Csak később kezdtek kialakulni a nagyobb sör- és malátagyártó üzemek, ameiyek a gyártás és az eladás jogával együtt először a kolostorokban összpontosultak, később azonban ez a jog a településekre, a városokra is kiterjedt. Nálunk emberemlékezet óta gyártották a malátát, s főzték a sört. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mióta, mivel nincsenek erre vonatkozó adataink, azt azonban megbízható források bizonyítják, hogy Trnavában már a 16. században is volt sörgyár. A maláta- és a söripar a 19. század második felében kezdett nagyobb mértékben kibontakozni. Trnavában az elmúlt évszázad végén hat malátagyár is működött. Az elsőt 1873-ban alapították. A trnavai malátagyártók tehát az idén emlékeznek meg a gyár alapításának A feldolgozásra kerülő sörárpa, valamint az elkészített maláta minőségét laboratóriumi módszerekkel ellenőrzik. A felvételen Danica Bieliková és Dagmar Michalová laboránsnők mérési feladatokat végeznek. A szerző felvételei 110. évfordulójáról. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sokéves, gazdag tapasztalatokból indulhatnak ki, ami termékeik minőségi színvonalában is visszatükröződik. Időközben egyes malátagyártó üzemek termelését beszüntették, másokét pedig korszerűsítették, átszervezték. Ilyen nagy átszervezésre került sor 1949-ben is, amikor a működő malátagyárakat az akkor létesített Szlovák Malátagyárak nemzeti vállalatba vonták össze. A malátakészítés alapjában véve hagyományos művelet, a gyártási technológia nemzedékről nemzedékre öröklődött, csupán az a különbség, hogy a nehéz, megerőltető munkákat ma már korszerű gépek végzik. A munkafeltételek is gyökeresen megváltoztak. Az utóbbi években a komplex szocialista rancionalizáció, valamint az új termelési kapacitások üzembe helyezése következtében jelentős mértékben nőtt a malátagyártás. Ez a minőség javulásában, valamint az exportfeladatok teljesítésében is visszatükröződött. Amíg például 1950-ben 12 ezer tonna malátát gyártottak a vállalatban, 1975-ben ez a mennyiség már 114 ezer tonnára nőtt. Ugyanebben az időszakban az exportált maláta mennyiségét 5 ezer tonnáról 79 ezer tonnára növelték. A vállalathoz ma több maláta- és sörgyár tartozik, például a Topol'őanyi Sörgyár, amelynek saját malátagyára van, továbbá a lévai (Levice) és a Moravsky Ján-i malátagyár, valamint a két trnavai malátagyár. A trnavai malátagyárak számos további sörgyárat látnak el, s jelentős exportfeladatokat teljesítenek. Egyúttal a speciális maláták kizárólagos gyártói Szlovákiában. A megrendelők igényeinek megfelelően plzeni malátát, pörkölt festömalátát, s különböző speciális malátafajtákat készítenek. A legnagyobb problémát, mint már említettük, a termelés alapanyagának, a sörárpának a biztosítása jelenti. Ennek ellenére a vállalat már évek óta túlteljesíti a feladatait, s nemcsak a mennyiséget tekintve, hanem á választék és a kivitel szempontjából is. Vajon hogyan birkóznak meg az idei feladataikkal, figyelembe véve a sörárpa termelésének közismert problémáit? Ezzel a kérdéssel fordultunk Anton Vopát mérnökhöz, a trnavai vállalat termelési-műszaki igazgatóhelyetteséhez.- A termelés és a felvásárlás szakaszán érvényesített politikai-szervezési intézkedéseknek köszönhetően a termelési tervet az idén is teljesíteni tudjuk - válaszolta az igazgatóhelyettes. - Az első negyedévben például a termelési tervet 101,7, az eladási tervet 106, a kiviteli tervet pedig 105 százalékra teljesítettük. Ezek csupán a fő mutatók. Hangsúlyozni kell, hogy a termelésnek több mint az 50 százaléka kerül kivitelre, az elmúlt évben ez pontosan 53,5 százalék volt. Évente körülbelül 113 ezer tonna sörárpát vásárolunk fel, a Mezőgazdasági Anyagellátó és Felvásárló Vállalat közvetítésével. Ennyire van szükségünk a termelési terv teljesítéséhez. Sokkal bonyolultabb és érzékenyebb kérdés azonban a sörárpa minősége, amit a felsőbb irányítási szervek szintjén kellene megoldani. Az igazgatóhelyettes arra is rámutatott, hogy az egyre igényesebb termelési feladatok nem engedik meg a várakozást, amíg a sörárpa-termelés problémái országos viszonylatban megoldódnak. Ezért a bratisla- vai Sör- és Malátagyárak vezérigazgatóságával, valamint a Mezőgazdasági Anyagellátó és Felvásárló Vállalat vezérigazgatóságával együttműködve politikaiszervezési intézkedéseket dolgoztak ki a sörárpa termesztésével kapcsolatos kérdések megoldására. Ezek értelmében a malátagyárak tovább fokozzák a mező- gazdasági vállalatoknak nyújtott agronómiái szolgáltatásaikat, s a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal együttműködve nagyobb figyelmet szentelnek a megfelelő fajtaválaszték biztosításának. Az intézkedések egyik legfontosabb területét a sörárpa termesztési rendszerének a megvalósítása képezi, amely kiterjed a termelés egész folyamatára, a talajelókészítéstöl kezdve egészen a termés kezeléséig és raktározásáig. Vopát mérnök a malátagyártás minőségi követelményeit és technológiai folyamatait is felsorolta. Mint mondotta, az előírások szerint a malátakészítéshez csak olyan árpa felel meg, amelynek legalább 95 százalékos a csírázóképessége. Az elsőosztályú sörárpa nem tartalmazhat 11 százaléknál több fehérjét, s a másodosztályú árpa is legfeljebb csak 11,4 százalék fehérjét tartalmazhat.- A sörárpát szakszerűen elő kell készíteni a malátagyártáshoz - folytatja az igazgatóhelyettes. - Nálunk háromféle csíráztatási módszert alkalmazunk. Az egyik a hagyományos eljárás, szérűn kiterítve, kisgépek alkalmazásával, a másik egy teljesen gépesített szérús rendszer, a harmadik pedig rakásokban történik, folyamatos továbbítással. A csírázás beindításához 48 százalékra kell növelni a szemek víztartalmát. A csíráz- tatás folyamata az egyes eljárások szerint 6-9 napig tart. A „zöld“ malátát speciális szárítógépekben 4 százalékos víztartalmúra szárítják, ezután kerül sor a csírátlanításra a malátatisztító és a polírozó gépeken. A megtisztított malátát belső minőségi értékei szerint elkülönítve tárolják, az egyes silókban, aztán zsákokba vagy speciális konténerekbe csomagolva szállítják. Az pedig, hogy milyen minőségű sör készül ebből a malátából, a sörfőzőktől is függ. JOZEFSLUKA Michal Markusik a szérűn csíráztatott malátát forgatja a maltomobilnak nevezett kisgép segítségével A csíráztatásra előkészített, megfelelő nedvességtartalmú árpát Viktor Liéka malátakészítő hagyományos módon teríti el a szérűn Alfonz Lőj malátagyári üzemvezető a csírázó „zöld“ maláta hőmérsékletét ellenőrzi
