Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-20 / 20. szám

K

orunk viszonyai között a vallás mély válságban van. Az utóbbi évtizedekben gyors változásokon ment át a világ, ezek felerősítették és bonyolulttá tették a társadalmi tudat ellentmondásait. A vallás nem képes megnyugtató választ adni az új szociális és politikai realitásokra, tevékenységformára és az anyagi létre. Ha figyelmen kívül hagyjuk az ateista vallási elmélet új hullámát századunk ötvenes és hatvanas éveiben, a világ vallásos értelmezése szemben állt az általános mozgató erőket tükröző új eszmékkel, az alkotó emberi tevékenység kibontakozásával, a szociális konfliktusok hátterében meghúzódó emberi vágyakkal és tervekkel.

Minden vallás történetében sor került már különböző válságjelenségekre. Csakhogy ezek a múltban helyi jellegűek voltak. Ezért különböző módon nyilvánultak meg, s távolról sem voltak azonos következményeik. A múltban, elsősorban a rabszolgatartó és a feudális társadalmi viszonyok között, a vallás képes volt a megújulásra, mert a filozófiai, politikai, történelmi és jogi tudományokat a vallásos világnézeti rendszernek megfelelően dolgozta át, és rákény- szerítette a vallás céljainak szolgálatára. E megoldás előfeltételéül az a tény szolgált, hogy a vallás szentesítette az uralkodó állami ideológiát.

Korunkra világméretekben jellemző a kapitalizmusból a szocializmusba

való átmenet, a szocialista világ győzelme, továbbfejlődik a dolgozó nép harca a szociális és a nemzeti elnyomás ellen, s mindez nagyon kifejezően tükröződik vallási téren is, a vallási intézményekben és tevékenységben.

A vallás jelenlegi helyzete jóformán az egész huszadik századot érinti, előzményei az első világháború nagy változásokat hozó eseményéig és a NOSZF-ig nyúlnak vissza. Keletkezése összefügg a kapitalizmus általános válságának kezdeteivel és az első szocialista állam megalakulásával. Korunk társadalmi fejlődésének jellemzője épp az, hogy a mély és visszafordíthatatlan válság hulláma nem csak ezt vagy azt a vallást, illetve vallási vagy felekezeti rendszert borította el, hanem a vallást, mint egészet, a vallást általában.

A vallási formák és felekezeti típusok közül az általános válság elsősorban a kereszténységet érintette, mivel földünknek azon a részén, ahol eddig legintenzívebb volt a kapitalizmus és szocializmus közötti harc, ez a legelterjedtebb és a legbefolyásosabb vallás. Az összes nagy vallások közül, mint pl. az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus, elsőként a kereszténység keveredett bele a régi és az új haladó világ közt folyó kérlelhetetlen társadalmi harcba. Ez okból kifolyólag már több évtizede állandóan a válsághelyzet ellensúlyozására kényszerül, amely egyre inkább egész létének válságává válik.

A vallás és az egyház válsága korunk kapitalizmusa általános válságának része. Ezt a gondolatot pontosan fejezik ki a kommunista és munkáspártok Moszkvában, 1969. június 5-e és 17-e közt megtartott tanácskozásának dokumentumai. E dokumentumok hangsúlyozzák, hogy korunkban a vallások mély ideológiai válságon mennek keresztül, amely aláássa sok évszázados eszmerendszerüket és hagyományos fejlődés által kialakult struktúrájukat.

Az egyház és a vallási tudat mostani válságának mély szociális, politikai és ideológiai gyökerei vannak, ezek visszafordíthatatlanok és szorosan összefüggnek a kapitalista rendszer ellentmondásaival, az imperializmus felbomlásával, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. Lenin műveiben leleplezte a vallás és az egyház reakciós osztályjellegét az imperializmus időszakában. Közben rámutatott, hogy a kapitalizmus nemcsak a vallás keletkezésének, létének és folyamatos megújulásának feltételeit teremti meg, de azoknak a feltételeknek összességeit is, amelyek végül a vallás leküzdését eredményezik.

A vallás és az egyház mély és általános válságának tényét most maga az egyház sem cáfolja. A2 1964 ß. 6- án kiadott Eclesiam suam (Az' én egyházam) című pápai pásztorlevélben VI. Pál pápa beszél ezekről a mély válságjelenségekről, amelyek, mint a tenger hullámai megrengetik korunk katolikus vallásának alapjait. Ugyanilyen beismerésre kényszerül az amerikai teológus, Lindoch is: „Ma az egyház SOS jelzéseket ad le. A vallás jelenlegi válságát aránylag régóta működő, hatalmas erők váltották ki, amelyek az utóbbi időben felgyorsultak és egyesítették törekvéseiket“.

A katolikus püspökök 1974. decemberében 'megtartott IV. konferenciája megmutatta, hogy napjainkban - a forradalmi korszak idején - mély szakadék tátong az egyház és a laikus világ között. Az élet bizonyítja, hogy a katolikus püspöki kar minden konferenciáján egyre kevesebb eszköz áll az egyház rendelkezésére és a mentés hatékonysága egyre kisebb.

A katolicizmus válsághelyzetben van, s ezt nem mérsékelte a jelenlegi

pápa négy éves hivatali ideje alatt lebonyolított 16 külföldi út sem.

Miből erednek a vallás általános válságának okai?

1. Elsősorban azokból, a világban lezajlott változásokból, melyeknek alapját a NOSZF rakta le: a szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista világrendszer létrejötte, a gyarmatosítás csődje, a proletariátus forradalmi harcának általános fellendülése, a nemzeti felszabadító mozgalmak aktivitásának fokozódása, a kommunista és munkáspártok befolyásának növekedése és a marxista-leninista eszmék eddig soha nem tapasztalt elterjedése.

E változások következtében és közvetlen hatására a világ számos országában a vallás, mint az irányító ideológiai tényező megszűnt, elvesztette egykori befolyását az állami, a társadalmi és magánélet minden területén. Az egyház elválasztása az államtól és az iskola elválasztása az egyháztól nemcsak a Szovjetunióban ment végbe, hanem a többi szocialista országban is, s ez radikálisan korlátozta az egyházi intézmények működési hatáskörét. A szocialista országokban a kizsákmányoló osztályok felszámolása megfosztotta az egyházat szociális támaszától, s ez megteremtette a kedvező feltételeket ahhoz, hogy nemcsak az embermilliók, hanem most már több százmillió ember megszakítsa az egyházhoz és a valláshoz fűződő viszonyát. E hatalmas forradalmi és szociális változások nyomása és elsősorban a vallási tudat hatásuk következtében feltételezett mély válsága azt eredményezte, hogy számos kapitalista országban lazult a vallás és az imperialista politika kapcsolata. Mivel tény, hogy a kapitalizmus lejáratta magát a dolgozók előtt, az egyház ma már nem állhat nyíltan a kapitalizmus pártjára, rákényszerült, hogy burkolt formában támogassa a kapitalista rendszert, amellyel politikailag is, gazdaságilag is szorosan összefonódott. Ennek ellenére időnként kijelenti, hogy a társadalmi rendszerekkel kapcsolatban semleges. Például a katolikus egyház II. vatikáni zsinatán 1965. 12. 7-én elfogadott pásztorlevelében „Gandi- um et spes" (Az egyház a mai világban) hangsúlyozzák, hogy „az egyház, tekintettel küldetésére és hatáskörére, semmilyen tettével sem fonódik össze a politikai társadalommal, nem kapcsolódik egyetlen politikai 1 rendszerhez sem, mert az emberi személyiség magasabbrendüségé- nek szimbóluma, s egyidejűleg védőbástyája“.

Az új szociális jelenségek rákényszerítik az egyház ideológusait, hogy ma még jobban, mint bármikor ezelőtt elgondolkodjanak affölött, hogyan válaszoljanak az egyház nyelvén az embermilliók igényeire és vágyaira. Csakhogy a katolicizmus újrafogalmazott szociális doktrínája semmiféle reális távlatot nem képes megnyitni az emberiség előtt, mivel nem lépi túl a „kijavított“ kapitalizmus kereteit. Az egyház szociális doktrínája ugyanis a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszert védi, bár időnként bírálja. Az egyház kapitalizmus ellenes kritikai fellépése csak felületes, mivel nem közvetlenül a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer ellen irányul, épp fordítva, gyakran egyenesen elfojtja a monopóliumok ellen és a szociális haladásért harcoló tömegek osztályöntudatát és harci energiáit.

2. A tudományos-technikai forradalom és a társadalomtudományok fejlődése újabb megsemmisítő csapást mért a vallási világképre és az idealista világnézetre általában. A természet és társadalom objektív törvényszerűségeinek tudományos feltárása nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a természet és a társadalom jelenségeinek vallásos felfogása és magyarázata tarthatatlan.

A tudományos-technikai forradalom körülményei felgyorsították a sze- kularizációs folyamat ütemét, az egyházi javakat világi célokra sajátítják ki, s ennek következményeként az emberek elfordulnak az egyháztól és a vallástól. Bár a vallásos világnézet hatása az emberi tudatra még ma sem elhanyagolható, az utóbbi időben gyakorlatilag felszabadult a vallás és az egyházak ellenőrzése alól a társadalmi élet és olyan jelentős társadalmi tudatformák, mint a politika, a jog, a művészet és a művelődés. Egyre világosabb, hogy a tudomány eredményeivel szembenállnak a világról, a természetről és az emberről alkotott vallási elképzelések. A vallásos világnézet alapjait azok a hagyományos vallási értekezések és teológiai indoklások is aláássák, amelyeket még az egyház korlátlan uralma idején dolgoztak ki, amikor a tudomány még a „teológia szolgálója“ volt, mert ma már hatástalanoknak bizonyulnak a tudományos érvekkel és eredményekkel szemben. A modern, tudományos eredmények következményeként kiéleződött az a régi harc, amely az ateizmus és a tudomány közt folyik a világnézeti pozíciókért. E harc kiéleződéséhez hozzájárul az anyagi termelés és a társadalom gazdasági életének bővülő terjedelme, s ezzel kapcsolatban ma már a vallás is kidolgozza saját álláspontját és konkrétabb pozíciókra helyezkedik, mint a múltban. Az utóbbi évtizedekben a vallás ellenzékbe szorult a társadalomtudományok - a szociológia, a filozófia, az antropológia, a történelemtudományok, a történelem és a társadalmi fejlődés elmélete - területén is. A teológia szocializálódik, a társadalomelmélettel foglalkozó teológiai munkákat áthatják a kor szociális problémái. De konkrét formában foglalkozik a jövő kérdéseivel is, a civilizáció sorsával, a társadalom fejlődésével és korunk ellentéteivel. Természetesen szó sem lehet a felvett problémakörök tudományos elemzéséről. A burzsoá szociológusok és a teológusok dogmatikus feltételezésekkel, vallásfilozófiai alapelvek kidolgozásával próbálják helyettesíteni a társadalmi problémák tudományos elemzési módszereit.

Az emberiség általános kulturális, művelődési és neveltségi színvonalának emelése lényegesen korlátozza a vallás befolyását az emberek életére.

Az egyházak a különböző reformokkal és modern irányzatokkal csak részben fékezhetik, de meg nem állíthatják a vallás törvényszerű hanyatlását. A vallás jelenlegi válsága a vallási tudat minden területére kiterjedő globális, általános válság, az egész hitvilágot érinti. A marxizmus-leninizmus győztes eszméin alapul az új, magasabb színvonalú, humánus, erkölcsi világnézet, s ez a harmonikusan fejlett, széles látókörű szocialista személyiség sajátja.

EMIL KARABA kandidátus

VÁLSÁGBAN A VALLÁS

134

nyelven

Lenin műveit 134 nyelvre fordították le. Az UNESCO adatai szerint világviszonylatban 6 a legtöbbek által olvasott szerző.

Lenin valamennyi munkája - eredetiben vagy másolatban - megtalálható az SZKP Központi Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Intézetének Központi Pártarchívumában. Ezeket a dokumentumokat gondos tanulmányozás után veszik fel a kötetekbe, az életrajzi krónikákba és a Lenin összes műveit tartalmazó kiadásokba.

Az első „Lenin-összes“ még Vlagyimir lljics életében jelent meg, és korábban publikált legfontosabb munkáit tartalmazta. Néhány kötet korrektúráját maga Lenin nézte

át.

A Szovjetunió szovjetjeinek 1924 januárjában ülésező második kongresszusa határozatot hozott arról, hogy több millió példányban ki kell adni Lenin műveinek „a sokaság számára hozzáférhető válogatását“, valamint alapos tudományos feldolgozásban meg kell jelentetni Lenin összes műveit.

A két elgondolást 1925-ben, illetve 1932- ben valósították meg. A harminc, azonos felépítésű, azonos tudományos és tájékoztató jegyzetanyaggal, ellátott kötet 1255-tel több dokumentumot tartalmazott, mint az előző Lenin-összes.

A levéltárak birtokába mind több eredeti Lenin-kézirat, illetve más Lenin-anyag került, így esedékessé vált a negyedik kiadás előkészítése. Ezt a munkát 1940-ben kezdték el. A levéltári anyag gyarapodásának ütemére fényt vet, hogy az eredetileg tervezett 35 kötet helyett 45 kötetet töltöttek meg Lenin főbb művei. A második világháború megakasztotta a munkát, de csak rövid időre. Az intézet Ufába evakuált munkatársai 1942- ben már újra dolgoztak a sorozatorjUamely- nek utolsó kötetei az ötvenes évek Közepén láttak napvilágot.

Lenin összes müvei ötödik, felülvizsgált jegyzetekkel ellátott kiadásának utolsó kötete 1965-ben jelent meg. Ebben az ötvenöt kötetes sorozatban mindaz megtalálható, amit Lenin a nyilvánosságnak szánt: a különálló Lenin-kötetekben szereplő írások, kongresszusok és konferenciák jegyzőkönyvei és gyorsírásos szövegei, az időszaki sajtóban megjelent cikkek, levelek, táviratok, jegyzetek, dokumentumokra írt döntések- összesen mintegy kilencezer munka, amelyeknek fele nem szerepelt a korábbi kiadásokban. Az ötödik kiadás eredeti példányszáma kevésnek bizonyult, ezért négyszer rendeltek belőle utánnyomást. Jelenleg a sorozat mindegyik kötete átlagosan 700 000 példányban van forgalomban. Három kiegészítő kötetet is kiadtak: Előkészítő anyagok A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című munkához. Jegyzetek Marx és Engels levelezéséhez, Agrárfüzetek.

A különálló Lenin-kötetekben - eddig 39 látott napvilágot - az egyes müvek előkészítő anyagai, piszkozatok és levelek találhatók. Ma is előkerülnek azonban Lenin-kéziratok, ezért újabb kötetek kiadására van szükség. Az intézet 1965-től 1976-ig hatszáz új dokumentumot kapott; egy részüket külföldről. A svájci szövetségi levéltárból érkeztek például Lenin 1913 és 1914 között írt leveleinek másolatai. Sikerült megszerezni a Georges Ducos de La Haille francia ügyvéd és közéleti személyiség birtokában volt Lenín-levele- ket. Armand Hammer amerikai nagyiparos is az intézet rendelkezésére bocsátotta Lenintől kapott leveleit.

Az 1970-1982-es időszak folyamán tizenkét kötetes Lenin-életrajz került forgalomba: a Lenin életére és tevékenységére vonatkozó valamennyi adatot tekintélyes forrásokból merítették. Ezekben a kötetekben lehetővé vált, hogy közöljék a Vlagyimir lljics által könyvek és döntések margójára írt megjegyzéseket is - egy-egy munka apró, de értékes melléktermékeit. Az életrajzi krónika napról napra, sőt több napnál órákra bontva ismerteti Lenin életét. Körülbelül 39 000 tény és 6000 korábban nem közölt dokumentum szerepel ebben a könyvsorozatban.- Lenin-kiadványainkban eddig mintegy 26 000 Vlagyimir lljics tollából származó dokumentumot tettünk közzé - mondja Ljudmi- la Vinogradova, az intézet Lenin müveivel foglalkozó részlegének tudományos titkára.- Valamennyi kötet élénk fogadtatásban részesült. A reagálások között vannak kérdések és értékes kiegészítések olyan emberek részéről, akik személyesen ismerték Lenint. Ezek újabb kutatásra és publikálásra ösztönöznek bennünket.

A. IVEROV