Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
A repülés megszállottjai világszerte irigylik a prágai Hadtörténeti Múzeum és a Műszaki Múzeum közös gyermekét, a régi kbelyi repülőtéren és hangárjaiban berendezett állandó jellegű repülőmúzeumot. Május elejétől, a szükséges felújítás és kiegészítések után, újból megtekinthető ez a repülés- történeti bemutató. A látogató csodálkozva veszi tudomásul, hogy az 50-60 éves, sőt régebbi repülőgépeket is milyen tökéletesen megőrizték. Minden csavar, vasalás, huzal és merevítő pontosan ott van, ahol eredetileg volt. A már rég nem gyártott motorok működnek, a műszerek pontos adatokat mutatnak, minden tökéletes rendben van, csak fel kellene szállni. Persze, a repülésügyi állami felügyelőség nem engedi felszállni ezeket a gépeket, de ezt csak az előírások miatt teszi, - a gépek műszaki állapota semmiféle okot nem ad a repülési tilalomra. Kevesen tudják, hogy a gépek többségét a Trencíni Repülőgép-javító Müvek dolgozói újították fel. A napokban ellátogattunk ebbe a különleges üzembe, amelyet más gyáraktól csak az különböztetett meg, hogy a gyárudvar nem kerítéssel, hanem repülőtérrel ér véget. Innen indulnak és ide szállnak le a berepülő pilóták a nagyjavítások után újjá varázsolt gépeikkel, a bekötő járatokon népszerű L—410 Turboletekkel, a sárga mezőgazdasági Őmelákokkal, a repülőklubokban kedvelt Zlínekkel és Trénerekkel, cfe a sugárhaj- tómúves L-29 Delfinekkel és a legkorszerűbb, világszínvonalat túlszárnyaló, kétüléses, nemes vonalú L-39 Albatroszokkal is. Itt végzik a gépek rendszeres nagyjavításait, javítanak sérült gépeket is, sőt, az importált helikopterek javítását is elvállalták. Korszerű gépek, korszerű munkamódszerek, példás munkaszervezés - ez jellemzi az üzemet. Itt nem sorolják minőségi osztályokba a kezük alól kikerülő végterméket, mert minden csavarnak, huzalnak, műszernek és az egész repülőgépnek a legtökéletesebben kell elkészülnie - más minőségi mutató nem létezik. gyártották. Ez volt az első csehszlovák gyártmányú iskolagép, melyen légierőnk első nemzedéke tanult... Ez meg itt Messerschmidt. Valóban az, a sérült törzset szétszedték, újra megjavítva összerakták, motorját most készítik, szárnyát majd később. Ennek a gépnek az újjáépítésével kezdte a termelést a csehszlovák repülőgépipar a második világháború után, ez volt a Mezek (öszvér) néven csúfolt vadászgép, az S-199-es, amely az első hazai földön készült gépe volt újjászülető légierőnknek.- Egy valami bánt- mondja a műhelyvezető. - Nem maradt fenn semmi a híres Smokkból, az S-328-asból. Ez a kétfedelű, kétüléses felderítő és könnyű bombázó fennmaradt a Szlovák Nemzeti' Felkelés idejéig, amikor felségjeleit átfestették és hadrendbe állították. Meglepő, hogy hősies harci cselekményeket is végrehajtottak vele. Piestany repülőterét bombázták, felderítést végeztek vele, sokat segített a felkelőknek... Néhány fény- képfelvétel maradt róla, de a felvételek alapján nem lehet újjáépíteni a gépet. A tervek sajnos elvesztek. Tudomásunkra jutott, hogy a terveket megsemmisítéJozef Stefanik és Frantisek Nestrák egy hatvanéves Aero-01 típusú repülőgép futóművét szerelik P. Briestensky felvétele * A MŰSZAKI MÚLT IS TÖRTÉNELEM I Ennek a munkának nem a csavar, a szegecselőgép, az esztergapad, a legfontosabb eszköze, hanem a felelősség- tudat. Itt mindenki egy kicsit a repülőgép megszállottja és szerelmese. Közülük is a szakma igazi művészei egy külön csarnokban dolgoznak. Ezt a munkahelyet a történelmi repülőgépek műhelyének nevezik. A prágai repüléstörténeti múzeum megrendelésére régi repülőgépeket varázsolnak újjá, építenek nemcsak korabeli kivitelezésben, hanem korabeli- munkamódszerekkel is. Amit kovácsolt vasból csináltak annak idején, azt most is kovácsolt vasból készítik, ahol csavar volt, oda csavart tesznek, ahol szegecs volt, szegecset. Szinte mániákusan ügyelnek a részletekre. És közben történelmet tanulnak, műszaki történelmet. Hazánkban nagy hagyománya van a műszaki találékonyságnak, melynek felelevenítése és ápolása tudatformáló tett, s jelenünkben különösen nagy az értéke. A műhelyben állványokon fekszik két bevonat nélküli szárny. Fából készült a bordázat, az apró vasalásokon különös gonddal elrendezett acélhuzalok merevítik a szárnyat, itt-ott sárgaréz csillan. A bordázat részletein végig húzom az ujjam - milliméternyi egyenetlenséget sem érzek, tökéletesen sima kidolgozás, az érintkezéseknél az enyv sehol sem csillan elő, a beékelt faelemek olyan pontosan illeszkednek, hogy ragasztás nélkül is tartanának. Gyönyörű munka.- Ilyen volt Kasparnak, az első cseh pilótának a repülőgépe - mondja Frantisek Neétrák, a történelmi repülőgépek műhelyének vezetője. - Blériot-nál vette a gépet, lényegében ugyanaz, mint amivel a francia átrepülte a La Manche csatornát, csak tapasztalatai alapján később módosította. Ezt a töléletesített típust használta Kaspar... Háromhengeres motorját is itt készítjük, persze, azt is úgy, mint Blériot műhelyében... Ragasztott lemezekből készül itt egy repülőgéptörzs. Két kormány van benne egymás mögött. De nem botkormányok ezek, hanem gépkocsikormányhoz hasonló volánok, amelyek tengelyéről kerékpárláncra emlékeztető áttételek futnak alá, hogy az oldalkormány huzalait mozgassák. Már a műszerek vezetékeit is beszerelték, a vezérsík tartójának vasalását most fejezik be. A kerekeken vadonatúj a gumiabroncs. Ez bizonyára nem megmentett alkatrész, ezt most készíthették. Valóban a gumigyárban készítették el, megrendelésre. A most készülő kétüléses iskolagép az eiső világháborúban bevált Brandenburg változata, melynek licencót annak idején megvették és Aero-01 típusjelzés alatt sük előtt mikrofilmre vették. Tudtunkkal ez a mikrofilm nem hagyta el Csehszlovákiát. Lehet, hogy valakinek a birtokában van és nem is tudja, hogy ez mit jelentene számunkra. Ha a film előkerülne, újjáépítenénk a híres Smokkot. A történelmi repülőgépek műhelye mindeddig már öt régi típust varázsolt újjá és átadta őket a prágai múzeumnak. Az S-20, Aero-10, Aero-11, Aero-12 és az Avia-534 típusú repülőgépeket már a múzeumlátogatók csodálhatják. Az Avia-534 ugyancsak harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s bár abban az időben már elavult gép volt, négy gépfegyvere működött és sebessége sem volt lebecsülendő. Utói is ért egy Ju-52- es fasiszta gépet és Banská Bystrica közelében lelőtte. A pilótaülésben akkor Frantisek Cyprich ült, aki ma trencíni lakos. A gép újjáépítésében az egykori pilóta sokat segített, majd amikor készen volt és beleült, igazolta: a kópia tökéletes, nincsen egyetlen részlete sem, amely eltérne az eredetitől. Begyújtotta a motort, gurult vele egyet a repülőtér füvén... A fasizmus elleni harcra készülő csehszlovák légierő jó gépeket kapott a harmincas években repülőgyárainktól, ezek még elavultan is képesek voltak a harcra. A többi újjáépített típus sport- és utasszállító repülőgép. Az egyik az Aero-1 1 -es sportrepülőgép volt, ezen repült annak idején... De ne vágjunk a dolgok elejébe. A gépet két éve mutatták be a közönségnek Kbelyben. Rengetegen eljöttek a régi gépek parádéjára, pedig sokan azt hitték, maketteket láthatnak csupán. De amikor felbúgtak a motorok és a gyepen gurulni kezdtek a holtnak hitt gépek, mindenki elcsodálkozott. Az A-11 felé egy öregecske házaspár igyekezett. A múzeumőrnek bemutatkoztak: a Zlo- bicky házaspár. Mivel itt a múzeumőr is egy kicsit történész, és a repülés jó ismerője, azonnal értesítette a többieket. Hiszen ez az első csehszlovák pilótanő: férje pedig híres sportrepülő volt egykor. Az idős házaspár remegő kézzel simogatta egykori gépét és a 83 éves Zlobicky apó elárulta, élete nagy álmát látja megvalósulni, amikor újra hozzáérhet régi gépéhez. A rendezők gondoltak egyet és lépcsőt kerítettek, felsegítették az egykori pilótát, s beültették a pilótaülésbe. Ott ült mereven, mozdulatlanul, csak a könnyei hullottak...- Sok régi pilóta eljött akkor, s mind egyöntetűen ezt mondta: pontosan olyanok a gépek, mint voltak. Ez volt talán a legnagyobb jutalmunk - mondja a művezető, akinek irányításával a gépeket újból létrehozzák. Egy régi gép motorjával bajlódik Józef Stefánik géplakatos, repülőgépszerelő. Huszonhárom éve dolgozik itt, valamikor vitorlázó repülőgépeket javított, később korszerű gépeken dolgozott, ismerte a sugárhajtóműves műszaki csodák minden csínját-bínját. Mégis azt tartja életpályája csúcsának, hogy ide került, a történelmi repülőgépek műhelyébe. Itt szó sincs sorozatgyártásról, állandó egyformaságról. Mindent kell tudni, mindenhez érteni kell, s egy kicsit a régi műszakiak fejével kell tudni gondolkozni. Számukra a pilóta biztonsága volt a legfontosabb. A repülőgép emberi tulajdonságokat kapott a szemükben, nem a hengereket, szelepeket látták benne, hanem a pilóta személyével hozták összefüggésbe. Tudták, hogy a pilóta milyen ember, hány gyermeke van, ,,nyúzza-e“ vagy kíméli a gépet - személyesen neki készítették elő. Nos, ez a tudat, gondolkodásmód ma is él, s jó, hogy él. Nemcsak a történelmi repülőgépek műhelyében találkoztunk ezzel a megközelítéssel, hanem a modern turbólégcsavaros gépek javítói közt is, akik számára csak egyetlen minőségi mutató létezik: a pilóta tökéletes biztonsága. Egyszer egy új munkatárs jött a gyárba, kárpitos. Feladata az ülések bevonatának készítése volt. ,,Egy kárpitos nem okozhat repülőszerencsétlenséget' ‘ - mondogatta. De munkatársai meggyőzték: ,,Nem úgy van az barátom, repülőgépekkel dolgozol, akkor pedig minden szegecsnek, minden apróságnak életmentő jelentőséget kell tulajdonítanod, különben semmi helyed köztünk“. Megmutatták neki egy repülőgép jégtelenítő gumiszalagját, amelynek felfújásával a törzsre rakodó jégpáncélt lerepesztik. Mutatták a szegecseket: „látod, ha ezekből akár egyetlen is hiányozna, a sebesség a gumi alá szorítaná a levegőt, az leszakítja a gumiszalagot, ami rátekere- dik a légcsavarra - no és kész a katasztrófa“. A történelmi repülőgépek műhelyében az ember sosem tudja, történésszel, vagy géplakatossal beszél-e. Mindenki, aki itt dolgozik, nem könyvből, hanem a műszaki megoldások módjából ismeri fel azt az évet, amikor a gépet készítették. Mindent kell tudnia arról a korról,, a kor technikusainak gondolkodásáról, a körülményekről, amelyek közt dolgoztak. A repülőgépek iránti vonzalom nagy tudással és műszaki készséggel párosul ezekben az emberekben. Ők már tudják: a műszaki múlt felelevenítése nem csupán nosztalgia, hanem mint a történelem általában, tanulság is egyben. ÁDÁM PÉTER Egykor a csehszlovák légierő büszkesége volt a Letov S-20-as gép, melynek múzeumi példányát a Trenőínk Repülőgép-javító Művekben építették újjá M. Baious felvétele 13.
