Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-13 / 19. szám

Vannak ötleteink, amelyek a fiókokban porosodnak - mondja Ján Lukác mérnök A prievidzai Bányaipari Kutatóintézet kutatási és fejlesztési tevékenysége különleges figyelmet ér­demel, hiszen eredmé­nyességétől végső soron a kitermelt szén mennyi­sége és minősége függ. Külön ki kell emelni, hogy emberek százainak biz­tonságáról is döntenek egy-egy új jövesztő be­rendezés, bányadúc és egyebek tervezésekor. Vajon milyen körülmé­nyek közt dolgozik az in­tézet alkotógárdája - tet­tem fel a kérdést először magamnak, majd a hely­színen Ján Lukáő kutató és műszaki igazgatónak.- Nagyon nehéz erre röviden válaszolni, hiszen bonyolult hely­zettel állunk szemben. De a lénye­get megközelíthetjük más oldalról is. Mostanában gyakran elhang­zik, hogy a majdani termék minő­sége már a tervezéskor eldől. A termelésben tudniillik csupán azt „másolják le“, amire a konst­ruktőr tervek formájában, esetleg a leírásokban utasításokat ad. A komplex módon értelmezett mi­nőségbe ugyanis beletartozik a gyártandó termék műszaki szín­vonala is. Vagyis hiába gyárta­nánk kitűnő minőségű rádiókészü­lékeket, ha ezekbe izzólámpákat szerelnénk az elektronikai ipar legújabb vívmányai helyett. Az ilyen termék még a legjobb kivite­lezés mellett is műszakilag elavult lenne. Itt tehát arról is szó van, hogy a termék mennyire állja ki a próbát egy esetleges nemzetkö­zi összehasonlításban. Az efféle, határainkon túli versenyképesség intézetünkben mégis hiányzik. Mégpedig azért, mert mi rendsze­rint konkrét megrendelésre dolgo­zunk.- Ezt hogy érti?- Nézze, ahány bánya, annyi­szor más és más helyzettel állunk szemben. Ha történetesen bánya­dúcot terveztünk, külön figyelem­be kell venni, hogy milyen körül­mények közt történik a jövesztés, milyen nyomás nehezedik majd a dúcokra, tehát, hogy úgy mond­jam, testre szabott ötlettel kell ne­künk is előállnunk. A bányászatban nagyon ritka a szokvány helyzet. Ennek következtében jószerivel csak egyedi darabokat készítünk, amelyeket még egymással is ne­héz összevetni, nemhogy nemzet­közi szinten. Természetesen, mint már mondottuk, a minőségnek itt is a tervezéskor kell eldőlnie. En­nél is tovább mennék. Nem a bá­nyaiparra vonatkoztatva, a minő­ségről már akkor is döntünk, ami­kor olyan felméréseket végzünk, amelyek nyomán kitűnik, hogy ké­sőbb mit kell majd fejleszteni, ku­tatni, illetve tervezni. Leegyszerű­sítve, a minőség felé az első lé­pést a piackutatásban kell meg­tenni.- Ez a felismerés mennyire be­folyásolhatja az ön áltat is irányí­tott kutatóintézet munkáját?- Ha jól értem, most tapintato­san azt firtatja, hogy vajon mi mindig azt kutatjuk, fejlesztjük-e, amit még sehol nem találtak föl, sehol sem fejlesztettek ki. Sajátos helyzetünkből kifolyólag erre nincs mód, még ha - némi megszorítás­sal - az említett egyedi darabokról állíthatnám azt is, hogy mind uni­kum. Tény, hogy a hasonló külföldi kutató- és tervező intézetekben tőlünk sokkal rugalmasabban dol­goznak. Mi is már többször föltet­tük a kérdést, hogy mi ennek az oka? A dologban sok minden köz­rejátszik. Vegyük például a terme­lési kapacitást. A gyakorlatban a kutató-fejlesztő munka nem szo­kott sok időt igénybe venni. Per­sze, ez is mindig attól függ, hogy min dolgozunk. Vannak 4-5 évre szóló feladataink, előfordul vi­szont, hogy két ötéves tervidősza­kot is igénybe vesz egy probléma megoldása. Gyakran tehát nagyon bonyolult a munka, de eddig még nem fordult elő, hogy a tervezett ütemet ne tartottuk volna be. A ha­táridőkre - rendszerint úgy ahogy - fölkészülnek a gyártó vállalatok is. így nagyobb problémák nincse­nek a termeléssel. Itt vannak vi­szont az apróbb, a bánya üzemel­tetéséhez nélkülözhetetlen beren­dezések. Ezeket az igények sze­rint néhány hónap alatt megter­vezzük, de azután sokszor évekig kell arra várni, hogy elkezdjék a gyártásukat. Például említhet­nék több gépet és berendezést, amit a karbantartó részleg számá­ra fejlesztettünk ki, hogy hatéko­nyabbá tegyük munkáját. Van olyan terv is, amelyet már két éve a fiókban tartunk, mert nincs kivi­telezője.- Tulajdonképpen itt milyen az innováció ciklusa, van-e értelme ennyi idő után nekifogni a gyártás­nak? Nem lenne-e jobb újrater­vezni az egészet, figyelembe véve a legújabb ismereteket?- Azt is mondhatnám, hogy mi­nek. Azért, hogy ismét a fiókban porosodjanak a tervek? Ezek a. gépek és berendezések négy-öt év után veszítenek műszaki fejlett­ségi szintjükből, azután érdemes és kell is újratervezni őket. Van még tehát egy kevés időnk, hogy gyártót találjunk.- Legyünk ismét konkrétak Itt van sorrendben az utolsó feladat, amin dolgoznak - mutatok az asz­talra helyezett hidraulikus bánya- dúc modelljére. - Ez esetben len­gyel szakemberekkel vették föl a kapcsolatot. Miért volt erre szük­ség?- Egyszerű a válasz, s az el­hangzottakból is következik. Ide­haza ugyanis nincs megfelelő sza­bad termelési kapacitás. Fejlesztő műhelyeinkben csak a prototípu­sokat tudjuk elkészíteni, sorozat- gyártásra gondolni sem lehet. Az opavai Ostroj vállalat, amely mo­nopolhelyzetben van e téren ha­zánkban, nem tudta elfogadni a sorozatgyártásra vonatkozó megrendeléseket. így kénytelenek voltunk külföldi partner után nézni.- Ha megengedi, a kutató szak­emberek bérezésére terelném a szót. Beszéltünk a minőségről, ami minden bizonnyal összefügg a munkaszervezés színvonalával. De vajon megvan-e itt arra is a mód, hogy látványos különbsé­geket tegyenek két egymástól me­rőben eltérő teljesítményt nyújtó szakember között?- Előrebocsájtom, hogy nálunk kizárólag kollektív munka folyik. Elképzelhetetlen, hogy egy ember oldjon meg valamilyen összetet­tebb problémát. A csoportok sem állandó felállításban dolgoznak, hanem mindig a feladattól függően válogatjuk össze a specialistákat. Ilyen módon az egész kollektíva érdekelt a kutatási határidők meg­tartásában. Tehát, ha sikerre vi­szik az ügyet, egyformán része­sednek a jutalomból is. Különbsé­gek inkább a beosztás szerint je­lentkeznek, nagyobb arányban ré­szesedik a prémiumból a kutató szakember, mint mondjuk a mel­lette dolgozó laboráns, aki a ki­szolgáló apparátust képviseli.- A dolgozók jó közérzetével is szorosan összefügg a munkaszer­vezés színvonala. Gyakran hallani mostanában kutató szakemberek­től, hogy rengeteg idejüket elra­bolja az általuk fölöslegesnek tar­tott ún. papírmunka. Különböző jelentések, táblázatok, statisztikák elkészítéséről beszélek most, amelyek mellett a szakemberek­nek alig marad idejük a kuta­tásra. ..- Tagadhatatlan, hogy a kuta­tással szorosan összefügg az ilyen jellegű munka is. Ez a mi körülményeink közt ugyancsak ta­pasztalható. Én mégis kétfelé osztanám az itt végzett ún. papír­munkát. Az első csoportba az általános jellegű jelentések és egyebek megírását sorolnám, amelyek elkészítésével nálunk megbíztunk egy dolgozót. Kutató­ink vállairól viszont nem tudtuk, és nem is akartuk levenni azt a ter­het, amit a rendszeres szakjelen­tések megírása jelent. Tudniillik az efféle elemzéseket csak az ké­pes elkészíteni, aki a kutatással rendszeres kapcsolatban van. Időről időre nekünk is kötelessé­günk beszámolni arról, hol tartunk. Ezt így követelik meg az előírások, és ez így helyes. Igaz, vannak olyan szabályok is, amelyeket béklyóként viselünk, de ezek alap­ján nem állítható az, hogy egész előírásrendszerünk elavult. A leg­több területhez hasonlóan, az utóbbi időben itt is előrehaladást tapasztalunk. Viszont szólni sze­retnék még egy szakterületről, és­pedig az információszerzés módo­zatairól. Ahhoz, hogy lépést tud­junk tartani az e téren tevékenyke­dő külföldi kutatóintézetekkel, ren­geteg és a lehetőségek szerint a legfrissebb információkra van szükségünk. Ezek megszerzésére több forrás áll rendelkezésünkre. Címünkre például számos külföldi szakfolyóirat érkezik. Rengeteg időt veszítenének el kutatóink, ha ezeket egymás után böngésznék, és ebben az információtengerben keresnék azt a csöppet, amely szakterületükre vonatkozik. Az in­tézeten belül létrehoztuk a tudo­mányos, műszaki és gazdasági információk osztályát, ahol bizo­nyos rendszerekbe gyűjtik a fon­tos és érdekes anyagokat, majd mindezt számítógépbe táplálják. Ebből az adatbankból azután a kí­vánt szakterületről bármikor és vil­lámgyorsan „lehívhatók“ a szük­séges információk. A lépéstartás­hoz persze, ez a forrás aligha lenne elegendő. Rendszeresen já­runk külföldre is tanulmányutakra. A lehetőségek tehát adottak, és én úgy érzem, nagyon sok esetben tőlünk is függ, hogy még jobban kihasználjuk őket. KESZELI BÉLA KUTATÓINTÉZETI EREDMÉNYEK ÉS GONDOK A termelésben már csak a konstruktőr utasításait másolják le A fejlesztő műhelyben készül az egyik mintadarab Marián Kovalík mérnök ellenőrzi az egyik mintadarabot (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents