Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
A fogyasztási cikkek brnói nemzetközi vására idén is sok új és érdekes látnivalót tartogatott az érdeklődők számára. Naponta ezren tekintették meg a világ harminchét országának gazdag árukínálatát; azokat a ruhákat, cipőket, bútorokat, lakástextiliákat, üveg- és porcelán- tárgyakat, sport- és turistafelszereléseket, hangszereket és elektronikai cikkeket, amelyek nagy része a közeljövőben tűnik rhajd fel a hazai üzletekben. A korábbi évekhez hasonlóan a mostani vásárnak is voltak kiemelt ágazatai. Idén a cipő-, a bőr- és a bőrdíszműipar termékei álltak a figyelem középpontjában. A külföldi kiállítók közül, akárcsak tavaly, most is Görögország, Ciprus és Jugoszlávia hozta a legszebb, legmuta- tósabb cipőket, de minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy azok sem győztek álmélkodni a látottakon, akik a H pavilonban próbálták eldönteni mit is húznak a lábukra a közeli hónapokban, a Gottwaldovi Svit és a partizánskei cipőgyár árukínálata ugyanis nagyon vonzónak bizonyult. Gottwaldovban évente 71 millió pár cipő készül, ebből 24 millió pár a szovjetunióbeli boltokban talál vevőre. A vásáron 1200 új lábbeli képviselte a gyárat, és aki látta ezeket a cipőket, az nemcsak azt állapíthatta meg, hogy mutatósak és könnyűek voltak, hanem azt is, hogy a tervezők szem előtt tartják a nagyvilág cipödivatját. így aztán a Svit termelési-gazdasági egység 1983-ban 3100 cipömodellt tudott felkínálni a megrendelőknek. Finom, puha bőrből gyártották a cipőket, többségük kombinált színű, talpuk pedig kevés kivétellel tartós műanyagból készült. És megjelentek már az első tépőcipzáras sportcipők is, amelyek nemcsak alapanyagukkal, hanem színösszeállításukkal is nagy tetszésre számíthatnak a vásárlók körében. Új modellekkel jelentkezett az Ogako termelési-gazdasági egység is. A kellemes viseletű férfiszandálok mellett textilanyagból készült tetszetős női cipőket sorakoztattak fel a vállalatok, de a látottak alapján elmondhatjuk azt is, hogy bővült a gyermekcipő-választék, és még ebben az évben megjelennek a polcokon az ún. eszkimócsizmák, amelyeket a közelmúltban kezdtek árusítani a külföldi piacokon. Kevesen tudják, hogy hazánk a világ kilencven országába, köztük Nagy-Británniába, a Német Szövetségi Köztársaságba, az Egyesült Államokba, Kanadába, Franciaországba és a skandináv államokba szállít cipőt, s már ez a tény is kellőképpen bizonyítja, hogy a csehszlovák lábbelik teret hódítottak a világ legjelentősebb tőkés piacain is. Amint azt Milan Blaho, a partizánskéi cipőgyár előadója elmondta, hazánk elsősorban a mutatós női és férfi bórcipókkel szerzett jó hírnevet külföldön.- Az Ogako 1948-ban 9 millió 83 ezer pár cipót gyártott, a hetedik ötéves tervidőszakban azonban már 214 millió 852 ezer pár lábbeli készült a partizánskei és a bardejovi vállalatnál. Nagy különbség van a két szám között, igaz? - kérdezi Milan Blaho. - A partizánskei vállalat hazánk második legnagyobb cipőgyára; évente 34 millió lábbelit készít, s ennek 48 százaléka külföldön talál vevőre. Az idei tavaszi vásáron harmincegy új cipömodellt kínáltunk a megrendelőknek, és mind a harmincegy megnyerte a tetszésüket. Ebből is láthatja, a csehszlovák cipőipar lépést tart a világ cipődivatjával. ' Sz. G. L. • Finom, puha bőrből készültek ezek a cipők Jó lisztből, jó kenyér A termelés nem állhat meg A délutáni műszakban megállás nélkül dolgoznak a lisztes ruhájú emberek. Igyekeznek, mert a hét végére az üzletekbe több pékárut rendeltek, mint más napokon. Minden percet kihasználnak, hogy a családok asztalára foszlós bélű kenyér, sütemény kerüljön. Balog Lajos, az Ipolysági (Sahy) Nagypékség vezetője még egyszer ellenőrzi a megrendeléseket, a munkahelyeket végigjárva bíztatja az embereket, hogy minél nagyobb teljesítményt érjenek el: Amikor úgy látja, hogy minden rendben van, eredményeikről, gondjaikról beszél. Idén jól indultak. Az első negyedév minden de- kádjában teljesítették a termelési tervet, bővítették a választékot. A pékségből kifli, mákos, diós, lekváros kalács, töpörtyüspogá- csa kerül az üzletekbe. Nagyon keresett a rozslángkenyér. A Síra- van kenyérbe tejport, margarint és cukrot is adnak. Tervbe vették a diasütemények készítését is. Ahogy lehet, igyekeznek a fogyasztók igényeit kielégíteni. Üzemszemlére indulunk. A nagy helyiségben, ahol a kemencéből szalag szállítja ki a barnára sült pékárut, friss kenyér illata terjeng. Oroszlán Magdolna védőkesztyűkkel ellátott kezeivel fürgén rakja a mozgatható állványzatra a szállításra váró kenyereket. A vezető néhányat kezébe véve elismerően megállapítja, hogy ez a sütés jól sikerült. Szinte minden kenyér megfelel a legmagasabb minőségi követelményeknek. A kemence másik végén Magdaléna Stefková a szalagra rakja a formázott tésztát. Odább szorgalmas dolgozók dagasztják, formázzák a tésztát. A legtapasztaltabb, Kern Géza müszakvezető a jó kenyér sütésének titkáról beszél. Szerinte most azért szállíthatnak kiváló minőségű kenyeret, mert az élesztő is kifogástalan volt. A tésztát jól kidagasztották. A lévai (Levice) malomból jó lisztet kaptak. Ilyen feltételek mellett már lehet versenyezni a termékek minőségéért. A vezetővel együtt még több feltételt említenek a minőség megjavítására. A nyugdíjba készülő müszakvezető továbbra is első helyen említi a liszt minőségét. szerinte az őrlés után legalább két hétig tárolni kell a lisztet és akkor jó kenyér süthető belőle. A kis kollektíva minden tagja ismeri a pékárukészités legmegfelelőbb módját. Viszont többször megemlítik, nagyon sok esetben nem tőlük függ, hogy milyen lesz a kenyér, mert nagyon sok gondjuk, nehézségük van. A liszt egy részét a Palásti (Plástovce) Efsz- ben raktározták, mert nekik nincs megfelelő helyiségük. Nyolc éve hever az udvaron az a felvonó kabin, amellyel egyszerre tíz zsák lisztet szállíthattak volna fel az emeleti raktárba. Hiába sürgették, nem szerelték be. Ki tudja, mi lesz a sorsa, talán egyszer elszállítják a vállalat valamelyik üzemébe, ahol szükség lesz rá. A sütemények sütésére rendelt kemencét is vagy beszerelik vagy elviszik. Egyelőre szintén bizonytalan a sorsa. Új fűtőkazánok is kellenének. Egyet már leszállítottak nekik, a másikat talán pár nap múlva megkapják. Még mindig nem tudják, hogy ezeket mikor helyezik üzembe. Nehezek a körülmények, eléggé kedvezőtlenek a feltételek, de mégis küzdenek, termelnek. Tatarozni is kellene. A festést úgy szervezték meg, hogy a festők szombaton és vasárnap dolgoznak. A pékség dolgozói pedig három műszakban hétköznapokon annyi pékárut készítenek, hogy teljesíteni tudják a megrendeléseket. Remélik, közben a vállalat igazgatósága figyelembe veszi panaszaikat és elősegíti az évek óta húzódó problémák megoldását. Lassan befejeződik a műszak. Megtelnek a tárolópolcok. A dolgozók a jól végzett munka után hazafelé készülődnek. Várják, hogy a harmadik műszak átvegye tőlük a munkát és azzal is törődj nek, hogy ez zökkenőmentesen’ történjen. Mert akármennyi a gond, a nehézség, a termelés nem állhat meg, mert az üzletekben másnap friss pékárut akarnak vásárolni a fogyasztók. BÁLLÁ JÓZSEF / (Emil Babin felvételei) • Bővült a sportcipő-választék is • Oroszlán Magdolna ügyesen rakja a kenyereket az álványzatra. (A szerző felvételei) • - Ebből a pihent lisztből jó minőségű kenyeret lehet sütni - állapítja meg Balog Lajos és Kern Géza
