Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
Vasárnap 1983. május 15. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 4.55, nyugszik 20.09 Közép-Szlovákia 5.03, nyugszik 20.17 Nyugat-Szlovákia: 5.11, nyugszik 20.25 órakor A HOLD kel - 6.58, nyugszik 23.34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSÓFIA, SZONJA nevű kedves olvasóinkat • 1833-ban született Sofie PODUPSKÁ cseh írónő (t1897). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL VÁLSÁGBAN A VALLÁS Emil Karaba kandidátus írása FÜGGETLENSÉG - FÜGGŐBEN P. Vonyik Erzsébet írása VÁSÁRON LÁTTUK - AZ ÜZLETEKBE VÁRJUK J. Mészáros Károly cikke A CIPŐGYÁR ÉLETÉBŐL Deák Teréz riportja GYERMEK- JÁTSZÓTEREK - FELNŐTTGONDOK Péterfi Szonya riportja MIT TEHET A KÖLTŐ? Kövesdi János beszélgetése Rácz Olivérrel ÖNFEJŰEK Csák Gyula novellája HŐSI HARCOK SZÍNHELYÉN, SZERBIA SZÍVÉBEN Somogyi Mátyás cikke A Brezová pod Bradlom-i Rugó- és Gépgyár nemrég üzembe helyezett új csarnokában több mint kétszeresére növelik a rugógyártást. Ezt elsősorban a csúcs- színvonalú, korszerű technikai berendezések teszik lehetővé. A vállalat már eddig is körülbelül 25 ezer féle rugót gyártott a megrendelők igényeinek fedezésére, s az új berendezésekkel további 20-30 százalékkal növelik a választékot. Az új csarnokban 13 százalékkal növekszik a munkatermelékenység. A vállalat a tervezett teljesítményt 1985-ben éri el, amikor egy év alatt több mint öt és félezer tonna rugót fognak gyártani. Ez teljes mértékben fedezni fogja a hazai szükségletet. A felső képen Jozef Holoáka az egyik spirálrugót gyártó automatát helyezi üzembe. Az alsó képen Miroslav Jónás a rugógyártó automata osztályozó berendezését állítja be (A ŐSTK felvételei) memóriazavar Böngészem a kirakatokat, s igazat adok a statisztikának: az utóbbi időben 8,9 százalékkal azért nőtt a kiskereskedelmi forgalom, mert nagyobb, választékosabb a kínálat, mint korábban volt. Igaz, hiszen a vásárló szívesen megveszi azt, ami szép, ami divatos, s akkor nem marad el a forgalom növekedése sem. És ahogy a kirakatokat böngészem, felfedezem a bördíszmúáruk között a dollártárcát. Nem tévedés, és nehogy összetévesszem másféle tárcával, a mellé helyezett cédulára is kiírták: dollártárca. Háromféle színben kínálják, és a vörösbarna színűre a megnevezést domborművesen rányomtatták, ezüstösre festették. Igaz, ami igaz: nem helyes a százdollárosokat, de még a kisebb címletűeket sem, salátáyá rongyoltan zsebre gyűrni, és nem célszerű a valutát összekeverni a koronával. S lám, nem is szükséges, dollártárca néven forgalomba hozták a bankók tárolására alkalmas bőrdíszművé t. örömest meg is vásárolnám, hiszen mindössze harmincnyolc ötvenet kérnek érte - ráadásul koronában. Persze, pillanatnyilag nincs rá szükségem, zsebemből a dollárok nem akarnak kipotyogni. Ám akit a dollár eddig felvetett, az most már - mint akinek bőr alatt van a pénze - nyugodtan ülhet a farzsebén. Nyugodtan, mert ha le is kopig tárcájáról az ezüstös festék, a domborműves nyomtatás rajta marad. Nézem, nézegetem a kirakatba helyezett dollártárcát, s gondolom: csak reklámfogás az elnevezése, hogy akik így akarnak divatozni, hát divatozzanak kedvükre, különben százkoronásokat is helyezhetünk bele. Ahogy jobban szemügyre veszem, látom ám: szó se lehet róla, kimondottan a dollárra méretezték. Úgy látszik, a gyártó vállalat egyszerűen megfeledkezett róla, hogy nálunk nem a dollár, de sokkal inkább a korona megőrzésére alkalmas bőrdíszműre van szükség. Furcsa dolog ez, mert félő, nem egyszerűen em- lékezetkiesésról van szó, hanem népgazdasági memóriazavarról. .. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nem csekély feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra a szolgáltatások fejlesztésében. A kormány ezzel a kérdéssel az elmúlt időszakban tüzetesen foglalkozott és javaslatokat terjesztett a Szövetségi Gyűlés elé a polgári és a gazdasági törvénykönyv egyes cikkelyeinek, továbbá a jövedelemadóról, valamint a lakosság kereseti adójáról szóló törvény egyes cikkelyeinek módosítására. A szolgáltatások irányítását illetően átértékeltük a tervezés eddigi módszereit, és az ehhez kötődő gazdasági eszközöket, hogy leegyszerűsítsük őket és csökkentsük az ügykezelés bonyolultságát. Ugyanakkor szorgalmazzuk azt, hogy a szervezetek fokozatosan térjenek át az irányítás önálló elszámolási módszereinek legnagyobb mérvű alkalmazására, beleértve a szolgáltató üzemeket is. A szolgáltatások bázisát a szocialista szervezetek képezik. Ez így van ma és így lesz a jövőben is. Azt akarjuk azonban, hogy a szolgáltatások minél elérhetőbbé váljanak a lakosok számára, s ugyanakkor az igényelt mértékben gazdaságosak is legyenek. Ezért nagyobb mértékben kell felhasználnunk a kisüzemek, a kis szövetkezetek vagy az egyes dolgozók által a nemzeti bizottság engedélye alapján nyújtott kiegészítő szolgáltatási formákat. A szolgáltatások megfelelő bővítésének előfeltételeit kell létrehozni szervezeti felépítésükben és gazdálkodásuk módjában is. Az a körülmény, hogy egyes szolgáltatások huzamos ideje veszteségesek voltak, csökkentette a vállalatok érdekeltségét. A nemrég megvalósított árrendezés célja legalább a minimális jövedelmezőség biztosítása. A nemzeti bizottságok a meghatározott árlimitek keretében növelhetik a szolgáltatások jövedelmezőségét, hiszen számos szolgáltatóüzemben kétségtelenül vannak tartalékok, főleg a rezsiköltségek és az anyagfogyasztás csökkentésében. Az említett intézkedések célja fokozatosan megszüntetni azokat a fogyatékosságokat, amelyeket lakosságunk joggal bírál. Itt elsősorban a szolgáltatások rugalmatlanságára, körülményes elérhetőségére és minőségére gondolok. Meg kell mondanunk, hogy e tekintetben az út kezdeténél tartunk. Noha értékeljük a már elvégzettet, a munka dandárja még előttünk áll. A széles nyilvánosság és főleg a foglalkoztatott nők érdekében növelnünk kell minden szolgáltatás kínálatát, javítanunk kell a szolgáltatások szerkezetét. A figyelem homlokterében a fogyasztó érdekének kell állnia. Hiszen a jól működő szolgáltatásoktól, valamint az építkezési szervezetek által rugalmasan és színvonalasan végrehajtott javításoktól nem kis mértékben függ a lakosság elégedettsége. E tekintetben a fejlődés megkívánja számos konfliktusos helyzet megoldását is, helyenként káderintézkedéseket, elsősorban pedig mindazoknak a szervezeteknek jóval nagyobb kezdeményezését, amelyek felelnek a szolgáltatások zavartalan üzemeléséért és további fejlődéséért. (Részlet a CSSZSZK kormánya program- nyilatkozatának teljesítéséről szóló beszámolójából) Gyermekkorában is szeretett kísérletezni. Erre a kedvtelésére még több időt szakított, miután megszerezte a munkájához szükséges képesítést. Ekkor már fel tudta mérni, hogy az adott lehetőségek között milyen alkatrészeket lehet felújítani, milyen gépeket vagy gépi berendezéseket lehet készíteni. Törekvésében jó társa akadt. Juhász Sándor szerelővel részletesen megvitatták az újítási javaslatokat, amelyek nagy részét sikerült a gyakor- latban is alkalmazniuk. Szegi István a Bátorkeszi (Vojnice) Efsz főgépesítője, az üzemi pártszervezet elnöke, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosa 1967 óta tölti be ezt a nem könnyű tisztséget. Amint mondja, a követelmények egyre nagyobbak - a munkatermelékenység fokozása céljából gyors ütemben kell korszerűsíteni a termelési folyamatokat -, de a gépi ellátottság nem minden időszakban megfelelő. Sok esetben a szükséges gépet csak sok utánajárással lehet beszerezni. Magad uram, ha szolgád nincs, kényszerhelyzetből, valamint önkéntes kezdeményezésből indult el a szövetkezetben a nagyarányú újítómozgalom. Eredményeikre felfigyelve beválasztották az újítómozgalmat irányító, szervező és értékelő járási bizottságba is. Nem véletlenül esett rá a választás. Olyan újítási javaslattal járult hozzá a mozgalom kibontakozásához, amely több százezer korona megtakarítást eredményezett. Ötleteik alapján tápkockakészítő gépet gyártottak. Elkészítették egy fekete fólia terítőberendezését. Ezek voltak az első sikerek. Az eredményeken felbuzdulva a kollektívával tovább törték a fejüket újabb megoldásokon. Többek között évek óta gondot okozott nekik a cukorrépa lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása. Az újítások alapján olyan berendezést szereltek a KC-6- os kombájnra, amely megakadályozza a kis répafejek, répatörmelékek szétszóródását. Tökéletesítették a napraforgóbetakarító kombájnt is. A nem kielégítő alkatrészellátás arra kényszerítette őket, hogy búvárkodjanak a kiselejtezett gépekben. Szinte mindig találtak olyan alkatrészt, amely egy kis felújítás után használható volt. Kosztolányi István vasesztergályos, újító társaival együtt régi gépek raktáraiból elővarázsolta a szükséges alkatrészeket. A hozzá hasonló jó szakembereknek, az újításokat felkaroló gépesítőknek köszönhető, hogy az alkatrészek 15-20 százalékát felújíthatják, mintegy 200-250 ezer korona értékben. Sikerült csökkenteni a traktorok üresjáratát is, mert üzemeltetésükhöz 25-30 akkumulátort javítanak meg évente, darabonként 100-150 korona ráfordítással. A gépesítő szívesen dolgozik a brigád 120 tagjával, mert egyre kezdeményezőbbek és a legnehezebb helyzetben is találnak megoldást. BÁLLÁ JÓZSEF ÚJÍTÓK TÁMOGATÓJA
