Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
A fejlett szocializmus építése a dolgozók egyre nagyobb részvételét követeli meg. Ez az építés szorosan kapcsolódik az emberek tudatában, erkölcsében végbemenő változásokhoz, öntudatosságuk fejlődéséhez, a szocialista ember személyiségének a marxista- leninista világnézet alapján történő formálódásához. A párt az ember nevelését a társadalmi haladás meggyorsítása egyik döntő eszközének tekinti. A szocialista ember és tulajdonságai A kommunista párt abból indul ki, hogy a szocialista ember személyiségének formálódása fontos része és egyben feltétele a szocialista építésnek. Az új ember nevelése a lelkileg gazdag, harmonikusan fejlett egyén nevelése; ezért a programcél az ismert lenini tanításból indul ki, miszerint az állam a tömegek öntudatosságtól erős, illetve akkor az, ha a tömegek tudnak mindenről, saját véleményt képesek alkotni, ha mindenhez öntudatosan viszonyulnak. A tömegek öntudatosságának és aktivitásának szüntelen fejlesztése, mint azt Lenin hangsúlyozta, alapja az ideológiai munkának. Nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek a CSKP KB 1980 márciusában megtartott 15. ülése, mely feladatul tűzte ki a sokoldalúan fejlett emberek nevelését. Kiemelte, hogy a szocialista ember nevelése hosszan tartó folyamat. A szocialista ember a szocializmus építésének összetett folyamatában fejlődik. A pártdokumentumok gyakran rámutatnak arra, hogy az új ember nevelése szorosan összefügg a gazdasági, társadalmi és politikai célokkal. Magas színvonalú kultúra, műveltség és társadalmi öntudat, ideológiai fejlettség nélkül éppúgy elképzelhetetlen a szocializmus és a kommunizmus, mint az anyagi-műszaki bázis megteremtése nélkül. Az ember nevelésében csak úgy érhetők el sikerek, mutatott rá az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid lljics Brezsnyev, ha a társadalomnak szilárd szociális és gazdasági alapja van. A kapitalista társadalmi rend nem képes megteremteni az optimális feltételeket az anyagi, szociális és kulturális fejlődéshez. Éppen ezért harcolnunk kell az olyan nézetek ellen, melyeket a burzsoá propaganda hirdet, miszerint a tőkés társadalom képes egyedül meghatározni az emberiség jövőjét. A tőkés társadalmi rendnek a reakciós, népellenes és antihumanista jellegét igyekeznek álcázni a burzsoá propaganda hívei különböző frázisokkal az emberi szabadságról és jogokról. Ugyanakkor elegendő információnk van arról, hogy a tőkés társadalmi rend eltipor minden olyan igyekezetét, amely nem felel meg az uralkodó rétegek érdekeinek. A burzsoá propaganda számtalan formában ismétli azokat az állításokat, melyek szerint a kapitalizmus előnyösebb a szocializmusnál és állítólag mindent megtesz az ember fejlődése érdekében. Ám mi a valóságra támaszkodva rámutathatunk arra, hogy az ember általános fejlődése korunkban a reális szocializmusban biztosított. A mi társadalmi rendünk az első, amely építéséhez egyre műveltebb, politikailag egyre öntudatosabb, fizikailag és szellemileg egyaránt fejlett embereket igényel. Ilyen emberek nevelésében van a szocializmus építésének, fejlődésének a kimeríthetetlen forrása. Az, amit a kapitalizmusban erőszakkal, megfélemlítéssel érnek el, a szocializmusban elérhető céltudatos neveléssel, érdem szerinti jutalmazással, a dolgozók öntudatosságával. A szocializmus törvényszerűen igyekszik létrehozni a társadalom és az egyén politikai, gazdasági és eszmei-morális egységét, amely gazdagítja az egyén anyagi és szellemi életét. Megszüntette az osztályok érdekeinek antagonizmusát és létrehozta az egyén és a társadalom érdekei egységének elvét. Ezzel megszüntette a társadalmi és az egyéni érdek közti ellentmondást, alapvető feltételeket teremtett a cselekvés és a gondolkodás közti ellentmondás felszámolására. Annak eredményeként, hogy bővülnek és tökéletesednek az ember általános fejlődésének, adottságai érvényesítésének és szükségletei kielégítésének feltételei, melyek az ember szabadságának lényegét képezik, az ember egyéni adottságai a szocializmus fejlődése során kibontakoznak, megerősödnek és differenciálódnak. Ugyanakkor megszilárdulnak és elmélyülnek a szocialista ember profiljának alapvető vonásai. Társadalmunk tagjainak egyre nagyobb része gondolkodik és cselekszik a szocialista ember jellemvonásai alapján. Egyelőre azonban ezeket a jellembeli tulajdonságokat inkább célnak kell tekintenünk, azaz olyan tulajdonságoknak, melyek felé csupán közelítünk, hiszen ezek még nem mindenkire jellemzőek döntő mértékben. A szocializmus emberét jellemző tulajdonságok közül már egész sor elmondható a ma emberéről. Éppen azok a legaktívabb építői a szocialista társadalomnak, akiket az ilyen tulajdonságok jellemeznek. Eszmei ellenfeleink azt állítják, hogy a szocializmusnak és ideológiájának nincs az ember személyiségére vonatkozó saját koncepciója. Pedig éppen a marxizmus-le- ninizmus az első egységes elméleti rendszer, amely magába foglalja a természettel, a társadalommal, az emberrel, -beleértve sokoldalú fejlődését is - kapcsolatos kérdésekre a tudományos választ. A marxizmus- -leninizmus klasszikusai rámutattak azokra a tényekre, amelyek befolyásolják az ember fejlődését a burzsoá és a szocialista társadalomban, mint például az ember szociális létfeltételei, aktivitása, a szellemi és az anyagi dolgok összefüggései. Sokoldalúan feltárták a kollektíva és az egyén kölcsönös kapcsolatait, a szabadság és a felelősség kapcsolatát. Megindokolták az ember általános fejlődésének eszméjét, mely a munka- és a szociális feltételek jellegétől függ. Éppen ezért a sikeres gyakorlati tevékenységnek, a szocialista ember nevelésének a marxizmus-leninizmus az étlapja. A szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának megteremtésével egyidejűleg növekszik a szocialista ember formálásának igénye. Erre már Marx is felhívta a figyelmet, előre látva, hogy a fejlett szocializmus olyan foka a társadalom szociálisgazdasági érettségének, amely majd a kommunizmusba megy át, és a termelőerők mérhetetlen fejlődésével egyetemben biztosítja magának az embernek a legteljesebb fejlődését is. Az olyan nagy dolog, mint a kommunizmus építése, nem képzelhető el az ember sokoldalú fejlődése nélkül, mutatott rá az SZKP XXIV. kongresszusa. A marxizmus-leninizmus kellőképpen megvilágította, hogy az ember szellemi fejlődésének kérdése nem oldható meg függetlenül az élet feltételeinek alapvető megváltoztatása nélkül, hiszen az teremti meg a nevelés alapjait és nélküle az ember formálásának minden elképzelése illúzió csupán. Az emberek tudata, nézetei, és meggyőződése mindenekelőtt a társadalom révén alakul a szociális környezet, az objektív és szubjektív tényezők kölcsönös hatására. Az ember lelkivilágának alakulásához számos tényező járul hozzá - gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális tényező; a művelődés rendszere, a család, a munkakollektíva stb. Annak ellenére, hogy azok a feltételek, amelyek az ember egyéniségét befolyásolják, sokoldalúak, hatásuk csak a kommunista párt irányító és szervező feladatának megvalósítása révén lehet céltudatos. Ez a tevékenység aktívan hat a társadalmi viszonyok, a gazdasági alap és a felépítmény fejlődésére, irányítja a társadalom szellemi életét, a tömegekbe szocialista öntudatot visz. Propagandánkban és agitációnkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy > a lakosság különböző rétegekből áll, és eltérések mutatkoznak szociálpolitikai tapasztalataikban is. Rendkívül fontos tudatosítani azt is, hogy az állampolgárok fele 30 éven aluli fiatal, hogy társadalmunk három nemzedék egységének megtestesítője. Az eszmei-nevelő hatás akkor nagy, ha az ember életének és tevékenységének minden területét felöleli, beleértve szellemi világát is, ha hat világnézetére, öntudatára, erkölcsére, vagyis mindarra, ami döntően befolyásolja tevékenységünket. A tudományos-műszaki forradalom egyik legfontosabb vívmánya napjainkban az embernek mint a termelés szubjektuma szerepének megerősödése. Ez annak ellenére reális folyamat, hogy a burzsoá szociológusok szerint az embert egyre inkább kiszorítja a gép, a termelésben egyre inkább elveszti szerepét. A valóságban azonban a tudományos-műszaki haladás megváltoztatja az ember szerepét, egyre nagyobb igényeket támaszt adottságaival szemben. A kapitalizmussal ellentétben a szocializmus megszünteti azt az ellentmondást, amely a gazdaság növekedése és az ember fejlődése közt van, kedvező feltételeket teremt alkotó erőinek, adottságainak érvényesítéséhez. A társadalmi érdekekkel ellentétben Sokak tudatában és gondolkodásában a múlt számos káros öröksége tükröződik. Az az új, mely társadalmunk építésével jár, évszázados szokások elleni küzdelem. Már Lenin megmondta, hogy társadalmunkat ki kell szabadítani a különböző szokások, előítéletek szorításából. A burzsoá propaganda igen rafináltan kihasznál minden fogyatékosságunkat és számol azokkal a kispolgári szokásokkal, melyek még megvannak társadalmiakban. A szocialista ember arcéle, erkölcse és világnézete az idealista nézetek és szokások elleni harc szüntelen folyamatában formálódik. A szocialista erkölcs nem győzedelmeskedhet az olyan negatív jelenségek elleni határozott küzdelem nélkül, mint amilyen a korrupció, az élősködés, a haszonhajhászás. Az ilyen jelenségek visszahúzóan hatnak társadalmunk fejlődésére és nem kerülhetik el pártunk, államunk, de egyetlen állampolgárunk figyelmét sem. A szocialista ember egyik jellemző vonása, hogy érdeklik a közügyek, s ez nevelésére is pozitívan hat. A közérdek és az egyéni érdek viszonya igen összetett, s nem mindenki értelmezi egyformán. Meggyőződhettünk arról, hogy az egyén és a társadalom érdeke kapcsolatában meglevő eltérés a szocialista viszonyok létrehozásával nem szűnik meg automatikusan. A letűnt társadalmi formák erkölcsi maradványai, a kapitalista világ ideológiai hatása következtében egyesek a szocializmust csupán saját egyéni érdekeik szerint magyarázzák. Tudatosan ignorálják a társadalmi érdekeket, csak saját jogaikat ismerik, de elutasítják a kötelességek megtartását. Arra törekszenek, hogy minimális igyekezettel maximális személyi haszonra tegyenek szert, tekintet nélkül mások érdekeire. Sokan még nem tudatosították, hogy ők is az ország gazdái. Sőt olyanok is akadnak, akik rendszeresen kibújnak a feladatok, a munkavégzés alól, mások kárára élősködnek, meglopják a közös vagyont, nem járulnak hozzá semmivel a kollektív értékek létrehozásához. Az ilyesminek a következménye a korrupció, a karrierizmus, a közösségi felelősség hiánya és a passzivitás, ami szöges ellentétben áll a kezdeményezéssel, az aktivitással, az elkötelezettséggel, a közérdekkel. Az ilyen társadalomellenes megnyilvánulásokat mindannyiunknak le kell lepleznünk, és hozzájárulnunk az olyan légkör kialakításához, amelyben mindenki helyesen ítéli meg az igazi értékeket. A szocialista normák fejlődésének és szilárdításának folyamatában, a helyes nézetek és cselekvés kialakításában nagy feladat hárul a jogi nevelésre és a propagandára, amely mint az eszmei-nevelő tevékenység szerves része döntően befolyásolja a szocialista jogtudat kialakulását. A jogtudat fejlesztése nemcsak kizárólag jogi kérdés, hanem össztársadalmi jelentőségű feladat. A jog hatásának érvényesülése társadalmunkban napjainkban egyre inkább a megelőző nevelés irányába fejlődik. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a jogi nevelés és propaganda szakmai színvonala növekedjék, hogy közérthetően magyarázzuk a jog társadalmi jelentőségét, arra nevelve ezzel a állampolgárokat, hogy megtartsák az alkotmányban rögzített jogaikat és kötelességeiket. A szocialista életmód A szocialista társadalom fejlődése nemcsak az életszínvonal rendszeres emelkedéséhez vezet, de az emberek nézeteinek és aktivitásának alakulását is befolyásolja és igényeinek növekedését is lehetővé teszi; megteremti a szocialista életmód feltételeit. A szocialista életmód jellemvonásainak magyarázata az ideológiai munka egyik fő feladata. A kommunista párt mindig döntő jelentőséget tulajdonít a nevelésben a munkának, melynek végzése során kialakulnak az emberek képességei, tulajdonságai. Óriási jelentősége van életmódunk alakulására a munkakollektíváknak. Ha nem a kritikai igényesség és az elvszerűség uralkodik, ha különböző szocialistaellenes jelenségek találnak táptalajra, az megmutatkozik az egyének tudatában, viselkedésében is. A kulturális igények ki nem elégítése, illetve az ahhoz szükséges feltételek meg nem teremtésé, főleg ami a szabad idő helyes eltöltését illeti, könnyen odavezet, hogy az emberek szabad idejüket olcsó, értelmetlen idöfecsérlésre fordítják. Főleg a fiatalok hasznos időtöltéséhez, szórakozásához kell megteremteni a kellő feltételeket. A kapitalizmusban óriási szakadék, különbség van az egyes társadalmi osztályok, rétegek életmódjában, aminek eredete a meglevő termelési viszonyokban keresendő. A dolgozó ember élete a munkaerő értékének határai közé korlátozódik, adottságainak, műveltségének fejlődése teljes mértékben alá van vetve a tőke szükségletének. Ezáltal a dolgozó ember munkaviszonya és az életkörülmények deformálódtak. A szocializmus az ember általános fejlődése anyagi és kulturális színvonala emelése feltételeinek szüntelen javítására törekszik. Ezek egymástól elválaszthatatlanok. Mi az élet értelmét nem csupán anyagi javak megszerzésében látjuk. Az anyagi szükségletek kielégítése mellett az is a célunk, hogy az életszínvonal emelkedése az emberek sokoldalú fejlődésével járjon, növekedjék műveltségi színvonaluk, politikai és kulturális fejlettségük, mélyüljön el a társadalom és az egyén érdekeinek egysége. Ugyanakkor nem vagyunk hívei annak az aszkéta felfogásnak, amely lebecsül minden anyagi igényességet. A kommunista pártnak célja az életszínvonal emelése, melynek során az anyagi igények kielégítésének nagy fontosságot tulajdonítunk. Ellene vagyunk viszont az élet anyagi oldala fetisizálásának. Hogy ez mennyire az ember egyoldalú fejlődéséhez vezet, arra számos példát hozhatnánk fel. Sajnos, ma még sokan vannak olyanak, akik minden értéket a pénzen keresztül mérnek, s annak megszerzésére még a becstelen eszközöktől sem riadnak vissza. „Az anyagi fogyasztás növelését - mondta Gustáv Husák a CSKP XIV. kongresszusán - nem tekintjük öncélúnak, de olyan útnak, amely az emberek élete és alkotó képességei fejlesztéséhez vezet, amely erősíti a szocialista életmódot.“ Az antikommunisták minden eszközzel azon vannak, hogy erősítsék a társadalomhoz való fogyasztói hozzáálást, becsempésszék társadalmunkba a nyugati fogyasztói társadalom elveit. Erre különösen az úgynevezett tömegkultúrát, a turisztikát, különböző képes folyóiratokat és propagációs anyagokat használnak fel. A szocializmushoz való fogyasztói hozzáállás terjesztése a burzsoá konzumtársadalomból vett példákkal nemcsak hogy deformálja a szocialista ember személyiségét, életmódját, de lehetőséget ad a szocializmus elleni támadásokra. Az ellenséges propaganda mindig számol az emberek kispolgári hajlamainak kihasználásával, hogy a szocialista ideológiát és életmódod károsan befolyásolhassa. Az ember céltudatos nevelése, a szocialista életmód alakítása ezért a szocialista építés programcéljának részévé vált. JOZEF BORÍSEK professzor A IZOnAUlMUI VALÓDI ÉRTÉKÉI
