Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-06 / 18. szám
M aga magyar? - néz rám meglepődve, amikor bemutatkozom. - Akkor biztosan látta Huszárik Zoltán filmjét, a Csont- váryt. Van egy fiatal moszkvai barátom, rendező, 6 mondta, hogy okvetlenül nézzem meg. Mindig tudtam, hogy nagyszerűek a magyar filmek, de hogy ilyen grandiózus alkotások is vannak közöttük, arra nem gondoltam.-Nekem meg Larisza Septyíko Kálváriája tetszett ennyire, amelyben éppen ön játszotta az egyik főszerepet. A film utolsó jelenetére emlékszem a legjobban, amikor tott. Előbb azt mondta, olyan sok ajánlattal keresik fel, hogy válogathat a szerepek között. Ezek szerint csupa kedvére való filmben játszik?- Nézze, amikor igent mondok egy rendezőnek, még nem tudhatom, hogy sikerül a film. Lehet, hogy a jó forgatókönyv ellenére a végeredmény elképesztő lesz, de megtörtént már az is, hogy egy kevésbé sikerült alapanyagból egészen jó film született. Úgy látszik, én szerencsés ember vagyok. Az elmúlt években ugyanis több olyan alkotásban szerepeltem, amely elnyerte a nézők tetszését. Kijevben például az Átvállalom a fájdalmat aratott nagy sikert. Iván, a film hőse gyógyíthatatlan sebként őrzi annak a szörnyű napnak az emlékét, amikor 1942 őszén egy orosz kollaboráns kivégezte anyját és húgát. Az egykori fasiszta visszatér a faluba, ott él Iván közelében, aki addig nem nyugszik, amíg a számlát ki nem egyenlíti. Bevallom, nem volt nehéz dolgom ezzel a szereppel, hiszen közel állt hozzám ez a fiatalember; minden szavát, minden gondolatát a magaménak éreztem. Nagy vitákat kavart a Fehér holló is, hiszen Jegornak, a film központi alakjának egészen más az értékrendszere, mint közvetlen környezetének. Nem küzd foggal- körömmel, akár másokat megtaposva az anyagi jólétért; nézetei Őszintén élni Beszélgetés Vlagyimir Gosztyuhinnal eltorzult arccal, feldúlt lélekkel áll a sarkig tárt kapu előtt. Szabad az útja, mégsem tud elindulni, mert étetbenmaradásáért árulással fizetett és erkölcsi vesztesként, úgy érzi, nincs hova mennie.- Ribak, a Kálvária életerős partizánja pályafutásom első nagy fordulópontja. Talán nem is túlzók, ha azt állítom, hogy ez a bratisla- vai meghívás is sokat váratott volna még magára, ha nem én játszom ezt a szerepet. Nevem, arcom ugyanis a Kálvária bemutatása után vált ismertté. Bevallom, előtte még a legkisebb szerepért is hálás voltam, azóta viszont már azt is megengedhetem magamnak, hogy válogassak a forgató- könyvek között. Tehát a sikert a tragikusan elhunyt Larisza Se- pitykónak köszönhetem.- Annak a rendezőnek, akit már pályakezdő éveiben is a szovjet rendezőgárda egyik legjelesebb egyéniségének tartottak.- Larisza igazi lélekbúvár volt. Erős, férfias akaratú egyéniségnek ismertem meg, aki makacsul kitartott az elképzelései mellett. Nekem nagyon fontos volt az ö jelenléte, hiszen nemcsak a művészt, hanem az embert is csodáltam benne, aki mindig hű volt önmagához. Valójában ö nyitotta ki előttem a világ kapuját és mind a mai napig öt tartom legnagyobb tanítómesteremnek. Szerepet akart adni utolsó munkájában, az Isten veled, Matyorában is; sajnos, ebből semmi sem lett, mert amikor elkezdte a forgatást, én már más valakivel dolgoztam.-Az 1976-ban készült Kálvária óta több mint tíz játékfilmet forgamögött egy egészségesen gondolkodó, őszintén élő, igaz ember áll, aki egymás után kapja az élettől az érdemtelen pofonokat. Nos, voltak, akik el sem fogadták ezt a karaktert; szent meggyőződéssel állították, hogy nincs is olyan ember, aki ne tartaná fontosnak az anyagi gazdagságot. Mások meg azért törtek felette pálcát, mert nem tudta kivédeni a pofonokat. Számomra azért érdekes, ez a figura, mert bonyolult, sokszínű jellem és akárcsak Jegornak, nekem is voltak és lesznek komoly konfliktusaim, hiszen én is őszintén akarok élni. Harminchat éves vagyok. Ma már úgy érzem, sokkal nyugodtabban reagálok a dolgokra, mint régebben, de az övön aluli ütésekbe sosem fogok belenyugodni, az biztos.- Natalja Belohvosztyikovától tudom, hogy ön is szerepet kapott Vlagyimir Naumov új filmjében, A partban, amelyet Jurij Bondarev regénye alapján forgat a rendező.- Mezsenyin őrmestert játszom a filmben, a javíthatatlan szívtiprót, aki nemeseik dörzsölt fickó, hanem haszonleső is. Mindenki szerencsés legénynek tartja, hiszen sosem mérlegeli a dolgokat, csak úgy vakon bízik a szerencséjében. Rendíthetetlen önbizalma gúnyos, szemérmetlen cinizmussal párosul, tehát egy jól megírt szerepet formálhatok meg. Hogy milyen lesz a film, csak később derül ki. De nyáron már többet tudok mondani. Hívjon fel, ha netán Kijevben jár. Ha nem forgatok, biztosan otthon talál. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jelenet az Átvállalom a fájdalmat című filmből, amelynek főszerepét Vlagyimir Gosztyuhin alakítja A KÖLTÉSZETHEZ NÉGYSZEMKÖZT ANTONÍN KACHLÍK FILMRENDEZŐVEL Í Antonín Kachiik érdemes művész, a cseh filmművészek középnemzedékének egyik legismertebb és legjelentősebb képviselője. Érdeklődésének középpontjában a ma, korunk embere áll. Alkotásaiban mindig az igazságért, az őszintesé- i gért száll síkra, s napjaink égető kérdése- , ire keres választ. Néhány cím a filmjei i közül; Mi, elveszett lányok, Bűntény a Kék I Csillagban, Boldogság reggelig, A morva , 1 földről. • ön ez év márciusában ünnepelte hatvanadik születésnapját. Első filmjét, a Júniusi napokat 1961- ben forgatta. A huszonkét év alatt hány filmet rendezett?- Talán tizenhetet. • Nem tartja kevésnek?- Ahogy vesszük. Én nem készítek minden évben filmet, de van, aki kettőt is. Évenként egy film elég, sőt, ha igényesebb a mű, akkor hosszabb idő kell az elkészítéséhez. Azelőtt egy filmet fél-, háromnegyedévig forgattunk, ma minden drágább, de az egy filmre szánt összeg nem változott, tehát gyorsabban kell dolgozni. Legutóbbi filmemet, amelynek cselekménye négy évszakban játszódik, és hat évet ölel fel, február elején kezdtem forgatni és május végén be kellett fejeznem. A történet fele ködös időben játszódik, és pechünkre két nap kivételével végig sütött a nap. Állandóan párásítani kellett a levegőt, nem bírtunk lélegezni, mindenki köhögött. Tizenkét fokos hidegben nyári ruhákban a szereplők, és csodák csodájára egy gyerek sem betegedett meg. Meg akarjuk valósítani az úgynevezett hosszú távú művészi előkészítést; ennek lényege, hogy az építész, az operatőr, a gyártásvezető, a rendező kiválasztják a helyszínt, végleges formában előkészítik a forgatókönyvet, szerződtetik a színészeket, így aztán tökéletesen felkészülve olcsóbban és művészileg feltehetően jobban lehet elkészíteni a filmet. • Új filmje, a Varázslatos kaland miben tér el a többitől?- Filmjeimnek cselekménye általában a mában játszódik, kivéve két művet. Fournier-t ifjúkorom óta szeretem, regénye - mely a fim alapjául szolgált - az első világháború előtt játszódik. Minden rendezőnek van egy ifjúkori álma, én egész életemben költői filmet akartam csinálni. A hetvenben készült Bajaja herceg és a hat évvel későbbi Josef nagyapó romantikus-lírai film. A költészethez most visszatértem. Már készülök az újabb, múltban játszódó filmemre - Jaroslav Hasekről. • Milyen stádiumban van a film?- A forgatókönyvet írom. Az első változatot már tizenkét évvel ezelőtt leadtam. Nem volt iránta érdeklődés. S most, hogy évforduló van, csodálkoznak, hogy nincs film. Haáekröl még soha senki nem készített életrajzi filmet, ettől mindenki félt, mert életében nem ismerték el, és hosszú ideig a halála után sem. • A kritika líraiakra és elkötelezettekre osztja az ön filmjeit...- A kritikusok szívesen skatulyáznak. Az elkötelezett film is lehet lírai. A kritika sokszor csak azt a filmet fogadja el, amely kigúnyol és nevetségessé tesz. Én azonban csak úgy tudok bírálni, hogy a kritikám javító szándékú. Az esztéták egy csoportja ezeket a filmeket fogadja a legkedvezőtlenebbül. Ők a keserű müveket szeretik, a közönség viszont a vígjátékokat. A legnagyobb látogatottságuk ez utóbbiaknak van, a külföldi filmek közül meg a könvnyes amerikai filmeknek. Ha komoly filmet készítünk, számolnunk kell azzal, hogy nem lesz nagy közönségük. • De olyan tudattal dolgozni, hogy a filmnek úgysem lesz közönségsikere, mert probléma felvető. Hát így alkotni, nagyon rossz lehet.- Ez nem egészen így van. Létezik egy megállapodás a tévével, hogy a filmek többségét, közülük sokat röviddel a bemutató után sugározzák, tehát mégis sokan megnézik. Szeretnénk, ha egyes filmeket előbb mutatnának be a tévében, mint a mozikban. Bebizonyosodott ugyanis, hogy otthon, a képernyő előtt ülve az ember komolyabb alkotásokat is szívesen befogad.- Szívesen rendezne krimit?- Nem áll hozzám közel, nem vonz. Este, lefekvéskor szívesen olvasok detektívregényt, mert jól alszom tőle. • önnek több közéleti funkciója van: a Cseh Drámsunüvészek Szövetségének alelnöke, a Csehszlovákiai Drámamüvészek Szövetségének elnökségi tagja, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője, a kulturális bizottság tagja, a Filmművészeti Főiskola rendezői tanszékének docense. Hány éve tanít a főiskolán?- Tizenegy. Egy-egy tanár mindig végigviszi az osztályt. A rendezőjelöltjeim most harmadévesek, két cseh, egy jugoszláv és egy iráni diákom van. A drámamüvészeket sosem támogatták annyira, mint ma. A fiatal színészeknek olyan lehetőségeik vannak, amilyenekről korábbi generációk nem is álmodhattak. De egyvalami hiányzik belőlük: a küzdőszellem. A volt tanítványokkal igyekszünk tartani a kapcsolatot, ha felkeresnek, tanácsot kérnek, s ennek az ember mindig örül. A fiatalok türelmetlenek, pályakezdőként önállóan akarnak dolgozni, de sokszor nem tudják, mit. Nagyon kellene egy stúdió, amely csak az övék lenne, hogy lehetőséget kapjanak az önálló munkára. • Az első két filmjét saját regénye alapján forgatta. Az írást már abbahagyta?- Két könyvem jelent meg, s négy éve szerződésem van egy regényre, két drámám félig kész... Csak egy negyedévre bezárkózhatnék valahová! • Mit csinálna szívesebben: írna vagy rendezne?- A saját forgatókönyvemet rendezném. Alkotni olyan, mint sportolni. Az embert ne bántsa, ha nem nyer minduntalan. Nem lehet mindig nyerni, veszteni is kell. KOPASZ CSILLA Csurikova - mint Zseleznova Moszkvában nagy sikerrel mutatták be Gleb Panfilov, ismert szovjet filmrendező Vasz- sza című filmjét, amely Gorkij Vassza Zseleznova színdarabja alapján készült. Főszerepét Inna Csurikova játssza. A Kezdet, a Valentyina, A tűzön nincs átkelés című filmek rendezőjével beszélünk legújabb filmjéről.- Tudja, ez az első eset, hogy klasszikus művet rendeztem. Gorkij prózáját, drámáit az iskolában elég alaposan megtanították, és éppen ezért úgy tűnik, mintha ismernénk. Eltelik öt, tíz, harminc év, újra kedvet kaptam, hogy elolvassam Gorkij müveit. Amikor a Vassza Zseleznova került a kezembe, nagyon elcsodálkoztam. Felfedeztem ugyanis Gorkijnál egy megjegyzést: Vassza Boriszovna Zseleznova 42 éves, de ennél fiata- labbnak tűnik. A színházban általában ezt a szerepet a hetvenhez közel álló színésznők játsszák. Pedig itt egy fiatal nő ereje teljében, legszebb éveiben hal meg. Ez így igazi tragédia. Ez a körülmény iskolás koromban elkerülte a figyelmemet. Akkor nekem teljesen mindegy volt, hogy 42 vagy 67 éves a darab hősnője. Most, amikor jómagam is idősebb vagyok Vasszánál, tudom már, hogy a 42 év csodálatos életkor. Azt is felfedeztem, hogy Vassza Zseleznova (zselezo — oroszul vasat jelent) nem egyszerűen Zseleznova. Mindig a név sugallta jellemét játsszák. Vasakaratú acélos nőt. Pedig Gorkijnál fehéren- feketén le van írva, hogy egy kedves tekintetű, jóságos aszszony; ahogy kisebbik lánya jellemzi: „emberi ember“. Ezért a főszerepre én nem egy riasztóan vasakaratú idős nőt választottam, hanem egy lágy, csodálatos belső énnel, lelkieróvel rendelkező embert, Inna Csurikovát. Vassza tragédiája, hogy olyan társadalmi réteghez tartozik, amelyet az adott körülmények között nem igazolt a történelem. Új filmem nem a gorkiji dráma tökéletes másolata, hanem egy olyan alkotás, amely felhasználva ítnás Gorkij-múvek motívumait, szövegrészleteit, Gorkij világával, szellemével van átitatva. Következő munkámban Gorkij Az anya című művét szeretném megrendezni - mondja befejezésül Gleb Panfilov. (nsz) ÚJ SZÓ 14 1983. V. 6. VISSZATÉRTÉI!
