Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-29 / 17. szám
♦ I szú 17 3. IV. 29. TUDOMÁNY a TECHNIKA Hétfő volt, 1969, július 21-e. A tv-képernyőjén a kráterekkel borított holdfelszín volt látható. Néhány másodperces periódussal a képernyő közepét fényvillanások érték, melyek egy eszközbe jutva különösen törtek meg. A kommentátor elmondta, hogy a Holdon elhelyezett lézer-berendezést látjuk működés közben. A fény egy tükröket tartalmazó berendezésből verődött vissza, melyet Neil Amstrong helyezett el a Hold felszínén ezen a napon. Napjainkban a lézer-ágyúzás (LLR program) az egyetlen olyan vizsgálati módszer, amelynek során a Holdon hagyott műszereket is felhasználnak. A már közel 15 éves múltra visszatekintő lézerágyúzás a tudomány számos területét gazdagította eredményeivel. Ilyen például a geofizika, a relativitáselmélet és a Hold dinamikája, ugyanakkor kapcsolatot jelent a geodéziai mesterséges holdak és az égi inerciális vonatkoztatási rendszer között, amely lehetőséget nyújt a földi relatív mozgások vizsgálatához, a kontinensvándorlások és a pólusingadozás tanulmányozásához. De hogyan is működik! A lézerágyúzás elve lényegében nagyon egyszerű: fényt bocsátanak egy távcsövön keresztül egy céltárgyra, amely nem más, mint tükröket csátanak ki. Egy ilyen villanás ideje alatt néhány billió wattnyi (!) teljesítményt ad le a berendezés, ezért csak nagyon speciális és drága anyagokból készíthető. A detektálás problémája szintén nem könnyű feladat, hiszen a beérkező jel nagyon gyenge, ezért, hogy láthatóvá tegyük, nagyteljesítményű fotomultiplie- rekre (fotonsokszorozó) van szükségünk. Természetesen egy ilyen berendezés nem tudja megállapítani, hogy a foton milyen irányból érkezett, és ráadásul tengernyi olyan részecskét is felfog a távcső, melyek nem az eredeti lézernyalábból származnak. A nem várt fotonok (zaj) száma csökkenthető, ha a távcső elé helyezünk egy diafragmát. A diafragma csak néhány szögmásodperces térszögből detektál részecskéket, és azok Az eredeti ok is az volt, amikor az Apolló űrhajósai tükröket helyeztek el a Hold felszínén, hogy Einstein általános relativitáselméletének gravitációs-elméletét leteszteljék. A kísérlet fényesen igazolta az elmélet helyességét. Az LLR-mérések felhasználásával sikerült megjavítani a fizikai libráció elméletét is. Ez tulajdonképpen egy ingás, melyet a Föld gravitációs tere produkál a Hold mozgásában, és értéke kb. 1 km a Hold felszínén mérve. 1969-ben még számos csillagász gondolta azt, hogy a Hold belseje ritkább anyagból áll, mint a kérge. Ma már tudjuk, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Az LLR mérések azt mutatják, hogy a Holdnak egy tekintélyes fémes magja van. Lézer a Hold kutatásában Új termékek a Chiranából A Stará Turá-i Chirana konszernvállalat termékeinek több mint 37 százalékát sorolják az I. minőségi osztályba, amit a vállalat rugalmas innovációs programja tesz lehetővé. 1. Az SMZA 65-ös automatikus mérőműszert az idei brnói Salima élelmiszeripari nemzetközi vásáron aranyéremmel díjazták. Az új és figyelemreméltó termék a tejátvételnél tesz jó szolgálatot. A mikroszámítógéppel felszerelt mérőberendezés a maga nemében világviszonylatban a csúcsszínvonalú termékek közé sorolható. A felvételen llubomír Zoldák a mérőműszer elektronikus részét kezeli. 2. A Chirastar 30 háromcsatornás és a Chirastar 60 hatcsatornás elektrokardiograf a páciens polifunkciós kivizsgálására szolgál. Elkészíti az EKG-t és az emberi szervezet további öt funkciójáról közöl adatokat. A képen Mária Skriecková a Chirastar 30-as elektrokardiografot teszteli (az előtérben a Chirastar 60). (Felvétel: CSTK - Drahotín Sulla) Vizuálisan még a legnagyobb távcsövekkel sem lehet felfedezni a tengernyi kráter között azokat az alumíniumtükröket, amelyekről a lézer fénye visszaverődik a Földre. Ezeknek a céltárgyaknak az elérése is már a technika bravúrjának számít. (A szerző felvétele) tartalmazó tábla. Ezeket a tükröket pedig úgy tervezik, hogy a rájuk eső fényt pontosan ugyanabba az irányba verjék vissza, amelyről jött, vagyis vissza a fényt-kibocsá- tó távcsőbe, ahol ezt érzékeny műszerekkel felfogják. Ez az egész így egy nagyon pontos távolságmérő eljárásnak tekinthető, de ahhoz, hogy szinte tökéletesen pontos eredményt kapjunk a két égitest távolságára, figyelembe kell venni még a Hold és a Föld elmozdulását a mérés alatt. 1969- ben a legpontosabb mérés eltérése a 40 cm volt, napjainkban már kb. 10 cm-es eltéréssel határozható meg a Föld-Hold távolság. A jelenleg fejlesztés alatt álló készülékkel ez az érték 2-3 cm-re csökkenthető. Az LLR mérések a legfejlettebb technikát követelik meg, hiszen a légkör defókuszálja (szétszórja) a kibocsátott lézernyalábot, ezért a visszaérkező fotonok nagy része nem találja el a távcsövet. Ma még minden egyes, a távcsőbe visszatérő fotonhoz több billió részecskét kell kibocsátaniuk, viszont a mérési pontosság fordítva arányos a kibocsátott fényimpulzus hosszával. A jelenlegi berendezések általában néhány billiomod másodperces impulzusokat boközül is csak azokat engedi át, amelyek megfelelnek a lézerfény színének. Ezek után azonban még mindig sok ezer az olyan foton, amely nem tartozik a visszavert lézernyalábhoz. Szerencsére elég pontosan kiszámítható, hogy mikorra várható a visszaverődés. A detektáló egység ennek alapján úgy van beprogramozva, hogy csupán a feltételezett visszaérkezés időpontja körüli szűk „időablakban" észleli a beérkező fotonokat. (Ez az időtartam általában néhány mikroszekund.) Még ennek ellenére is sok a háttérből származó foton, de ekkor már a jelek 99 százaléka teljes biztonsággal detektálható és értékelhető. A lézer-ágyúzás technikai bravúrok egész sorát követeli meg, de nem ad látványos és könnyen kezelhető eredményeket. Nincsenek lélegzetelállító képek, mint a „Csillagok háborújában“, csak néhány alumínium és szilíciumtükör a Holdon, melyeket a Földről emberek kis csoportja villanó fényekkel keresgél. A több mint tíz év észlelési eredményei rengeteg adattal és ismerettel gazdagították a Naprendszer fizikáját, a geodéziát, a geofizikát, nem utolsósorban pedig a relativitás elméletét is. Nagyon sok meteor találja el a Holdat: a legtöbb kráter ilyen becsapódás maradványa. Ilyen tükrözés során a Hold úgy viselkedik, mint egy kalapáccsal megütött harang: rezegni kezd. Ez a rezgés csak nagysokára csillapodik le. Nagysága a meteorbecsapódás mértékétől és a Hold anyagának belső súrlódásától függ. Az első ilyen rezgést 1971-ben mérték, mintegy 15 méteres amplitúdóval. Ez egy, a közelmúltban lezajlott becsapódást feltételez. Egyes tudósok állítása szerint ez a becsapódás formálta a Giordano Bruno krátert, valamikor a XII. században. A történelmi idők soréin mindig nagy figyelmet szenteltek a Holdnak, bármelyik kultúrában is nyomozunk utána. Az újkor kezdete óta azonban már tüzetes vizsgálatok tárgya is, melyek időről időre meglepően újszerű, olykor teljesen váratlan eredményeket szolgáltatnak. A Hold lézeres vizsgálatai egy teljesen új, korszerű vizsgálati módszert jelentenek, amelyek nemcsak a Hold, hanem Naprendszerünk fizikájának jobb megismerését is előmozdítják. BODÖK zsigmond Érdekességek, újdonságok FÉNYKÉPEZÉS 2300-MÉTERREL A TENGER SZINTJE ALATT Nagy-Britanniában olyan fényképezőgépet készítettek, amellyel felvételek készíthetők kutak nagymélységeiben. A 86 mm átmérőjű, nyomásálló acélhengerbe épített, 35 mm-es lencsével ellátott gépnek saját villanófény-berendezése van, s a - legföljebb - ötven felvételt előre meghatározott időközökben önműködően készíti el. Mivel a gép teljesen önműködő, közönséges acélhuzalra függesztve bocsátható a kútba, villanykábelre nincs szükség. E gép az Északi-tenger egyik gázkútjában 2300 m-rel a tengerszint alatt készített felvételeket, s ezek birtokában megállapították, hogy a kút hozama azért csökkent, mert a termelőcső behorpadt. Most a gépnek egy olyan változatán dolgoznak, amellyel körkörös felvételek készíthetők a kutakat kibélelő csövek (a béléscső) összekötéseiről. Ez azért fontos, mert a tenger alatti kőolaj- és gázkutakban a legtöbb hiba a csőkötésekben fordul elő. (London Press Service) AZ ÉLET BANKJA A Szovjetunióban génbankot létesítettek a veszélyeztetett vad- és háziállatfajok, továbbá a madárfajok megfagyasztott embrióinak vagy genetikus anyagának a megőrzésére. A szovjet biofizikai intézetben őrzött gyűjtemény segítségével a tudósok a jövőben életre kelthetik a kihaló fajokat, és újra létrehozhatnak állatpopuláci- ókat olyan értékes tulajdonságokkal, amelyek már elvesztek a kiválasztódás természetes vagy mesterséges folyamataiban. Jelenleg minden hat emlösfajból egynek és minden hét madárfajból egynek az állománya már 500 alá csökkent - legalább ilyen állomány lenne szükséges a faj hosszú távú fennmaradásához. A megfagyasztott embriókból új állatpéldányokat nevelhetünk fel a jövőben, a genetikus anyagot pedig felhasználhatják majd a jövő génsebészei a holnap állatainak kialakításához. A gyakorlati felhasználáson túlmenően a génbank egyfajta könyvtár is: a tudósok megállapíthatják belőle, hogy a jövő állatai mennyit változnak majd napjainktól. (d) MIKROHULLÁMOKKAL MEGFOLTOZOTT ASZFALTÚT Egy kaliforniai vállalat útjavító kocsijába hatalmas, ipari mikrohullámú generátort építettek be, s az percek alatt „megfoltozza“ és „kivasalja“ a sérült aszfaltozott útszakaszt. A szokványos útjavításkor a lyuk körűi nagyobb mélyedést vágnak, abba zúzalékot és aszfaltot töltenek, majd az egészet elegyengetik. Ellenben a mikrohullámú egység javítómunkájához alig kell új aszfalt. A generátor gyorsan fölhevíti és megolvasztja a régi aszfalt felületét, azután a megolvadt anyagot elegyengeti és lesimítja. (Newsveek) W i.
