Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-29 / 17. szám
• A Matenadaran épülete sxú i. IV. 29. • Remekművek az aszfalton is születhetnék • A gyermekgaléria ifjú látogatói Nem az enyém a ház, hanem azé, aki az ajtót kinyitja - vallja az ősi örmény bölcsesség. Ez a közmondás minden másnál ékesebben szól ennek a népnek az őszinte vendégszeretetéről, nyíltságáról, szívélyességéről, örmény földön járva az ember lépten-nyomon segítókész- ségre, nyitott szívekre talál. Pedig nem lenne meglepő, ha zárkózottak, gyanakvók lennének az emberek, hiszen az örmény nép három évezredes történelme során annyi szenvedésen, annyi gyötrelmen ment keresztül, hogy nyitottsága szinte „indokolatlan“. Hódítók sora tört országukra, megpróbálták őket elűzni hazájukból, kiirtani, megalázni. Egyik próbálkozás sem járt sikerrel. Az örmények büszkék, de nem hűvösek. Talán éppen érzelemgazdagságuk az, ami átsegítette őket a véres történelmi viharokon, ami segítette megőrizni nemzeti identitásukat. Ez a sokat szenvedett nép ezért érthetően különös szeretettel és gondossággal óvja múltja emlékeit, s ha lehet, még jobban gondoskodik jövőjéről, a felnövekvő nemzedékről. Sok szép örményországi, pontosabban jereváni emlékem közül kettőt szeretnék megosztani az olvasókkal. Az egyik a múlt, a gyökerek, a másik a jövő, a gyerekek féltő szeretetéről tanúskodik. kézírásos könyvet és kézirattöredéket őriznek itt, köztük számos idegen nyelvű unikumot. Az 5.-7. századból származnak a legrégebbi kézirattöredékek; a legrégibb sértetlen kézírásos könyv a 887- ben íródott Lázár evangélium. A tudósok számára rendkívül értékesek az 5.-11. században született történelmi művek, amelyek nemcsak az örmények, de a környező népek történelméhez is pótolhatatlan információkat tartalmaznak. Unikumnak számítanak a 12.-15. században született, a természettudományokkal - matematikával, csillagászattal, kémiával, földrajzzal, orvostudománnyal foglalkozó művek, vagy a nagy örmény jogtudós, Mhitar Gos 13. században írt törvénykönyve. Fennmaradtak a középkor költőinek - Grogor Narekacinak, Friknek, Nerszesz Snoralinak páratlan müvei, a letűnt századok festőinek miniatűrjei. A Matenadaran azonban nemcsak az örmény nép szellemi kincseit őrzi. Találhatóak itt arab, perzsa, görög, latin, héber nyelvű kéziratok is, és számos olyan mű örmény fordítása, amelynek eredetije, de más nyelvű fordítása sem maradt fenn, többek között Arisztotelész és Platón művei. Egyébb ritkaságokkal is találkozhatunk. Minden látogató szeme megakad Az írás megmarad a Muse városban a 18. században írt evangélium óriási formáján: a könyv 28 kilogramm súlyú. Mellette látható a 15. században született, mindössze 19 grammos kalendárium. Külön állították ki azokat a kéziratokat, amelyeket a külföldön élő örmények ajándékoztak hazájuknak. Minden kézirat felett egy pici tábla hirdeti az ajándékozó nevét és lakhelyét: Párizs, New York, Montreal, Los Angeles, Kairó, Bejrút, Aleppo, Isztambul... Földrajzot lehetne itt tanítani. Csakhogy ez nagyon szomorú földrajzóra lenne. Ugyanis valamennyi városnév mögött egy-egy tragédia rejlik. Ezek az emberek,'ezek a kéziratok a legtöbbször tragikus körülmények között hagyták el az országot. Az emberek a nyomor, az elnyomás, sokszor a biztos halál elől menekültek, s mentették az emberi tudás néma tanúit, a nemzet szellemi kincsét, hogy aztán visszaszolgáltathassák a már virágzó, szabad hazának és népének. Mesevilág A szovjet társadalomnak van egy kiváltságos rétege - a gyerekek. Örmény- országban ez különösen szembetűnő. Féltő szeretettel veszik őket körül, óvják őket, mint a kedves, értékes virágokat. Az elárusitónök türelmes mosollyal várják, hogy a kis vevőnek eszébe jusson, mit is kell még vennie, mert a mama négyet mondott, de ö már csak háromra emlékszik. A mögötte sorban álló felnőtteknek eszükbe sem jut idegesen türelmetlenkedni, inkább megpróbálnak segíteni. Ha egy felnőtt tanácstalankodna, már rég rászóltak volna. A jereváni utcákon is biztonságban érezhetik magukat a kicsik, pedig a forgalom nagy és a sofőrök is amúgy „déliesen“ közlekednek: a beka- nyarodás irányát, a megállást, előzési szándékot nem a kocsik jelzőlámpáival, hanem az ablakon kidugott karjukkal jelzik. Jó idegek és nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki átmerészkedjen az utca másik oldalára, akár a zebrán is. Az íratlan játékszabályok szerint a közlekedési lámpa jelzése sem szentírás. A gyerekekre azonban minden vezető vigyáz, ezt a szabályt maradéktalanul betartják. A gyerekek iránti nagy szeretetet példázza, hogy Jereván központjában egy egész negyedet kaptak. 1970 tavaszán itt nyílt meg a Szovjetunió első gyermekgalériája, amelyet azóta már bővíteni kellett, s amely alapja lett a kicsik számára időközben már létrehozott esztétikai nevelőközpontnak. A központhoz tartozik - a galérián kívül - egy 150 férőhelyes színház, melynek rendezői és színészei egyaránt gyerekek, továbbá számos műhely, ahol a szobrászattal, építészettel, fazekassággal, szövéssel, hímzéssel ismerkednek meg a jövő mesterei. Létrejött a gyermekfilharmónia és egy bábszínház is ahol a gyerekek saját készítésű bábjaikkal szórakoztatják társaikat. A jereváni esztétikai központ példájára már hasonlóak nyíltak Leninakanban, Kírovakan- ban, Goriszban. A jereváni kísérletre a Szovjetunió más köztársaságaiban, sőt még az ország határain túl is felfigyeltek. Az örmény Baráti Társaság révén a központ élénk kapcsolatokat tart fenn számos külföldi gyermekintézménnyel. Évente több külföldi küldöttséget fogadnak itt, amelyek azzal a céllal érkeznek, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. A gyermekgaléria állandó kiállítása mellett minden tavasszal és ősszel bemutatják a gyerekek új munkáit, rendszeresek a más köztársaságokban és külföldön élő örmény gyerekek bemutatkozásai. Kiállítják itt a világ számos országa gyermekeinek rajzait, festményeit, amelyek közül a legjobbak köztük a csehszlovák gyerekek munkái - bekerülnek az állandó expozícióba. Természetesen az örmény gyerekek műveit is bemutatják külföldön, eddig már több mint 100 országban gyönyörködhettek alkotásaikban. A galériába lépve az ember mesevilágba jut. Itt a macska kék, az oroszlán mosolyog, az alakok szeme óriási és minden mama jóságos. Korunk technikai csodái játékszerekké szelídülnek, az együtt játszó, egymást átölelő gyerekek bőrszíne a fehértől a feketéig minden árnyalatot kimerít. A gyermekeknek természetes az, ami nekünk, felnőtteknek, csak mese. Pedig minden embernek, kicsinek és nagynak, fehérnek és feketének jó lenne, ha megvalósulnának ezek a gyermeki álmok. GÖRFÖL ZSUZSA A világ számos múzeumában őriznek értékes régi kéziratokat, ősi pergameneket..A jereváni Matenadaran abban különbözik a többi kéziratgyüjteménytól, hogy legértékesebb kincseit az emberek évszázadokon át sokszor életük kockáztatásával mentették meg a pusztulástól. Őriznek itt egy bibliát, amelyet az egyik örményüldözés idején, évszázadokkal ezelőtt az egyházközség tagjai lapjaira szedtek szét és rejtettek el. A biblia ma ép, egész, minden lapja megvan. Egyes lapok a tengerentúlról kerültek vissza. Minden egyes írott oldalt ereklyeként őriztek több emberöltőn keresztül, hogy végül visszaszolgáltassák a közösségnek. A kéziratok érdekessége, hogy mindegyik végén egy emlékeztető van - isata- karan - amelyben a kézirat másolója szól néhány egyszerű szót magáról, kéri a kézirat megőrzését és azt, emlékezzenek meg róla, a másolóról, s mindazokrók, akik sötét kamráikban, gyertyacsonk mellett évtizedeken át írták a könyveket, védelmezték, rejtegették azokat a későbbi korok számára. A Matenadaran léte bizonyítja, hogy az isatakaranok meghallgatásra találtak. A Matenadaran viszonylag új épület, a negyvenes években építették, közvetlenül a Nagy Honvédő Háború után. Jereván központi utcáját zárja le a hegyoldalban álló szürke bazalt épület. 13 ezer Jereváni emlékek (APN és archív-felvételek) KIRÁGOK Í GYÖKEREIK
