Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-29 / 17. szám
A Volga környékénél fekvő Sztálingrád (azelőtt Cáriéin) mozgalmas történetre tekinthet vissza. A polgárháború idején 1918 és 1921 között háromszor cserélt gazdát, háromszor vették be a fehérek, háromszor foglalta vissza a Vörös Hadsereg. A forradalmi harcokban acélossá edződött sztálingrádi proletariátus a felépítés korszakában sem tagadta meg magát: őrá hárult az a feladat, hogy felépítse a Szovjetunió első hatalmas traktorgyárát. Ennek az építkezésnek, ennek az új formájú harcnak nehézségeiről és a nehézségek hősies leküzdéséről nyújtanak képet a következő sorok. A történelem szereti a hősi tetteket. De amikor megesnek, ugyan ki tud róluk? írhatnék ezerszer a traktorgyár hőseiről, de aligha tudnám összeszedni mindenki nevét, aki ott dolgozott. Kéthónapos távlatból csodálatosnak tűnik fel mindaz, amit Sztálingrádban átéltem. De amikor még mindkét lábammal benne álltam a csodában, csak piszkos, csoportokban nyüzsgő munkásokat láttam, meg mérnököket, akiket nem lehetett megkülönböztetni a munkásoktól. Egyszerű a dolog: dolgoznak! Dolgoznak, sorba állnak a szövetkezeti boltok előtt, szeretkeznek, szidják a fagyot, gyűléseznek, kártyáznak, pipáznak, hangosan nede ezt az egy hőst nem tudja megmutatni. Egy szép este felszólalt az egyik hős fiú a Komszomol gyűlésén:- No, gyerekek, belefogunk?- Bele! A traktorgyárnak háromszáz üve- ge§ kell, és van neki egy. Ez se üveges már, hanem szakoktató. Sokáig kertelt, kár az üvegért, aztán megdörzsölte a tenyerét, a térdére csapott:- Meglátjuk! A tanítványai komszomolisták. Fiúk, lányok. Az első nap megbeszélték a munkát, de kevés az idő az elméletre, ha a fedetlen műhelyekben a szél fütyül. Ügyetlenül fogdossák az üvegtáblákat, gyúrják a gittet, hadonásznak az üvegvágóval, veszélyeztetik magát az üveget meg az egész környéket. Másnap már a vasvázon mászkálnak, tizenöt méter magasságban, a hőmérő higanya a fagypont alatti huszonöt fok alá zsugorodik, a kéz sötétre vörösödik, végül már a tapintóképesség is elvész, mintha kesztyű volna a kézen. Mi az ördög, kesztyű? Bár csak volna! De nincs, a kéz feldagad, nem akar a fiatal önkéntesek akaratának engedelmeskedni, akik a lázas munka közben tanulják meg, hogy mit, hogyan kell elvégezniük. A fagy csúnyán a szemekbe ver. Nem látsz a könnyektől. Lepottyansz? ha akartok valamit, a munkakerülőkhöz. hadd dolgozzanak. Hozzájuk menjetek!- Az úttörőbrigád nem büntetés! A naplopók éppen nem odavalók! A brigádot nem értette meg a muzsik. A múlt nyár óta üzemi újság jelenik meg: ADJ TRAKTORT a címe. Ezer olvasóval kezdte, most van tízezer. Olvassák az üzemben, olvassák Sztálingrádban, olvassák a kollektivi- zált parasztok az egész vidéken. Különösen ők azok, akik minden megtett lépésről tudni akarnak, s egyre kérdik: mikor jönnek már a traktorok? Az újság állandóan mozgósít. Szezonosok, be az úttörőbrigádokba! Május elsejére ide a két próbatraktorral! Július elsejére befejezni az építést!- Olvasni tudsz?- Nem!- Megtanítunk.- Minek? Nem akarok. Nem kell. No, üzemi újság, agitálj az írástudatlanok közt! Az ifjúság úttörőbrigádokat alakít az olvasni tanításra. Minden barakkba behatolnak. Agitáció. Gyűlések. A faliújságokra minden osztályban fényképeket és karikatúrákat ragasztanak. Nevethetsz, ha nem is tudsz olvasni, elgondolkodhatsz, ha húzódozol is. Május elsejére meglesz a két próbatraktor. Lázban ég az úttörőbrigád, A traktorgyár fölött lobog a vörös zászló. Valaki beszél. Aztán eljátsszák az Internacionálét. A két próbatraktor, a két első sztálingrádi traktor kifut a műhelyből. A kezek felemelkednek, a sapka lekerül a fejről. Sorban ott állnak a parasztszövetkezetiek, spárgára kötött tarisznyával, mellettük a traktorgyár munkásai. A legjobb úttörők boldogan, szélesen mosolyognak, integetnek, tapsolnak, nekik szól a dörgő taps, de mit törődnek ők ezzel, a munkát illeti az, és a munka jól sikerült! Tavaly áprilisban a tambovi szezonmunkáscsapat letette a munkát, mert nem ízlett neki az étel a munkásétkezőben, és csúnyán elkergetett egy fiatal technikust, aki magyarázatot akart adni. Most itt látod őket, nevetnek, tapsolnak, már rég nem idegen, bizalmatlan csapat, hanem a traktorgyár legnehezebb téli pillanatainak úttörőbrigádja. (- Te pedig, Vaszka, nem is akartál mesélni rólunk. Mintha ez a szerencsés vége a munkásság fejlődésének a szabad alkotás felé nem volna olyan fontos, mint a gyár valamelyik nagy műhelye!) Tavaly májusban egy csoport mérnök kishitű, fáradt levelet írt a szovjet lapoknak. Szidtak, vádoltak, panaszkodtak - meghátráltak az építkezés nehézségei előtt. Most itt hallgatod őket: lelkesen magyaráznak, lelkesen ecsetelik a kilátásokat. Akkor meghátráltak, most tömegesen jelentkeznek a pártba, és innen aztán már sohasem lehet meghátrálni. ' Az emelvényre a sejt titkára lép. Csend. Táviratot olvas fel, Moszkvából küldték. ,,A munkások, mérnökök, technikusok és szervezők hősies munkájáért, melynek gyümölcse az építés befejezése a tervezettnél rövidebb idő alatt, a sztálingrádi traktorgyár minden építőjének, a munkások, mérnökök, technikai dolgozók és szervezők közösségének megszavaztuk a Munka Vörös Lobogója rendjelet. A szovjet kormány elnöke, Kalinin“. A sztálingrádi traktorgyár megkapta a Vörös Lobogó kitüntetést. A legszebb rendjelet: a Munka Vörös Lobogójáét. * * Részlet A holnap országa című regényből vetnek és köpködnek, néha bizony sírni való kedvük van, ami pedig egyáltalán nem illik hősökhöz. Dolgoznak, és amikor huszonnyolc nap alatt összeállítottak egy épületrészt, amelyre az amerikai tapasztalat százhatvanhárom napi munkát irányzott elő, föltűzik rá a vörös zászlót, és hosszú üdvözlő beszédek helyett csak odadobják a kérdést:- No és az üveg? ilyen kérdésnél persze megfeledkezik az ember az ünnepségről. Ez megint nagyon fontos, egyenesen életkérdése a traktorgyárnak: mi lesz az új épületrészek beüvegezésével? Mit ér a vasváz, hiszen minden oldalról besüvít a szél, ez a soha jól nem lakott vendég, behúz a fagy, és kiszorít irigyen a térből, melyet el akartál hódítani tőle. Ha a műhelyek be lennének üvegezve, kinevethetnéd a hideget, a jó melegben lerakhatnád a padlót, megépíthetnéd az Amerikából rendelt gépek alapzatát, kábeleket fektethetnél, felállíthatnád az első esztergapadokat, és szép rendben mindent előkészíthetnél, hogy 1930. május elsején bemutathassa a traktorgyár a falusi küldötteknek az első két próbatraktort, az első saját gyártmányú traktorokat.- Csak üvegfedél alá kerülnének már a műhelyek! De ki üvegezze be a műhelyeket? Nyolcvanezer négyzetméter üveget kell a vaskeretekbe illeszteni, ez nem gyerekjáték. S ha játék volna is, hol vannak az üvegesek? A traktorgyár vezetősége írt már mindenfelé, a munkaközvetítőket mozgósította, de üvegesek nincsenek! Moszkva épít, kellenek az üvegesek. Leningrád épít, kellenek az üvegesek. Taskent épít, Szamara épít, Tiflisz, Cseljabinszk, Minszk, az egész Szovjetunió! Mindenütt építenek, és szükség van az üvegesekre. Nincsenek üvegesek, belebújtak az építésbe, elmerültek benne, mint a tengerben, csak most tűnik ki, hogy milyen kevesen voltak. Háromszáz üveges kell a traktorgyári munkához, és csak egy akadt. (- Vaszka, mondd csak? Melyik volt az azok közül a fiúk közül, akikkel találkoztunk? Ki javasolta őt?) Szépen mesél Vaszka a hősökről, Nem pottyansz le? Lent az üveges tanító szaladgál, tanácsokat ad, segít, int, kiabál, néha megszédül a fejed, de az üvegtábla mégis a helyén van, és a gitt nem a kézben keményedik meg, hanem már ott, ahol kell. Néha szökhetnéked van - és nem szöksz meg. Pár embert erőszakkal kell a vasvázról lekergetni: pár úttörőt, akik példájukkal az egész brigádot vég nélküli teljesítményre serkentik, még az életüket sem becsülik. Le kell váltani őket. Az építés megköveteli a fiatalok minden erejét, de nem teheti tönkre az egészségüket. Huszonöt fok hideg. Nyolcvanezer négyzetméter üveget raktak be a traktorgyár új műhelyeinek vaskereteibe. Az üveges és háromszáz fiú és lány a Komszomolból. A történelem szereti a hősi tetteket. De amikor megesnek, ugyan ki tud róluk? A tél már oda van. A felszabadult Volga körülfutja Sztálingrádot, és futtában fél füllel hallgatja, hogy mi újság a jobb parton. Ez a part magas és meredek, mint egy szakadék, de most már a folyó is megpillantja az új épületeket. A traktorgyár villanyművének négy kéménye messzire kiáltó tanú. A tavaszi szélben ide tartanak a szezonmunkások. Tutajon, vonaton, Sztálingrádból villamoson jönnek, tarisznyával, kofferrel, benne mindenféle holmival. A tél a traktorgyár dolgozóit egyetlen nagy úttörőbrigáddá kovácsolta. Most másképp lesz. A család megszaporodott. Már nem hétezren, hanem - tizennyolcezren dolgoznak Sztálingrád fölött a villanyműnél. Úttörők és szezonosok. Érezni a különbséget.- Látod, elvtárs, mennyire haladtunk!- Hát ami igaz, az igaz!- Köteleztük magunkat, hogy július elsejére megindítjuk az üzemet!- Jól van no, bánom is én?- Nem érted? Hiszen ez a mi gyárunk. Mindnyájunké. Lépj be az úttörőbrigádba!- Én? Minek? Jól dolgozom, amit akartok, megteszem, a szerződést betartom. A naplopókhoz menjetek. és felgyújtja a szezonosokban is az építő roham szenvedélyét. Amerika még mindig a régi Oroszországgal számol, és megfeledkezik az új kommunista Sztálingrádról. Későn, nagyon későn ért partot a hajó a traktorgyárnak szánt első gépekkel. Április harmincadika reggelén a jelszó csaknem kérdéssé vált. Meglesz május elsejére a két próbatraktor? Az öntöde úttörőbrigádja pihenés nélkül dolgozik. A kovácsműhely úttörői türelmetlenül nyúlnak az első acél felé. A szerelőműhely úttörői csak most fejezik be az első gépek szerelését. Meglesz holnapra a két próbatraktor? Április harmincadikén este a traktorgyár munkásai május előtti konferenciára gyűlnek össze. Csak a szerelőműhely úttörői hiányoznak. Még nem készek, de készen lesznek, holnap meglesz az első két sztálingrádi traktor, csak mintapéldány, az első, minden falusi kiküldött megnézheti, megsimogathatja, megtapogathatja. A brigád elküldi üzenetét a gyűlésre: az egész éjjelt átdolgozzuk, elvégezzük a feladatot! És amikor az összeszorított ajkak már mosolyra nyílnak, amikor már a szemek felragyognak az örömtől - a gép sóhajt egyet, és megáll. Nincs áram! Miért? Mi történt? Mi lesz? Hol kell kijavítani és hogyan? A szerelőcsarnokban egy pillanatra ostoba, üres, tanácstalan csend támad. Mi lesz? Nincs áram.- Nos, gyerekek, várni fogunk az áramra?- Nem várunk! Egy, kettő! Fiatal markok megragadják a lendítőkereket, a gép nehézkesen megindul. A kezek egyre gyorsabban forognak. Jár a gép! (- Emlékszel, Vaszka, meséltél a húszas év teléről, amikor az elvtársak fagytól gémberedett két kezükkel hozták mozgásba a vízvezeték szivattyúját, hogy egy kis tiszta vizet juttassanak a ragályokkal küszködő caricini lakosságnak!) Május elseje reggelére megjönnek a kiküldöttek. Emberáradat hömpölyög a traktorgyár műhelyei közt. CSONTOS VILMOS MÁJUSI DAL Akácvirágok nyissatok Ablakot - szívünkbe, Hozzatok nektár illatot, Várunk vágytói űzve. Várunk - a téli dermedés Bilincsét te vedd le, Május: s a zöldülő vetés Váljon ígéretre. ígéretre, s hitesse el: Bőséges lesz a nyár. S aki a sorsán mérlegel: Már értelmet talál! Akácvirágok nyissatok Ablakot szivünkbe, Hozzatok nektár illatot, Várunk vágytól űzve. SZITÁSI FERENC Béke legyen az édesanyám Virágaival játszik az orgona, illatának lombja az otthona. A szirmok kancsói csordultig teltek napfénnyel. A kardos fű-katonák már hadnagyok. Fűz ágainál, nyárfa ágainál is nagyobb nagyok, úgy érzik. Repül a dongó és a méh, szélben táncol a cserebogarat ringató levél reggel is. Én is napfénnyel teli orgonavirág és fű-hadnagy leszek, csak béke legyen az édesanyám. f Julius Fucík
