Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

A Tranzit Gázvezeték nyitrai (Nitra) területi üzemének karbantartói rendszeresen ellenőr­zik a nyitrai 4. számú kompresszorállomás berendezéseit, s a szükséges javítások gyors és pontos végrehajtásával biztosítják a szovjet földgáz folyamatos szállítását Nyugat- Európába. A karbantartó részleg három szocialista munkabrigádja nagy gondot fordít a technológiai fegyelem megtartására, amivel elősegítették, hogy a turbógépcsoportok javításai közötti idő az eredetileg tervezett nyolcezer üzemóráról 12 ezer üzemórára növekedjen. A felvételen Albert Bochha szerelő az axiális kompresszor forgó részét emeli ki a turbógépcsoportből. (ŐSTK felvétele) TÉVEDÉSEM VÍG JÁTÉK A Vasárnap 1983. április 24. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.29, nyugszik 19.39 Közép-Szlovákia: 5.37, nyugszik 19.47 Nyugat-Szlovákia: 5.45, nyugszik 19.55 órakor A HOLD kel-16.19, nyug­szik 4.52 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYÖRGY nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született JÉKELY Zoltán magyar költő (t 1982). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL BOMBAHELYETT MUNKÁT! P. Vonyik Erzsébet cikke ZÖLDSÉG TEREM A GAZ HELYÉN Bállá József riportja VÁMVIZSGÁLAT KÖVETKEZIK Németh János írása SZEMÜVEGESEK Péterft Szonya riportja Tavasszal megújhodik a természet, megújhodnék én is, hej de szívesen megújhodnék, csak hát az éveket nem lehet vissza­számlálni. Akkor legalább valami új cucc erejéig fiata­lodjam, nyugtatom maga­mat. Szép az idő, süt a nap, a kedvem is jobb. Sétálga­tok, sétálgatok, míg csak a prágai utca egyik kirakata előtt lefékezek, egyszerűen nem bírok odébbállni. A nők jól ismerik ezt a váratlan bénulást. Olyankor követ­kezik be, amikor hirtelen valami szép - cipő, ruha, kabát, ékszer - bűvkörébe érünk. A belőlük kisugárzó mágneses hullámok hatnak ránk merevítőén. Ilyen álla­potban nem szabad tovább­menni - nem is tudunk -, a legjobb orvosság az ide­iglenes bénulás megszün­tetésére a következő: áll­junk oda szorosan a kira­katüveghez, tekintetünket szegezzük merőn a bénu­lást kiváltó tárgyra, s köz­ben próbáljuk felfedezni a rajta elhelyezett kis fehér papírlapot. Ha megtaláltuk, legyünk óvatosak, ugyanis a cetliken legalább három- és legfeljebb ötjegyű szá­mot tüntetnek fel, s az ötje- gyűek fokozzák a bénulást. Jó, ha mindig van a tás­kánkban néhány szem görcsoldó bogyó. Gyorsan nyeljünk le keltőt, és vár­junk. A görcs lassan oldó­dik, lassan megindul az agyműködés. Hogy a folya­matot meggyorsítsuk, pró­bálkozzunk önszuggesztió- val: egymás után ötször (ötjegyű szám esetén tíz­szer) ismételjük, hogy ,,nem vehetem meg, nem vehetem meg“, stb., s mi­után az izmaink teljesen fel­lazultak, induljunk haza gyors iramban - moso­gatni. El kellett mondanom ezt a kis kitérőt, mert ilyen görcs állt belém is, ama kirakat előtt. Felfedeztem a ruhán - mert az váltotta ki a sokkos állapotot - a fehér cédulát. Háromjegyű szám állt rajta. Pontosan emlék­szem a számokra. Az első 3-as, a második 8-as, a harmadik 9-es volt. Vagy - is 389. Hogy szűnjön a bénulás, gyorsan bekap­tam két bogyót és ismétel­getni kezdtem, ötször egy­más után, hogy... ,,megve- hetem, megvehetem“... Megindult az agyműködé­sem. Azt működte, hogy 389 korona nem a világ, ennyit igazán megenged­hetsz magadnak, hiszen keresel, és a ruha olyan gyönyörű... Nem hazafelé indultam, hanem be a bolt- oa. Ott benn még szebb ruhák lógtak, ugyancsak háromjegyű számért. Meg­int belém állt a bénulás, de még mielőtt teljesen meg­dermedtem, annyi erőm még volt, hogy felfogjam: ez olyan üzlet, ahol a ruhá­ért háromjegyű számnyi pénzt kérnek ugyan, de ez az összeg legalább öttel szorzandó. A bénulás megszűntével elindultam hazafelé gyors iramban - mosogatni. Ha helyesen akarunk dönteni mii, tudnunk kell, mi lesz tíz vagy húsz év múlva. Az olyan nagyszabású terveket és dolgokat, mint az állam fűtőanyag- és energiaellátása, a céltu­datos szerkezeti átalakítás, az új tudomá­nyos és műszaki felfedezések alkalmazása, nem lehet megoldani évi vagy ötéves ter­vekben. Ezért a CSKP Központi Bizottsága és a kormány feladatul tűzte ki konkrét tervek távlati kidolgozását. Ennek során számítunk a Csehszlovák Tudományos Akadémia na­gyobb méretű részvételére. A hosszú távú tervezés keretében meg kell határozni elsősorban a tudományos-műsza­ki fejlesztés fő irányait és feladatait. Ez lehe­tővé teszi, hogy a tudományos-mü szaki ka­pacitást és a termelést megelőző alakulato­kat hosszú távon összpontosítsák a kiemelt szakaszokra, a legfontosabb fejlesztési programokra, a termelésszerkezet szüksé­ges változásaira és ezáltal a nemzetközi mun­kamegosztásba történő beilleszkedésre is. Mindennek feltétlenül be kell illeszkednie a hosszú távú terv összefüggéseibe, biztosí­tani kell az olyan termelési ágazatok fejlesz­tését, amelyek lépést tarthatnak a világ csúcsszínvonalával és gerincét képezhetik a csehszlovák gazdaság bekapcsolódásának a nemzetközi szocialista integrációba és ál­talában a világ munkamegosztásába. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mecha­nikusan nem követhetjük az eddigi lendenci- ákat, hanem tekintetbe véve a hosszú távú prognózisokat, ki kell jelölnünk a gazdaság- politika új utait. Ennek során támaszkodnunk kell a tudomány és a technika idehaza, a Szovjetunióban, a többi testvéri KGST- országban és világszerte elért fejlesztési eredményeire. Nagyon fontos és nyilván rendkívül bonyolult lesz felmérni és megin­dokolni, hogy Csehszlovákia milyen mére­tekben és irányokban reagálhat és <ell hogy reagáljon a tudományos-műszaki és a mű­szaki-gazdasági fejlődésnek erre a szüntele­nül felgyorsuló és teret hódító folyamatára. A munka leghatásosabb alapvető módsze­rének tekintjük eredményeink szüntelen egy­bevetését a világgal, más fejlett szocialista és nem szocialista országokkal. Nyilván fel­tétlenül át kell hidalnunk az eddigi helytelen megközelítéseket, amelyek feleslegesen for­málissá teszik a tervek és a hosszú távú prognózisok kidolgozásának folyamatát, s nem teszik lehetővé ma és a jövőben figyelmünk összpontosítását gazdaságunk alapvető láncszemeire. Olyan dokumentu­mokról van szó, amelyekben - természete­sen tekintetbe véve az új fejlődési tendenciá­kat - szüntelenül dolgozni fogunk és ame­lyekből kiindulunk. (Részlet a CSSZSZK kormánya prog­ramnyilatkozatának teljesítéséről szóló beszámolójából) A KÉT PRÓBATRAKTOR Részlet Július Fuóík A holnap országa cimü regényéből Helyreigazítás A múlt heti vasárnapi szá­munk 3. oldalán megjelent Forradalmi változás a társa­dalmi gondolkodás fejlődé­sében című cikk harmadik hasábja harmadik bekezdé­sének 3. mondata helyesen így hangzik: Igaz, a termelési eszközök kapitalista tulaj­donná válása a magántulaj­don bázisán megy végbe, an­nak növelésével, centralizá­lásával. A negyedik hasáb 1. bekezdésének utolsó mon- dota pedig így helyes: Ami pedig azokat a burzsoá állítá­sokat illeti, hogy a 20. század kapitalizmusa lényegesen különbözik a 19. század kapi­talizmusától, éppen ezt a tényt bizonyította be Lenin, Marx legnagyobb követője az imperializmusról - a kapita­lizmus fejlődésének legfel­sőbb és legutolsó, monopo- lisztikus szakaszáról szóló tanításával. Mintha csak egy hatalmas konyhában járnék... A gépso­rok mellett vagy ötven fehérkö­penyes férfi, odébb, egy kisebb asztalnál ügyes kezű fiatal lá­nyok sürögnek-forognak; mel­lettük combokkal megrakott to­lókocsik. Távolabb, a csarnok túlsó végében csontprések csapnak jókora zajt. A bratislava-racai húskom­binátban vagyunk. Ott, ahol Lubomír Ondrovic másik ottho­nára talált. Mészáros. A vállalat példás dolgozója.- Nem csináltam én semmi különöset - mondja hosszas faggatás után. - Tényleg nem... Csak dolgozom. Úgy, ahogy azt elvárják tőlem. Úgy, ahogy szerintem dolgozni kell. Nem is tudok mit mondani, hi­szen amúgy sem vagyok a szavak embere. Reggel be­jövök, odaállok a géphez és darabolom, osztályozom a húst. Ennyi az egész. Tavaly volt tíz éve, hogy idejöttem dol­gozni. Mehettem volna persze A gépsor mellett nem lehet lazítani... (Emil Babin felvétele) máshova is, de én a húsipar mellett döntöttem. Szép munka ez, kérem. Tudja, az teszi széppé, hogy a húst, amely ma még az én kezemben van és itt a szemem előtt válik karajjá, hólnap már más valaki dicséri. Emlékszem, szakmun­kásként is ugyanilyen gondola­tok jártak a fejemben, amikor ott álltam a gépsor mellett és bizony azóta sem bántam meg, hogy ezt a szakmát vá­lasztottam. Igaz, sokan biztat­tak, sokan veregették a vállam az elején, hogy csak így tovább, mert látták, hogy szív- vel-lélekkel végzem a munká­mat. Szakmai versenyeket nyertem, hát sokat vártak tő­lem. Én meg nem akartam csalódást okozni. Azt mond­tam, bárhova is kerülök, a leg­jobbak között leszek. Bizonyí­tani akartam. Olyanokkal vet­tem fel a versenyt, akik jó pár, évet töltöttek már el a húsipar­ban, olyanokkal, akiknek a kis- ujjukban volt a szakma csínja- bínja. Volt mit tennem, hogy felzárkózzak, hiszen fiatalabb voltam, jóval fiatalabb, mi nt ők, de most már elértem, hogy a legjobbak között emlegetik a nevem. Jól esik, persze, hogy jól esik ez, de ne gondol­ja, hogy ezek után könryebb a dolgom. Mert ha valaki elér egy színvonalat, azt ugye, tar­tani kell. És ez sem könnyű. A rátermettséget, az ügyessé­get naponta bizonyítani kell. Főleg, ha szocialista munka- brigád élén áll az ember. Akkor aztán méginkább úgy érzi, hogy minden szempár öt figye­li. Es a gépsor mellett egyéb­ként sem lehet lazítani... Ez minden, amit elmondott magáról. A végén határozottan kijelentette: mennie kell, mun­kája van. ■^Tudtam, hogy nem sok időt áldoz a beszélgetésre — mondja az üzem fiatal mér­nöknője, amikor Lubomír Ond­rovic magunkra hagyott. — A kezed járjon, ne a szád — ez az ö szavajárása. Megbíz­ható ember. Csak úgy ég a ke­ze alatt a munka. Sz. G. L. Úgy, ahogy kell 1983. IV

Next

/
Thumbnails
Contents