Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-22 / 16. szám
JSZÚ 3 33. IV. 22. A néptömegek hosszú, évszázadokig tartó küzdelmek során jutottak el a kollektivitásnak, a dolgozó emberek testvéri együttműködésének, az elnyomás és kizsákmányolás ellen folytatott harcnak a gondolatáig. E gondolatot Marx, Engels és Lenin tudományos alapra helyezte, s ez által vált a történelmi haladás hatalmas erejévé; olyan erőket és tartalékokat mozgósított, amelyek több ország munkás- osztálya számára lehetővé tették, hogy a dolgozók támogatásával legyőzze a burzsoáziát és életbe léptesse a szocialista társadalmi rendszert. A kollektivitás gondolatának megvalósítása visszafordíthatatlan pozitív változásokat eredményezett a szovjet társadalomban; ezek tették lehetővé, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának határozata leszögezhesse, miszerint a fejlett szocializmus időszakában befejeződik az összes társadalmi viszonyok átépítése az új rendszer belső tartalma, a kollektivitás elve alapján. Ez az átépítés egyformán érinti mind az anyagi, mind a szellemi életet. A kommunizmusért folytatott harc legfontosabb területe a gazdasági terület. A kollektivizmus e téren fejti ki a legnagyobb hatást, céljai világossá válnak, megszilárdul, hat, az emberek alkotó aktivitására, az egész társadalmi légkörre. A versenyzők kölcsönösen támogatják és segítik egymást, bekapcsolódnak az ötéves terv feladatainak teljesítésébe, takarékosan és gazdaságosan használják fel a nyers- és alapanyagokat, a városlakók törődnek a falusi lakosság problémáival és viszont, lelkiismeretesen dolgoznak a kommunista szombatokon - mindez a kollektivitás megnyilvánulása, amely a gazdasági feladatok teljesítéséért folytatott harcban egyre erősödik. Erről a múlt évben, december 18-án ismét meggyőződhettünk: a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére rendezett kommunista szombaton dolgozó népünk munkával köszöntötte az ünnepet. Elmondható, hogy a kollektivizmus a fejlett szocialista társadalomban elmélyült. Ennek meggyőző bizonyítékai a szocialista munkabrigádok rendszeres munkája és módszereik. Tagadhatatlan, hogy a jól szervezett, hatékonyan és ésszerűen dolgozó brigád a munkások irányító, tevékenységének legjobb iskolája és az alkotó kezdeményezés kísérleti laboratóriuma. E brigádok tagjai a mindennapi társadalmi munkában sajátítják el a nélkülözhetetlen gazdasági és politikai ismereteket, kifejlődik bennük az üzem és az ország sorsáért érzett felelősségtudat. « Ha a munka jól szervezett, a munka ritmusa szabályos, az emberek barátságosak, segítőkészek és igényesek egymással szemben, s ilyen légkörben szinte felülmúlják saját magukat. Háttérbe szorulnak a kicsinyes egyéni érdekek és az egoizmus, viszont előtérbe kerül a dolgozók érdeke és kiszélesedik aktív tevékenységük területe. A kollektivitás alapelvei a társadalmi élet szociálpolitikai területén is megszilárdulnak. A szovjet társadalom viszonyai között a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség számára a kollektivitás egységük megszilárdulásának természetes formája. Az új társadalmi rendszer egyre tökéletesebb. A szovjet emberek számára az építés gyakorlatában ezzel egyenes arányban nő a társadalmi szempontból helyes magatartás, jellem és világnézet jelentősége. E folyamatok elemzésén alapul az SZKP XXVI. kongresszusának újszerű határozata az osztálynélküli társadalmi struktúra kialakításának lehetőségeiről a kommunizmus első, jelentős és fontos szakaszában. A szocializmus határozottan elutasítja az egoizmust és az individualizmust, de nem csökkenti, hanem elismeri a személyiség és az egyéniség jelentőségét. Ezért a dolgozókat egyesítő szocialista demokrácia- amint Lenin is rámutatott-az osztályöntudat és a létérdek eltéphetetlen szálaival, egész társadalmi berendezkedésével és tartalmával a személyiség kibontakozását, az egyén felemelkedését és képzettségének megalapozását szolgálja, miközben számít az egyén kezdeményezésére, az alkotó tevékenységére. A szocialista kollektivizmus lényege az emberek közötti igazságos viszonyokban, a kölcsönös törődésben, a jó munkában és a jóra való törekvésben rejlik, védi a szovjet állam mostani és jövőbeni nemzedékeinek érdekét. Ez mindenki előtt világos. Itt nem arról van szó, hogy jótékonykodunk, alázatosan és áldozatosan szolgáljuk a „jóság eszméjét“ - sokkal többről van szó. Ha mi, a létező szocialista világ emberei életvitelünkkel és munkánkkal jó irányba tereljük és fejlesztjük azt, amit Marx úgy fejezett ki, hogy „emberek közötti viszony“, sokat tettünk a szocialista kóllektivizmusért. Tudatában kell lennünk, hogy a szocialista társadalomban hozzánk is úgy viszonyulnak az emberek, ahogy mi öhozzájuk. Azt az embert, aki nem kíméli magát, ha a köz javáról van szó, a Szovjetunióban általános megbecsülés övezi. De ennek a fordítottja is bekövetkezik: a közöny, az érzéketlenség, a tekintetnélküliség, a közös teherviselés, a közösség gondjai és bajai megoldásának elutasítása egyben azt is jelenti, hogy az egyén a közösség peremére szorul. Ha egy ilyen ember nem képes saját erejéből - illetve környezete segítségével - időben rájönni, hol követte el a hibát, s nem tudja levonni a szükséges következtetéseket, nos, az ilyen ember elveszett nemcsak a társadalom, a saját maga számára is. Egyáltalán, akad-e közöttünk olyan ember, aki el tudja képzelni az életét az emberi közösségen kívül, barátok, megbecsülés, figyelem nélkül úgy, hogy senki nem tanúsít érdeklődést élete, munkája és problémái iránt. Az ilyesmit nem lehet kompenzálni sem jóléttel, sem magasba ívelő karrierrel. Meg kell azonban mondanunk, hogy élnek közöttünk olyan emberek is, akik a „kaparj kurta, neked is iesz“ és a „minden szentnek maga felé hajlik a keze" elvek szerint élik az életet. Bár az emberek közötti kollektív viszony fejlesztésében jelentősek az eredményeink, ez nem azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk és nem látjuk, mennyi még ezen a téren a tennivaló. A kollektivizmus ugyanis csak az individualizmus és egoizmus ellen folytatott éles és kérlelhetetlen harcban fejlődik és szilárdul meg. A régi világ szokásainak és erkölcsi felfogásának leküzdése „hosszas, szívós és türelmes munkát igényel“- figyelmeztetett Lenin, mert ezek mindig ott ütik fel a fejüket, ahol gyengébb az ideológiai-politikai munka a párt- és állami fegyelem, ahol felelőtlenség és szervezetlenség uralkodik. A mi erkölcsünk a kollektivitáson alapul. Ha az egyén megszegi ezt az alapelvet, ha az emberekkel és a társadalommal az egyéni érdekek alapján építi ki kapcsolatait, nézeteinek és meggyőződésének rendszere fokozatosan összeomlik. Nem véletlen, hogy a kommunista erkölccsel ellentétes szemlélet, az az igyekezet, hogy minél kevesebbet adni és minél többet kapni az államtól, a kispolgári kapzsiság, az emberek gondjai és problémái iránti közöríy ott terjed, ahol - ha csak időlegesen is - győz az individualizmus. Az individualizmus talaján virágzanak a szocialista tulajdon kisajátítására irányuló kísérletek, a spekuláció, a megvesztegetés. Ha figyelmesen szemügyre vesz- szük a fenti jelenségek okait láthatjuk, hogy ezek nemcsak az emberek tudatában és világnézetében tovább élő múlt csökevényei, se nem a nyugati fogyasztói társadalom nagyon egoista életmódjának demoralizáló hatásában keresendők. Egyes negatív jelenségek összefüggenek - s erre a párt nyíltan rámutat - a gazdasági mechanizmus néhány gócpontjának hiányosságaival, ha például a termelés nem számol a fogyasztói igényekkel,, hanem a valóságos szükségletektől gyakran teljesen elrugaszkodó mutatókhoz kapcsolódik, s nem veszi figyelembe a lakosság érdekeit. Hibát okozhatnak a szervezési, tervezési, közellátási és ellenőrzési hiányosságok, a tehetetlenség, a megcsontosodott gondolkodásmód, a lokálpatriotizmus és a csoportérdekek megnyilvánulása. Ezekről a problémákról nyíltan beszéltek az SZKP KB múlt év novemberében megtartott plenáris ülésén. Az SZKP munkája most e rendellenességek határozott felszámolására irányul. Pártunk a XXVI. kongresszuson feladatul tűzte ki, hogy minden szervezési, anyagi és jogi eszközt fel kell használni, hogy elzárjunk minden rést és kiskaput az élósködés, a megvesztegetés, a szocialista tulajdon bármi féle eltulajdonítása, a spekuláció és a munka nélküli jövedelmek megszerzése előtt. Fontos, hogy a társadalmi és állami élet valamennyi szocialista szervezete, normája, alapelve és hagyománya érzékenyen reagáljon a szocialista ellenes megnyilvánulásokra és haladéktalanul felszámoljon mindent, ami nincs összhangban a szocialista társadalom lényegével és értékrendszerével, illetve ellentétes a kollektivitás alapelvével. Elsősorban a társadalom védelmi mechanizmusának tökéletesítéséről, a védelem elmélyítéséről van szó. Ide tartozik az igazságos jogrend, amely kérlelhetetlenül fellép a szocialista ellenes, élősködő életmóddal szemben, következetesen megtartatja a határozatokat és törvényeket, s a nép akaratát érvényre juttató rendeleteket; továbbá az illetékes állami szervek közreműködése indokolt esetekben, a jogrend, a törvényesség, a hatásköri illetékesség, az állami, a terv- és munkafegyelem megtartása. Ez céltudatos ideológiai-politikai munka, a közvélemény hatásos elvi reagálása minden erkölcstelen és közösség ellenes magatartás esetében, az az elítélő és megvető légkör, amely a társadalmi tulajdon fosztogatóit, a spekulánsokat és a megvesztegetö- ket körülveszi. És végül állampolgáraink öntudata és lelkiismeretessége, amely közbelép mindenütt, ahol eltérnek társadalmunk normáitól és hagyományaitól. Az akadályok hatékony leküzdésének kulcsa a szocialista életmód megszilárdítása és továbbfejlesztése, a szociális védelmi rendszer minden összetevőjének és ezek akcióinak összehangolása. Különösen fontos, hogy a szovjet emberek elitéljenek minden, a szocialista életmód normáitól eltérő magatartást. Elkerülhetetlen, hogy minden, még a legkisebb erkölcstelenség is ellenállásba, a környezet kollektív, élesen elitélő magatartásába ütközzön. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy á semleges megfigyelő magatartás lényegében a közvagyon megkárosítóival, a megvesztegetőkkel, a spekulánsokkal és alkoholistákkal való ro- konszenvet fejezi ki, mert csak morog a termelésben, a kereskedelemben és a közellátásban fennálló rendetlenség miatt, de félreáll, ha megkezdik a hibák felszámolását. Ha nem zárunk el idejében minden rést, amelyen át behatolhat életünkbe az individualizmus, az elidegenedés és a közöny, komoly erkölcsi és anyagi károk keletkeznek, s az emberek közötti kollektív szocialista viszony megbomlik. A szocialista társadalom legfontosabb küldetése, hogy megtalálja az emberi élet szocialista kereteit és új alapokra helyezze a munkaszervezés formáit. Az újszerű megoldások keresésére irányítják figyelmüket az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai, a kongresszus tudományosan megalapozott sokoldalú programja, amely felöleli a fejlett szocialista társadalom építésének minden területét. JURIJ AGCSIN H erbert Wells angol író, aki honfitársaihoz hasonlóan kíváncsiságáról és gyanakvásáról volt közismert, 1920-ban, amikor oroszországi útjára készülődött, attól tartott, netán megpróbálják elrejteni előle a valóságot (nem egy mai kollégáiról lehetne ugyanezt elmondani). Ottjártakor azt tapasztalta, az ország olyan szörnyű állapotban van, hogy azt semmiképpen sem lehet eltitkolni. Mit is látott valójában? Az üzletek kirakatai bedeszkázva; a villamosokat borostás arcú emberek ostromolják, nemegyszer életveszélynek téve ki magukat; a ragacsos, jóformán ehetetlen kenyeret jegyre árusítják. Ugyanakkor az írót meglepte, hogy jó minőségű gyufát gyártottak. Ez nagy szó volt abban az időben! Wells úgy vélte, a nyugati embert nem is ez döbbenti meg igazán, hiszen akkoriban több országban is, melyet megperzselt az első világháború lángja, bevezették a jegy- rendszert. A Nyugat számára az volt a leg- kétségbeejtőbb, hogy „összeomlott a miénkhez hasonló és vélünk köldökzsinórral összenőtt társadalmi és gazdasági rendszer“. Igen, ezt a világot elseperte a forradalom vihara. Kár, hogy az angol író nem vett annyi fáradságot magának, hogy végigolvassa annak az embernek a könyvét, akivel egy városban, Londonban élt, Marx Károly „A tőke“ című művét. Ha ezt a nagy fantaszta megteszi, meggyőződhetett volna, hogy Marx már fél évszázaddal korábban, mielőtt ő, Wells ellátogatott a forradalmi Oroszországba, előre látta a kizsákmányoltak elkerülhetetlen diadalát, a proletariátus diktatúrájának győzelmét. Marx tanítása, amelyet a kommunisták több nemzedéke továbbfejlesztett, ma már nemcsak a hit jelképe, zászló a dolgozók milliói számára, hanem a szocialista társadalmak építésének konkrét gyakorlata is. A monumentálisát teljességében csak nagyobb távolságból látjuk meg, s mi most voltaképpen azért elevenítjük fel a múltat, hogy körültekintően szemügyre vegyük a mát, a jelent. Ma már aligha kell bárkit is meggyőzni, hogy Oroszország sok minden egyebet is képes gyártani, nemcsak gyufát. Ám a szkeptikusokat manapság másvalami is „izgatja“: miért nincs a szocializmusban mindenkinek személygépkocsija, jachtja, miért állnak sorban nálunk az emberek, miért van hiány bizonyos árucikkekből? Nos, ami azt illeti, tíz évvel ezelőtt még egy használt gépkocsihoz is nehezen lehetett hozzájutni, ma már csak üggyel-bajjal lehet rajta túladni. Arról már nem is szólva, hogy jól működő közlekedésünk a világon a legolcsóbb. Persze a kérdést úgy is fel lehet tenni, ki jár jobban, aki sorban áll valamiért, hogy megvegye, vagy az, aki ma is, holnap is és felén holnapután is elkullog a ragyogó kirakatok előtt, és sóvárogva nézi a szebbnél Szebb, ám számára megfizethetetlen árucikkeket? A szocializmus kétségbevonhatatlan előnyöket biztosított az ember számára, megadta a munkához, a létbiztonsághoz, a lakáshoz való jogot. S ezeket a jogokat nemcsak deklaráljuk. Garantáljuk, akárcsak a legmegbízhatóbb bank. Ám a szocializmus nem mentesítette a társadalom tagjait a felelősség alól. Nekünk is megvannak a magunk prófétái, és mi legalább olyan jól ismerjük, ha nem jobban, tévedéseinket, fogyatékosságainkat, hibáinkat, mint azok, aki kritizálnak bennünket. Tudatában vagyunk annak, hogy a munka termelékenysége lassú ütemben nő, még mindig nem oldottuk meg a nyersanyagtermelés és az ipar között a kellő összhangot. Igen, mindezt tudjuk, és éppen ezért fáradozunk a gazdaságirányítás valamennyi szférájának tökéletesítésén. Ami pedig a sorbanállást illeti, az nekünk sincs ínyünkre. A XX. század embere a tökéletesedés iránti törekvésében felülmúlhatatlan, lehetőségeinek semmi sem szab határt. Nemrégen olvashattuk, az ember mellkasában első ízben kezdett dobogni a mesterséges szív. Még a legmerészebb fantaszták sem álmodtak arról, hogy ez napjaink valósága lesz. Nálunk is folynak hasonló kísérletek, bár még nem tudjuk megmondani, mikor érnek véget. Egyet azonban már most biztonsággal állíthatunk: honfitársainknak nem kell majd ötvenezer dollárt fizetniük egy mesterséges szívért, még ha brilliánsokból is lesz az, akkor sem. S ez is a szocializmus elvének függvénye. Egy példabeszéddel támasztom alá mondandómat. Kérdezik a parasztot: miért építed a házad kőből, hiszen sokkal szebb a tégla. Valóban szebb, így a paraszt, de a tégla csak nyolcszáz évig tart. Mi szépet és tartósat, maradandót akarunk felépíteni. (Szputnyik) nn -wjmmmn nmm ü \\// ü M \\ ü Líu LJLJDL^UiULJljbbUrJ Ll /ni KOLLEKTIUITfU MARADANDÓT EPITENI
