Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-15 / 15. szám

HALLOTTUK (JíU <rV" éaíM*t­paivM'uwh, h fiitlbAfcfr+k­GYERKŐC- Pétiké, hamarosan elvégzed az iskolát, és anyád meg én azt szeretnénk, ha orvos lennél.- Ugyan már, apa, hiszen na­gyon jól tudod, hogy én még egy legyet sem tudnék megölni! PANASZ- Ok nélkül panaszkodik, hogy mi semmilyen intézkedést nem teszünk a vonatok késése ellen. Hát nem vette észre, hogy a pályaudvari váróterembe még három padot állítottunk be? FÉRFI- Attól tartok, Kovács úr, ön­nek a mai naptól fogva abba kell hagynia az ivást, a dohányzást, és nőkkel sem találkozhat.- De hát én férfi vagyok, dok­tor úr!- Borotválkoznia azért to­vábbra is szabad! MEGOLDÁS-Tessék, itt van a húsos te­kercs meg a korsó sör.- Bocsásson meg, pincér, de én nem ezt rendeltem. Ezt az a fiatalember rendelte, aki a szom­széd asztálnál ül.- Vagy úgy! Akkor cseréljenek helyet! MINDEGY- Mit hozott nekem, főúr? Őz­húst vagy szarvashúst? Mire a föpincér gőgösen meg­kérdi:- Hát nem tudja megkülönböz­tetni?- Nem,- Akkor önnek úgyis egykutya! HAMIS A kis Vili egy százfrankos bank­jeggyel a kezében beállít a boltba.- Ezért nem adhatok neked semmit - mondja a tulajdonos -, ez a bankjegy hamis!- Nem tesz semmit, kérem szé­pen - feleli őszintén a kis Vili. — A papám csak azt szeretné, ha felváltaná! FIZETÉSEMELÉS- Igazgató elvtárs - mondja félénken Kropacsek a felesé­gem úgy gondolja, megint meg­érdemeltem, hogy fizetéseme­lést kapjak.- Kedves Kropacsek barátom- feleli az igazgató én azért mégsem fizethetem magát, amit a feleségénél produkál! LAKBÉR Beszélgetés az amerikai kong­resszus folyosóján.- Vajon miért ilyen gazdag ez a képviselő?- Mert eladja azokat, akik meg­vásárolják őt! VÁLASZ- Holtbiztos vagyok benne, hogy valahol másutt már láttam az ön arcát.- Ez lehetetlen. Az arcom ugyanis mindig ugyanott van: a fe­jemen! KAKUKK- Nos, Cicvarekné, jár az a kakukkos óra, amelyet a múlt­kor megjavítottam?- Hogyne, a kakukk minden órában kihajol és megkérdezi, mennyi az idő! ALKOHOL Amikor az Egyesült Államokban még érvényben volt a szesztila­lom, egy páciens felkereste az orvost. *- Mondja, doktor úr, nem tudna whiskyt felírni nekem?- Igen, de csak gyógyászati célból, például ha megmarja egy kígyó.- És önnek nincs véletlenül kí­gyója?- De van.- Akkor hadd marjon meg. Az orvos lapozni kezdett a vas­tag noteszában.- No... ma január 4-e van... Jöjjön február á-án négy órakor. Addig már az összes kígyómarás be van táblázva! A hét vicce- Miről vette észre, hogy a kedves férje súlyos idegbe­teg? - kérdi a pszichiáter a beteg feleségétől.- Az úgy volt, hogy a férjem egy ideig a pályaudvari levélszekrény előtt álldogált, bedobott egy ötvenfillérest, aztán felnézett az órára, és kijelentette: „Szörnyű, már megint híztam hét kilót!“ NEM ÉN MONDTAM Szörnyű, hogy mindig csak azok a nők pontosak, akiket nem szeretünk. Barátom tanácsa: ha azt akarod, hogy a feleségeddel szemben neked legyen igazad, akkor vitatkozz vele, amikor nincs otthon. * * * Jött, látott - és csúszópénzt kapott. Sok az elsőligás focista. Annál kevesebb az elsőosztályú. * * * Egy szurkoló sóhaja: Úgy szeretnék egy jó nagy szabadrúgást rúgni - a bíróba... Ismerősömnek egy tulajdonsága változatlan: az, hogy állan­dóan változtatja a véleményét. * * * Csak akkor hisz el valamit, ha azt suttogva mondják meg neki. A bölcs ember olykor kételkedik. A szamár mindig mindenben biztos. * * * Ez a komédia a rendező számára dráma volt, a nézőnek pedig tragédia. * * * Akkor kezdjük szidni a mai fiatalokat, amikor mi már nem vagyunk azok... Sz. J. LEVÉL Kovács bejelenti a rendőrségen, hogy Szabó öngyilkos akar lenni. Kimegy egy rendőr Szabóhoz, aki nyugodtan ül ott­hon, és eszébe sincs öngyilkosságot el­követni. Becitálják Kovácsot a rendőrség­re, és megkérdik, milyen alapon tette meg a bejelentést.- Hát kérem - mondja Kovács -, én Szabónak évek óta tartozom, és már igen sokszor felszólított, hogy fizessek, de én nem fizettem. Erre tegnap kaptam tőle egy levelet, melyben azt írja: Ez az utolsó levelem. Szöveg nélkül (Lubomír Kofrhakarikatúrája) Az ötlábú birka Megbolydult az élet a Nagypofon utca 2/b sz. lakóház valamennyi emeletén. Hadonász néni például úgy kapkodta a levegőt, mint a nótabeli leány a meggyet-makkot, amikor a legény már felmászott a fára.- A Csőváz Klotild utca 39-ben megjavították a liftet!- süvöltötte azon a vésztjósló hangon, amely miatt népszerűtlen volt a házban. ^ Terpesz Lajos, akit a ház lakói megbíztak a saját ügyeiknek intézésével, mégegyszer ellenőrizte % a nagyfröccs szóda-bor összetételét, majd mint aki jól végezte dolgát, hanyatt rúgta magát. Ez idén már másodszor fordult elő vele, s Pikkelyes Bácsi, a nyugdíjas éjjeliőr ezt nem is hagyta szó nélkül.- Mert a Terpesz az mindig hanyatt rúg! - jelentette ki szavahihető tanúk előtt, a gangon. - Bezzeg a Cső­váz Klotild utcában! Erre már Hadonász néni is abbahagyta a levegő kapkodását.- Miért? Mi van ott? - kérdezte. Ilyen volt mindig, csak az érdekelte, hogy miért, meg, hogy mi van ott, más semmi, legföljebb ha a Delta a televízióban. Pikkelyes bácsi egészen felbátorodott, a folyosót övező korlátot is majdnem tíz centire megközelítette, pedig tudhatta volna, hogy az ki-be jár.- Ott mindig történik valami - mutatott az egyik újjával a Csőváz Klotild utca 39. irányába. - Az ő megbízottjuk mindent el tud intézni, nem úgy, mint a Terpesz. Terpesz Lajos elmélyülten nézte a szódavíz gyön­gyöző játékát, de nem szólt semmit. Volt neki elég baja enélkül is.- Képzeljék el - mondta Pikkelyes bácsi -, a Csőváz Klotild utcában van egy ember, aki a szájába tudja venni az öklét! Hadonász néni alig kapott levegőt az ámulattól. Neki még a fogai is csak épphogy elfértek a szájában, nemhogy az ökle!- Egy másik emberük pedig hosszában átússza víz alatt a Dunát! - folytatta a lendületbe jött Pikkelyes bácsi. - A kisebb mellékfolyókról nem is beszélve. Vészesen megközelítette a mozgó korlátot, de ki figyel ilyen kicsiségre, amikor nehéz idők vannak a ház életében? Terpesz Lajos, a Nagy pof on utca 2/b sz. ház szóvi­vője hallgatott. Belenyalt a fröccsbe és úgy találta, még néhány percig érnie kell.- Azt is elintézték, hogy egy új lakó költözött a há­zukba, akinek van egy lánya, s ennek a lánynak a két első metszőfoga megszólalásig hasonlít Ulmann Móni­ka fogazatához. Ezt már megint Pikkelyes bácsi mondta, három centiméterre a korláttól. Más lakók is előjöttek, s min­denki tudott valamit hozzátenni a Csőváz Klotild utcai­ak viselt dolgaihoz.- Megint jó a liftjük! - mondta valaki.- Az idén má'r harmadszor vitték el a szemetjüket,- hallatszott máshonnan. Amikor azután Pikkelyes bácsi a nagy izgalomban nekidőlt a korlátnak és egy viszonylag jól kivitelezett szaltóval lezuhant a harmadik emeletről, megjelent a folyosón Terpesz Lajos, a ház megbízottja, maga mögött egy rövid kötélen ötlábú birkát húzva.- Ez itt Győző, az ötlábú birka - jelentette ki minden­ki őszinte örömére. - A miénk! Az egész kerületben csak nekik volt ötlábú birkájuk, ezért még Pikkelyes bácsi temetésén is mindenki boldog volt, s azóta Hadonász néni is elégedetten cipeli föl gyalog az ötödikre élelmiszerekkel megrakott kosa­rát. FÖLDI S. PÉTER /

Next

/
Thumbnails
Contents