Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-15 / 15. szám
FÉL ÉVTIZEDE AZ ÉVSZÁZADOS ELMARADOTTSÁG ELLEN • Az afgán fővárosban március 12-én négynapos találkozót tartottak az el len forradalmi csoportok azon egykori vezetői, akik letették a fegyvert, és átálltak a népi kormány oldalára. Kandahar tartomány, az ország déli részében. Titkos hegyi utakon állig felfegyverzett férfiak csoportja lopakodik, minden sziklát, minden bokrot felhasználva búvóhelyül. Csak a menet végén haladó négy embernél nincs fegyver, csupán kamera és fényképezőgépek. Nyugati filmesek ók, akiket az afgán ellenforradalmárok a tett színhelyére vezetnek. Néhány órányi út után elérik a falut, amely mindössze ötven kilométernyire lehet Afganisztán második legnagyobb városától. A rendező körülnéz, elégedett a helyszínnel. A fegyveresek előrohannak rejtekhelyükről. Felgyújtják a falu házait, kézigránátokat dobálnak. Elkészültek az eredeti „dokumentumfelvételek“ arról, hogy az afgán ellenforradalmárok -az ö megfogalmazásuk szerint „szabadságharcosok“ — milyen elkeseredett harcot vívnak az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának csapatai ellen. Néhány óra múlva a csoport már indul vissza, a határok mögé. így számolt be a Neues Deutschland tavaly júliusban egy nyugati forgatócsoport munkájáról. A filmet különböző tévéállomások különböző kommentárokkal tálalva vetítették. A helyszín, a pusztítás valóban eredeti... GAZDASÁGI REFORMOK Ebben a hónapban ünnepük Afganisztánban az 1978-as forradalom ötödik évfordulóját. A forradalom előtt a világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa volt. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 1977-ben 162 dollár volt, ezzel az akkori ENSZ-statisztika szerint a 129 fejlődő ország közül Afganisztán a 108. helyre került. Gyakorlatilag alig létezett feldolgozóipar, hiszen az amúgy is alacsony szintű nemzeti összterméknek csupán a 3,3 százalékát adta. A lakosság 80 százaléka falun élt, a munkaképes lakosság 71,8 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Egyébként a mezőgazdaság adta a nemzeti jövedelem kétharmadát, s a kivitel háromnegyedét a mezőgazdasági termékek képezték. Ennek ellenére az ország önmagát sem volt képes ellátni mezőgazdasági termékekkel, a termelés növekedési üteme jóval elmaradt a lakosság számának növekedése mögött. A nagy szerepet játszó állattenyésztés rendkívül elmaradott volt, évente az állatállomány harminc százaléka pusztult el. Az 1978-as áprilisi forradalom után közzétették a „Forradalmi feladatok fő irányvonalait“, amelyben megfogalmazták a társadalom gazdasági struktúrája átépítésének alapelveit. Tekintettel a mezőgazdaság jelentőségére, az egyik legfontosabb feladat a több szakaszban megvalósuló földreform életbe léptetése. Az első szakaszban 300 000 szegériypa- raszt között mintegy 700 000 hektár földet osztottak el. A földművesek adósságait - 11 millió szegényparaszt 30 milliárd afghanival tartozott a földbirtokosoknak - a Forradalmi Tanács eltörölte. A termelés fellendítése érdekében 20—40 százalékkal csökkentették a műtrágyák és a mezőgazdasági gépek árát, és emelték az egyes termékek felvásárlási árait. Megalakították az első földműves- szövetkezeteket, gép- és traktorállomásokat. Az eredmények sem maradtak el. Tavaly például a gabonanemúekböl 3, zöldségből 4, gyapotból 23, cukorrépából pedig 29 százalékkal termeltek többet, mint az előző évben. Gyors ütemben folyik az ország iparosítása, a forradalom utáni első három évben közel kétszázötven ipari létesítményt adtak át. Az idei legfontosabb feladatok közé tartozik az ország energetikai alapjának bővítése, a földgáz- és kőolajtermelés növelése, a cementgyártás fejlesztése. Tovább erősítik az állami szektort az iparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben, a beruházások jelentős részét is e három ágazatban összpontosítják. A kormány nagy figyelmet fordít a jelentős építkezések befejezésére; köztük van két textilipari üzem, a ka- buli villanyerömú, s a dzselabádei konzervgyár. „HADÜZENET NÉLKÜLI HÁBORÚ“ Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban fél évtizede folyik a harc az évszázados elmaradottság ellen. A fejlődés útja a forradalom után is göröngyös volt. Megindult az új rendszer elleni „láthatatlan“ külföldi agresszió, amely felhasználta a belföldi ellenzéki erőket is. Kezükre játszott a realitásoktól elszakadó, a hatalmat kisajátító Amin-csoport önkényuralma, amely lényegét tekintve eláru Ita a forradalom céljait. A Szovjetu nió 1979-es katonai segítségét követően - amelyre a két ország közötti egyezmény alapján került sor - az afgán kérdés a nyugati lapok első oldalára került. A nemzetközi reakció összpontosított támadást indított Babrak Karmai kormánya ellen, az imperializmus Afganisztánon keresztül támadja a Szovjetuniót. A leg- reakciósabb körök a közvéleményt félrevezetve, a tényeket elferdítve Afganisztánnal takaróztak és takaróznak ma is a lázas fegyverkezési programok elfoglalásakor, a hidegháborús hangulat szításakor. Az azóta eltelt évek igazolták a szovjet lépés helyességét. Ezt ékesen bizonyítják az ország mindennapjai, a gazdasági és a szociális programok megvalósításában elért eredmények, a társadalmi élet minden területén megvalósuló konszolidációs folyamat, melyhez a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok segítő kezet nyújtanak. Az építőmunkához azonban békére, nyugalomra van szükség, s a nemzetközi reakció ettől igyekszik megfosztani az afgán népet. A két szomszédos állam, Pakisztán és Irán az első pillanattól kezdve ellenségesen fogadta az afgán forradalmat, az Egyesült Államokkal és Kínával karöltve segítséget nyújtottak a népi kormány ellen harcoló ellenforradalmi csoportoknak. Az ellenforradalmi bandák nyolcvan tábort tartanak fenn pakisztáni területen, itt képezik ki őket és innen indulnak támadásra a határmenti községek békés lakossága ellen. Az öt év alatt az USA 218 millió dollárral, az NSZK 60 millió márkával, Nagy-Britannia predig 18 millió font sterlinggel járult hozzá e csoprortok támogatásához. A moszkvai Pravda februárban felhívta rá a figyelmet, hogy Washi ngton a beavatkozás nyílt fokozására készül, s az idén 105 millió dollárt szán e célra. Afganisztán ellenes durva provokációnak minősíthető az a tény is, hogy néhány hónappal ezelőtt az ellenforradalmi bandák vezetői az USA-ba utaztak, nagyobb katonai támogatást kértek a maguk számára és Ronald Reagan elnök is fogadta őket. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának Elnöksége 1981. június 18-án közzétett nyilatkozatában teljes szabadságot és sértetlenséget biztosít azoknak a félrevezetett afgán lakosoknak, akik Pakisztánba vagy más országokba távoztak és onnan hazatérnek. Azóta már több ezer afgán tért vissza hazájába. Az ellenforradalmi csoportok sem egységesek, a népi hatalom fegyveres erői sokat felszámoltak közülük, a közelmúltban pedig több vezetőjük átállt az afgán kormány oldalára. Azokról, akik nem tették le a fegyvert, a nyugati sajtó úgy ír, mint „az iszlám szent ügyéért harcoló igazi afgánokról“. Azonban korántsem az iszlám iránti odaadás, hanem a félrevezetés, a külfödról jövő p>énz és a vezetőiknek a haladó rendszer elleni gyűlölete tartja őket úgy-ahogy össze. Ezt igazolják azok az értesülések, amelyek szerint a vezetők legtöbbje „másodállásban“ valamilyen külföldi kémszervezet ügynöke is. Az ellenforradalmárok és támogatóik célja állandó rettegésben tartani a lakosságot, amely egyre nagyobb bizalmat érez a haladó reformokat bevezető kormány iránt. Az állandó külső veszély még inkább nehezíti az amúgy sem könnyű gazdasági körülmények között folyó építőmunkát. ERŐFESZÍTÉSEK A JÓSZOMSZÉDI VISZONY MEGTEREMTÉSÉRE Érthetők tehát azok az erőfeszítések, amelyeket az afgán kormány tesz a szomszédaival való kapcsolatok normalizálására. Bár az afganisztáni-pakisztáni kapcsolatokban nem igen lehet beszélni változásokról, a holtpontról azonban sikerült kimozdulni. Tavaly nyáron Genfben sor került az afganisztáni -pakisztáni tárgyalásokra. A körülmények elég szokatlanok voltak, a küldöttség nem egy teremben és egy asztalnál foglalt helyet, hanem külön helyiségben, s Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának helyettese közvetített közöttük. Irán tartózkodott a párbeszédben való részvételtől, s mind a mai napiig mereven elzárkózik a tárgyalások elöl. A párbeszéd megkezdésére tavaly csak úgy kerülhetett sor, hogy mindkét lét tett bizonyos engedményeket. Afganisztán nem kötötte a tárgyalásokat kormányának hivatalos elismeréséhez, Pakisztán predig lemondott ómról a követelésről, hogy a tárgyalásokba vonják be az ellen- forradalmi csoprortok vezetőit is. Pakisztán - az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a térségben - a kaprcso latok rendezését a szovjet csapratkontingens kivonásához köti. Afganisztán predig számtalanszor hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniótól kért katona) segítség nem a feszültség kiváltó oka, hanem következménye volt. Annak a „hadüzenet nélküli háborúnak“, amely éprpren pakisztáni területről indult Afganisztán ellen. A Karmal-kormárty álláspontja világos és természetes; a szovjet katonák kivonásairól abban aiz esetben lehet szó, ha megszűnik az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozás, s erre megbízható nemzetközi garanciákat kell kapnia Diego Cordovez februárban bejelentette, hogy az afganisztáni-prakisztáni közvetett tárgyalásokat e hónapban folytatják Genfben. Szerinte Afganisztán együttműködési készsége megkönnyíti az ENSZ dolgát. Hiszen az afgán állás- pront szerint minden vitás kérdést rendezni lehet a politikai tárgyalások útján. Megfigyelők szerint Pakisztán tárgyalási hajlandósága figyelemre méltó, aiminek azonban többféle oka is van. Az első Afganisztán belső konszolidálódása, s hogy az afgán csapiatok a határokon túlra szorították vissza az ellenforradatlmi bandákat. Továbbá; a Pakisztánba átmenekült csoprortok a dollárinjekciók ellenére is egyre nagyobb terheket rónak az országra, s a határtérség ingatag helyzete csak erősíti a nemzetiségi ellentéteket. S végső soron Iszlámábád így is demonstrálni akarja függetlenségét, önálló politikáját. Ez utóbbi azonban — a tényeket figyelembe véve - nem több puszta fitogtatásnál, hiszen egyre több amerikai hadibázis éprül Pakisztánban. Már megkezdték például - az indiai sajtó számolt be róla - azoknak az elektronikus megfigyelőállomásoknak az építését is, amelyek az Egyesült Államok gyorshadtestének aiz Indiai-óceán és a Perzsa-öböl térségében végrehajtandó akcióhoz nyúj- tainak segítséget. A Navbharat Times szerint Ziaul Hak pakisztáni elnök legutóbbi washingtoni látogatása alkalmával megállaprodott arról, hogy a támaszpontok fejében a Fehér Ház szemet húny a pakisztáni nukleáris fegyver kifejlesztése fölött, és korszerű fegyvereket szállít Iszlámábádnak. Irán elvesztése után az USA szaunára Paikisztán katonai-politikai szempontból rendkívül fontossá vált. Üdvös lenne, ha az afganisztáni-pakisztáni tárgyalások újabb fordulóján Iszlámábád részéről többről lenne szó, mint paszta taktikázásról. Ez mindkét fél érdeke, s egyben hozzájámlna a térségben a feszültség enyhítéséhez. MAUNÁK ISTVÁN • Az USA kabuli nagykövetsége előtt március második felében tízezrek tiltakoztak Reagan elnök provokatív döntése ellen, amellyel március 21-ét „az afgán néppiel való szolidaritás napjává“ nyilvánította. (ŐSTK-felvételek)
