Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-08 / 14. szám
% NYÁR Sopánkai megkérdi Szabótól:- Mondja, mit terveznek a nyárra?- Hát kérem felkeressük egy kicsit Bécset, azután Münchent, Berlint, Rómát és esetleg Párizst.- Autón?- Ugyan! Rádión. REUMA Kiss meséli Nagynak, hogy a feleségének reumája van, és fájdalmában egész nap ordít.- Na és te nem teszel ellene semmit? - kérdi Nagy.- Dehogynem. Vattát dugok a fülembe.- Drágám, mit tehettem? Ez a reklámhölgy benne volt a heverő árában, s ezért elhoztam őt is. . . (Julo Polák kollázsa) RÉSZLET Kovácsné ragyogó ábrázattal jön haza.- Lajos - újságolja a férjének -, vettem magamnak részletre egy mesés bundát. A havi részlet mindössze kétszáz korona és az első részlet csak elsején esedékes.- És hány hónapig kell fizetni a részleteket? - kérdezi rémülten Kovács.- Ejnye - ' szól Kovácsné a homlokára csapva -, ezt elfelejtettem megkérdezni. NÁSZÚT Egy fiatal nászutaspár este Velencébe érkezik. Mikor belépnek a hotelbe, a hallban azt mondja az ifjú férj:- Szivecském, akarsz vacsorázni, vagy menjünk fel előbb a szobánkba?- Nekem teljesen mindegy - feleli elpirulva az asszonyka -, ahogy te akarod, fiacskám. Aztán majd megvacsorázhatunk. KÉRÉS Az ifjú férj az első estén azt mondja az új asszonynak:-Tudod fiacskám, csak arra kérlek, hogyha egyszer egy más férfit jobban fogsz szeretni, mint engem, mondd meg ezt nekem, mielőtt megcsalnál.- Jaj - sikolt fel az asszonyka most szólsz? VENDÉGLŐBEN Kiss és Szabó a vendéglőben ül és ebédel. Azt mondj Szabó:- A vegetáriánus konyha a legjobb a világon! Ez az egyetlen mód, hogy az életet meghosszabbíthassuk. Kiss ámulva néz rá:-Te beszélsz? Hiszen már a harmadik húsadagot eszed.- Én - feleli Szabó -, az más. Én meguntam az életemet. ALBÉRLET Egy fiatalember albérletet vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a föbérlönek:-Tudja, kedves asszonyom, az én régi háziasszonyom sírt, amikor eljöttem.- Nálam ez nem történhetik meg, mert itt előre kell fizetni. RÍMHÍREK „HÚSBAVÁGÓ“ JAVASLAT Húsipari üzemeket Szótitok fel szeretettet: Játsszanak tán újságosdit, Több oldalas-melléklettel. CSERÉP-STATISZTIKA Elkelne a tatarozás, Fölnézek a háztetőre. Vajon heves szélviharban Hány cserép esik egy főre? LÉGYTRAGÉDIA Legyek merednek egy boltban egy légyre, Egy üvegbe fultra, Üzenem a főnökségnek: Borítsunk fátylat a pultra! Hidvéghy Ferenc SZEMMÉRTÉK Kovács a kávéházban már régóta feltűnően nézeget egy csinos nőt. Egyszerre csak a nő társaságában levő, jól megtermett férfi odalép hozzá és így szól:- Jó szemmértéke van?- Igen - feleli meglepve Kovács.- Akkor számítsa ki, hány pofont kap tőlem, ha nem hagyja abba a nézegetést. HMimuK <K ítűko!ir ( CL I A legjobb Kovácsné sírva panaszkodik Szabónénak, hogy két évi börtönre ítélték a fiát.- Aztán megérdemelte a büntetést?-Jaj, dejiogyis, hiszen a világ legjobb gyereke volt. Amit lopott, azt mind hazahozta. BLÖD Kovács újságolja a feleségének:- Képzeld csak, a tetőfedőt, aki a háztetőnkön dolgozott, ma délben elgázolta egy autó.- Rémes - mondja Kovácsné -. ezektől a vacak autóktól már a háztetőn sincs biztonságban az ember élete. A hét vicce Egyik vendéglőben a vendég rendel egy beefsteaket. Midőn a pincér a pici adagot az asztalra teszi, a vendég a tányér fölé hajolva, keservesen sírni kezd. A személyzet megijed, és hívja a főnököt, aki részvétteljesen megkérdezi a vendéget, miért sír olyan nagyon?- Hát hogyne sírnék, mikor egy ilyen pici kis beefsteak miatt egy olyan nagy ökörnek meg kellett halnia. HAZULRÓL Cicvarek csúnyán összevert arccal megy az utcán. Egy idegen megszólítja:- önt nyilván valami baleset érte. Ha tetszik, hazakísérhetem.- Nem, köszönöm - feleli Cicvarek -, hiszen épp hazulról jövök. KÖNYVELŐK Két könyvelő találkozik.^- Rémes, hogy te milyen rosz- szul nézel ki - mondja az első.- Nem csoda, három hónap óta most megyek ki először.- Ne mondd, hát mit csiláltál?- Én nem csináltam semmit, de a bíróság nem akarja elhinni. RÉMES A gyerekek a vízibolháról tanulnak biológiaórán.- Rémes lehet a halaknak - mondja az egyik.- Miért?- Mert a hal nem tud vaka- ródzni. a szvettert, kisfiam, nagyanyád munkaidőben kötötte neked. . . (Ludovit Benácan karikatúrája) A mit most elmondok, igaz történet - mondja régi ismerősöm, a jónevű Blódlinger Béla, aki időnként kényszert érez arra, hogy beavasson a magánéletébe.- Persze, ha nem akarod elhinni, akkor ne hidd el. Az úgy volt, hogy megismerkedtem egy nagyon szép és nagyon ifjú hölggyel. Úgy hívták, hogy Kovácsné, született Kovács Lizandra Magda Marabel- la Oktávia Gajána Honoráta Cecília Babett Anikó. Egy alkalommal kimentünk a zöldbe Kovácsné, született Kovács Lizandra Magda Marabella Oktávia Gajána Honoráta Cecília Babett Anikóval, akit ezentúl csak Kovácsáénak fogok nevezni, a rövidség kedvéért. Le- heveredtünk a fűbe, és néztük a felhőket az égen. Olcsóbb szórakozás, mintha elsőosztályú vendéglőbe vittem volna. Néztük a felhőket és Kovácsné egyszer csak azt mondta:- Nézd azt a felhőt! Olyan, mint egy fehér nyuszi, akit űzőbe vettek a csúnya vadászok.- Én inkább báránynak nézem.- S az ott? Az ott olyan, mint egy Mikulás, egy vitorláshajó fedélzetén. Nem?- Nem. Inkább olyan, mint egy szappanos borotvaecset. S a felhők jöttek, jöttek, Kovácsné pedig lelkendezett.- De gyönyörű! Ott van! Látod? Nem látod? Ott! Az a felhő pontosan olyan, mint egy teve.- Elefánt.- Teve.- Egyezzünk meg abban, hogy pontosan olyan, mint egy egypúpú elefánt. S az ott?- Az ott - mondtam fel se nézve az égre -, az ott egy mikroprocesszorra hasonlít, csak valamivel nagyobb.- Nem. Fehér pamutgomo- lyag és mellette egy fehér cica. Hát nem gyönyörű?- Gyönyörű!- Most jön egy ló, hátán egy vázával. Nem is egy ló. Több.- Hol vannak a lovak? Én nem látom őket. Ezek vágtató vázák.-Vagy tehenek és utánuk megy Mehemed. Miért kellett nekem felhős időben kimenni a zöldbe? Előbb meg kellett volna kérdeznem a Meteorológiai Inté-, zetet. Kovácsné felsikoltott. ■- Mi van?- Ott, jobbra! Amerre mutatok. Az egy fóka, orrán egy labdával.- Én inkább külföldi parlamenti küldöttségnek nézem.- Fókák. Hosszú zsiráfnyakkal. A nyakukon csokornyakkendő. Érdemes volt eljönnünk ide.- Érdemes - mondtam én. — De meddig akarod még a felhőket nézni?- Benned semmi fantázia nincs. Tulajdonképpen sajnállak. Hű, de rohan!- Micsoda?- Az a felhő az égen. Tudod mihez hasonlít?- Nagybátyámhoz, akinek textilüzlete van Torontóban.- Mondom, hogy nincs fantáziád. Az egy óriási denevér és utána jön egy ágyú. Nézd, hogy úsznak.- Sem a denevér, sem az ágyú nem tud úszni - kiáltottam a nőre. - Elég volt a felhőkből! Felugrottam és elmentem, de két perc múlva visszamentem. Kovácsné született Kovács Lizandra Magda Marabella Oktávia Gajána Honoráta Cecília Babett Anikó már nem volt azon a helyen, ahol feküdtünk. Eltűnt? Elment? Megsértődött és elrohant? Véletlenül felnéztem az égre, s mit láttam? Egy Kovácsné alakú felhőt. Elkúszott a fejem felett, északnyugat felé. Kezében a retiküllel. De lehet, hogy nem ő volt. Lehetett volna egy delfin is, amint éppen kiugrik egy cipőből. Egy biztos. Azóta nem láttam. MIKES GYÖRGY Nézd azt a felhőt ü 1983. IV
