Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-08 / 14. szám

Vasárnap 1983. április 10. A NAP kel - Kelet-Sztová- kia: 5.56, nyugszik 19.18 Közép-Szlovákia: 6.04, nyugszik 19.26 Nyugat- Szlovákia: 6.12, nyugszik 19.34 órakor A HOLD kel - 5.27, nyug­szik 16.08 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOLT és IGOR nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született Stefan HEYM német elbeszélő • 1928-ban született Óta HOFMAN cseh íré, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL FORRADALMI VÁL­TOZÁS A TÁRSA­DALMI GONDOLKO­DÁS FEJLŐDÉSÉ­BEN T. Ojzerman akadémikus írása KÖVETKEZETE­SEBB KÁDERMUN­KÁT Ádám Péter cikke Átlagosan 27 ezer levélküldeményt osztályoz óránként az az automata gépsor, amely már csaknem két hónapja a bratislavai Nővé mesto vasútállomáson próbaü­zemei. Ez jelentős mértékben meggyorsítja az osztályozást, hiszen a régi módszer­rel egy dolgozó óránkénti teljesítménye legfeljebb 800 küldemény. A felső képen Marta Benkovská az OCR/CM típusú optikus számlálóberendezést, az alsó képen Gabriela Maserová a CFC típusú elosztó és bélyegző gépet kezeli. (Pavol Neubauer felvételei - ÖSTK) Időszerű gondolatok Amikor Reagan elnök már eleget beszélt a „szovjet katonai fenyegetésről“, olyan ér­telemben fejezte ki magát, hogy úgymond ideje másképp hozzáállni az USA stratégiai érdekeinek biztosításához, és ezzel össze­függésben bejelentette egy nagyon kiterjedt és nagy hatékonyságú rakétaelhárító rend­szer előkészítésének megkezdését. Be nem avatott emberek számára ez az első pillanatban még nagyon vonzónak is tűnhet. Hiszen az elnök mégis csak valami­lyen védelmi intézkedésekről beszél. Ez azonban csak az első pillanatban tűnik így és csak azoknak, akik nem tájékozottak ezek­ben a kérdésekben. Valójában azonban teljes gőzzel folytatódni fog az USA stratégiai tá­madó erőinek fejlesztése és tökéletesítése, mégpedig egy egészen meghatározott irány­ban - az első nukleáris csapáshoz szüksé­ges potenciál megszerzésének irányában. Ebben a helyzetben az a cél, hogy lehetősé­get nyerjenek a másik fél megfelelő stratégiai eszközei felszámolására a rakétaelhárító rendszerrel, ami azt jelenti, hogy megfosszák öt a válaszcsapás lehetőségétől. Ezzel arra számítanak, hogy a Szovjetunió védtelen le­gyen az amerikai nukleáris veszéllyel szem­ben. Ezt tudni kell, hogy helyesen értelmez­hessük ennek az „új koncepciónak“ a valódi értelmét. Annak idején, amikor a Szovjetunió és az USA tárgyalásokat kezdett a stratégiai fegy­verekről, közösen elismerték, hogy a straté­giai támadó és védelmi fegyverek között megbonthatatlan kölcsönös összefüggés van. Nem véletlen, hogy országaink 1972- ben egyidöben kötöttek szerződést a rakéta­elhárító rendszerek korlátozásáról és első szerződést a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Más szóval mindkét fél elismerté, és az említett dokumentumban rögzítette, hogy egyedül a rakétaelhárító rendszerek terüle­tén való kölcsönös tartózkodás teszi lehető­vé az előrehaladást a támadó fegyverek szá­mának korlátozása és csökkentése terén, vagyis a stratégiai fegyverek terén a versen­gés megállítását és visszafordítását. Az USA most azonban a kölcsönös összefüggés megbontása mellett döntött. Ha ez a koncep­ció megvalósulna, eredményeként valójában megnyílna az út az őrült verseny előtt vala­mennyi stratégiai fegyverfajtában - táma­dókban és védekezőkben egyaránt. Ez a va­lódi értelme, ilyen, hogy úgy mondjam, Wa­shington „védelmi koncepciójának“ visszája. (Részlet Jurij Andropovnak a moszkvai Pravdában megjelent interjújából) NINCS MESSZE A„MESSE“ Szabó G. László riportja A GYÓGYÍTÓ TORNA Péterfi Szonya riportja ÓVJUK KÖZÖS KINCSEINKET Molnár Angéla cikke HOSSZÚ A HARC Julio Travieso elbeszélése LOS BANDIDOS Kulcsár István cikke K assán (Koáice) a tóparti lakónegyed egyik bér­lakásában minden reggel ne­gyed ötkor cseng az ébresztő­óra. Ha a családfő már vagy még nincs otthon - lévén, hogy mozdonyvezető -, akkor a háziasszony, Skvareniak Mária ébred elsőként. Reggelit készít, majd fél ötkor feléb­reszti a kilencéves Dodit. Reg­geliznek, elkészítik azt, amit az iskolába kell vinni, s már ro­hannak is az uszodába, mert Dodinak fél hattól edzése van. Az anyuka aztán visszamegy a lakótelepre, felébreszti Vi­kit, és őt is elviszi az óvodába. Háromnegyed hétkor viszont már az autóbusz-pályaudva­ron kell lennie, mert indul Buzi­tára (Buzica).- Tíz évvel ezelőtt, amikor először indultam el Kassáról ebbe a csereháti kis faluba, azt hittem, hogy soha nem érek oda. Borzasztó hosszúnak tűnt az út - mondja - most már nem tűnik annak. A napi hat­van kilométer - harminc oda, harminc vissza - meg sem kottyan. Talán azért, mert megszerettem Buzitát, és ami még fontosabb, az iskolánk is jó A füleki (Firakovo) születésű fiatalasszony 1969-ben a Nyit- rai Pedagógiai Főiskolán szer­zett tanítói oklevelet. Pedagó­giai pályafutását Gömörben, pontosabban Rimaszécsen (Rimavská Sec) kezdte; négy évig tanított ott. Kassára azért jöttek, mert a férje itt kapott állást. Skvareniak Máriát jó fél évti­zede ismerem, s bizton állítha­tom, hogy ízig-vérig pedagó­gus - jóllehet, nem is erre a pályára készült.- A természetet nagyon szeretem. Földrajzból érettsé­giztem és úgy gondolom, hogy olyan iskolába megyek tovább tanulni, ahol ezt kamatoztatha­tom. Nem így lett. Kilencéves voltam, amikor édesapám meghalt. Ő mindig azt szerette volna, hogy tanítónő legyek. Úgy érzem, az ő akarata is befolyásolta későbbi döntése­met. Most már biztosan tudom, hogy jól választottam, sőt már akkor tudtam, amikor főiskolás koromban próbatanításra jár­tam Érsekújvárra. A gyerekek nagyon vonzottak, vonzanak ma is. És szinte mindent képes vagyok megtenni értük. Szere­tem őket és érzem, nagyon kétségbe esnék, ha ők nem szeretnének. Persze tudom, hogy nem lehetek mindenkinek jó, nem lehetek mindenki szá­mára kedves. Ennek ellenére legfőbb feladatomnak tartom úgy irányítani őket, hogy érez­zék, tudok segíteni rajtuk ha kell. Elsősorban az értelmük­re igyekszem hatni. Soha­sem állok eléjük úgy, hogy azt érezzék: én vagyok a hatalom. A Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába a helybe­lieken kívül Alsóláncról (Nizny Lanec), Felsőláncról (Vysny Lanec), Hímből (Chym), Pe- rényből (Perin), Restéről (Re- sica) és Kamárocból (Koma- rovce) járnak gyerekek. Skva­reniak Mária a 4—7. osztályo­soknak tanítja a magyar nyelvet.- Munkámat küldetésnek érzem - folytatja. - Tudom, hogy az anyanyelv oktatásá­ban igen fontos feladatok há­rulnak rám és természetesen minden magyar szakos peda­gógusra. Én szerétek foglal­kozni a gyerekekkel. Szeretem sok mindenre megtanítani őket, arra is, ami nincs benne a tankönyvben. Mi például a falusi könyvtárba is gyakran eljárunk. Olvasmányainkat megválogatjuk. Tanulóinknak talán ezért is nem okoz gondot egy-egy vers, próza elemzé­se... Hogy én milyennek tar­tom magamat? Nyíltnak és nyi­tottnak. Ami fáj, ami nem tet­szik, azt megmondom - legyen az akár a boltban, a családban, az iskolában. De a bírálatot is elfogadom Azt a bírálatot, amely nem bántani, segíteni akar. A gyerekeket is nyitottságra, önismeretre, önmagukkal szembeni igényességre, sok­felé figyelésre neveli. Magából a legtöbbet igyekszik adni. Szereti és érti a színházat is. Tudja, milyen lélek- és egyéni­séggazdagító erő rejlik a játék­ban, ezért is alakította meg iskolájukban néhány évvel ezelőtt a Jóbarátok színjátszó csoportot, mely azóta már or­szágos szinten is ismertté vált.- 1979-től eddig még min­den évben eljutottunk a Duna- menti Tavaszra. Második díjnál rosszabbat még nem kaptunk. A gyerekzsüri két alkalommal minket talált a legjobbnak. A legjobb rendezés díját is ne­künk ítélték. Nem mondom, fontosak ezek is, de a legfonto­sabb mégis csak a játék. A já­ték, amiben felszabadulnak a gyerekek és képzelöerejük szárnyra kap. Az idén először a Szöcske és a furfangos diák című népmesét akartuk dra­matizálni. Mikor elolvastuk kö­zösen a mesét, úgy döntöt­tünk, hogy csak az alapötletéi hagyjuk meg, s erre egy mai mesejátékot írunk. A gyere­keknek rengeteg jó ötletük született. A produkció el is ké­szült. Ha lesz rá mód, mi sze­retnénk minél több helyen be­mutatni, hogy a furfangos szöcske miként csinál rendet a Fájafeje Benedek király szét­zilált birodalmában. Ragyogó szemmel beszél még a próbák hangulatáról, az egyes alakításokról. Le sem tagadhatná, hogy mindezt szívvel lélekkel csinálja, s mert szereti a gyerekeket, el kell hinnem, hogy a szombati és vasárnapi próbákra való uta­zás sem jelent számára terhet. Mindenképpen tiszteletre mél­tó magatartás ez, olyan peda­gógus ethoszára valló, aki tud­ja: nem mindegy, milyen tanu­lók kerülnek ki a keze alól. SZASZÁK GYÖRGY Jól választottam 1983. IV.

Next

/
Thumbnails
Contents