Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
„Képek“ a prágai Nemzeti Galériából A prágai Nemzeti Galéria hazai és külföldi képzőművészek számos remekművével büszkélkedhet. Néhány ilyen remekmű bemutatása ez év elején a Csehszlovák Televízióban is megkezdődött, a Nemzeti Galéria kincsei címmel. Éva Friedrichová dramaturg, Tornáé Kulik rendező, Václav Filip operatőr és a műsorban szereplő kiváló művészettörténészek Jirí Kolalikkaí, a Galéria igazgatójával az élen olyan műveket mutatnak be egy-egy alkotótól, melyek leginkább jellemeznek stílust, kort, melyben keletkeztek. Ezekben a 20 perces műsorokban eddig többek között Theodorik mester, Skréta, Braun, Goya, Renoir, Rodin, Kokoschka, Picasso alkotásaival találkoztunk. A közeljövőben további két részt láthatunk a következő öt pedig, a tervek szerint, a jövő évben kerül képernyőre. E sorozatban a televíziós eszközöknek, az operatőr hozzáértésének köszönhetően lehetővé válik számunkra, hogy részletesen megismerkedjünk az egyes alkotásokkal. Azonban nemcsak remekművekkel, hanem érdekes egyéniségekkel is találkozunk a képernyőn, akik kérdésekre felelve, párbeszédet folytatva tárják fel az alkotások képzőművészeti és gondolati értékeit, megvilágítva keletkezésük történetét, de a kort is, melynek szülöttei. A beavatottak kötetlen vitája során a néző közelebb jut a mű szelleméhez, a vita részesévé válik. A műsor rendezőinek nem az a céljuk, hogy adatok tömkelegével traktálják a nézőt, hanem, hogy a mai ember szemével fedezzék fel és láttassák a mű szépségét. A műsor nem akarja helyettesíteni a művészettörténeti szakkönyveket sem, inkább azok tanulmányozására, tárlatok látogatására ösztönöz. MOLNÁR ANGÉLA H árom telefonszámot és egy üzenetet kaptam tőle. Arra kért, csak korán reggel hívjam. Az első szám a mamájáé; ő mindig tudja, hol van. Ha a másikon keresem, akkor a bátyja lakásán csörög ki a telefon, ha pedig a harmadikat hívom, akkor a barátnője veszi fel. Hogy hol érem utol, az attól függ, forgatott-e előző este vagy sem. Mert ha igen, akkor nem ment haza. Akkor a belvárosban maradt. Zuzana Frenglovával most találkoztam először. Arcvonásait, tekinteteit korábban csupán tévéfil- mekböl ismertem, amelyek nem sokat árultak el valós magatartásából. Rövid telefonbeszélgetéseinkből azonban gyorsan kiderült róla egy s más. Például az, hogy határozott egyéniség. Amit mond, annak úgy kell lennie. Döntéseiben szinte megingathatatlan. Mindenben hisz, amit a fejébe vesz. Ha belekezd valamibe, azt végigcsinálja. Lebeszélni sosem hagyja magát. Veszíteni nem szeret és nem is szokott. Voltaképpen szerencsés ember. Eddig mindent elért, amit akart. Első filmszerepét hatodikosként kapta. Akkor azt mondták róla, csapnivaló volt. Elhitte. Megvonta a vállát és ezzel le is tudta az egészet. Gyerek volt még, semmiből sem csinált nagy ügyet. Dehogy is jutott eszébe, hogy színésznő legyen. Telebeszélték a fejét, hogy rosszul játszott, hát egészen más álmokat szőtt. De voltak, akik hittek benne és biztatták, próbálja csak meg. Megpróbálta. Elment a felvételire, beleszagolt a levegőbe és megérezte, hogy esélye van. Nagy dumásnak tartja magát, gondolta, majd csak helyt áll valahogy. De amikor sorra került, egy csapásra elhagyta az önbizalma. Dadogni kezdett, aztán hadarni, mert ha törik, ha szakad, neki be kell bizonyítania, hogy tehetséges. Egy perc alatt akarta eljátszani a világirodalmat. Addig jó, míg le nem állítanak, biztatta magát, hát csak beszélt, beszélt, meg sem állt a nyelve. Ma sem tudja, hogy történt, milyen is volt valójában, de felvették. Élete első nagy kalandjai is erre az időre estek. Akárhova is utazott, stoppal tette meg az utat. Hogy baja eshet, az eszébe sem jutott. Ha kényesre fordult a helyzet, nem esett pánikba. Mindig tudta, mit kell mondania. Élénk fantáziája sosem hagyta cserben. Szemrebbenés nélkül ígérte oda a csillagokat. A nyüzsgést, az örökös jövést- menést ma sem tudja kitörölni az életéből. Vannak napok, amikor annyi mindent vállal magára, hogy másnak a fele is sok lenne. Reggelenként, ébresztőóra helyett a telefon veri ki az álmot a szeméből. Aki nyolckor hívja öt, az már nem találja otthon. Amióta felfedezték a filmrendezők, forgatásról forgatásra megy. Főleg temperamentumos, karakán húszéveseket • Margita Stecková felvétele játszik, meg gyors észjárású, felvágott nyelvű szolgálólányokat. Ha közel is állnak hozzá ezek a figurák, önmagát egészen másnak látja. Azt mondja, tele van ellentéttel. Ma ilyen, holnap olyan. Hogy milyen az igazi arca, nem tudja. Hangulatember. Ha boldog, felforrósodik körülötte a levegő. Ha rossz kedve van nem mutatkozik. Olyankor egyetlen értelmes mondat sem jön ki a száján. Rájött, hogy ilyen esetben jobb, ha körülbástyázza magát könyvekkel és addig olvas, amíg jóra nem fordul a hangulata. Rimbaud és Heine versei mindig ott vannak a keze ügyében. Ha játszik, megszűnik körülötte a világ, de amint vége a felvételnek, már ki is bújik a figurából. Mások életét csak filmen és színpadon éli. Nem akarja, hogy egy- gyel több rossz tulajdonsága legyen, hiszen így is változtatni szeretne a természetén. Úgy érzi, egyszer s mindenkorra meg kellene tanulnia idejében elhallgatni. Eddig nem ment, hiába is próbálta. Neki beszélnie kell. Beszélni, beszélni, beszélni. Aki ismerősnek véli az arcát, legutóbb a Májusi hétvégében és a Thibault családban láthatta öt. Aki kíváncsi rá, legközelebb az Anicka Jurkoviőovában nézheti meg. És kitömött tarisznyájában ott hordozza már a legújabb szerepkönyvét is: Karinthy Ferenc Dunakanyarját. Azt mondja, most ez a könyv a mindene. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy lány, aki eladta a csillagokat Filmsorozatok szombaton, kedden A Magyar Televízió idei műsorán a szombat esti sorozatokban megtekinthetünk néhányat a nemrég elhunyt klasszikus rangú francia mester, René Clair műveiből. Nemcsak kései játékfilmjeit, hanem azokat a ma is friss komédiákat, amelyekkel rangját megalapozta. Luchino Visconti életműve is felvonul az 1983-as tévéműsorban. A tervek szerint láthatjuk a Megszállottságot, a Szépek szépét, a Vihar elöttöt, de sugározzák az Elátkozottakat, a Közönyt és A párducot is. Nyikita Mihalkov, az új szovjet rendezői gárda méltán elismert vezéralakja. Legfontosabb filmjei közül a magyar nézők elé kerül az Etűdök gépzongorára, az öt este, a Szerelem rabjai és a Goncsarov müve nyomán forgatott dráma, a Néhány nap Oblomov életéből is. A kedd esti sorozatokban láthatjuk Offenbach életének hatrészes francia feldolgozását. Az operett műfajának megalkotója mellett egy másik muzsikussal is találkozhatunk, Richard Wagnerrel, akinek magyar, francia, angol, német koprodukcióban dolgozták fel hétköznapjait, munkásságát. Jack London regénye nyomán készült a Martin Eden olasz tévéváltozata. Szellemes, szokatlanul elkészített életrajz-sorozat a francia Voltaire. Az ír munkásmozgalom históriájának egyik, a századfordulón játszódó epizódjára épül a Bűnös város című hétrészes ír produkció, a főszerepben Peter OToole-lal. N. Hawthorne regénye alapján vették filmszalagra a Skarlátbetű című négyrészes produkciót, amely egy XVII. századi házasságtörés (krónikája a puritán Boston kulisszái között. És mint arról már többször is szó volt, 1983-ban újabb hét epizóddal folytatódik az elmúlt év talán legsikeresebb sorozata, a Kórház a város szélén. (nemlaha) VIDEOJOG A televízió egy-egy alkotás képernyőre adaptálása előtt törvények által szabályozott szerződést köt a szerzővel a mű sugárzásáról, későbbi alkalmazásáról, esetleges átadásáról más tévétársaságoknak. Ezekben az esetekben maradéktalanul érvényesülnek a szerzők jogai. Akárcsak a hanglemezgyártásban, évtizedekig a televíziózásban sem fordultak elő szerzői jogi problémák, míg a paradicsomi állajDotot meg nem szüntette a mágneses rögzítés elterjedése. A magnetofonok térhódításával kialakult a műsoros szalagok, kazetták piaca, amelyen a vásárló a neki tetsző felvételt stúdióminőségben megvásárolhatta. A képmagnók megjelenésével pedig a műsoros képkazetták is feltűntek az üzletekben. A törvényes keretek között készített másolatok után a gyártó cég szerzői jogdíjat fizet; egyes nyugati országokban azonban ezzel párhuzamosan kialakult a kalózfelvételek piaca is, ahol azok természetesen alacsonyabb áron kerülnek forgalomba - általában gyengébb minőségűek, mint az eredeti felvétel -, tekintve, hogy szerzői jogdíjat nem fizetnek utánuk, és hát a drága stúdióköltséget is meg lehet ily módon takarítani, hiszen a már kész, összemontírozott músorkazetta átmásolása, sokszorosítása aránylag egyszerű és olcsó berendezéseket igényel. Szerte a világon olyan gyakorlat alakult ki, hogy egy-egy példány magánjellegű másolása nincs engedélyhez, tehát jogdíj fizetéséhez kötve, fgy otthon bárki szabadon készíthet akár magnófelvételt, akár képmagnófelvételt. Ez azonban nem jelenti a szabad felhasználási jogot. Nyilvános bemutató - minden családi körön kívüli rendezvény - után bizonyos jogdíjat kell fizetni. Például, ha egy diszkómúsor szünetében akár készen vásárolt, akár a tévéből feljátszott képmagnófelvételt vetítenek, ez jogdíjfizetési kötelezettséggel jár, miközben jogi szempontból nemcsak a bemutató személy, esetünkben a „lemezlovas“, hanem a rendezvény szervezői is felelősek. Érdekes kérdéseket vet fel az üres kazetták problémája, hiszen a kereskedelem ezek árusításával teszi lehetővé a házi felvételek készítését. A magnózás esetében a felvételek döntő többségét a magnósok zenei műsorok feljátszására használják, ezen belül is döntő többségben vannak a könnyűzenei felvételek, slágerek. Mivel a házi felvételkészités bizonyos mértékig befolyásolja a hanglemezek eladását, a lemezgyártó cégek olyan taktikát dolgoztak ki, hogy a legújabb és népszerűségre számító lemezeket azzal a feltétellel bocsátják a rádió rendelkezésére, hogy csak részleteket sugározhatnak belőlük, vagy pedig a zenét néha lehalkítják, miközben a „lemezlovas“ „érdekes“ csevegése teszi lehetetlenné a zene maradéktalan élvezetét, veszi el a magnózó kedvét a felvételtől. Sokkal problematikusabb e kérdés a tévéműsorok esetében, mivel itt jóval nagyobb a szóródás: gyakorlatilag minden műfaj alkalmas képmagnó-rögzítésre. Mivel évente sok millió üres magnókazetta, (ma még csak) néhány százezer (de hamarosan, minden valószínűség szerint, egy-két nagyságrenddel több) képkazetta kerül forgalomba, az UNESCO és a Szellemi Tulajdon Világ- szervezete szerzői jogi testületéi többször foglalkoztak ezzel a problémával. Végül is a nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségnek minősítették az üres kazettákra és szalagokra kivetendő szerény jogdíjjárulék bevezetését. Az ilyen határozat azonban felvet egy rendkívül kényes kérdést: amennyiben a szerzői jogvédő szervezeteknek átutalják az ily módon befolyt összegeket, személy szerint kinek és mennyit fizessenek ki belőle? Természetesen azt lehetetlen ellenőrizni, hogy az egyes szerzők melyik művét játszották fel a képmagnó-tulajdonosok, a felvétel későbbi sorsáról nem is beszélve. Kialakult egy olyan alternatíva, hogy a mű a rádióban, tévében, nyilvános szórakozóhelyeken történő bemutatásának gyakoriságtól függően részesülnének a szerzők ebből az összegből, mivel a tapasztalatok szerint a magánfelvétel nagyjából követi a nyilvános bemutatók gyakoriságát. Ez a drámai, zenei műsorok, filmek esetében könnyen megoldható, nehezebb a kérdés a tisztán televíziós műfajokéban. Például egy világbajnoki döntő futballmérkőzés rögzítésekor nem alkalmazható; ilyen esetekben az egyes műsorok nézettségi indexe, esetleg a felmérések eredményei szolgálhatnak alapul a díjazás megállapításában. Újabban a műsorszóró műholdakkal kapcsolatban esik sok szó jogi kérdésekről. A tervek szerint néhány éven belül újabb áttörés következik be a televíziózás területén a műsorszóró műholdak alkalmazásával, amelyek adását közvetlenül, parabola antenna segítségével lehet a műholdról fogni. Az új típusú sugárzás műszaki szempontból két újabb problémát is felvet: az eddiginél jóval tökéletesebb képet és hangot szolgáltat, ami nemcsak a műsorok rögzítése iránti tömeges igény növekedését idézi majd elő, de lehetőség nyílik a házi tévékészülékből történő olyan jó minőségű felvételre, hogy az a műsoros kazetták veszedelmes ellenfele lehet. Az adás szórása az eddiginél jóval nagyobb lesz. A műholdas közvetítésben az eddiginél egyszerűbb a jel továbbítása, átadása, ami újabb érdekes jogi kérdést vet fel. Az eddigi gyakorlat szerint a szerző díjazásakor az érintett ország területén való sugárzást vették alapul, mig a műsor más társaságoknak történő átadásakor a szerző kiegészítő díjazásban részesült, ezzel kerülték el, hogy egyetlen műsorért két, teljes értékű szerzői jogdíjat kapjon a szerző. De mi történik abban az esetben, ha az egyik tévétársaság csupán „fellövi“ a műsort egy másik tévétársaság műholdjára, amely majd sugározza azt! Ez különösen akkor kérdés, ha az utóbbi televízió olyan országban van, amelyben nincs kielégítően megoldva a szerzői jogvédelem. Ugyanis a jogdíj a sugárzásért jár, így a műsort csupán továbbító tévétársaság azzal érvelhet, hogy ók nem sugározták az adást. Jogászok ezzel kapcsolatban olyan jogszabályozást javasolnak, amely a jel „fellövését“ egy technológiai láncfolyamat szerves részének tekinti, tehát a műsor sugárzását célzó tevékenységként értelmezi, így egyszeri jogdíjkötelezettség terheli az átadó társaságot abban az esetben, ha a sugárzó intézmény nem fizet. A törvény minden szellemi terméket a szerző jogos, elidegeníthetetlen tulajdonának tekint, amelynek sorsáról az alkotó a védelmi idő - egyes országokban a megjelenéstől számított ötven, másutt, így hazánkban is, huszonöt év - alatt teljesen szabadon dönthet. A nyomdai úton készült művek magánjellegű sokszorosítása szinte ismeretlen jelenség, ellentétben a hang- és a tévéfelvételekkel. Ezért szükséges, hogy a szerzők jogdíjazása arányban álljon müveik felhasználásának mértékével, gyakoriságával. Különösen akkor, ha nyilvános jellegű bemutatóról van szó. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14
