Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
1SZÚ 5 33. IV. 1. Szovjetunió - Kína w M árcius elseje óta ismét politikai konzultációk folynak Moszkvában a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság államközi kapcsolatairól. A kinai küldöttséget Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes vezeti: tizenkét szakértő és tanácsadó élén, kormányának különleges megbízottjaként érkezett a szovjet fővárosba. Tárgyalópartnere Leonyid lljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes. Az idős, tapasztalt diplomata már évek óta képviseli országát a Kínával folytatott tárgyalásokon. (Aztán, míg azok a tárgyalások szüneteltek, lljicsov a madridi biztonsági és együttműködési értekezleten vezette hazája küldöttségét.) Éveken át Legutóbb a múlt év októberében járt Pekingben, hogy újrakezdje a megbeszéléseket, amelyeket Kína 1980 januárjában az afganisztáni eseményekre hivatkozva egyoldalúan félbeszakított, lljicsov most ősszel három hétig tartózkodott a kínai fővárosban. A két fél között létrejött megállapodás értelmében tárgyalásairól sem Pekingben, sem Moszkvában nem adtak érdemi tájékoztatást. A hivatalos közlemény mindössze annyit állapított meg, hogy a szovjet-kínai viszony kérdéseiről esett szó. E viszony megélénkülése, légkörének enyhülése - mint azt éppen a Novoje Vremja című tekintélyes moszkvai politikai hetilap januári számában „Szemleíró“ aláírásé cikkében megállapította - a múlt év nemzetközi politikájának egyik figyelemre méltó fejleménye volt. 1982-ben 30 százalékkal, a néhány évvel korábbi szintnek megfelelő 350 millió dolláros értékre nőtt a szovjet-kínai külkereskedelmi forgalom. Megszületett az a megállapodás, amely szabályozza a hajózást a két ország közötti határfolyókon, az Amuron és az Usszurin. Tizenöt év óta először írtak alá egyezményt a határ menti kereskedelemről, a habarovszki határterület és a szomszédos Hej Lung- csiang tartomány közötti áruforgalomról. Eljutott a híre Moszkvába annak is, hogy bár a két ország között nincs érvényes kulturális együttműködési megállapodás, a múlt év végén Kínában válogatás jelent meg mai szovjet írók novelláiból, s a kötet - a korábbi példáktól eltérően - sem előszavában, sem lábjegyzeteiben nem tartalmaz szovjetellenes kirohanásokat. Nem maradt észrevétlen a szovjet fővárosban az sem, hogy a kínai politikusok állásfoglalásainak hangneme mérséklődött. Magas rangú kínai vezetők, s közülük mindjárt az elsők között Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke hosszú idő óta a múlt év végén nyilatkozott először a kétoldalú viszony normalizálódásának lehetőségei ről. Szovjet részről eddig sem tartották természetesnek és elfogadhatónak e kapcsolatok megromlását. Éveken át kitartóan javasolták az ellenségeskedés beszüntetését, a normális államközi kapcsolatok helyreállítását. Mint azt Leonyid Brezsnyev a múlt év tavaszán Taskentben elmondott beszédében megfogalmazta, a Szovjetunió „sohasem tekintette normális jelenségnek a két ország közötti ellenségeskedést és elidegenedést. Éppen ezért kész mindenféle előzetes feltétel nélkül megállapodást kötni olyan, mindkét fél számára elfogadható intézkedésekről, amelyek elősegítik, hogy a szovjet-kínai kapcsolatok egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elve alapján, harmadik országnak kárt nem okozva javuljanak“. A taskenti beszéd határozottan leszögezte azt is, hogy a Szovjetunió, ha bírálta is a kínai politika sok vonását, soha nem tagadta és nem tagadja ma sem, hogy Kínában szocialista társadalmi rend van. A szovjet és a kínai népet - mint azt a Novoje Vremja már említett cikke is hangsúlyozta - „forradalmi hagyományok, hosszú időn át meglevő barátság, a társadalom szocialista átalakításáért vívott harc szálai fűzik egybe. A Szovjetunió és Kína közötti elidegenedés mindkét országnak csak kárt okozott. Mindkét népnek és államnak szüksége r ■ • Moszkva: Külügyminisztérium van a jó kapcsolatokra ahhoz, hogy megoldja saját gondjait. Vannak azonban közös ügyeik is, mint például a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása.“ „Őszintén reméli“ Ezeknek a közös feladatoknak a megoldása érdekében szólt s a kapcsolatok javításának szovjet szándékát erősítette meg Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára is, amikor a Központi Bizottság 1982 novemberi plénumán kijelentette: „A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam őszintén fejleszteni és javítani akarja kapcsolatait minden szocialista országgal. A kölcsönös jóakarat, egymás törvényes érdekeinek tiszteletben tartása, a szocializmus és a béke ügyéért érzett közös felelősség helyes döntéseket kell hogy szüljön még azok esetében is, akik között különböző okoknál fogva még nincs meg a szükséges bizalom és kölcsönös megértés. Vonatkozik ez nagy szomszédunkra, a Kínai Népköztársaságra is.“ A szovjet sajtó ráirányította a figyelmet, hogy a kapcsolatok javításának lehetőségét, sőt igényeit az utóbbi időben már kínai részről nem titkolják. A moszkvai rádió teljes egészében ismertette azt a nyilatkozatot, amelyet a Leonyid Brezsnyev temetésén részt vevő Huang Hua akkori külügyminiszter tett Moszkvába utazása előtt a pekingi repülőtéren, s amelyben kijelentette: „Kína és a Szovjetunió békéje és barátsága nemcsak a két ország és a két nép érdekeinek felel meg, hanem az ázsiai és az egyetemes világbéke érdekeinek is. A kínai nép azt akarja, hogy országaink barátságban éljenek a békés egymás mellett élés öt elve alapján. A kínai nép őszintén reméli, hogy a két ország kapcsolatai túljutnak minden akadályon, fokozatosan újra normalizálódnak és valóban megjavulnak.“ Veszély fenyegeti A magas rangú pekingi politikusnak ez a nyilatkozata hangvételében élesen elütött a kínai vezetők korábbi állásfoglalásaitól, s a Szovjetunióban ezt - mint a tömegtájékoztatási eszközök is tükrözik - megelégedéssel vették tudomásul. Az alapvető célok, az általános elvek kifejtésére tehát kínai részről is sor került. Ám ezzel még mindig csak az államközi tárgyalások keretei tisztázódtak, amelyeken belül számos nézeteltérés vár megoldásra. A Problemi Dalnyevo Vosztoka, a Szovjet Tudományos Akadémia távolkeleti intézetének a kínai politika kérdéseivel különös alapossággal foglalkozó folyóirata hívta fel rá a figyelmet, hogy Peking a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításának szándékáról beszélve azt továbbra is előzetes feltételekhez köti. Említett nyilatkozatában éppen Hu Jao-pang sorolta fel ezeket. Négy témát említett:- hegemonizmussal vádolta a Szovjetuniót és követelte, hogy vonják vissza a két ország határán állomásozó szovjet csapatokat. Nem szólt viszont arról, hogy ezek az erők csak az 1969-ben szovjet területek ellen intézett nagyarányú kínai támadások után foglalták el állásaikat és feladatuk is az, hogy elejét vegyék a további provokációknak. A Szovjetunió álláspontja - ezt Viktor Afanaszjev, a Pravda főszerkesztője is leszögezte, a múlt évben, újságíróknak nyilatkozva -, hogy e csapatoknak csak addig kell jelenlegi állomáshelyükön maradniuk, amíg a két ország határán nincs ismét biztosítva a béke;- a KKP vezetője szükségesnek mondotta, hogy a szovjet hadsereg Mongóliában tartózkodó egységei vonuljanak ki állomáshelyükről. Olyan kérdést érintett ezzel, amelyet érvényes nemzetközi szerződések szabályoznak, hiszen a szovjet fegyveres erők a mongol kormány kérésére, a vele kötött megállapodás alapján tartózkodnak Mongóliában, s visszavonásuk is csak közös megállapodás eredménye lehet;- Hu Jao-pang ugyancsak csapatvisz- szavonást követelt Afganisztánból, ismét figyelmen kívül hagyva, hogy a kabuli kormány kért segítséget a Szovjetuniótól. A szovjet egységek éppen azokkal a külföldről támadó ellenforradalmi bandákkal szemben nyújtanak védelmet Afganisztánnak, amelyeket többek között Kína lát el könnyű kézi lőfegyverekkel;- végezetül azt kívánta, hogy a Szovjetunió szüntessen be mindenféle, a Vietnami Szocialista Köztársaságnak nyújtott segítséget. Ezzel éppen a kapcsolatok normalizálásának egyik, a Szovjetunió által rendkívül fontosnak tekintett alapelvét támadta, nevezetesen azt, hogy a kétoldalú viszony javítása nem okozhat semmiféle kárt harmadik országnak. A Szovjetunió elvi politikájával összeegyeztethetetlen - s ezt a moszkvai állás- foglalások többször is nyomatékosan aláhúzták hogy cserbenhagyja barátait, szövetségeseit. Ezt a szövetségest pedig veszély fenyegeti, hiszen Vietnam ki van téve a rendszeresen ismétlődő kínai támadásoknak. Ha nem is volt olyan hivatalos állásfoglalás, amely a két esemény között közvetlen párhuzamot vont volna, mindenesetre említésre méltó, hogy a múlt évi pekingi külügyminiszterhelyettesi szintű tárgyalások éppen egy ilyen jelentősebb kínai támadás után értek véget, s folytatásukról is csak az év végén született megállapodás. A tények Ezekből a tényekből is látszik: minden kedvező jel ellenére nagyon korai és megalapozatlan lenne még arról beszélni, hogy elhárultak az akadályok a szovjet-kínai kapcsolatok normalizálásának útjából, s elérhető közelségbe került egy gyökeres fordulat lehetősége. Mértéktartóak a szovjet sajtó állásfoglalásai is, amelyek tartózkodnak ugyan az élesen polemikus hangvételtől, a kétoldalú viszonyt megterhelő erőteljesen kritikus megnyilatkozásoktól, de nem esnek a tényéktől elrugaszkodó indokolatlan optimizmus hibájába sem. A tények pedig azt bizonyítják, hogy a kétoldalú szovjet-kínai viszonyban még igen sok kérdés vár tisztázásra. Ezt segíthetik elő a Moszkvában folytatott külügyminiszter-helyettesi tárgyalások is. FAZEKAS LÁSZLÓ Szóra bírt szfinx A korrupció, a csalás, a megvesztegetés az, amiről Egyiptomban mindenki tud, de senki sem beszél. Pontosabban így volt ez a közelmúltig. Egy ország hallgatott szfinxként, rettegve a bosszútól, a megtorlástól, szótlanul tűrve a piszkos ügyletek következményeit. A korrumpálok és korrumpáltak ugyanis olyan magasan álltak a társadalmi ranglétrán, hogy egyszerűen elérhetetlennek tűntek. Az utóbbi időben azonban megtört a jég: éppen a legmagasabb helyen kezdeményeztek olyan lépéseket, amelyek szóra bírták a szfinxet. A korrupcióról már nem hallgatnak, mégcsak nem is suttognak, hanem ez lett a sajtó egyik vezető témája, s a mindenkit érdeklő-érintő beszédtéma. Az történt, hogy Hoszni Mubarak államfő betartotta ígéretét - hadjáratot indított a törvénybe ütköző vagyonszerzés ellen, és mindjárt a nagyhalakkal kezdte, mintegy bizonyítandó szándéka komolyságát. Ez az eljárás - természetesen az érintetteket kivéve - az egyértelmű helyeslés mellett nagymértékű meglepetést is kiváltott. A bíróság elé állított és elítélt első „nagyhal“ ugyanis nem volt más, mint a volt államfő 59 éves öccse, Iszmat Szadat. Iszmat Szadatot tavaly októberben tartóztatták le és december 18-án kezdődött meg a pere. A néhai Anvar Szadat elnök által létrehozott különleges törvényszék, az etikai bíróság február 12-én hirdetett ítéletet: korrupció és csalás miatt nemcsak Iszmat Szadatot, de három fiát is egyévi szabadságvesztésre ítélték. A Szadat-családnak ez a népes ága - Isz- matnak négy felesége és 15 gyermeke van - óriási vagyonra tett szert szinte kizárólag tisztességtelen úton. A kairói sajtó szerint az összeharácsolt vagyon értéke eléri a 300—400 millió egyiptomi fontot, ami kb. 900-1200 millió nyugatnémet márkának felel meg. Iszmat buszsofőrként és csempészett cigaretta eladásával kezdte pályafutását. Bizonyára meg is maradt volna ezen a szinten, ha Anvar bátyja nem lett volna egyszercsak az ország első embere. Iszmat a Szadat névből kovácsolt tőkét: a bátyja tekintélyére és pozíciójára hivatkozva, megtorlással fenyegetőzve sikerült elérnie, hogy senki sem mert szembeszállni vele, zavartalanul folytathatta törvénytelen pénzszerzési akcióit. A Szadat-klán korrupciós botránya következtében már nemcsak az egyiptomi újgazdagok, de a kormánykörök sem érezhetik magukat biztonságban. A már említett etikai bíróság a hónap elején három miniszter ellen emelt vádat azzal, hogy részt vettek Iszmat Szadat és családja korrupciós üzelmeiben. Közülük kettőt már menesztettek is a kormányból, mivel bebizonyosodott bűnösségük. Ahmed Nuh közellátási és belkereskedelmi miniszter mérgezett hús és ehetetlen paradicsompüré importját engedélyezte összejátszva az egyik Szadat-fiúval, míg Faud Abu Zaghla ipari és bányaügyi miniszter nagy mennyiségű vasat és acélt juttatott a Szadat-családnak vállalkozásaikhoz. Szolimán Met- valli Szolimán szállítási, közlekedési és tengeri szállítási miniszternek sikerült magát tisztáznia a gyanú alól. Abu Talebnek, a parlament elnökének személye is szóba került az üggyel kapcsolatban - állítólag szerepe volt az egyik Szadat- fiú kétes diplomaszerzésében - de a vádat elejtették, mivel a kormánypárti többségű parlament minden gyanú alól feloldozta elnökét. A Szadat-család és társaik elleni szigorú eljárás nyilvánvaló célja az elrettentés volt. Fuad Mohieddin kormányfő a részleges kormányalakítással egyidőben ugyanis közölte, hogy ennek folytatása lesz más régiókban is, személyi változásokra lehet számítani a tartományok és felelős hivatalok élén is. A Szadat-per vitathatatlanul csak a jéghegy csúcsa, hiszen Egyiptomban a baksis valami egészen természetes dolog, s az államhivatalokban még most is dívik a megvesztegetés. A körülmények azonban már nem olyan kedvezőek, mint Anvar Szadat idejében voltak, aki szerette a fáraói pompát, édeskeveset törődve azzal, honnan van rá pénz. Mubarak ezzel szemben elsősorban a kemény munkát becsüli, és így természetesen elítéli a hivatalukkal és tekintélyükkel visszaélő vagyonszerzőket. GORFOL ZSUZSA C *0 3 (/> *> f 2 © 3 £ a CB ■o s ra E N
