Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
Jozef Lenárt elvtárs hatvanéves Vasárnap 1983. április 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.10, nyugszik 19.08 Közép-Szlovákia: 6.18, nyugszik 19.16 Nyugat- Szlovákia: 6.26, nyugszik 19.24 órakor A HOLD kel - 1,00, nyugszik 9.25 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BUDA, RICHÁRD nevű kedves olvasóinkat • 1783-ban született Washington IRVING amerikai regényíró és elbeszélő (f 1859) • 1903-ban született Peter HUCHEL német lírikus és publicista. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÖBMÉTEREKBEN MÉRIK A TELJESÍTMÉNYEKET Szombath Ambrus cikke HATÁRJÁRÁS TAVASZ ELEJÉN Bállá József írása KATONÁK NÉPVISELETBEN Németh János riportja UTAZÁS A DOHÁNYZÁS KÖRÜL Kopasz Csilla írásának 2. része FORRÁS ÉRTÉKŰ SZÖVEGEK Koncsol László írása AZ ELVARÁZSOLT VARÁZSLÓ Tóth László mesenovellája MÉG EGYSZER AZ ŰRBE REPÜLNI Dr. Stefan Kassay riportja 1983.^április 3-án tölti be 60. életévét Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. Szülőfaluja munkás-, kommunista környezetében eltöltött ifjúsága, azon üzemek forradalmi erőinek hatása, amelyekben dolgozott - mindez formálta jellemét, osztályöntudatát, politikai és világnézeti állásfoglalását. A kizsákmányolással, a szociális és nemzetiségi elnyomással, a fasiszta rendszerrel szemben érzett ellenszenvét az illegális munkában való aktív részvételével nyilvánította ki. 1943-ban tagja lett a kommunista pártnak, és részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítását követően a párt szolgálatában minden erejével a társadalom forradalmi változásainak megvalósításán fáradozott. Jelentős részt vállalt a vezető pártszervek munkájából. 1958 óta megszakítás nélkül tagja a CSKP Központi Bizottságának, 1962- től pedig a CSKP KB Elnökségének. Az 1958-1962 közötti években tagja volt az SZLKP Központi Bizottságának és az SZLKP KB Elnökségének. A párt és a társadalom válságának időszakában Lenárt elvtárs megfontolt, elvhű, öntudatos és önfeláldozó, a pro- letáí- és a szocialista internacionalizmus eszméihez hű kommunistaként, a Szovjetunió odaadó barátjaként állt helyt. Hozzájárult a szocialistaellenes és jobboldali opportunista erők legyőzéséhez, hazánk viszonyainak konszolidálásához. Sokéves tapasztalatait kamatoztatta Csehszlovákia Kommunista Pártja marxista-leninista jellegének megújításában, a párt egységének és vezető szerepének megszilárdításában. 1968-ban a CSKP KB titkárává, 1970 februárjában pedig az SZLKP KB első titkárává, az SZLKP KB Elnökségének és Titkárságának tagjává választották. Jozef Lenárt elvtárs példaképe a becsületes, önfeláldozó és szerény kommunistának, a csehszlovák hazafiak és internacionalistának. Életét a szocialista haza felvirágoztatásáért végzett alkotó, tetterös munka tölti ki. Érdemei fűződnek a csehek és szlovákok, valamint hazánk többi nemzetisége internacionalista egységének megszilárdításához, a csehszlovák társadalom anyagi-műszaki, tudományos és kulturális alapjának fejlesztéséhez, népünk anyagi és szellemi gazdagságának sokoldalú gyarapításához. Tetteivel a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő testvéri kapcsolataink elmélyítésén fáradozik, IDŐSZERŰ GONDOLATOK Jozef Lenárt elvtárs beszédeiből Az egész állam sokoldalú fejlődésével egyidejűleg forradalmi módon megváltozott Szlovákia is. Szülőhazánk, Szlovákia a szocialista Csehszlovákiában korszerű iparral, fejlett mezőgazdasággal, virágzó kultúrával, tudománnyal és művelődéssel rendelkező országrész lett. Szlovákia határai között, fejlődése szerves részeként, gyorsan és sokoldalúan fellendültek olyan területei, amilyen az Árva és Kysuca vidéke, a keleti országrészek, valamint Dél-Szlovákia, ahol magyar nemzetiségű polgártársaink élnek és dolgoznak. Ismeretes, hogy a kapitalizmus idején ezek a területek a legelmaradottabbak közé tartoztak. A dolgozók helyzete annál nehezebb volt, hogy a földmunkások, zsellérek és kisparasztok tőkések, valamint nagybirtokosok általi könyörtelen kizsákmányolását meghatványozta a nemzetiségi elnyomás. Ezért, a CSKP vezetésével, egységes sorokban tömörültek a cseh, a szlovák, a magyar, az ukrán és a más nemzetiségű dolgozók, s ezért harcoltak közös internacionalista arcvonalban a tőke és a fasizmus ellen, a jobb, igazságosabb világért. Mindig tisztelettel emlékezünk meg a magyar nemzetiségű kommunista harcosokról, elvtársainkról, Major, Steiner, Mező és sok-sok más elvtársról, akik ennek a harcnak szentelték életüket. S kiemeljük azt az érdemdús szerepet is, amelyet a Pravda chudoby-val vállvetve, a szlovákiai; magyar kommunista sajtó, a Kassai Munkás, a Munkás és más sajtótermékek töltöttek be. A szocializmus, a munkásosztály és a dolgozók hatalma volt az, amely gyakorlattá kezdte váltani az új élettel kapcsolatos reményeket és vágyakat. És szocialista társadalmunk nem rekedt meg Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei formális egyenjogúságának kihirdetésénél. Mindenki számára, a magyar nemzetiségű dolgozók számára is megteremtette annak reális feltételeit, hogy ez az egyenjogúság valósággá érjen az élet alapvető területein. Dél-Szlovákia arculata, termelőerőinek dinamikus fejlődése, falvainak és városainak korszerűsége s az élet sokoldalú fellendülése meggyőző tanúbizonysága a CSKP politikája sikeres megvalósításának. (Részlet az Új Szó megjelenése 30. évfordulója alkalmából írt vezércikkéből.) 0 Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésen a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Müvek diszpécserközpontjában Korunk, s az igényes feladatok sikeres teljesítése egyaránt megkövetelik, hogy kifejezően növekedjen az alapszervezetek szerepe, tekintélye, s a pártonkivüliekre gyakorolt hatása. Ennek érdekében tökéletesíteni kell belső életüket, általános tevékenységüket, s nagyobb odaadásra van szükség a lenini munkastílus elsajátításában és alkalmazásában. Ezzel összefüggésben szeretnék egy megjegyzést tenni a lenini munkastílus értelmezésével kapcsolatban. A legáltalánosabban, habár az is igaz, hogy jelentősen leegyszerűsítve, úgy szoktuk jellemezni a lenini munkastílust, mint a forradalmi lelkesedés egybekapcsolását a tárgyilagossággal. A „gyelovitoszty“ orosz fogalmat ugyanis nem elég pontosan általában tárgyilagosságra fordították, s ez így is terjedt el. Szerintem azonban tartalmi szempontból jobban megfelel a ,,vállalkozó szellem“, amely gazdagabb, kifejezőbb és jobban ide illő fogalom, mint a ,,tárgyilagosság“. Természetesen szocialista vállalkozó szellemről van szó az egész társadalom és annak minden egyes tagja javára, nem pedig a kapzsik vállalkozó szelleméről, akik a társadalom kárára csak a saját érdeküket nézik. Ezt azért említem, mert éppen e vonások és jelentések egysége fejezi ki pontosan a kommunisták forradalmi átalakító küldetését, s olyan tulajdonságokat tükröz, minfaz alkotóképesség, az élet gazdagításának és fejlesztésének a képessége, az új és a haladó iránti fogékonyság, az ilyen irányú lelkesítő építő munka. Ezek olyan vonások, amelyekre most minden szakaszon létfontosságú szükségünk van. Ezeknek el ♦ ♦ + Nemes és felemelő tett az, hogy itt, a festői szépségű gombaszögi völgyben évről évre találkoznak a magyar dolgozók kulturális ünnepségén. Ez a szép rendezvény immár hagyományosan nemcsak jelentős kulturális esemény és nem csupán magyar polgártársaink tehetségének, egyre fejlődő népművészetének és amatőr művészeti mozgalmának seregszemléje. Ez a rendezvény egyúttal az új élet ünneplése, a béke mani- fesztációja, magyar, szlovák, cseh, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozóink egységének, testvéri szövetségének internacionalista ünnepe. (...) A közös munka jelenti azt az alapot, amelyen tovább szilárdul nemzeteink és nemzetiségeink egysége, erősödik az együvé tartozás, a csehszlovák szocialista hazafiság és a szocialista internakell jutniuk az alapvető dolgokba, a pártalapszervezetek sokoldalú tevékenységébe, meghatványozva cselekvő képességüket, hogy az érett szocializmus szükségleteivel összhangban munkahelyük forradalmi élcsapatát képezzék. Ez azt jelenti, hogy sehol sem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel, hogy nem rejtőzhetünk az ún. objektív okok mögé, hogy nem kicsinyíthetjük le saját hibáinkat, s nem hátrálhatunk meg a nehézségek előtt, hanem azok leküzdésére kell törekednünk. Saját önművelésünkben, a kollektíva képességeinek teljes kifejlesztésében és érvényesítésében olyan erőt kell látnunk, amely utat tör a haladás számára. Egyszerűen arról van szó, hogy helyesen értékeljük a szubjektumnak, mint forradalmi tényezőnek a növekvő súlyát és szerepét. Mindig a lenini munkastílus elválaszthatatlan részének tartottuk az elmélet és a gyakorlat egységét, a határozatok és azok megvalósításának az egységét, a szavak és a tettek egységét. A szavak és a tettek egységének az alapelvét meg kell követelni a munkában minden funkcionáriustól, az irányítási szervek minden dolgozójától, az SZLKP Központi Bizottságától kezdve egészen az alapszervezetekig, a kormánytól egészen a műhelyekig. Ezt a munkaeredmények értékelésénél is érvényesíteni kell. Hassunk oda, hogy ezek eredményeként kifejezően fellendüljön minden alapszervezet végrehajtó képessége. (Részlet Jozef Lenárt elvtárs beszélgetéséből a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével) cionalizmus tudata. Nemzeteink és nemzetiségeink természetesen nemcsak egymás mellett élnek. Együtt élünk és dolgozunk, közösek az örömeink és a gondjaink. E közös munkában egyre alaposabban megismerjük egymást, közeledünk egymáshoz gazdagodunk mindazzal, ami alkotó, haladó és forradalmi. Közösen munkáljuk ki új, szocialista hagyományainkat. Ezen a közös úton haladunk tovább hűen Lenin tanításához s a proletár internacionalizmushoz. Védeni és szilárdítani fogjuk hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek szocialista egységét, mint köztársaságunk erejének, szilárdságának és fejlódöké- pességének egyik alappillérét. (Részlet a csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kulturális ünnepségén mondott beszédéből.)
