Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
ORVOSNÁL VENDÉGLŐBEN- Mondja, Kudlacsek, a dohányzás tényleg olyan jólesik önnek?- Szerfelett, doktor úr. Amint rágyújtok, a feleségem elmegy hazulról. .. RENDŐR Tavaszi napsütés. A rendőr megállít egy kocsit. A volánnál egy csinos leány ül, mélykivágású ruhában. A rendőr nagyokat nyel, aztán így szól: .- Hölgyem, mutassa meg a jogosítványát is... Kiss és Nagy a vendéglőben üldögél. Egyszer csak két nő lép be az ajtón.- Te jó ég. Ott a feleségem, meg a szeretőm! - szólal meg Kiss.- Nagy a fejét csóválja:- Hát ez csuda érdekes. Én is ugyanazt akartam mondani... FÉRFI Manci a szomszéd városba ment férjhez. Két hónap múlva meglátogatja öt az édesanyja.- Mama számomra csak egy férfi létezik a világon. Az anyja halkan súgja:- Ismerem ezt az állapotot, leányom. Csak arra vigyázz, nehogy a férjed megsejtsen valamit. IGEN Sanyi újságolja:- Egy hetes kérlelés, udvarlás után Éva tegnap este igent mondott.- És akkor mikor lesz az esküvő?- Ugyan, hát miért kell ahhoz esküvő? A PAPAGÁJ Anyuka a tízéves fiához:- Hallod-e Jancsi, nem tőled tanulta a papagáj ezeket a csúnya szavakat?- Nem, tőlem igazán nem. Én csak gyakran mondogattam neki azokat a szavakat, amelyeket nem szabad megtanulnia! HALLjm 4i e*t Ía!»>(a cl . A (megíratlan) Naplóból FÉRFIAK MONDJÁK: Ó, a nők, az asszonyok, kik a vesztünkbe rohannak! HÍR: Szerelmi bánatában házasságot követett el. GOMBAMÉRGEZETT SÍRKÖVÉRE: Egy ételem, egy halálom. KISKATA LEGÚJABB LELEMÉNYE Télire való elemózsia: télimó- zsia. FÉLREÉRTÉS Két vágányon őröltünk. NÉVMÁSOK Én, Goethe, ő. BÖLCSESSÉG Ár ellen úszni - talán. De szél ellen már nehezebb. KÉRDÉS Gondoljátok, hogy csak a füle teszi a szamarat? TÖREDÉK Hogy elszaporodtak köztetek a történelmi közhelyek. TÉTEL Lehettem volna, tehát voltam. Tóth László A hét vicce Pistike megint rendetlenkedik az óra alatt. A tanító néni magából kikelve mondja:- Lennék csak egy hónapig én az anyukád, rendre tanítanálak. Mire Pistike kajánul:- Ha úgy gondolja, szólok a papának. A múltkor mondta a barátjának, hogy a nőkben is szereti a változatosságot. SZEGYELLOS Pistike és Katika beszélget az iskolában: — Mondd, Katika, a te papád szégyellös?- Meghiszem azt. Az anyu múltkor azt mondta, ha az apu nem olyan szégyellös, akkor én legalább öt évvel idősebb lennék... ESKÜVŐ Brahováczék esküvőn voltak. A munkahelyén másnap megkérdezték tőle, milyen volt a lakodalom.- Ne is mondjátok. Egész este a feleségem kezét szorongattam.- Annyira szereted?- Dehogy. Ha nem így teszek, egyedül felfalja az összes tortát. FOCIIDÉNY Cicvarek becipel néhány láda sört, bekapcsolja a tévét, és így szól a feleségéhez:- Anyjuk, mondd meg, amit idén tavasszal akarsz velem közölni, mert mától június végéig nem figyelek rád. Kezdődik a fociidény. A MODELL A festömúvészjelöi! letette az ecsetet, a modellhez lépett és megcsókolta. A tizennyolc éves lány rettentő zavarba jön, és mél- tatlakodva kérdi:- Valamennyi modelljét megcsókolja?- Nem, egyáltalán... Maga az első...- Hogyhogy?- Először pontyokat festettem, később ajtókilencset, legutóbb pedig egy kilencvenéves bácsit. MARADÉK- Gizi, ne ugrass engem. Nem hiszem el, hogy a nyakkendőmnek való anyag kétezer koronába került.- Pedig így van. Legfeljebb még azt kell tudnod, hogy ami megmarad a nyakkendő megvar- rása után, abból csináltatok egy cuki kosztümöt...- Te hülye értelmiségi! (Vladimír Pavlík karikatúrája)- Nem tudom, miért hívott. A kép jó, a hang is... a műsort pedig úgysem tudom megjavítani. .. (Benácan karikatúrája) PARTON Koratavasz. Egy falfehér férfi be akar ugorni a folyóba. A halász rákiált:- Uram, ne tegye. Gondoljon a feleségére, meg a gyermekeire. Várjon! A feleségére ne gondoljon! NŐI DOLGOK- Azt hallottam, hogy Jenő hozzátartozói nem nagyon kedvelnek téged.- így igaz. A Jenő felesége például megfojtana egy kanál vízben...- Maga ne lelkizzen, azért szerződtettük, hogy minél magasabbra húzza a vonalat, mert csak akkor kapunk prémiumot! (Gossányi Péter rajza) A város közepén, csúcs- forgalomban egy tucatnyi óvodást igyekszik ráncba Szedni a fiatal óvónő. Öröm nézni, hogyan rendezgeti a sorokat, ám a gyerekek képtelenek mozdulatlanul a helyükön maradni.- Borzasztóan néztek ki! Mint valami verébcsapat! - tárja szét kétségbeesve az óvónő a karjait, és segélykérőén körülnéz. Sajnos, senki sem figyel rá. Megpróbál hát a gyermekek érzelmeire hatni.- Mondjátok meg szépen, tetszene nektek egy olyan szelet csoki, amelyben a gerezdek össze-visszaállnak?- Ííígen! - válaszolják a kicsinyek kórusban, s a tekintetük felragyog.- Megengedi? - lép az óvónőhöz egy szakállas férfi a pedagógusokra jellemző mérhetetlen megértéssel, s választ sem várva, felemeli jobb kezének mutató ujját.- Csoport, utánam kettes sorban sorakozó? A váratlan fordulattól a gyerekek egy pillanatra meghökkennek, aztán engedelmeskednek a férfi vezényszavának.- Maga biztosítsa a sor végét - szól az óvónőhöz valamivel halkabban, és ezzel a csoport szépen, fegyelmezetten átsétál az utca másik oldalára. Amikor a gyerekek már biztonságban vannak, a férfi szó nélkül eltűnik az utca forgatagában, hogy néhány másodperc múlva egy jókora tábla csokoládéval térjen vissza. SZENK SÁNDOR Kavicsok- Hoztam egy kis szemléltető eszközt a kicsinyeknek - mondta mosolyogva -, bár, amint az imént tapasztaltam, nekik aztán teljesen mindegy, hogy a gerezdek szép sorban vannak-e vagy sem - nyújtotta át az édességet az óvónőnek, s gyorsan elvegyült a tömegben. Közeledik az ebédidő. A gyerekek lassan abbahagyják a játszadozást a homokozóban, a csúszdán és a mászókán; a kis körhinta is megáll. Kisebb-nagyobb csoportok alakulnak, s az evés gyönyöreire terelődik a szó. Egy szöszi kislány így sóhajt fel:- Bárcsak az oviban is főznének néha kakaós rizskását!- Az semmi - legyint homokos kezével egy tömzsi, fekete fiúcska -, az én apukám fósza- kács egy interhotelban. Olyan palacsintát tud sütni, hogy az csoda! A túróba vaníliás cukrot is tesz. Aztán az egészet nyakon önti csokis tejszínhabbal. Mind a tíz ujjatokat megnyalnátok utána - jelenti ki helyzete magaslatának tudatában.- Mi nem szoktunk az ujjunkkal enni - fordul sarkon a kis szöszi sértődötten. Szerencsére megszólal az óvónő sípja, s véget vet a veszekedésbe hajló vitának. Mindnyájan igyekeznek a mosdóba, hogy mielőbb elfoglalhassák helyüket az ebédlőben. Egyedül a fekete fiúcska ácso- rog maszatosan a folyosón.-Te miért nem mész legalább kezet mosni? - kérdi az óvónő sürgetően.- Minek? - ránt a gyerek vállat. - A babfőzelék után nem kell megnyalnom a tíz ujjamat - ballag oda szomorúan az egyik szabad kagylóhoz. V ÚJ szú 22 1983. III. 25
