Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
V Izrael leghosszabb háborúja A belső frontok... Izrael leghosszabb háborúja még tart, hiszen több tízezer izraeli katona van mindmáig a határokon kívül, de az elhúzódó hadiállapot ellenére sincs béke a belső frontokon. Nem tudok első kézből származó információkkal szolgálni az ellenzék kóréból. Peresz nem ad interjút. Rabin úr utazik, más pedig aligha lehet mérvadó forrás. Ez a válasz, amikor interjút kérek tőlük. Az elutasítás oka persze valószínűleg más. Korábban kétszer is sikerült Rabinnal interjút készíteni s fogadott már a harmadik ember, Bar Lev ex-tábornok is, aki inkább a róla elnevezett védelmi vonalról ismert. Most azért nem akarnak az Egyesült Munkapárt vezetői külföldi tudósítókkal találkozni, mert nem kerülhetnék el a számukra igen kényelmetlen témát, mégpedig azt, hogy az eddig kettéesett Egyesült Munkapárt időközben három frakcióra hullott szét. Ha valami, akkor ez a fő oka annak, hogy Tel Avivban senkit sem találni, aki a két és fél évtizedig kormányzó pártot a Begin-vezette koalícióra, a IIKUD-ra veszélyesnek találná. Egy tel aviv-i újságíró szerint legkönnyebb helyzete a politikai ellenzék vezérének lehet, ha rátermett és tehetséges. Peresz azonban az évszázad legügyetlenebb ellenzéki vezére - mondja. Ezért is szakadt ketté az Egyesült Munkapárt. Rabin régi hívei most ismét az ex- miniszterelnök mögé sorakoznak fel, feledve, hogy Rabin búcsúztatta a hatalomtól az Egyesült Munkapártot. Van azonban egy új csoport is, a fiataloké, akik szerint a klasz- szikus nagy nevek szebben festenek a történelemkönyvekben s a politikai hadjáratokat új, modern vezetőkkel kell megvívni. Ez az a harmadik csoport, amely Eliahu Speizer köré csoportosul. A három veszekedő közül - ahogy ezt a közmondás kettő esetében ígéri is - egy további szokott győztesként a porondon maradni. Valami hasonlót várnak most Jeruzsálemben is. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy az Egyesült Államokban Navon izraeli elnököt a mindenkori miniszterelnöknek kijáró politikai megbecsüléssel fogadták. A tárgyalásról tudósító Jerusalem Post ezt sietett is úgy magyarázni, hogy ebben a szefárd, tehát keleti származású politikusban látja a hivatalos Washington Izrael leendő vezetőjét. A témát természetesen szóba hoztam azon a beszélgetésen is, amelyet Úri Porattal, a jelenlegi miniszterelnök szóvivőjével folytattam - a Begin szobája melletti tanácsteremben.- Egyetért-e ön, Porát úr, a Jerusalem Post megfogalmazásával?- A válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű. Ha megtartjuk a választásokat, akkor a nép dönti el, hogy ki vezesse ezt az országot. Ami Navon elnök álláspontját illeti, azt nem ismerem. Nem az ő szóvivőié vagyok. Nos, mégiscsak sok volt a spekuláció, éspedig azért volt sok, mert a szefárd származású Navon valamikor az Egyesült Munkapártban tevékenykedett - még a hajdani vezér. Ben Gurion felfedezettjeként. Elnökjelölésében viszont közrejátszott az, hogy Begin - aki teljesen félreérthetetlenül a lakosság több, mint felét alkotó, úgynevezett keleti zsidókra, a szefárdokra támaszkodik - a szefárd származású Navont éppen elnökké választásával akarta semlegesíteni. Ez sikerült is. Az elnök Izraelben az államhatalom megtestesítője, politikai befolyás nélkül. Most, hogy az ellenzék vezéralakjai népszerűtlenségük csúcsára érkeztek, az Egyesült Munkapárt Navon személyével próbál kilábalni a mélypontról. Navon hosszú habozás után végre február elején közölte, hogy nem jelölteti magát másodszor is elnöknek. Szóval harcba száll Beginékkel. Egy rövid sommás véleményt idéznék még Izrael köz- társasági elnökéről. Űzi Burnsteintől, az Izraeli Kommunista Párt szóvivőjétől.- Navont a nép általában szereti, rendkívül okos és népszerű ember. S ha most elnök is. Időről-időre fontos feltűnő politikai nyilatkozatokat tesz. Az Egyesült Munkapártban, ahol jelenleg harc dúl s amelynek vezetői közé tartozott, a többség kész elfogadni listavezetőnek. Szóval a Navon-ügy külpolitikai szempontból mindenképpen fontos, mi több, sorsdöntő is lehet. Nem lehet azonban tudni, hogy Begin meddig akarja megtartani a kormányfői tisztet. De ha ezt egyelőre valóban senki sem tudja, mégis csak elkezdődött egyfajta gondolkodás az utódlásról. Nos, Weizmann, aki a Begin körüli gárda legtehetségesebb alakjának számított, a véleménykülönbség miatt nár régen távozott a kormányból. A másik nagy munkatárs, Dajan időközben elhunyt. A választék így meglehetősen leszűkült, egyértelműen Sáron került előtérbe. Jelölését már csak az teheti kérdésessé, hogy Navon nyíltan is magára ölti az Egyesült Munkapárt színeit és megpróbálja győzelemre vinni Begin ellenzékét. Ebben az esetben nehéz lenne ugyanis egy askenazit állítani vele szembe, anélkül, hogy ne kockáztassák a szefárd többség szavazatait. S igy az a Levi miniszterelnökhelyettes kerülhetne előtérbe, akinek legfőbb erénye és értéke az. hogy maga is szefárd. De Levi is csak úgy kapna megbízást, ha a háttérből Sáron irányítana. Az exhadügyminisztert, aki egyes vélemények szerint „csinált" magának egy háborút Libanonban, legalább annyian gyűlölik, mint ahányan tisztelik. Űzi Bumstein véleményét így fogalmazza meg Saronról: Palesztin temető Szabrában Pokolgépes merénylet áldozata Jeruzsálemben- Sáron nagy veszélyt jelent számunkra. A háború alatt sokszor úgy hozta a döntéseket, hogy még Begint sem kérdezte meg. Arra is kész, hogy puccsot robbantson ki és saját kezébe ragadja a hatalmat. A Begin hatalmát belülről veszélyeztetők csoportjához szokás számítani a vallásos pártokat is. Ezek hasonló szerepet játszanak Izraelben, mint az NSZK-ban az FDP. Korábban a mai ellenzék, jelenleg a volt ellenzék, tehát a LIKUD lépett velük koalícióra, azért a tíz parlamenti mandátumért, amelyet biztosítanak, horribilis ellenárat fizetve. Azt mondják, az ortodox körök ötvenoldalas dokumentumban sorolták fel a vallással kapcsolatos követeléseiket - cserébe azért, hogy Begint többséghez juttatták a Knesszetben. Begin azóta is a szélsőséges vallási körök foglya. Állandóan ki van téve annak, hogy a Nemzeti Vallásos Párt vagy az Ágúdat Israel párt megvonja tőle támogatását. Tel Avivban olyan vélemények is hallhatók, hogy a Rea- gan-tervet elutasító Begin-kormány külföldi haragosai nem hagyják számításon kívül azt a lehetőséget, amely a vallásos pártok zsarolási manővereivel kapcsolatos. De ha ezek nem is többek egyszerű pletykáknál, s az állandó huzavona a LIKUD és a vallásos pártok közt inkább belpolitikai fejlemény, a LIKUD-nak a koalíciós partner elvesztésének állandó lehetőségével kell együttélnie. Begin a rendkívül labilis belpolitikai helyzeten újra és újra külső kalandokkal igyekszik úrrá lenni. Ezek az akciók ugyanis elhitetik a szefárd tömegekkel, hogy Begin és csakis Begin törődik az ö sorsukkal. Ezért bombázták le az iraki atomerőmüvet s ez Izrael leghosszabb, Libanon és a palesztinok elleni háborújának begini érvrendszere is. ÓNODY GYÖRGY ÚJ szú 15 GYERMEKMUNKA A mikor a kolumbiai rendőrség speciális osztaga körülkerítette Roberto Vasquez házát, 1981 tavaszát írták. Már önmagában ez a tény feltűnést keltett, hiszen a gyanúsított egyike volt országa legnevesebb jogászainak. Ha valakinek, neki tehát illett volna tudnia, milyen bűncselekményt követ el. De hát ezen csak a börtönben gondolkodott, miután gyors rendőri akcióval fölszámolták különleges csempészbandáját. Még a hivatásos tisztek sem akartak hinni a szemüknek, amikor a villában agyon- éheztetett, rongyos gyermekeket találtak. Kiderült: Vasquez volt a vezetője annak a csoportnak, amely Kolumbiát»! gyermekeket csempészett az Egyesült Államokba és Európába. Értesülések szerint legalább 6000 fiatalt vitt át illegális útón a határon. A megbízók egyenként 10 000 dollárt fizettek értük. Nemcsak Kolumbiában, hanem Peruban is fölszámoltak egy bűnszövetkezetet, amely szintén gyermekek eladásával foglalkozott. A bíróság 630 fiatalkorú elrablását bizonyította be, a valóságban azonban ennél is többről lehetett szó. Afrika és Ázsia bizonyos területein is felütötte fejét a modern kor új büncselek- ményformája, a gyermekcsempészés. Igen jövedelmező a vállalkozás: Bangkokban például 50 dollárért lopnak a munkanélküli bűnözök gyermekeket, aztán New Yorkban 15 000 dollárért adják el őket. (A gyermekek egy részéről közvetítő irodának álcázott csempészbandák gondoskodnak: adoptálásra jelentkezett családoknak ajánlják fel szerzeményeiket. A gyermekek egy hányada viszonylag jó körülmények közé kerül - többségüket azonban azért csempészik be, hogy olcsó munkaerőként szolgáljanak.) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nemrégen döbbenetes adatot hozott nyilvánosságra. Eszerint napjainkban 75 millió, 8 és 15 év közötti gyermeket dolgoztatnak rendszeresen - ráadásul éhbérért. Az ENSZ statisztikái ezzel szemben legalább 130 millióra teszik azok számát, akiknek már igen fiatalon munkába kell állniok, méghozzá mindenfajta jogvédelem nélkül, teljesen kiszolgáltatva a munkaadónak. A gyermekmunka a fejlődő országokban jellemző. Elsősorban a mérhetetlen szegénység veszi rá a nagycsaládokat, hogy gyermekeiket már 5-6 éves korban elküldjék dolgozni. ENSZ-adatok szerint például Indiában a családi jövedelmek 23 százaléka a gyermekmunkából származik. Dél-Afríkának pedig - mint ahogyan a Newsweek beszámolt róla - a legfiatalabbak mindössze 2 dollárt keresnek havonta. A gyárosok szívesen alkalmazzák a gyermekeket: alig kell értük fizetni valamit. Csakhogy nemcsak a felvevő piac tekintélyes, hanem a kínálat is. Kolumbiában pl. a gyermekek 30 százaléka árva, nem tehetnek mást: hamar dolgoz- niok kell. A jóléti intézmények évente 32 000-et helyeznek el otthonokban, ám ezzel a veszélyeztetetteknek csupán töredékét tudják megmenteni. A munkaadók számára több szempontból is kedvező, ha fiatalkorúakat alkalmaznak. Természetesen itt is a gazdasági szempontok az elsődlegesek: a gyermek-munkaerő ára rendkívül olcsó, Thaiföldön például a napi bér a gyárakban nem éri el a két dollárt. Mexikóban a gyermekek gyakran a törvényben megállapított fizetési minimum egynyol- cadát kapják pesóban. Isztambulban egy közepes nagyságú textilüzem vezetője elmondta, hogy alkalmazottainak többsége - 70 százaléka - 15-17 év közötti fiatal, mert nekik jóval kevesebbet kell fizetni. (További előny a munkaadó számára, hogy nem kell elégedetlenségi hullámtól tartania. A gyermekmunkásoknak nincs érdekvédelmi szervezetük, jogaikkal sincsenek tisztában.) A gyermekkorban munkába állókat azonban nemcsak gazdaságilag zsákmányolják ki, hanem mérhetetlen károsodást okoznak szervezetüknek is. Szellőzés nélküli, forró termekben kénytelenek tartózkodni, kén- és foszfor-származékokat lélegeznek be, tüdejük roncsolódik. Haitiban a gyermekek ötéves koruktól kezdve a fejükön szállítják a terhet, koponyájuk eltorzulhat. A bányában dolgozó gyermekek gerincoszlopa sínyli meg az állandó hajlongást és a cipekedést. Egyiptomban a 16 év alattiak alkalmazását tiltják, mégis gyakori, hogy 10 éves gyermekekkel ásatnak alapokat kairói építkezéseken. Még az iparilag fejlett országokban is sok gond van a gyermek- munkával. Tavaly az NSZK-ban csupán Bajorországban 344 ezerszer sértették meg a fiatalok munkába állításával kapcsolatos jogszabályokat. Olaszországban a 10-15 évesek 21 százaléka. Angliában pedig 26 százaléka vállal munkát, javarészt azért, hogy finanszírozni tudja tanulását. Figyelemre méltó, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a gyermek- munka megtiltásáról hozott határozatát a 150 tagállam közül mindössze 26 ratifikálta. Ennél több országban hoztak törvényt a 12-16 év közöttiek foglalkoztatásának tilalmáról, csakhogy a hatóságok általában szemet húnynak a jogsértések felett. (M) 1Ö83. III. 25.
