Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
Az NDK műtermeiből SONJA JELENTI Bernhard Stephan rendező új filmjében, a Sonjas Rapportban, a főszereplő, Sonja szerepét a magyar Tarján Györgyi alakítja. Sonja a szovjet felderítés rádiósa, aki a 30-as évektől a világpolitika különböző gyújtópontjaiból sugározza jelentéseit a Központnak. Jelen van az úgynevezett mand- zsúriai háborúban, fontos jelentéseket sugároz a spanyol polgárháború fasiszta utánpótlásáról egy lengyel kikötővárosból, majd tényekkel bizonyítja a nácik akció- előkészületeit az úgynevezett szabad lengyel városok elfoglalására. Ezután visszahívnák a Szovjetunióba. További kiképzésen vesz részt, majd a második világháború kitörésének hajnalán Svájcba kerül, ahol egy ideig egyedül dolgozik, majd egy csoporttal, végül pedig a Dora-csoport egyik rádiósa lesz. A forgatókönyvet Ruth Werner azonos című önéletrajzi írásából Manfred Freitag és Jochen Nestler írta. Stephan rendező hiteles történeti dokumentumok felhasználásával és közbevágásával készítette el filmjét, melynek felvételei két világrész kilenc országában készültek. A minden részletében hiteles alkotás női főszerepére hat jelölt közül választották Tarján Györgyit, aki az NDK lapjainak kritikái szerint kitűnő alakítást nyújt. A színésznő a film szinte minden jelenetében színen van. Partnerei Olgierd Lukasze- wicz, Hartmut Puls, Erein Bemer. Rolf Hoppe, Karla Runkehl, Szvetlána Schönfeld. Thomas Neumann és sokan mások. FILM BERLINRŐL ÉS A BERLINIEKRŐL Egy adóssággal kevesebb. Az NDK filmgyártása színes filmmusicalben eleveníti meg Heinrich Zille (1858-1929) életének egyik leglátványosabb szakaszát. Zille harminc esztendőn át egy fotoműte- rem retusőrje volt, majd mikor elbocsátották, a berlini proletárnegyedek rajzolója, karikaturistája, festője lett. A film cselekménye a század- forduló évében kezdődik. Megismerjük Zille világát. Felbukkan Ede, a kőműves és szociáldemokrata agitátor és Jette szerelmese. Jette udvarokban énekel, de színpadi karrierről álmodik, és végül - ha nem is olcsón de álma teljesül. Megismerkedhetünk F. W. Königgel, az impresszárióval és színigazgatóval, Wände Senfmilchhel, egy kis kocsma tulajdonosával, kinek ivója Zille második otthona, és soksok más figurával, akiket Zille örökített meg rajzain. A filmben Zille közel ezer rajza, festménye látható. Dieter Wardetzky költői szövegére Peter Rabenalt szerezte á muzsikát. A rendező: Werner W. Wallroth. Heinrich Zille szerepét Kurt Nolze alakítja. FENYVES GYÖRGY M ost is a Hair utolsó kockáin látom magam előtt, pedig itt ül mellettem. Álmosan, fáradtan, reggelire várva. Látom, amint minden erejét összeszedve, kétségbeesve rohan a felszálló repülőgép felé, s csak száz, kétszáz vagy háromszáz méter után áll meg, amikor rájön, hogy a történteken már nem lehet változtatni. Igen, John Savage nem más, mint Claude Bukowsky, a szolid oklahomai cowboy, aki a sorozása előtt életre szóló barátságot kötött négy jókedvű farmemadrágossal. Ő az, aki egyetlen órára hagyta csak el a katonai tábort, hogy fél év múltán viszontláthassa kedvesét, de mire visszaért, jóbarátai egyikét, aki közkatonai mundérban szökött be hozzá és ruhát cserélt vele, már Vietnam felé vitte a repülőgép. Vastag fehér pulóverben és farmerban ül mellettem; lábánál, az asztal alatt nagy fekete táska, tele könyvekkel. Ilyen korán, hat óra után egy-két perccel úgy látom, még a sonka, a sajt és a tükörtojás sincs nagyon az ínyére. Kevesen vagyunk a debreceni Arany Bika Szálló éttermében. A Hosszú vágta forgató- csoportjából is csak hatan-heten vannak lenn; a rendező, az operatőr, a tolmács, s azok a színészek, akik hétkor kezdenek. És még valaki ül itt: egy magas, vékony, csontos arcú öregúr, akinek még a mosolya sem megnyerő. Mondják,_ szigorú, tekintélyt követelő ember. Ő a film amerikai sajtótitkára. Beleegyezése nélkül még John Savage, sem adhat interjút. Én két időpont között választhattam: vagy kora reggel, a forgatás előtt, vagy késő este, munka után beszélgethetek vele. Az előbbi mellett döntöttem. Persze, a hatvanéves titkár sem volt rest fél hatkor kelni: ide ült hozzánk, és minden kérdést, minden választ felír magának. A színészt egy csöppet sem zavarja a jelenléte; úgy tesz, mintja észre sem vette volna, hogy valaki az asztalunkhoz ült.- Nem hiszem, hogy tőlem hallja először: harminchárom éves kora ellenére még mindig olyanok az arcvonásai, mint egy diáké, aki csak az élet napos oldalát ismeri.- Akkor, ugye, el sem hiszi, hogy két kamaszgyerek apja vagyok. Pedig ez az igazság. Tizenöt éves voltam, amikor elköltöztem otthonról, mert akkor már a saját lábamon is meg tudtam állni és tizenhét, amikor házasságot kötöttem. Dehát ez tényleg nincs az arcomra írva...- Azt sem látni rajta, hogy 1979-ben szinte egyik napról a másikra világhírű lett. Meg tudná mondani, hogy mi az, amit már sikerült elérnie és mi az, ami még mindig nem valósult meg a terveiből?- Sikerült jó filmeket készítenem, amelyek között a Hair áll az első helyen, de valahogy mégis úgy érzem, hogy a nagy lehetőségek csak ezután jönnek. Még több munkára vágyom tehát, de nem olyan megerőltetőre, mint a Hosz„még több munkára vágyom“ (Kádár Kata felvétele) szú vágta, amelyet most itt, a Hortobágyon Gábor Pállal forgatok. Persze a sikert csak kemény munkával érheti el az ember, tudom, de ennél igényesebb filmet nem kívánok magamnak. Napi tíz- tizenkét órát dolgozunk, fagyban, csípős szélben; most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy két óra múlva már térdig állok az iszapban és derékig a tó vizében.- A Hairben sem lehetett könnyű dolga, amikor a katonai kiképzést vitték filmszalagra.- Az a film már a múlté, s engem csak a holnap érdekel. Bár ha szóba jön, mindig összeszorul a szívem, mert úgy érzem, még jobb kritikát érdemelt volna, hiszen nemcsak a sztori, hanem a zene is a kor reprezentáns történetét dolgozta fel.- Megítélése szerint mennyi volt önből Claude Bukowsky figurájában? Mennyiben találkozott az egyéniségük?- Körülbelül ötven százalékban.- Soknak találja ezt vagy kevésnek?- Nagyon soknak. Sem a Hagymaföldekben, sem a Belső mozdulatokban, sem Az amatőrben nem rajzolódott ki annyira a valós jellemem, mint a Hairben.- S a Vadmacskákban, amelyet nálunk most mutattak be a mozik?- Abban csak azért vettem részt, mert imádok lovagolni. A színház és a film mellett ugyanis sok minden érdekel. Például a kertészkedés meg az utazás. Aztán izgatnak a gazdasági problémák is, a közérdekű kérdések. A húszévesek tenniakarása ég a bőröm alatt, ha a megoldásukra gondolok.- Tiz-tizenöt évvel ezelőtt bizonyára más gondolatok forogtak a fejében, ha önállóságra vágyott és elköltözött a családjától.- Akkor csak a zene érdekelt. Később meg a történelem- és a filozófiakönyveket bújtam, de akkor már főiskolás voltam. Első igazi sikeremet 1975- ben egy tévéfimben arattam és azután hosszú ideig sérült vagy labilis idegzetű, lelkibeteg embereket formáltam meg. Eric, a tévéfilm hőse ugyanis egy halálosan beteg futballista volt, akivel olyannyira sikerült azonosulnom, hogy a filmrendezők, néhány kivételtől eltekintve, csupa hasonló szereppel bíztak meg. Aztán Claude Bukowsky figurája egészen más lehetőségekhez juttatott. Talán a Hosszú vágta pilótáját is ennek a filmnek köszönhetem.- Tegnap Gábor Pállal beszélgettem, aki azt nyilatkozta, hogy,, ha ez a filmem rosszul sikerül, annak csak én lehetek az oka... John Savage remek színész, benne nem csalódhat a közönség.“-Én úgy érzem, Gábor Pálban sem. A pilótáról csak annyit, hogy jól megírt, mesterien árnyalt karakter. A film meg azért tetszik, mert bár cselekménye a negyvenes években játszódik, erősen kötődik a mához. Látja, ezért is szeretem ezt a hivatást. Ahány film, annyi történelmi lecke. SZABÓ G. LÁSZLÓ xmumtm ffihírft99 A főszerepben: John Savage I-----------------------------------arra illetékes szaklapokban (Scé- na. Film a dóba) egyre gyakrabban | lángol fel a vita a csehszlovák filmgyártás, I a mozihálózat, a filmek látogatottsága ós_az I alkotások körül. Ezek az eszmecserék szinte á alig különböznek egymástól. A vitázók feltár- I ják a hazai filmművészet jelesnek nem na- | gyón mondható állapotának minden össze- ’ tevőjét. • Évente 40—45 film készül: ezeknek felét csupán negyven-ötven ezer néző tekinti | meg. Ezek között persze találhatók olyan I filmek is, amelyek eleve nem a széles közönség számára készültek. A vitákból kiderül az is, hogy olykor éppen az ilyen filmek aratnak | viszonylagos sikert, mivel a mozihálózatban megfelelő propagációval kerültek. A külön- | bözö hazai filmfesztiválokon (cseh és szlovák filmek fesztiválja, téli és nyári filmszemle I stb.) először bemutatott filmek sokkal na- ■ gyobb reklámot kapnak, mint azok, amelyek I év közben kerültek a hálózatba. Felvetődött | az a kérdés is, hogy az úgynevezett művész- ' filmek kategóriájában miért nem születik évente | két-három nemzetközi figyelmet keltő alkotás. Ezzel együtt azonban még mindig a filmforgal- I mazást éri a legtöbb vád, majd a mozik műszaki együtt azonban még mindig a filmforgalma- | zást éri a legtöbb vád, majd a mozik műszaki - felszereltsége, közönséget nem mindig von- | zó építészeti megoldásai és belső terei köt _____________________ ve tkeznek. Mindezek együtt alkotják azt a gordiuszi csomót, amelyet nem lehet egyetlen kardcsapással ketté vágni. Csak a több irányból elkezdett kibogozás segíthet, mivel a filmgyártás és a filmforgalmazás egymástól elválaszthatatlanok. A néző azt nézi meg, amit ajánlanak neki, de még egyszer nem csaphatják be azzal, hogy A film vonzásköre rossz filmet reklámoztak. Viszont a filmforgalmazás aligha hibáztatható, ha mozijainkban hemzsegnek a középszerű vígjátékok és az ..életből vett“ melodramatikussá fony- nyasztott történetek. A vitázók többé-kevésbé megegyeznek abban, hogy a filmgyári dramaturgiák (Bar- randov és Koliba) rugalmasabban figyelhetnék, vizsgálhatnák és elemezhetnék napjaink történéseit. A bátrabb alkotói megközelítés, a több össztársadalmi kérdést felvető forgatókönyvek hiánya meghatározza a filmgyártásunk mai helyzetét. n A kétezerkilencszáz mozi. amely hazánk területén üzemel, részben rosszul felszerelt, s a közönséget nem eléggé vonzó épületekben kapott helyet. A kisvárosok és falvak utánjátszó mozijainak már csupán a romantikája él, hiszen a filmet tépő masinák, a recsegő hangszórók aligha vonzzák az otthonukban már-már színes csodatévék nyomógombjaihoz szokott nézőket. Nem véletlen tehát, hogy a filmforgalmazás irányítóit egyre inkább foglalkoztatja a klubmozik hálózatának a kiépítése. Ezekben a néző nemcsak a filmet tekinthetné meg, de alkalma nyílna majd vitára, beszélgetésre mindarról, amit látott. Sok kisebb kapacitású, gyér látogatottságé mozi megszüntetését is tervezik. Azzal számolnak, hogy az így megmaradó mozik korszerűsítése után állandósul a nézők száma. vagyis megáll a csökkenés. Aligha maradhat ki e rövid jegyzetből a sajtó szerepe, a filmkritika feladata, amely a vitázók szerint meghatározhatja az érdeklődés fokát egy-egy új film iránt. A marxista filmesztétika szellemében írt publicisztika nagymértékben hozzájárulhat a nézők ízlésének formálásához, s az általános esztétikai neveléshez, amely mind ez ideig hiányzik az iskolai tananyagból. Az alkotók, a filmforgalmazók szerint ez is segíthetné a csehszlovák filmgyártás minőségi változását, a közönség visszahódítását. , , . (d-n) VÚJSZÚ 14 1983. III. 25.
