Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
A_ alábbiakban olyan kérdés léi\/L nyeges összefüggéseit szeretném olvasóink elé tárni, amely emberek ezrei számára égető országszerte. Viszont örvendetes, hogy már körvonalazódik a bajokból a kivezető út is. Erőgépekről lesz szó, amilyeneket leginkább az építőipar igényel. Baggerek, talajgya- luk, több tonna súlyú anyagot szállítani képes tehergépkocsik, s ehhez hasonló gépek kerülnek terítékre. Bátran elmondhatjuk, hogy nélkülük bizony aligha fokozható a munkatermelékenység. Ma már elvitathatatlan tényként szögezhetjük le azt is, hogy döntő mértékben megszabadították az embert fárasztó, kimerítő munkától. Ott, ahol évekkel ezelőtt emberek tucatjai izzadtak a tűző napon csákánnyal és lapáttal a kezükben, ma egy bagger többet produkál. Ilyen szempontból tehát jogosan nevezhetjük ezeket a gépeket a haladás képviselőinek. Létezik viszont még egy szempont. Tudniillik, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gépeket is emberek tervezték emberek számára. Tegyük föl tehát a kérdést így is: az az ember, akit a gép nyergébe ültettünk is részesedik a haladás édes gyümölcséből, vagy éppen áldozatul esett? Tudom, világosabban kell fogalmaznom ahhoz, hogy közérthetőbb legyek. Tehát, próbáljuk meg ugyanezt a kérdést másfelől is megközelíteni. Eltü- nődött-e a kedves olvasó már valaha is azon, miért illeti az erőgépek vezetőit olyan gyakran a „kemény férfi“ jelzővel. Lehet, sokan hízelgő megjelölésnek hiszik, pedig éppen a két szó tapint rá igazán a fájdalmas lényegre. A bratislavai röptér új kifutópályájának építkezésén már egy ideje Bakányi János gépészt figyelem, irányítása alatt kezes bárányként viselkedik a dübörgő bulldózer. Intek neki, ezzel is jelezve, hogy beszélgetni szeretnék vele. Ismerve gépét, mielőtt kiszáll belőle, a motort is leállítja. - Nagyon zajos - mondja mentegetőzésképp. Ez tehát a fájdalmas tények egyik fele, gondolom, s beszélgetésbe kezdek a tapasztalt szakemberrel.- Hány éve dolgozik erőgépen?- Az idén huszonnegyedik éve lesz- mendja a bratislavai Doprastav világot járt gépésze. Építőként már Líbiában is volt.- Milyen hosszan képes a nyeregben ülni anélkül, hogy fáradságot érezne?- Két-három óránál sosem bírom tovább. A rendszeres vibráció annyira elernyeszt, hogy gyakran mozogni is alig bírok. Ez még rosszabb mint a zaj. Ellene fülvédövel legalább részben fölve- hetjük a harcot, de a rázkódás kivédhetetlennek tűnik. íme a haladás árnyoldala. S mert az erőgépeknél a helyzet évek óta változatlan, azt hihetné, a munkavédelem fokozása mellékvágányra került. Teljesítményi paramétereikben növekvő új gépeinknél már nagyon régen alig változik a kezelőszemélyzet kényelme. S ez baj, tudják ezt a gyártók is, hiszen e két fontos összetevőt kellőképpen össze kell hangolni. Teljesítményt fokozni csak úgy lehet, ha komplex módon oldjuk meg a problémákat. Tud erről kutató-fejlesztő bázisunk is, de nem csak tud róla, hanem foglalkozik is a problémával. Ezzel összefüggésben, talán azt lenne érdekes megtudni, miért csak most érdemelte ki a vibráció, mint a foglalkozási-ártalmak egyik gyakori előidézője, a tudósok figyelmét. Elhamarkodottan ítélne, aki azt gondolná, eddig nem tartották a vibrációt veszélyesnek az emberre nézve. De igen, viszont ugyanúgy, mint egyéb területeken is, gépeink színvonalát gazdaságunk fejletsége határozza meg mindenkor.- Csupán a fentiek bizonyítására említem meg, hogy nem ma született a feladat, amivel intézetünket is megbízták- mondja Igor Ballo mérnök, docens, a műszaki tudományok kandidátusa. - Itt a Szlovák Tudományos Akadémia Anyag és Gépmechanikai Intézetében már évek óta azon fáradozunk, hogy olyan rendszert fejlesszünk ki, ami a káros vibrációt a minimumra csökkenti. Nagyon jól tudjuk, hogy a meglévő mechanikus rendszerek, amelyeknek lényegét már évek hosszú sora óta változatlanul az acélrugók képezik, ma már elavultnak tekinthetőek. Egyszerűen, a mai lehetőségekhez mérten, s a követelményekhez viszonyítva, ily módon már nem fokozható a kiszolgáló személyzet biztonsága, kényelme stb. Egyébként, szaknyelven a rugós rendszert passzív vibroizoláció- ként emlegetjük. Külföldön már korábban rájöttek, hogy változást csak az aktív elemek beiktatása hozhat. Ma már mi is ezen fáradozunk. Igaz, ezzel a majdani erőgépek szerkezete is bonyolultabbá válik, de mint erre már ön is rámutatott, csupán a komplex módon megoldott problémák teszik lehetővé az előrelépést. Balogh Imre a modellt ellenőrzi Jural Stein mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa előkészíti a mérőműszereket a következő tesztek(A szerző felvételei) Igyekez tünk a hazai lehetőségekből kiindulni - mondja Igor Ballo mérnök Amíg beszélgetünk, néhány méterre tőlünk Jura/ Stein mérnök,, a műszaki tudományok kandidátusa előkészíti a következő tesztekhez a mérőműszereket. Külsőre bonyolult berendezések előtt állok, kapcsolók, jelzőlámpák, dróthuzalok százai helyezkednek el a paneleken. - Kezdhetjük - adja meg az utasítást Ballo mérnök, s egy gombnyomásra beindul a monstrum. Figyelmemet az oszci- loszkópra terelik, amelyek képernyőjét különböző görbék szelik át. - A modellen most a passzív rendszert utánozzuk -magyaráz Stein mérnök. - Láthatja, milyen vadul cikáznak a görbék. A nyeregben ülő embernek ilyen rázkódást kellene a gyakorlatban elviselnie. Most pedig bekapcsolom az aktív rendszert - mondja, s megvárjuk, amíg a képernyőn is látható lesz a változás. Másodpercek telnek el csupán, s megszelídül az elektromos hullámverés, a görbék most már egyenes csíkokká változnak. - Pedig a gép képzelt sebességét és a terep minőségét az előbbi paramétereken hagytam, az ülés mégis szinte mozdulatlanul áll. Erről a szomszédos csarnokban saját szemével is meggyőződhet. Felkorbácsolt kíváncsiságom azonnal indulásra késztett, így a következő perc egy újabb meglepetést tartogat számomra. Erőgépre nem nagyon emlékeztet az előttem álló modell. Számoma csúfján az acélkonstrukció tetején elhelyezett ülőalkalmatosság ismerős. Benne az emberi test átlagsúlyának megfelelő mennyiségű ólomtégely. A hepehupás terepet és az egyéb eredetű rázkódást az alsó részben lüktető vibrátor hivatott utánozni.- A lényeg, mint minden hasonló esetben, itt is nagyon egyszerű — mondja a modell körül tevékenykedő Balogh Imre, az intézet egyik specialistája. - Ez itt az elektromos érzékelő. Innen kapja a vezérlőegység az információkat arra vonatkozólag, hogy milyen erős a rázkódás. Az adatot egy másodperc töredéke alatt értékeli, majd parancsot ad a hidraulikus kiegyenlítő berendezésnek a szabályozásra. A lényeg tehát valóban egyszerű, s mondhatni nagyszerű is. Hiszen mindezt a látottak is bizonyítják. Míg a modell alsó része most is rázkódik, az ülés valóban csaknem mozdulatlanul áll. Felmerül viszont a kérdés, hogy vajon ez a látványos „luxus“ megteremthető-e hazai feltételek között a gyakorlatban is. Nem túl költséges-e, illetve műszakilag nem túl igényes-e a pillanatnyi lehetőségekhez mérve.- A modell szerkesztésekor igyekeztünk a hazai lehetőségekből kiindulni - módja Ballo mérnök. - Hiszen fő célunk az, hogy ezen a téren se legyünk importra utalva. Említettem már, hogy az aktív rendszer bonyolultabbá teszi a gépeket, így egyúttal nő a meghibásodás veszélye is. Ez vitathatatlan, de az esetleges hibák gyakorisága is a felhasznált, más szóval a gyártók által felkínált alkatrészek minőségétől függ. Külföldön már bebizonyították, hogy az aktív rendszer immár nélkülözhetetlen, s ha kitűnő elemekből épül, megbízható is. Vagyis, nem növeli túlzottan a karbantartás költségeit sem. Fokozza viszont a gépek teljesítőképességét, a biztonságot és kényelmet, ami lényeges. Egyébként a modellt egy zvoleni és egy brnói hasonló kutatóintézettel karöltve építettük. Aktívan közreműködött a nehézgépgyártó tröszt is. Talán arra sem érdektelen rámutatni, hogy az aktív rendszer beiktatásával mennyivel csökken a káros rázkódás szintje. Alapos mérésekkel bizonyították, hogy míg a hagyományosnak mondható passzív rugós rendszer a keletkező vibráció felét képes levezetni, az új módszerrel csaknem 90 százalékos javulás érhető el. Különböző grafikonok és tanulmányok kerülnek közben elém, Ballo mérnök igyekszik ezekkel is alátámasztani állításait. Ezekből tudom meg, a nemzetközi norma szerint erőgép nyergében öt óra hosszat szabad legtovább megszakítás nélkül dolgozni. Ezután rohamosan csökken a gépkezelő ébersége, fokozódik a fáradsága, nő a balesetveszély. Ilyenkor ajánlatos egy rövid munkaszünet megtartása. Egy további grafikon viszont azt hirdeti, hogy az aktív rendszer bevezetésével elméletileg mennyire nő a fáradtság beállásának határa. Az adat nagyon kedvező, az említett veszélyek 16 ledolgozott óra után jelentkeznek. Persze, mindezt a valódi terepen is bizonyítani kell majd, ezért jogos a kérdés, mikor zárul le a kutatás, hogy ennek eredményeit a gyakorlatban is alkalmazhassák.- A lényeges kérdéseket már tisztáztuk - mondja Ballo mérnök. - Vannak részleges problémák, amelyeket a majdani gyártóval kell majd megvitatni. Tudniillik, az ö feltételeit is figyelembe vesz- szük a rendszer különböző változatainak szerkesztésénél. ■ E téren tehát elérkezett az a pillanat, amikor már a gyártó rugalmasságától függ csupán, milyen gyorsan képes a kutatás-fejlesztés eredményeit saját termékeiben is hasznosítani. Hadd tegyem hozzá azonnal, hogy itt is kettős célt követünk. Azon kívül, hogy megnő az erőgépek nyújtotta kényelem, s ebből eredően fokozódik a munka biztonsága és a termelékenység, jogosan számíthatunk arra is, hogy e termékeink iránt külföldön is megnő a kereslet. KESZELI BÉLA fmmm
