Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-25 / 12. szám

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim ' Védjük környezetünket - védjük önmagunkat !lllllllillllll»ll»lllilillllllllllllllllilllllllllllllllllllll»llllllli!llll»lillllll V * I Vannak témák, amelyek sokáig foglalkoztat­ják az újságírót és mégsem szánja rá magát, hogy megírja őket. Ilyen ez is, pedig sokunkat személyesen is érint. Mégis tabu, talán azért, mert gyakran beszélünk, suttogunk róla, úgy véljük, hogy túl sokat tudunk, illetve nem tudunk róla. S hogy mégis tollat ragadtam, az annak köszönhető, hogy találkoztam egy olyan szak­emberrel, aki őszintén, nyíltan rámutatott a nép­szerűsítés fontosságára, olyan tényezőkre, me­lyek már nemcsak az orvosokat, hanem az egés2 társadalmat, az egész emberiséget érin­tik. Beszélgetésünk témája: a rákkutatás, a rák W gyógyítása, megelőzése. A Bratislavai Onkológiai Kísérleti Intézet egyik emeleti dolgozószobájában fogadott az intézet igazgatóhelyettese, Dusán Öimkoviő doktor, Klement Gottwald díjas kutató,- Tagadhatatlan, a rák komoly orvosi problémát jelent. Nemcsak azért, mert magas a halálozási arány, hanem azért is, mert ez a betegség az aktív korban levőket támadja meg, azokat, akik a társadalomnak tudásuk legja­vát adhatnák. A betegek nagy százaléka hosszan tartó és ismételt kórházi ápolásra szorul, a kezelés sokba kerül, hiszen a műszerek és a gyógyszerek egyre jobbak, de drágábbak is. Éppen ezért már a XV. pártkongresszus is rámutatott arra, hogy a rák egyike azoknak a betegségek­nek, melyek ellen küzdeni kell - mondta, s megmutatta az asztalán levő kimutatásokat. A statisztikai adatok alapján tudjuk, hogy a szívbetegségek okozzák a legtöbb elhalálo­zást. A második helyen a daganatos megbetegedések állnak. 1980-ban hazánkban 47 751 új eset fordult elő, ebből Szlovákiában 11 655. Ha összehasonlítjuk az 1980 és az 1965-ös adatokat, megállapíthatjuk, hogy csehszlo­vákiai viszonylatban 32 százalékkal, szlovákiai viszonylat­ban 37,6 százalékkal nőtt az új megbetegedések száma. Csehszlovákiában 1980 35 444-en, Szlovákiában 8598- an haltak meg e betegség következtében. De a tények, a száraz adatok mögött rengeteg megfeszített piunka áll. harc az emberért, olyan harc, melyet nem gyengít a kudarc, a sikertelenség sem.- Mindezek ellenére szerintünk, és ezt hangsúlyozni szeretnénk, a rák is ugyanolyan betegség, mint a többi. Azért áll a figyelem előterében, mert még nem tudjuk olyan hatékonyan gyógyítani vagy megelőzni, mint például a ragályos betegségeket. Mert például a tífusz problémája nem azzal oldódott meg, hogy feltalálták a penicilint, hanem azzal, hogy gátat vetettek a fertőzésnek. Olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy ne jöhessen létre daganatos megbetegedés. Ma már köztudott, és ezt az Egészségügyi Világszervezet adatai is alátámasztják, hogy a rákos daganatok 85 százaléka a külső környezet hatá­sára képződik. Vagyis a képlet egyszerű: ha a környezet­ből kivonom a káros anyagokat, ezzel egyidejűleg a beteg­ség előfordulását is szabályozom - mondta Öimkoviő doktor. Hogy mik a rákkeltő anyagok, azt ma már tudjuk. A kémiai, karcinogén anyagok, melyek megtalálhatók a levegőben, a vízben, a talajban, és így az emberi szervezetben is. És ha elnézzük a füstöt okádó kéménye­ket, a gyárakat elhagyó szennyezett vizeket, nem értjük egyes igazgatók álláspontját a tisztítóállomások építésével kapcsolatban. Vagy ók talán nem isszák ugyanazt a vizet, nem szívják ugyanazt a levegőt, és nem eszik ugyanannak a földnek a termékeit?- A rák elleni harc eredményessége - folytatta Öimkoviő doktor - nem húsz, százhúsz, ötszáz tudományos dolgozó kutatómunkájától függ. Az egész társadalom ügye, az egészségügyi dolgozóké éppúgy, mint a vegyiparban dolgozóké és nemcsak hazánkban, hanem az egész világon.- Mi is a rák?- Ha a rákról beszélünk, meg kell állapítanunk: a beteg­ség kezdete tulajdonképpen a sejt, vagy több sejt harca a túlélésért. Az a sejt, amely hosszabb ideig ki van téve valamely vegyi anyag, illetve sugárzás hatásának, próbál menekülni, hogy burjárxzani kezd. Az, hogy szaporodik, annyit jelent, hogy élni akar, de ez a szervezet kárára történik. Persze a sejt szempontjából ez a természetes. A rákos sejt nagyon gyorsan - ad infinitum - szaporodik. A vér, a bőr, de szervezetünk többi sejtje is bizonyos rendszer szerint szaporodik. Ha a szervezet nem tudja ellenőrizni ezt a rendszert, a sejt máshol is szaporodni kezd, áttételeket, metasztázisokat okozva. Hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy elkezdődjön a burjánzás? Néha, egy, de van úgy, hogy kettő, öt, tíz, húsz év is. Minél fiatalabb egyénről van szó, annál érzékenyebben reagál a kémiai anyagok hatására. Ezért is jobban oda kell figyelni arra, hogy milyen mértékben használjuk a műtrá­gyákat, tartósító szereket, ezért kell bizonyosságot sze­rezni, hogy ezek az anyagok mikor, meddig nem jelente­nek veszélyt. Persze az összes anyagot mi nem tudjuk megvizsgálni, hiszen a vegyipar száz meg száz új anyagot állít elő. Megtudtuk, hogy a különböző vegyi anyagok tesztelése, a karcinogén hatásuk kizárása hosszan tartó és költséges folyamat. Kót-négy évet vesz igénybe és körülbelül 200 ezer dollárba kerül. Kétféle állatfajtán folyik a kísérletezés és ezzel a módszerrel az egész világon évente legjobb esetben csupán néhány száz anyagot vizsgálhatnak meg. . a rák is ugyanolyan betegség, mint a többi...“ Nincs olyan gazdag ország, amelynek olyan gazdag káder- és anyagi bázisa lenne, hogy ezt megengedhetné magának. Ezért az utolsó években új módszereket alkal­maznak, melyek valamiféle rostát képeznek és kimutatják azokat az anyagokat, melyek potenciális veszélyt jelente­nek.- Ugyanis minden vegyi anyag, amely előidézhet daga­natos megbetegedést, rákot, képes előidézni áttételeket is.- Világszerte folyik a harc a rák ellen. Sokan civilizációs betegségnek, újfajta betegségnek tartják, és félnek tőle.- Ez természetes. De ugyanúgy félnünk kell az infark­tustól is. A rák nem új betegség, olyan öreg, mint az emberiség maga. Csak a második világháború óta javult a diagnosztizálás és ez is bizonyos mértékben növeli az esetek számát. Aggasztó az, hogy bizonyos ráktípusok gyakrabban fordulnak elő, ilyen például a tüdőrák. Az onkológiában ún. rákos korról beszélünk, ami 40-60 év 1 között van, ugyanis ebben a korban a leggyakoribb a betegség. Sajnos azonban, és ez így van világszerte, ez a korhatár is kezd változni, bizonyos fajták a fiatalabb korosztályt sújtják. Hogy ez miért van, ma még nem tudjuk. Beszélgetésünk alatt Öimkoviő doktor hangja akkor is bizakodó volt, amikor a kudarcokról beszélt. Az intézet dolgozói fáradhatatlanul végzik aprólékos, figyelmet, tudást követelő munkájukat. Annak, hogy Csehszlovákia a gyermekleukémia gyógyításában nagyhatalom, az egész világ örül. Hiszen 30 évvel ezelőtt a gyerekek többsége egy éven belül belehalt ebbe a betegségbe, míg ma a kicsik 50 százaléka meggyógyul.- Ezt bátran nevezhetjük kis csodának. És ebben az esetben a gyógyszeres (kemoterápiás) gyógymód a leg­hatásosabb. A daganatos megbetegedéseknél az eddig leggyakrabban használt gyógymód a sebészeti beavatko­zás, amihez még citosztatikus gyógyszerek adagolása és sugárkezelés párosul. Tény az, hogy ha időben tudnánk az egyes esetekről, 30 százalékkal több beteget mentenénk meg. ­És itt Öimkoviő doktor megállt. Ugyanis a ráknál is, mint minden más betegségnél fennáll a megelőzés lehetősége. Megismételte a már elmondottakat, hogy olyan életfeltéte­leket kell teremteni, hogy megelőzzük a betegség létrejöt­tét. De ha ezt eddig elmulasztottuk, akkor az időben való kezelésre kell fektetni a hangsúlyt.- Már most azon fáradozunk, és a jövőben is az lesz a feladatunk, hogy gyakrabban vizsgáljuk azokat, akik az egészségre káros környezetben dolgoznak. Különböző műszerek segítik munkánkat, persze csodamúszer nincs. Segíteni az embereken, ez a mi feladatunk. De maguk az emberek is sokat tehetnek - önmagukért. Hány olyan esettel találkoztunk, amikor a beteg nem kereste fel idejében az orvost. Hiszen természetesnek kellene lennie annak, hogy ha valaki hirtelenül fogyni kezd, vagy vért hány, vagy ha csomót talál a testén, - de sorolhatnám tovább - orvoshoz forduljon. Inkább feleslegesen, mint későn. Mi is mindig többet tudunk erről a betegségről, tanulunk, napról napra és az időben felismert kórt gyógyí­tani tudjuk. A rák elleni küzdelem az emberiség közös nagy felada­ta. A világ tudósai tudnak egymás sikereiről, hiszen ez a harc csak akkor lehet eredményes, ha közös. A haladás nagyon gyors, nem könnyű figyelemmel kísérni. A kutatás­hoz műszerek kellenek, melyek egyre drágábbak, így az onkológiai kutatás is egyre drágul. Ennek ellenére a bratis­lavai intézetben a legjobb műszerekkel rendelkeznek és ez az eredményeken is megmutatkozik. Hiszen a „B-77“ daganatképzö vírussal a világ minden pontján dolgoznak és ezt a vírust az itt dolgozók egyik munkacsoportja fedezte fel.- Igen Csehszlovákiában a rákkutatás magas színvona­lú, intézeteink ismertek nemcsak Európában, hanem világ- viszonylatban is. Tudjuk, hogy az eredményes onkológiai kutatás elképzelhetetlen állatkísérletek, vírus-, kémiai, immunológiai kutatások nélkül, a lehető legjobb, leghatá­sosabb gyógymód kikísérletezése nélkül. Optimisták lehe­tünk, mert az adott lehetőségeket kihasználva nagyobb mértékben leszünk képesek eredményesen gyógyítani.- Az emberiség régi vágya, hogy leszámoljon ezzel a betegséggel. Talán ez is az egyik oka annak, hogy fel­felröppennek a megalapozatlan nírek, hogy végre meg­van, megszületett a csodagyógyszer. Mi erről a véle­ménye?- Arra várni, hogy a jövőben feltalálnak valami csoda- gyógyszert, amely képes lesz az összes rákfajta gyógyítá­sára, naiv elképzelés. Sem a kutatás, sem a gyógyítás nem alapulhat ezen. A gyógymódok variálása, például a gyógyszerek alkalmazása és az azt követő sugárkeze­lés, a sebészeti beavatkozás és a gyógyszerezés, és a ma már említett eljárások tökéletesítése az egyedüli járható út. És tudni kell azt is, hogy ettől a betegségtől, ha engedjük szennyezni levegőt, a talajt és a vizet, nem szabadulha­tunk meg. Küzdeni környezetünkért kötelességünk nem­csak saját magunk, hanem a jövő nemzedék érdekében is. PÉTERFI SZONYA J83.lll.25. em szerelmi vallomás céljaira vet­tem kölcsön Petőfi gyönyörű ver­sének a címét, bár az is lehetne. Szere­tem ezt a combos, csupa kő vidéket, erdeivel, szikláival, völgyeivel, emberei­vel, hibáival, gondjaival együtt. Tatán mindenki így van a szülőföldjével, össze­nőttünk. Szeretem a községet, mely vala­mikor ékes rangot és nevet viselt. Ma azonban nem tudom minek nevezzem? A központosítás jóvoltából közigazga­tásilag hozzá csatolták az öt kilométerre fekvő Áj (Háj) községet s a névadón a hangzatos Tornaváralja (Turnianske Podhradie) nevet kapta. A keresztapa dönt, a név viselőjének nem szokott ebbe beleszólása lenni. És éppen itt kezdődik a bonyodalom. A nemzeti bizottságok közlönye tör­vényszerűen előírja, hogy az összefogla­ló név mellett (alatt), fel kell tüntetni a település csatolt részének nevét is. A községek szélein lévő táblák is ezt teszik. De nem így a posta. Például, ha így címzem: Turnianské Podhradie cast' Túrna nad Bodvou, akkor a küldemény elkerül kérem szépen Turnóra, Turovecre vagy Turanyba. Az ilyen esetek napiren­den vannak. Ezeken az eseteken még az irányítószám sem tud segíteni. Már pedig a postának teljesen igaza van. Vagy megtanulunk a havonta válto­zó rendeleteik alapján címezni, vagy ne postázzunk. Mi közük nekik hozzánk? Elvégre ők , .szolgálat“. Tanuljunk végre rendet! De ez nem minden. A rázósabb még hátra van. Óva intek mindenkit, hogyha egyszer esetleg rászánná magát, hogy ideutazzon, legyen nagyon elővigyáza­tos. Mert a vasútállomáson Turnianske Podhradiera nem adnak jegyet. A vasút­nak is igaza van, mert a fent említett vasútállomás nem létezik. Az állomás hivatalos neve Túrna nad Bodvou. Tehát adva van egy nagyközség, melynek a sínek mellett nincs vasútállo­mása, és egy állomás, melyhez nem tartozik név szerint település. Pedig a vo­nat itt dübörög az ablakunk alatt. Tessenek elképzelni, hogy naponta négyezer ember mászkál az utcákon, bevásárol, dolgozik, nevet, sír, szidja az időjárást, a hnb-t, az anyósát vagy a fő­nökét, - mert szidni mindig kell valakit - s nem tudják szegények, hogy ők nem tudják tulajdonképpen hol is vannak. Éjszakánként depressziós álmaim vannak. Felriadok s azon kapom magam, hogy zsolozsmaként ismételgetem: Mi­nek nevezzelek... Minek nevezze­lek. .. FECSÓ PÁL „Minek nevezzelek...“ W

Next

/
Thumbnails
Contents