Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
I szú 111.25. MÁSFÉL ÉVTIZEDE - EGYEDÜL • SZÁLLÍTÓSZALAG - HULLA- DÉKBÓL • OLCSÓBB VÉGTER- MÉK - ÉRDEKELTSÉGI BUKTATÓKKAL „Nálunk a PVC-kábel is nyersanyag“ (Gyökeres György felvételei) Értékes nyersanyag, de nálunk inkább még hulladéknak számít. Üzemeinkből tonnaszámra szállítják a szeméttelepre, s jómagunk is leggyakrabban szemrebbenés nélkül a kukába dobjuk. így szabadulunk meg hasznavehetetlen műanyagdolgainktól. Esetleg arra is rászánjuk magunkat, hogy ezeket eljuttassuk a legközelebbi begyűjtőbe, hogy osztályozás után feldolgozzák. Csakhogy ez utóbbi inkább csak elméleti feltevésnek lenne jó, mert a műanyaghulladékból nyert regra- nulátum feldolgozása Csehszlovákiában ma még egyáltalán nem általános jelenség, s a gyakorlatban nagyon is ritkaságnak számít. Erre vall az is, hogy országunk területén csupán egyetlen üzem foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Igaz, déli tájainktól távolabb esik, példája azonban vonzó, mindenképpen kíváncsiságot ébresztő. Alkalomadtán tehát érdemes körülnézni a Regenában, vagyis az Észak-morvaországi Nyersanyag-értékesítő Vállalat mindenfelé e néven ismert telepén. Az olomouci igazgatóságon Zdenék Flasar, termelési és műszaki igazgatóhelyettes csatlakozik hozzánk. Társaságában indulunk Krelovba, a szóban forgó telep színhelyére. Olomoucot elhagyva utunk Prostéjovba vezet. Néhány kilométer megtétele után előbukkan a lerakatai- ról távolból felismerhető Regena. Amikor közelebb érünk, kísérőnk megszólal:- Valamikor ez a település különálló falu volt. Ma a járási székhelyhez tartozik és a környékbeliek is legtöbbször a mü- anyagfeldolgozóval összefüggésben emlegetik. Látvány van bőven, mint minden hulladékbegyűjtő telepen. Halmokban a műanyag, papír, meg ki tudja mi minden, amit ma hulladékként érdemes összeszedni. Beszélgetésünk témája csupán a műanyagokat érinti.- A műanyagok újrafeldolgozásához 1967-ben láttunk hozzá, - kezdi az igazgatóhelyettes, amikor a csarnokok közti lerakat közelében álldogálunk. - Ezt megelőzően - mint más vállalatok országszerte - csupán a felvásárlással és osztályozással foglalkoztunk, és az így előkészített műanyagot továbbadtuk. Tizenhatodik éve viszont már jelentős hányadát berendezéseinken ismét feldolgozzuk. Jelenleg a gépi ellátottság terén valamennyi hasonló vállalat viszonylatában a legjobban állunk.- A telep képe arra utal, hogy műanyaghulladékban sincs hiány.- Valóban így van. Pedig magánszemélyektől nem vásárolunk. Mindössze a vállalatok hulladékanyagára számíthatunk. De ez sem lebecsülendő mennyiség, hiszen évente 1400 tonnát tesz ki. . Van viszont egy előnye: általában egyféle műanyag, és nagy mennyiségben érkezik, ami egyszerűbbé teszi az osztályozást.- Mi történik ezután?- Mindjárt elöljáróban elmondom, hogy a műanyag innen három változatban kerülhet ki. Legegyszerűbb, ha szín, keménység, vagy egyéb tulajdonságok szerint osztályozzuk. Egy további fázisban kisebb darabokra zúzzuk, majd reg- ranulátum, azaz szemcsés anyag készül belőle. Tehát a műanyagot osztályozva, v zúzalék és regranulátum formájában kínáljuk megrendelőinknek. De a Regena tevékenysége ezzel még nem merült ki. Bevezettük ugyanis az olyan feldolgozást, amelynek során a műanyagot késztermék előállításához használjuk fel. Erre viszont csak a lágyított PVC alapanyagú fólia és kábel felel meg. Persze ez utóbbi belső részét a Kovoárot értékesíti, nálunk mindössze a kábelköpenyt hasznosítjuk. Láthatta az udvaron, van belőle bőven. nyernénk. Ezért kezdtünk el foglalkozni további műanyagféleségek újrafeldolgozásra való előkészítésével. Csakhogy hazánkban eziránt nincs érdeklődés, és így egyelőre készítményeinket külföldön értékesítjük. Kedvezőbb lenne azonban, ha itthoni vegyi üzemeinkben kerülne feldolgozásra, nem pedig határainkon túl.-Tehát mindenképpen itthon kellene értékesíteni a regranulátumot. Milyen kapacitásbővítési lehetőségek kínálkoznak a Regenában?- Egyelőre ezzel nem számolunk. Jelenlegi teljesítményünk megfelel a gépi berendezések műszaki állapotának. Hiába az elmúlt másfél évtized alatt gépeink fokozatosan elhasználódtak, karbantartásuk nehezebbé vált, ezért felújításra szorulnak. A közeljövő elsődleges feladata tehát ez lesz. S aztán esetleg szóba jöhet a kapacitásbővítés, de ahhoz a mai körülmények közül sok mindennek meg kellene változnia.- Addig is marad a külföldi értékesítés. Mely országokba szállítanak?- Több éve már exportálunk Olaszországba, Ausztriába, az NSZK-ba, Belgiumba és Hollandiába. Az sem mellékes, hogy milyen regranulátumot értékesítünk. Az egyszínűért tonnánként jóval többet kapunk, mint az osztályozásán zúzalékért. Ezért számunkra kedvezőbb, ha sikerül a műanyaghulladékot osztályoznunk. Csupán azzal a többlettel jár, hogy feldolgozása előtt a zúzógépet alaposan ki kell tisztítanunk, nehogy megrendelőink másszínú szemcséket is találhassanak a szállítmányban. Ez ugyanis jó hírnevünkön rontana és következésképpen árcsökkentést eredményezne.- Van annak valamilyen sajátossága, hogy éppen a Regenában kezdődött meg először hazánkban a műanyagok újrafeldolgozása?- Nem mondhatnám azt, hogy itt több lenne a műanyaghulladék, mint másfelé. Hiszen mi is csak jól megszervezett begyűjtéssel jutunk hozzá. Kezdetben az egész országból külön-külön kaptuk a szállítmányokat, mostanság viszont íme a sajtológép - a szállítószalag előállításának utolsó állomása- Hallhatnánk-e többet az említett késztermékről?- Ha akarja, végignézhetjük az előállítását is. Ebben és a szomszédos csarnokban játszódik le minden, s a folyamat végén nagy teherbírású szállítószalagok hagyják el a gépsorokat. Ezeket az ostra- vai szénbányák részére gyártjuk.- Milyen haszonnal jár a műanyagok újrafeldolgozása?- Abból indulok ki, hogy a műanyagok legfontosabb alapanyaga a kőolaj. Senkinek sem kell bizonygatnom, hogy milyen szerepe van napjainkban. Hiszen mindnyájan tudjuk: beszerzési költségei egyre nagyobbak. Ha a már egyszer előállított műanyagot újra feldolgozzuk, akkor minden egyes tonna előállítása két és fél- szerte olcsóbb, mint ha újból kőolajból Karbantartás - közelről testvérvállalataink közreműködésével történik mindez. A rengeteg műanyaghulladék többszörösen meghaladja kapacitásbeli lehetőségeinket, ezért teljes egészében képtelenek vagyunk feldolgozni. Hogy mégis mi láttunk hozzá először? Annak talán az lehet az egyedüli oka, hogy a hatvanas évek derekán több műanyaggyártásban jártas szakember jött át hozzánk az itteni Fatra üzemből. Végül is az ő képességeikben bízva vállalkozhatunk erre a feladatra.- Hol szerezték be a gépi berendezéseket?- Egyetlen kivételével valamennyi hazai gyártmány. Volt amit újonnan vettünk, volt amit saját magunk állítottunk elő. Mindössze a zúzógép külföldi márka, mert ilyet nálunk nem gyártanak.- Kanyarodjunk vissza az újrafeldolgozás gazdasági összefüggéseihez. Véleménye szerint mi lehet az oka annak, hogy a hazai vegyi üzemek szinte figyelembe sem veszik, hogy ilyen nyersanyagpótlási lehetőség is kínálkozik?- A mindennapi gyakorlatból kiindulva kétféle fékező erőt látok. Az egyik az, hogy a hulladék újrafeldolgozása igényesebb technológiával jár, mint a műanyag- feldolgozás. Másodszor pedig azt hoznám fel, hogy a regranulátumból előállított végtermék olcsóbb, ami törvényszerűen árkérdéssé lép elő. Ha csak valamilyen arányban is vállalataink ebből állítanák elő végtermékeiket, már eleve számolhatnánk azzal, hogy az esetleges árszintcsökkenés gazdálkodásukban a teljesítmény apadásához vezetne. S ez pedig a mai gazdasági feltételek között sehol sem vált ki kedvező fogadtatást. Mégis előbb vagy utóbb a regranulátum újrafeldolgozására itthon is megoldást kell találnunk. Valahogy úgy, ahogy azt néhány szocialista országban tették.- Ők hogyan intézkedtek?- Népgazdasági érdekről lévén szó, amit ráadásul vállalati szinten nehéz úgy ösztönszerűvé tenni, hogy kedvező hatást váltson ki, elhatározták, hogy az érintett vállalatokban kötelezővé teszik a műanyagok újbóli feldolgozását, s s döntés életbe lépése után mindenhol ehhez kellett igazodniuk. Nálunk sem látok jobb megoldást, mert a jövő egyértelműen erre mutat. A maihoz hasonló luxust sokáig úgy sem engedhetünk meg magunknak.- Ilyen szempontból tehát a Regena, akár a jövő előhírnöke is lehet.- Feltétlenül. Bár sokkal jobb volna, ha már nem lennénk egyedül a „szakmában“. Annyi az újra értékesíthető műanyag, hogy másoknak is lenne mit csinálniuk. Minden valószínűség szerint az igazgatóhelyettes óhaja egyszer majd teljesül. Hogy mikor, arra nehéz válaszolni. Ha nem hozza ugyanis felszínre a józan felismerés, akkor később esetleg a kényszerhelyzet visz majd megoldásához közelebb. S erre meg bármilyen számítás szerint további másfél évtizedet amúgy sem várhatunk. J. MÉSZÁROS KÁROLY mmm _ _ rr
