Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
Hatszáz évvel ezelőtt pestisjárvány söpört végig Európán, s földrészünk akkori lakosságának egynegyedét elpusztította. A „fekete halál“ okozta gazdasági károkat pedig az európaiak csak több mint egy évszázad múltán tudták kiheverni. A spanyol gyarmatosítók által az Újvilágba behurcolt himlő a XVI. század közepén az indián lakosság körében közel kétmillió áldozatot szedett. 1918-ban a világméretű influenzajárványban 20 millióan haltak meg. 1947-ben az Egyiptomban kitört kolerajárvány következtében elhunytak számát húszezerre teszik. Az orvosok és tudósok sok nemzedéken át fáradoztak és fáradoznak azon, hogy megvédjék az emberiséget az imént felsoroltakhoz hasonló szerencsétlenségektől. Egyes katonai vezetők ezzel éppen ellentétes célokat tűztek maguk elé. A járványokat ők fegyverként tervezik bevetni. A héják szerint a baktériumfegyverek egy sor „kedvező“ tulajdonságuknál fogva nagyon értékes részei az arzenáloknak. Elsősorban azért, mert tömegpusztító eszközök, másodszor: miközben megfertőzik a lakosságot - a mai neutronfegyverhez hasonlóan - nem okoznak rombolást, épségben hagyják az épületeket és a különböző objektumokat. Végül „előnyeként“ könyvelhető el az is, hogy bevezetése nem minden esetben vélhető támadásnak. Ugyanakkor a baktériumfegyverek előállítása rendkívül olcsó. Az Egyesült Államok valamennyi háború utáni kormányzata folyamatosan erősítette az ország bakteriológiai hadviselési potenciálját. Az ENSZ szakértői szerint napjainkban az amerikaiak rendelkeznek a legnagyobb baktérium- és vegyi fegyverkészlettel. Az Egyesült Államok területén található tizenkét raktárban a vegyi fegyverek mellett nagy mennyiségben tárolnak baktérium-aerosolokat és száraz állapotú bakteriológiai receptúrá- kat (koncentrátumokat), amelyek himlőt, sárgalázt, tífuszt, kolerát és vér- hast okozhatnak. A betonbunkerekben őrzött mikroorganizmusok halálosan megfertőzhetik az állatokat, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tehetik a gabonaféléket és más élelmiszereket. A baktériumfegyverrel kapcsolatos hivatalos nyilatkozatban az amerikai hadsereg képviselői ezt a fegyvert mindig is a támadás lehetőségével hozzák összefüggésbe. Az Egyesült Államok hadügyminiszterének egyik katonai tanácsadója, Amo- retta Hoober, a Georgetown-i Egyetemen tartott előadásában nyíltan azért szállt síkra, hogy az Egyesült Államok folyamatossan fenyegesse a szovjetuniót a vegyi és a baktériumfegyverek bevetésével. Az amerikaiak egyébként már bevetették ezt a fegyvert a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, és alkalmazták Kuba ellen is, és egész véletlen, hogy Vietnamban nem használták, bár minden elő volt készítve. A baktériumháború fő áldozatai A baktériumfegyver a legtöbb áldozatot a polgári lakosság köréből szedné. Ugyanis támadáskor a polgári lakosok kevésbé védekezhetnek, mint a hadseregben szolgálatot teljesítő katonák, akik már előre számolnak - tehát felkészülhetnek rá - egy ilyen támadás lehetőségével. Ez a fegyver mindenekelőtt a fejlődő országokban okozna nagy károkat, mert az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt a betegségek gyorsabban elterjedhetnének, mint ott, ahol megfelelően védekezhetnek ellenük. A baktériumfegyver jelentős mértékben károsíthatja a felnövekvő és az új nemzedék egészségét, a fertőzések genetikai változásokat idézhetnek elő egy sor növény- és állatfajtánál. Sőt, nem kizárt, hogy megszakad az ökológiai lánc, megbomlik a természetben kialakult egyensúly. Az amerikai hadsereg a legkülönbözőbb vidékeken próbálja ki a baktériumfegyvert. Sűrűn lakott területeken a Pentagon szakemberi éppen úgy kísérleteznek, mint sivatagokban, s az emberek éppen úgy kísérleti alanyok, mint a szarvasmarhák vagy a növények. Ellenőrzik, hogy afertőzésekettovább- vivö kullancsok, legyek, szúnyogok milyen „hatásfokkal“ dolgoznak. Kutatásokat folytatnak, hogyan lehetne a légáramlatok segítségével a vízvezetékeken és a légkondicionáló berendezéseken át terjeszteni a betegségeket. A kísérletek még békés körülmények között is okozhatnak szerencsétlenséget. Az amerikai baktériumfegyver-kuta- tóintézetben fennáll a baktériumok kiszivárgásának veszélye: fertőzés következményeként üzemzavar keletkezhet a berendezésekben, és más okok is lehetségesek. Az utóbbi évtizedben az Egyesült Államok területén és a határain kívül található katonai támaszpontokon közel 900 veszélyhelyzetet jegyeztek fel. Az egyik botrányos eset 1976 júliusában történt, amikor az Amerikai Légió philadelphiai kongresszusán kétszáz delegátus tüdőfertózést kapott. A fertőzést később már csak „légionárius betegségként“ emlegették. Harmincnégy ember meghalt. Pennsylvania állam egészségügyi kormányzata ezért 1976. szemptember 2-án kénytelen volt bejelenteni, hogy a „légionárius betegség“- járvány a Pentagon új típusú bakteoro- lógiai eszközökkel végzett kísérletei következtében is felléphetett. Az Egyesült Államok egészségügyi szervei később, az 1977-1978-as években újabb fertőzéseket fedeztek fel, ezek száma összességében elérte az ezret. Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának adatai szerint (nem számítva a CIA akcióit) 1949 és 1969 között 239 alkalommal hajtottak végre baktériumfegyverrel végzett kísérletet a nyílt légkörben. A baktériumok nincsenek tekintettel az államhatárokra. Az Egyesült Államokból átterjedhetnek más országokra, békeidőben is megfertőzhetik a lakosságot. A NAMRU-3 rohamra indítja mikrobáit az arabok ellen Az amerikai katonai komplexum szolgálatában álló orvosok olyan mikrobák után kutatnak, amelyeket a leghatékonyabban használhatnak fel az adott földrajzi, éghajlati és etnikai körülmények között. A „hivatásos“ járványter- jesztők harci csoportjai a legkülönbözőbb intézmények cégtáblái mögé húzódnak, mintha csak egzotikus betegségek kutatásával foglalkoznának, hogy így megvédhessék majd azoktól a külföldön tartózkodó amerikai állampolgárokat. Az Egyesült Államok haditengerészete NAMRU-3 fedőnevű orvosi kutató- csoportjának kairói tevékenységéről az Al-kifah Al-Arabi című libanoni folyóirat július 31-i száma a következőket írta: „A NAMRU-3 rendkívül aktívan gyűjt információkat azokról a vidékekről, amelyeket az Egyesült Államok fegyveres ereje a jövőben lehetséges hadszíntérnek tart, a Közel-Kelet és Afrika országairól. A NAMRU-3 programban részt vevő tudósok az adott környékre jellemző vírusokat és mikrobákat tanulmányoznak abból a célból, hogy később miként használhatják fel őket járványterjesztésre még a harci cselekmények megindulása előtt.“ Van még egy hasonló profilú amerikai orvoskísérleti központ, amely a pakisztáni Lahoreban működik. Az intézetet 1962-ben a malária elleni küzdelem ürügyével hozták létre. A kutatóközpont munkatársai moszkitókat tenyésztettek ki és azt tanulmányozták, mennyire képesek megfertőzni környezetüket az ázsiai országokra és a Kubára jellemző körülmények között. Amint a pakisztáni kormány tudomást szerzett az intézet igazi tevékenységéről kiutasította D. Nallynt, a központ igazgatóját. Mindkét amerikai kutatócsoport a helyi lakosságon folytatta kísérleteit, de az önként jelentkezőkkel nem közölte a kutatások valódi jellegét. A NAMRU-3 kísérleti alanyai olyan emberek voltak, akiket pszichiátriai intézetekben kezeltek. A külföldön tevékenykedő és a baktériumháborúra készülő amerikai kutató- központok feladata volt - egyebek között - eddig ismert fertőző betegségek idáig ismeretlen válfajainak kikísérletezése, amelyek még szélesebb körben „használhatók fel“. Például a sárgaláz, amelyet az állatok fertőző betegségeként tartottak nyilván, a hetvenes évek közepén Egyiptom-szerte elharapózott az emberek között. 1976-ban mintegy hatszáz egyiptomi halálát okozta, tavalyelőtt pedig már átterjedt más afrikai országokra is, sorra szedve áldozatait. Az Egyesült Államok vezető katonai körei mind nyíltabban kacérkodnak a tömegpusztító fegyverek bevetésének gondolatával. Az amerikai héják nagy szerepet szánnak terveikben a baktériumfegyvernek. LEV NARISKIN, az APN szemleírója FLICK-BOTRÁNY j A nyugatnémet környezetvédők pártja, amely márcif\ us 6-án bekerült a parlamentbe, többek között harcot hirdetett a korrupció, a gyanús ügyletek, machinációk ellen, amelyekből jó egynéhány már korábban is napvilágra került az NSZK-ban (pl. az, hogy a szövetségi hírszerző szolgálat védelmet nyújt, volt náci háborús bűnösöknek). A „zöldek“ parlamenti bizottságot szeretnének létrehozni a Flick konszernhez kapcsolódó adócsalási, megvesztegetési botrány kivizsgálására is. így ismét előtérbe kerülnek Flickék zavaros pénzügyi manőverei, illetve azok politikai hullámai. Az esetet röviden így lehetne összefoglalni: Friedrich Karl Flick (56 éves), az éjszakai mulatókból és a tőzsdékről - de főleg milliárdjairól - egyaránt ismert iparmágnás több mint 200 NSZK-beli és külföldi vállalatot irányít. Tevékenysége rendkívül sokrétű: fegyver, cement, papír, acél, műanyag, kerámia, s kitudja mi minden kerül ki gyáraiból. Nos, Flick 1975-ben - hogy ,,megmentse a vállalatot a stagnállástól és a lemaradástól“ - elhatározta: eladja- Jöjjön, Herr Strauss, egy kis pénz áll a házhoz! (Népszava) a Daimler-Benz autógyár részvényeinek a birtokában levő 39 százalékát. A Stern magazin szerint már tárgyalt is az iráni sahhal az üzletről, ám - állítólag - az akkori kancellár (Schmidt) és a pénzügyminiszter (Apel) közbelépett, s hogy a Mercedes otthon maradjon, a Deutsche Bank 2 milliárd márkáért átvette a részvényeket. (Mellesleg ez az ár 10 százalékkal magasabb volt az akkori tőzsdei részvényárfolyamnál.) A lényeg az, hogy a Flick konszernnek rendkívül magas adót kellett volna fizetnie a tranzakció folytán szerzett nyereségből: az államkassza szempontjából sem elhanyagolható, több mint 1 milliárd márkát. Csakhogy... Csakhogy a nyugatnémet törvények szerint adókedvezményre számíthat az, aki,, társadalmilag hasznos“ módon fekteti be az Így szerzett pénzt, vagyis hozzájárni a gazdasági helyzet javításához. Flick ezért az összeg nagyobb részét - Franz Josef Strauss tanácsára - amerikai piacon fektette be, hogy majd így technikai know-howt-t hoz az NSZK-ba. Lambsdorff gazdasági miniszter és más erről dönteni illetékes politikusok meg is ,,szavazták“ az adó- kedvezményt, s így legalább 450 millió márkával károsult az állam. Ugyanis Flickék befektetése az USA-ban egyáltalán nem hozott új amerikai technológiát az NSZK-ba. Ez eddig kimeríti az adócsalás fogalmát. Kövessünk most egy másik fonalat. Az NSZK-ban bevált szokás, és senki sem akad fenn rajta, hogy a nagyvállalatok anyagilag támogatják a hozzájuk közel álló politikai pártokat, amelyek aztán természetesen nem feledkeznek meg róluk, ha hatalomra jutnak. A Flick konszern ugyanígy tett, de nagyban játszott: valamennyi pártot, tehát a CDU-t, a CSU-t, az FDP-t és az SPD-t is tekintélyes pénzadományokkal támogatta... A rafinált pénzügyi trükk kivizsgálása során előkerült feljegyzések szerint Flickék fizetési listáján neves politikusok szerepeltek: Lambsdorff és Friedrichs volt gazdasági miniszterek (mindketten FDP), Matthöfer és Lahnstein egykori pénzügyminiszterek (az SPD tajai) és még sokan mások. Strauss, a CSU elnöke például 950 ezer márkát kapott „hasznos“ tanácsaiért, Walter Scheel volt államfő, ,,szakértői szolgálatait“ 105 ezerre értékelte a konszern, s Josef Érti mezőgazdasági miniszter 85 ezret kapott. A bírák előtt nem mindegyik politikus akarta bevallani, hogy pénzt fogadott el a Flick konszerntől. Alfred Nau, az SPD pénztárosa csak azután ,,emlékezett vissza“ a 100 ezer márkás adományra, amikor a vizsgálóbírók elé tették az általa áláírt átvételi elismervényt. Hagyjuk most figyelmen kívül, hogy az említett összegekből mennyi ment a pártok kasszájába és mennyi a politikusok magánszámlájára. Az érdekes és felettébb furcsa körülmény az, hogy az adományok időben egybeesnek a Flick konszern piszkos pénzügyi tranzakciójával. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a politikusok az adományok fejében ,,intézték el“ az adókedvezményt. S ez már megvesztegetés a javából (bár ennek tényét valamennyi érintett tagadja)! A nyugatnémet lapok tavaly már „bonni Watergate“- ként írtak az esetről. Ha bizonyítást nyerne, hogy korrupcióról van szó, ha a bíróság a bonni politikai pártokat a vádlottak padjára ültethetné, az összehasonlítás nem is nagyon sántítana. Azonban sok a ha... Persze nem nehéz kitalálni miért húzódik el ennyire a vizsgálat. Amint azt a Süddeutsche Zeitung írta: ,,A Flick- botrány túlszárnyalta mindazt, ami eddig a tőke és a politika kölcsönös összefonódásaként volt ismert.. “ (pap-) Az Egyesült Államok baktériumháborút készít elő
