Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-25 / 12. szám

Vasárnap 1983. március 27. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.25, nyugszik 18.57 Közóp-Szlovákia: 6.33, nyugszik 19.05 Nyugat-Szlovákia: 6.41, nyugszik 19.13 órakor A HOLD kel-17.21, nyug­szik 6.25 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HAJNALKA és ALENA nevű kedves olvasóinkat • 1883-ban született Jan KUNC cseh zeneszerző és pedagógus, érdemes művész (t 1976) • 1908- ban született Július MÓ2l szlovák zeneszerző (f 1968). AZ UJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ ÖNTÖZŐK RIADÓZTATÁSA Hajdú András riportja MOSZKVAI TÁRGYALÁSOK Fazekas László írása RÁNCBA SZEDETT GYÁR Készéii Béla riportja TÚLMUTATNAK AZ EZREDFOR­DULÓN Gály Iván riportja POKOLI TALÁL­MÁNY Kopasz Csilla írásának I. része FEKETE MADÁR Moyzes Ilona elbeszélése BARTA ÚJ SZÓJA Részlet Csanda Sándor tanulmányából Az alapiskolák végzettjeinek mint­egy 60 százaléka szakmunkás­képző iskolákban folytatja tanul­mányait. A legjobban felszerelt ilyen iskolák egyike a Bratislavai Elektrotechnikai Vállalat Középfo­kú Szakmunkásképző Intézete, amelyben a fiatalok öt szakmát tanulnak. Az erősáramú mechani­kusok érettségi bizonyítványt is kapnak, a többiek gépi elektrome­chanikus, fémmegmunkáló, gépi mechanikus és szerszámkészítő szakmát tanulhatnak. Az 1982-83-as tanévben 287 szak­munkástanuló végez, ebből 44 érettségivel. A képen Ladislav Szalay szakoktató (balról a har­madik) az esztergályos munkával ismerteti meg a harmadikos tanu­lókat. A másik képen Milan Kocian szakmunkástanuló már a gyakor­latban kamatoztatja elméleti isme­reteit. (Pavol Neubauer felvételei - ŐSTK) Miként van rendjén? Legutóbb Dunaszerda- helyen (Dunajská Streda) a Duna Szálló éttermében tapasztaltuk: bár kevés volt a vendég, tehát nem jelen­tett különösebb gondot a pincér számára a tálalás, az ebédhez rendelt fekete kávé előbb került aszta­lunkra, mint a leves. Hang­súlyozom, hogy legutóbb, és éppen itt tapasztaltuk, mert egyébként, s újabban máshol is ez a tálalási, fel­szolgálási szokás. Akár sok a vendég, akár kevés. Még azt se veszik figyelembe, ha rendeléskor a kívánt ételek, italok felsorolása végén említem meg: és utána fekete kávét is ké­rünk. Mintha úgy lenne rendjén, hogy étkezés előtt igyon kávét a vendég. Szokatlan és furcsa do­log ez, mert hiszen a kávé- ivás szokását nálunk meg­honosító törököktől, már a XVI. század derekán másképpen tanulták előde­ink. Arany János, a költő is másként tudta. Egyik balla­dájában, Buda ármányos megvételének, Török Bálint elfogatásának feszült pilla­natában érzékeltetve azért irt így: Hosszas ebéd a tö­rök szultáné, /Hátra van még a fekete kávé! Törté­nelemre, irodalomra, költé­szetre hivatkozva állítom hát, hogy nincs rendjén előbb asztalra tálalni a fe­kete kávét, mint a levest. Szokatlan és furcsa do­log ez, mert másként ajánl­ja a kávéivást a néhány évvel ezelőtt megjelent Egészségügyi ABC című kiadvány is. Neves szerző­je, Dr. Jetiinek Harry taná­csát szó szerint idézem: A fekete kávé hatóanyaga a koffein serkenti a gyomor sósavelválasztó működé­sét, ezért kávét ne közvet­lenül étkezés előtt, hanem étkezés után igyunk! Utolsó érvként pedig a vendég, a megrendelő természetes jogára hivat­kozom: a pénzéért megkí­vánhatja, hogy jól bevált, történelmileg és egészség­ügyileg igazolt szokás sze­rint, ebéd után tálalják elé a fekete kávét. Arról nem is szólva, hogy a felszolgálás minőségi kö­vetelménye ez, főként azokban az éttermekben, ahol falon függő, díszesen bekeretezett oklevél hirdeti: az ott dolgozók megkapták a kitüntető és megtisztelő szocialista munkabrigád címet. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Népünk forradalmi múltjában, az 1948. évi februári eseményekben, az elmúlt harmincöt év szocialista építésében bel- és külpoliti­kánk szorosan összefonódott és befolyásolta egymást. A szocializmus és a béke mindig elválaszthatatlan egységet képezett. Az el­múlt években tovább nőtt annak jelentősége, hogy szavatoljuk népünk munkájához a bé­kés feltételeket. Az Egyesült Államok kor­mánykörei és a NATO által megvalósított konfrontációs politika következtében a világ ma nagyon bonyolult időszakát éli. A reakci­ós imperialista erők lázasan fegyverkeznek, veszélyes válsághelyzeteket, a világ külön­böző részeiben feszültségeket idéznek elő. Durván megsértik a normális nemzetközi gazdasági együttműködést. Fokozzák a szo­cializmus elleni támadásaikat azzal a céllal, hogy gyengítsék az egyes szocialista álla­mokat, megbontsák a szocialista közösség egységét és felzárkózottságát. Az emberek nálunk és világszerte jogosan gondolkodnak el afölött, hová vezethet az imperializmus politikájának ez a veszélyes irányvonala, mit kell tennünk a háborús ve­szély elhárításáért, a feszültségenyhülésért. A szocialista államok béke-offenzívája vi­lágszerte élénk visszhangot keltett. Egyre több józanul gondolkodó ember érti meg, hogy a háborús veszély elhárítása az összes nemzet érdeke. Ezt fejezi ki világszerte a bé- kemözgalom és a háború elleni mozgalom növekedése, az emberek milliói kapcsolód­nak be ebbe a mozgalomba, tekintet nélkül világnézetükre, társadalmi helyzetükre, poli­tikai meggyőződésükre, felekezeti hovatarto­zásukra. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is egyre gyakrabban szólalnak meg neves tudósok, élenjáró művészek, volt tábornokok, az egyházak képviselői és reáli­san gondolkodó politikusok, akik követelik, hogy foglalkozzanak komolyan a Szovjet­unió javaslataival és az Egyesült Államok is helyezkedjen olyan álláspontra, amely lehe­tővé tenné a tárgyilagos, komoly tárgyalások megkezdését. Ezért még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy közösen lépjenek fel mindazok, akik tudatosítják: ma az emberiségnek nincs fontosabb feladata, mint a béke megőrzése, a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítá­sa. Ma is érvényes, hogy közös, határozott fellépésüktől függ nagymértékben, hogy si- kerül-e gátat vetni az imperializmus veszé­lyes terveinek. A csehszlovák nép mindig aktívan részt vesz ebben a küzdelemben és ma is hatékonyan hozzájárul a közös harc­hoz. Reméljük, az idén júniusban Prágában megvalósuló béke-világközgyűlés jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy megtalálják a kö­zös nevezőt mindazok, akik ellenzik a hábo­rút, a nukleáris fegyvereket és békében akar­nak élni. (Gustáv Husák elvtársnak a Februári Győzelem 35. évfordulója alkalmából mondott beszédéből) „...innen akarok nyugdíjba menni...“ A komáromi (Komárno) já­rás és a város lakosai is jól ismerik. Hiszen amióta az óra- javító műhelyben dolgozik, sok emberrel került kapcsolatba.- Innen akarok majd nyugdíj­ba menni - mondja Deminger Margit üzletvezető, a Bördísz- múáru Ipari Szövetkezet alapí­tó tagja.- Tizenhatévesen kerültem az órajavító műhelybe és már húsz éve a vezetője vagyok. Kartársaimmal igyekszünk, hogy a hozzánk betérők elége­detten távozzanak, jó és pon­tos munkát végezni. Évi for­galmunk tavaly 270 ezer koro­na volt, a panaszkönyvünkben nincs bejegyzés. Nem kell lé­lekbúvárnak lennem ahhoz, hogy lássam, ki milyen hangu­latban lép be hozzánk. Olyan is akad, aki mérgesen vágja oda az óráját, de ennyi év tapasz­talata megtanított arra, hogyan kell az ilyen látogatóval bánni. Gyökeres György felvétele Egy-két kedves szó, egy röpke mosoly - és a hatás nem ma­rad el — mondja meggyőző­déssel. Két gyermek, egy tizenkilenc- éves gimnazista fiú és egy tizennéqyéves kislány édes­anyja. Öt is, mint a dolgozó nők többségét, várja a háztar­tás gondja-baja. Kiegyensú­lyozott, boldog a családi élete és annak ellenére, hogy csak az egyik keze ép, nem szorul segítségre.-A bal kezemmel mindent elvégzek, itt is, otthon is. Igaz, a gyerekek, meg a férjem segí­tenek, de többnyire minden rám hárul. Beszélgetésünk közben be­lép az üzletbe egy fiatalasz- szony. Már az ajtóból mondta: ,, Margit néni, édesapám üzeni, ismét késik az órája, tessék megnézni“. Deminger Margit átveszi az órát, beviszi a mű­helybe és kiszól, hogy másnap az óra készen lesz.- Vannak, akik már évtize­dek óta itt javíttatják az óráju­kat. Jólesik ez a ragaszkodás, hiszen ez is munkánk megbe­csülésének a jele. Deminger Margitra A kiváló munkáért állami kitüntetés ösztönzően hatott. A dolgozók esti iskolájában leérettségizett és azóta is képezi magát. Sza­bad idejét olvasással, kézi­munkával tölti és ilyenkor, ami­kor már a tavasz jelentkezik, férjével együtt a kertben dolgo­zik. A szabadságot a család együtt tölti még ma is. Leg­gyakrabban a Balatonhoz mennek, mert mindannyian vízimádók. Beszélgetésünk ismét meg­szakad, mert újabb látogató ér­kezik. Deminger Margit meg­vizsgálja a rossz órát, majd igazolja az átvételt.- Egy héten belül megjavít­juk, de azért nézzen be, ha erre jár, három nap múlva. Le­het, hogy előbb is meglesz. E bűvös mondat hallatán a megrendelő elégedett mo­sollyal hagyja el az órajavító műhelyt. PÉTERFI SZONYA 1983. III. 25

Next

/
Thumbnails
Contents