Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
ft J szú 3 A — idei év jelentős jubileumai közé r\í- tartozik Marx Károly, a tudományos kommunizmus megalapítója, a nemzetközi proletariátus vezére és tanítója születésének 165. és halálának 100. évfordulója. Az a tanítás, amelyet Marx dolgozott ki Engelsszel együtt, egységes világnézet, a filozófiai, gazdasági és szociálpolitikai nézetek szerves rendszere, a munkás- osztály forradalmi elmélete. Marx a zseniális gondolkodó és tudós a materializmusból kiindulva értelmezte a történelmi fejlődést és a forradalmi világfolyamatot. Marx forradalmár volt. Engelsszel együtt kidolgozta a szocialista forradalomról és a kapitalizmus felszámolásáról szóló tanítást, azzal a céllal, hogy olyan új társadalom jöjjön létre, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapszik. Ezzel összefüggésben megindokolta a munkásosztály történelmi küldetését. Marx meghatározta a proletariátus osztályharca stratégiájának és taktikájának legfontosabb alapelveit, és ezzel párhuzamosan megkövetelte, hogy a munkásosztály internacionalista egységével meghiúsítsa a nemzetközi burzsoáziának a munkásosztály háttérbe szorítására irányuló törekvéseit. A proletár internacionalizmus, a munkásosztály nemzetközi szolidaritása ugyanis győzelmének alapfeltétele. A proletár szolidaritás alapelveinek megsértése nemcsak a nemzetközi munkásmozgalomnak, hanem elsősorban az adott ország munkás- osztálya nemzetközi érdekeinek árt. Ezt napjaink eseményei is igazolják. Marx figyelmet szentelt a háború társadalmi következményeinek. Következtetéseinek különös jelentősége van ma, amikor az imperialista burzsoázia nyíltan agresszív militarista politikát folytat és az emberiséget kiteszi a nukleáris háború veszélyének. Érdeme abban rejlik, hogy nemcsak hogy feltárta a háborúk keletkezésének okait, hanem elvetette azt a nézetet, amely szerint a háborúk elkerülhetetlenek, bizonyította, hogy a munkás- osztály közös törekvése eredményeként a háborús veszély elhárítható. A marxista-leninista pártok által vezetett nemzetközi munkásosztály a mai feltételek között aktívan küzd egy új világháború kirobbantása, az imperialisták által szított helyi háborúk ellen, küzd a háborúk nélküli világért, az emberiség demokratikus és szocialista távlataiért. Maga köré egyesíti a békeharcosok millióit, akik a fegyverkezés politikája és az agresszió előkészítése ellen küzdenek. Marx tanítása forradalmasította a világot. Ez megnyilvánul a szocialista építés, valamint a forradalmi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom sikereiben. A marxista tanítás legfontosabb jellemvonása az internacionalizmus. A munkásosztály elvi alapvető érdekei az összes országban azonosak. Ugyanígy azonosak a kapitalizmus fejlődésének törvényszerűségei, a munkásosztály forradalmi felszabadító mozgalmának törvényszerűségei, valamint a szocializmus és kommunizmus építésének törvény- szerűségei. Nem beszélhetünk külön-kü- lön a német vagy a francia kapitalizmus fejlődésének törvényszerűségeiről. Ami azonban az egyes országok fejlődésének konkrét formáit illeti, ezek különbözőek. Ennek a történelmi sajátosságnak a tanulmányozása rendkívül fontos tudományos feladat. Ugyanezt mondhatjuk el az osztályharc, valamint a szocialista építés törvényszerűségeiről is. Az igazi marxisták ellenzik a marxizmus sablonos, dogmatikus érvényesítését, amikor is ignorálják a konkrét történelmi feltételeket, az adott országok specifikumait. A munkásosztály és a dolgozók egységes, internacionalista feladata az osztálynélküli társadalom kialakítása. Leegyszerűsítenénk a tényeket, ha úgy gondolkodnánk, hogy a szocializmusért folytatott harc törvényszerűségeinek egysége már önmagában szavatolja, hogy az egységes internacionalista szerep azonos eszközökkel és azonos úton teljesíthető. Minden egyes ország és minden egyes kommunista párt tapasztalatai helyes értelmezésének és elméleti általánosításának nagy elvi jelentősége van. Minden egység ugyanis nemcsak azonosságot, hanem a konkrét formák, módszerek eltérését is feltételezi, és ez is kétségtelenül fontos. A dolgozók felszabadító mozgalmának és a szocialista építésnek a feltételei nagyon eltérőek lehetnek. A kommunista eszmék gyakorlati megvalósításának minőségileg eltérő feltételei képezik az alapot a marxizmus állandó gazdagításához. Minden egyes kommunista párt hozzájárul a marxista elmélet fejlesztéséhez azáltal, hogy figyelembe veszi és helyesen értelmezi tevékenysége sajátos feltételeit. A marxizmus alapján általánosított történelmi tapasztalatok a kommunista mozgalom nagy eszmei gazdagságát képezik. Ma, amikor három forradalmi irányzat egyesül a forradalmi világfolyamatban, különösen előtérbe kerül a marxizmus tudományos és gyakorlati politikai jelentősége földünk valamennyi országa számára. Ebből a szempontból különösen elfogadhatatlan a marxizmus eurocentri- kus magyarázata, miszerint Marx kizárólag az európai, sőt nyugat-európai tapasztalatokból indul ki és tanítása ezért nem vonatkoztatható a többi világrészre. Ugyanezt a leninizmusra is vonatkoztatják, amely állítólag csak a sajátos orosz feltételeknek felel meg. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a marxista-leninista tanítás regionális érvényességére vonatkozó nézet alapjában véve helytelen. Ma, amikor a haladás a szocializmus felé globális folyamattá vált, a marxista tanítás része lett nemcsak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetre vonatkozó elmélet, hanem a társadalmi viszonyok szocialista átépítése feltételeinek tanulmányozása is a volt gyarmatokban, amelyek az önálló fejlődés útjára léptek. Mint ismeretes, V. I. Lenin, majd utána a mai kommunista mozgalom is részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A múltban döntő jelentőségű feladat volt a tudományos kommunizmus elméletének összekapcsolása a munkásmozgalommal. Ma elsőrendű feladat az elmélet összekapcsolása az általános demokratikus mozgalmakkal - a nemzeti felszabadító mozgalommal, a monopóliumok elleni mozgalommal, a békeharcosok mozgalmával stb., miközben meg kell őriznünk a munkásosztály vezető szerepét, osztályhűségével és pártosságával fokozott hatást kell gyakorolnia a társadalom demokratikus erőire és rétegeire, így valósul meg a munkásosztály történelmi küldetése. A marxizmus és az általános demokratikus mozgalmak összekapcsolódása folyamatának megvannak a sajátosságai - olyan emberek csatlakoznak ma ehhez a folyamathoz, akik különböző társadalmi, politikai és világnézeti irányvonalat képviselnek. Ideológiai ellenfeleink, még akkor is ha „marxológusoknak“ nevezik magukat, gyakran beszélnek a marxizmus elévüléséről. Az ilyen állításoknak a valóságban az a célja, hogy bizonyítsák: a marxizmus nem fejlődik, tagadják, hogy Lenin jelentős mértékben hozzájárul a marxizmus fejlődéséhez. A XX. század történelmi tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a leninizmus az a marxizmus, amelyet Lenin az új feltételek között következetesen és sokoldalúan továbbfejlesztett. Amikor a leninizmusról beszélünk, természetesen nemcsak Lenin műveire gondolunk, hanem a marxista teoretikusok, és főleg a kommunista pártok alkotó hozzájárulására is. A leninizmus már azért is szervesen összekapcsolódik Marx és Engels tanításával, mert ugyanazokból a módszertani alapelvekböl indul ki. Lenin munkásságával új fejezetet nyitott meg a marxizmus fejlesztésében, munkásságát eredményesen folytatja a mai kommunista mozgalom. Lenin hozzájárulása nélkül a marxizmus megtorpant volna. Lenin fejlesztette tovább a tudományos szocializmus megalapítóinak elméleti örökségét. Lenin dolgozta ki a forradalmi világfolyamat tudományos koncepcióját korunk sajátosságainak figyelembe vételével. A mai világ mélyreható átépítésének folyamata rendkívül bonyolult és nagyszabású. Könnyen elvész benne a fejlődés irányvonala, ha figyelmen kívül hagyják korunk alapvető tartalmát, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet objektív törvényszerűségeit. Ezeknek a törvényszerűségeknek a megismerése, respektálása a gyakorlatban, a forradalmi erők tapasztalata - és véleménycseréje a feltétele a marxizmus-leninizmus, az alkotó és fejlődő tanítás iránti hűségnek. A viták és eszmecserék mindig hasznosak és szükségesek. Ezek teszik lehetővé a gondolkodásban a merevség elleni harcot. Jogosak a feltevések is, különösen az olyan jelenségek tanulmányozása során, amelyeket eddig nem tártunk fel. Fontos azonban, hogy az eszmecserék összhangban álljanak a társadalmi haladás érdekeivel, az új nézetek és feltevések ne hagyják figyelmen kívül a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista tapasztalatait. A mai forradalmi világfolyamat problematikája nagyon sokrétű, számos,hagyományos, de új kérdés is felmerül. Gyakran találkozhatunk azzal a nézettel, hogy a Szovjetunióban felépített szocializmus csakis egy gyengén fejlett ország sajátságos szocializmusa. Ennek a helytelen nézetnek a hívei Oroszország elmaradottságára és azokra a problémákra hivatkoznak, amelyeket a Szovjetunióban ezzel kapcsolatban meg kellett oldani. Le kell szögeznünk, hogy sikeresen birkózott meg ezekkel a problémákkal. Ez azt jelenti, hogy Oroszország tapasztalatai nem adnak semmit az olyan országoknak, amelyek elérték a tőkés fejlődés magas színvonalát? Bizonyára nem. A szocialista forradalom minden tapasztalata érdekes és hasznos a szocialista építésért küzdő összes harcos számára. Harcuk lényege nem változik az adott ország fejlettségi színvonala szerint. A végcél sem változik - az a tőkés kizsákmányolás rendszerének felszámolása. A szocializmus - tekintet nélkül megnyilvánulási formáira, építésének útjaira -, mint társadalmi rend mindenütt szocializmus, olyan társadalom, amelyben nem a magántulajdon és a kizsákmányolás uralkodik, olyan rend, amelyet a társadalmi egyenlőség és szabadság jellemez. Amikor konkrétan az Októberi Forradalom tapasztalatairól beszélünk, akkor | figyelembe kell vennünk, hogy ezek a tapasztalatok számos olyan szempontot tartalmaznak, amelyek semmilyen más társadalmi forradalmat nem jellemeznek. Az Októberi Forradalom egybekapcsolta a harc legkülönbözőbb áramlatait és irányvonalait, az agrárkérdést, a harcot a monopolkapitalizmus ellen, nemzetiségi kérdést, és így a forradalom a nemzeti felszabadító forradalom kérdéseit, a demokratikus békéért és a háború ellen folytatott harcot is magába foglalta. Ennek alapján leszögezhetjük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a mai forradalmi folyamat prototípusa volt. Ez egyetemes jelleget ad Október tapasztalatainak. Napjainkban az Októberi Forradalom tapasztalatait már kiegészítették és továbbfejlesztették a többi szocialista forradalmak tapasztalatai és a tőkés országokban a szocializmusért küzdő pártok tapasztalatai. Már Lenin arra a tényre irányította a forradalmárok figyelmét, hogy a szocializmus tapasztalatai csakis akkor fogalmazhatók meg komplexen, ha a szocializmus az országok többségében győz. „. csak egy csomó kísérlet eredményeképpen - amelyek közül mindegyik, önmagában véve, egyoldalú, bizonyos mértékig disszharmonikus lesz - jön létre a teljes szocializmus ..." (Lenin művei 27. kötet, Szikra 1952, 347. oldal). Meg kell mondanunk, hogy a szocialista országok, illetve a szocializmus útjára most lépő országok előtt álló új lehetőség, az, hogy relatíve könnyebben, kisebb akadályok leküzdése árán valósítják meg a szocialista változásokat, elsősorban azzal függ össze, hogy létezik a Szovjetunió és internacionalista segítséget nyújt a testvéri országoknak. A szocialista országok tapasztalatai több kérdésben sajátosak. Ha csak ezt vesszük figyelembe, nem alkotunk reális képet. Nem az a legfontosabb, hogy I a tapasztalat megerősítette a specifikus vonások létét. A lényeg az, hogy a különböző, gyakran egymáshoz nem hasonlítható országok megerősítették a szocializmus bizonyos általános jellemvonásait. A fejlődés tehát teljes mértékben igazolta azt, amit Lenin röviddel Október után mondott .......a proletárforradalom egyes ige n lényeges kérdéseiben valamennyi országnak elkerülhetetlenül végig kell csinálnia mindazt, amit Oroszország Végigcsinált. “ (Lenin művei, 21. kötet Szikra 1951. 15. oldal). A szocializmus mindig szocializmus marad. Építése és fejlődése formáinak sokfélesége tovább bővül. Lényege azonban ezáltal nem változik. Amint Marx és Lenin nemegyszer hangsúlyozták, a megnyilvánulási formák sokfélesége nincs ellentétben, hanem ellenkezőleg elősegíti az új társadalom egységes alapjainak megszilárdítását. Napjainkban a kommunista mozgalom fontos feladata a szocializmus történelmi tapasztalatainak tanulmányozása, mivel ez szavatolja a kommunista mozgalom további sikereit. A mai nemzetközi fejlemények rámutatnak annak fontosságára, hogy a felszabadító mozgalom általános és sajátos vonásainak dialektikáját marxista-leninista módon értelmezzük, s tanulmányozzuk a forradalmi világfolyamat általános törvényszerűségeit. Forradalmi korunk általános törvényszerűségeinek megértése lehetővé teszi, hogy korunkat egységben értelmezzük, s megnyitja az utat a forradalmi világfolyamat különböző formái meghatározása bonyolult feladatának megoldásához. Ez a probléma, tekintettel a folyamat bonyolultságára és gazdagságára, rendkívül fontos. Az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a mai viszonyok között gyakorlatilag nem találkozunk a társadalmi forradalmak „klasz- szikus típusaival“. Az életben tanúi lehetünk a különböző forradalmi társadalmi változások kölcsönös függőségeinek és átfedéseinek. Ez a tény is a forradalmi világfolyamat bonyolultságát és ellentmondásait tükrözi. Korunk legfontosabb sajátossága az, hogy az egyes országok előtt álló nemzeti feladatok megoldása egyre inkább a nemzetközi helyzettől függ és a harc csakis akkor lehet sikeres, ha a kommunisták nemzeti és internacionalista felelősségét összekapcsoljuk. A forradalmi, hazafias és internacionalista politika képezi a szilárd alapot a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséhez. Marx évfordulója alkalmából ismételten tudatosítjuk Lenin azon bölcs megállapításának értelmét, miszerint szüntelenül tanácskoznunk kell Marxszal. Ez any- nyit jelent, hogy elsősorban el kell sajátítanunk a gyakorlati forradalmi tettek és a forradalmi gondolkodásmód módszertanát. Az új problémákat nem közelíthetjük meg a már kész sablonok szerint, ezek megoldása új marxista következtetések meghatározását és megindokolását követeli meg. Marxszal tanácskozni annyit jelent, hogy hűek maradunk a marxizmus alapelveihez, alkotóan érvényesítjük ezeket, továbbfejlesztjük és konkretizáljuk a marxista tanítást. Milyen időszerűek ma Lenin szavai: .....a marxistának a való élettel, a valóság pontos fényeivel kell számolnia, nem pedig továbbra is a tegnap elméletébe kapaszkodnia ...“(Lenin művei, 24. kötet, Szikra 1952, 27. oldal.) Marx tanítása, amelyet Lenin fejlesztett tovább, ma olyan világítótorony, amely az ideológiai és osztályellenség támadásainak ellenére megvilágítja az emberiség előtt a békés, szocialista és kommunista jövőbe vezető utat. DR.JOZEF BOBOK, a történelemtudományok doktora, egyetemi tanár, a CSKP KB Politikai Főiskolája bratislavai karának dékánja 983. III. 25. un illaro ES KORUNK FORRADALMI VILÁGFOLYAMATA
