Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-25 / 12. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA tfASARNAPI KIADÁS 1983. március 25. XVI. évfolyam 12. szám Ára 1 korona Gyökeres György felvétele eflektorfényben élnek, mint a színészek. Tapsot mégsem aratnak soha. De a siker és a kudarc mégis óráról órára mérhető. Teljesítményükről az utóbbi időben gyakran és szenvedélyesen szól a kritika. Pedagógusnapon ünnepélyes, felsőfokú jelzőkkel, évközben néha türelmetlen sértettséggel. Ezekben a napokban is sok szép metafora hangzik el az ünnepi méltatásokban. Mondják őket fáklyának, lámpásnak, az új ember kovácsának. Mindegyik jelző valamiféle igazságra mutat. arra. hogy a nevelői hivatás nem egyszerűen egy a sok közül. Hiszen a szakmai ismeret, a szakma szeretete önmagában még nem elég ezen a pályán, ennek a tanítványok átalakítására, az embereket körülvevő világ megváltoztatására irányuló szenvedéllyel és hittel kell párosulnia. Hivatás ez a pálya abban is, hogy a nevelők legjobb tudásuk, lelkiismeretük és akaratuk feláldozásával indítják útjára a felnövekvő nemzedéket, munkájukat mindig alkotó, azaz kicsit önemésztő- ' pusztító lángolással végezve. Nehéz és nemes hivatás az övék - halljuk és hangoztatjuk e közhellyé sekélyesedő megállapítást, de kevés jelző határozza meg találóbban a pedagógus hivatását, mint ez a két összecsendülő szó: nehéz és nemes. Nehéz, nem is csupán a szó fizikai értelmében, mert lehet ez a tevékenység könnyebb, ha a munka feltételei megjavulnak, lehet népszerűbb, ha a mostaninál még jobban megbecsülik - mindez változtathat az iskola helyzetén, de végképp megköny- nyíteni aligha tudja. A munka nehézsége elsősorban a társadalmi haladásból, a tudományok gyors fejlődéséből adódik, hiszen az iskolának lépést kell tartania a változásokkal, hogy - bármennyire is paradoxként hangzik - minél könnyebb, szebb, tadalmasabb legyen az élet. Nehezíti a pedagógus helyzetét - megint csak furcsa ellentétként - minden új felfedezés, a szabad idő növekedése, az életkörülmények változása. Új feladatok elé állítja a nevelőket a korszerűsítés, az új oktatási program bevezetése. Az intézkedések nyilvánvalóvá tették, hogy másképp kell az iskolai munkát végezni, régi módon már nem lehet megfelelően nevelni, tanítani A nevelők jól tudják, hogy az újnak való megfelelés szemléletük megváltoztatását, a tradíciók átalakítását is igényli. Sok tanulást, tájékozódást is követel, nem utolsósorban a korábbinál intenzívebb készülést és óravezetést jelent. Mert ugyan kinek kell arra nevelnie az ifjúságot, hogy az új felfedezést ismeretei rendszerébe illessze, a több szabad időt tartalommal töltse meg, s az életet kulturáltabban élje le, ha nem a pedagógusnak? A haladás, a korszerűsítés tehát állandóan új és új leckét ad fel az iskolának. és ezen aligha lehet változtatni. Hogy a pedagógus munkája a fokozódó nehézségek mellett mégis miért oly nemes? Mert az iskolában születik a jövő. Ezt a születést elősegíteni pedig szép feladat. Ma milliók és milliók tanulnak, s a fiatalokat felkészíteni az újra. a társadalmi haladás és a tudományos fejlődés változásaira, valóban áldozatot, teljes odaadást kíván minden tanítási órán, sokszor az iskolán kívül is. Változóban van ma az iskola. A szocializmus teljes felépítése, a modern kor. a szüntelenül növekvő ismeretek új igényeket és követelményeket támasztanak. Sok szempontból mást és részben másképpen kell tanítani. De az oktató-nevelő munkában a pedagógusoké volt és marad is a döntő, meghatározó szerep. A társadalom noha mindig is tisztában volt azzal, mennyire fontos a munkájuk, ennyire sosem érezte a nevelői hivatás lényegét, jelentőségét. Ezt fejezi ki a soksok virágcsokor, a hivatalos elismerés, az állami és minisztériumi kitüntetés, a munkájukat méltató ünnepi köszöntők. S ezt az áldozatkész és felelősségteljes pedagógusi munkát köszöntjük most, szerte az országban. Az óvónők, a tanítók, a tanárok százezres seregének adózunk tisztelettel: azoknak, akik az óvódákban, az alap- és a középiskolákban, a szakmunkásképzőkben, a diákotthonokban, a felsőoktatási intézményekben, a gyógypedagógiai és a gyermekvédelmi intézetekben nap mint nap fáradhatatlanul oktatják, nevelik a felnövekvő nemzedéket és a munka mellett tovább tanuló felnőttek ezreit. Mindannyian tudjuk: gyermekeink szellemi-erkölcsi fejlődése, s országépi- tő-gazdagító lehetőségeink nagy része az ő kezükben van. Ez adjon nekik erőt a megújuláshoz, az újabb feladatok, a változó és növekvő követelmények teljesítéséhez. TÖLGYESSY MÁRIA
