Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-18 / 11. szám

E ■»* M árcius 5-6-án két napra ismét Bu­dapestre érkezett a sportok ki­rálynője. Tizenhét év után. Akkor bonyo­lították le a magyar fővárosban a szabad­téri Európa-bajnokságot. Éppen akkor, amikor Európa játékok néven útjára indult a fedettpályás kontinensbajnokság. Le­hetséges, hogy a Budapest Sportcsarnok csodálatos csatái után most is egy újabb fejezet kezdődik el a sportág történeté­ben - a fedettpályás világbajnokságoké? Bárhogy legyen is, a XIV. fedettpályás EB-n nagyszerű atlétikát láthattunk, de erről már beszámoltunk olvasóinknak. Most megpróbáljuk a rendezvény légkö­rét közelebb hozni. ÖRÖM ÉS ÜRÖM. Avagy Jarmila Kra- tochvílová és Marlies Göhr. Mindkettő aranyérmes és mindkettő elégedetlen Mert világcsúcsot akartak futni. S nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy mindkét lánynak megvolt hozzá az ereje. Mi tör­tént mégis? Jarmilánál talán az, hogy nem „találta“ az ellenfeleit. Igen, ponto­san így volt. Az utolsó kétszáz métert úgy tette meg, hogy több mint tíz méterrel leszakadt tőle a döntő többi részvevője. Kár, hogy Tána Kocembová nem lehetett ott. Mert ö megszorította volna. S akkor talán... Hogy mi volt az oka a Göhrnél elmaradt rekordnak, nem tudnánk meg­mondani. Ö sem tudta... KEMÉNY LEGÉNY. Amikor szomba­ton reggel beléptünk a csarnokba, Cziffra Lászlóba, az egykori hármasugró kiváló­ságba, a magyar ugrók vezető edzőjébe ütköztünk. A fiúk felől érdeklődtem, mire azt a választ kaptam: - Laci már jól van, náthaláza elmúlt. Béla? Á, kemény gye­rek az, a szabolcsiak mind kemények! Akik esetleg nem találták volna ki: a két fiatalember, akiről szó volt Szalma László és Bakosi Béla. Mindkettőjükkel találkoz­tunk a verseny után. Szalma sugárzott a boldogságtól, szinte egyfolytában inte­getett, mosolygott, no és... nyilatkozott. Mert nemcsak a magyar újságíró kollé­gák, de a külföldiek is minduntalan roha­mozták. Hiába, a házigazdák számára ő szerezte az első és egyetlen aranyér­met. A tavalyi nem túl jól sikerült év után - sokáig sérült volt - nagyon kellett neki ez a siker, mondta Laci, amikor a rendez­vény utáni banketten beszélgettünk. Re­• Szalma László a levegőben... az ugrása 795 cm, és aranyat ér • Jarmila nem találta ellenfeleit, azok ott a háttérben tíz méternyire lesza­kadtak tőle méljük, hogy erőt, kedvet ad a helsinki VB-re való felkészüléshez, ahol Szalma - amint a sajtóértekezleten mosolyogva elárulta - nagyon nagyot szeretne ugrani. „Mekkora ez a nagyon nagy - kérdezte az egyik kolléga. - Talán 840?“ Szalma nem válaszolt, csak felhúzta a szemöl­dökét ... Az eredményhirdetés után a büfében akadtam össze Bakosi Bélával. Szemle­sütve fogadta a gratulációt, kesernyés mosolyra húzva a száját. Mit mondhat az ember ilyenkor. A vigasztalás úgyis csak amolyan részvétnek tűnik. Béla Buda­pesten győzni akart, még akkor is, ha versenye mára bemelegítöteremben „el­kezdődött.“ A gyúrónak rögzítőkötéssel kellett ellátnia Béla néhány nappal azelőtt megsérült lábfejét. Nem kevés öniróniá­val meg is jegyezte: ..Ennyi előnyt csak adhatok nekik...“ Sigér edző még hoz­zátette: „Egyet ugrassz, és meglátjuk, mihez lesz elég, folytatod-e tovább!“ Az­tán jött a verseny. Az elsőre belépett Béla, a másodikra 16,90-nel feljött a 3. helyre. Az edző ekkor megálljt paran­csolt, de a tanítvány még egyet ugrott. De ezt már nem tudta kivitelezni, mert az előző kísérletnél kiújult a sérülés. Csak bronzérem? Akkor is kemény doloq volt. Béla! ISKOLÁSFIÚ? Amikor a 60 méteres férfi gátfutás dobogósai megjelentek az interjúszobában, szinte megoszlott a fi­gyelem az Európa-bajnok, a szovjet Pro- kofjev világcsúcsát túlszárnyaló Thomas Munkelt, valamint az ezüstérmes finn Arte Bryggare között. A rikitóan szőke finn fiú a középfutamban ugyanis nagyon jó időt ért el, s már-már mindenki megle­petést sejtett (persze, akik ismerik Mun­keltet, tudták, hogy Thomas nem egy­könnyen tűr meg maga előtt valakit!). Délután jött a döntő, és Arte jól tartotta magát, egészen az ötödik gátig ......Ezt az utolsó gátat úgy vettem, mint egy iskolásgyerek.“ S mielőtt valamelyikünk megkérdezhette volna, miért, általános meglepetésre maga az interjúalany tette fel a kérdést: „Nem tudom, hogy mi történt itt velem. Látta valaki? Meg tudná mondani, mi volt ez?“ A teremben mély volt a csend... Viszontlátásra Göteborgban! így búcsúztak a jövő évi fedett­pályás Európa-bajnokság rende­zői a vasárnap déli versenyszü­netben tartott fogadás utolsó ak­kordja, a Svédországot bemutató film után. A szervező bizottság elnöke, Juan-Maria Ras Vidal, a spanyol származású svéd, vala­mint a verseny színhelyéül szolgá­ló Scandinávium igazgatója, Sig- nard Haullstedt és kis csapatuk további tagjai alaposan, gondosan készülődnek a kontinensverseny­re. A szervezésben - mint el­mondták - saját tapasztalataikra támaszkodnak, hiszen 1974-ben ugyanez a város volt a színhelye a fedettpályás EB-nek. Senki sem vette illetlenségnek, hogy Budapesten az egyik fő téma Hel­sinki volt: az au­gusztus 7-14-e kö­zött sorra kerülő I. atlétikai világbajnokság. Carl Olaf Ho­rnén, a szervező bizottság elnöke a leg- frisebb hírekkel szolgált a sajtótájékoz­tatón. Először is: Finnországban szeretnék, ha minden vendég a lehető legjobban érezné magát a világbajnokságon. Ez általános kívánság országszerte - mond­ta az elnök, öt hónappal a versenyek előtt 103 ország jelezte előzetes részvé­telét. Egyébként a szervezők 120 ország­ból mintegy 1200 versenyzőt várnak - közülük eddig 900 teljesítette a nevezé­si szintet - és 700 körül lesz a kísérők száma. A szervezők 200 tudósítóra és 10 000 külföldi turistára számítanak a vi­lágbajnokságon. A sportág fejlesztése érdekében a Nemzetközi Atlétikai Szövetség minden országból két atléta utazási költségét fedezi - tájékoztatott Primo Nebiolo el­nök. A rendezők nevében C. O. Hornén hozzáfűzte: ezeket a rendezők vendégül látják. S a nevezési szintet teljesítő vala­mennyi versenyző számára vállalják a szállás és étkezés költségeit. Matti Salmenkylä, a VB sajtófőnöke ezekkel a szavakkal búcsúzott: - Három évvel ezelőtt kezdtük a munkát, s öt hónappal a kezdés előtt nyugodtan állít­hatom, hogy a világ atlétái kitűnő körül­mények között versenyezhetnek majd Helsinkiben. Finnország az atlétika igazi hazája, ahol őszinte baráti vendégszere­tettel várják a részvevőket. A kolléganő Amikor hétfőn reggel lementünk reggelizni a Stadion Szálló éttermébe, az egyik asztal­nál az Európa-bajnokság legnagyobb sztár­ját, Tamara Bikovát pillantottam meg.- Kollegina - mentem oda.hozzá -, leül­hetek?- Hogyne! - emelte rám nagy, sötét sze­mét, amelyben nyoma sem volt a meglepe­tésnek. - Te is magasugró voltál?- Nem, nem! - tiltakoztam. - Újságíró vagyok.- Ja, vagy úgy. De azért folytassuk a tege- ződést. Ez ugyan illetlenségnek tűnik az újságírásban, de kérj bocsánatot az olvasók­tól az én nevemben - találta föl magát a szőke, göndör hajú Tamara. - A sors sok esetben törvényt bont. Már a verseny előtt kiadott tájékoztatóból kiderült ugyanis, hogy az idei világranglistát vezető szovjet magasugró kislány a jövőben a kollégák sorába lép, mert jelenleg a roszto- vi Pedagógiai Főiskola újságíró karának hall­gatója. A verseny után egybehívott sajtóérte­kezleten Marián Simo kollégám, a Pravda tudósítója meg is kérdezte tőle: - Ha ön írná a tudósítást, milyen címet adna?-Nem is tudom... - válaszolta akkor Tamara -, majd pillanatokon belül rávágta: - Ihlet. Igen, ezt adnám.- Megmagyaráznád, mit értesz ezen az ihleten a Te versenyszámoddal, teljesítmé­nyeddel kapcsolatban - kértem a vékony, hosszú lábú lányt.- Mindenhez kell ihlet, nemcsak az alkotó embereknek, de mindenkinek, bármilyen munkához. Ugyan ma egyre inkább divatba jött e helyett motivációt emlegetni, de én nem szeretem ezt a csúnya szót. A kettő nem ugyanaz. Az utóbbi egyre inkább pejoratív értelmet kap, a pénz, a becsvágy és hasonló töltéssel. En inkább az ihletnél maradok. Amikor ott állok a magasugró domb előtt, kimondhatatlan vágyat érzek magamban, hogy ezt a fejem fölött éktelenkedő lécet legyőzzem, s ezáltal leküzdjem önmagamat is, az ember örökké kérkedő kishitűségét abban, hogy mire képes valójában. S ez itt sikerült először Budapesten, úgy igazán, ahogy évek óta elképzeltem. Egy ilyen ihlet megvalósulása újabbakat, még szebbeket ad, s ez viszi előbbre és előbbre az embert.-Tamara, most először sikerült legyőz­nöd a két métert, s rögtön utána a világcsú­csot is. Mi az oka, hogy elég sokáig nem ment?- Nem tudom a magyarázatát. Tíz éve versenyzek, s mint minden magasugrónőnek nekem is ez volt az álmom. Csodáltam Ackermannt, aki a világ első nójeként repült át a két méter fölött, csodáltam Simeonit és Meyfarthot. De eddig nem tudtam őket meg­közelíteni. Talán tíz év, vagy annyi sem, és ugyanezt mondja majd valaki rólam, és ugyanúgy nem fogja tudni, miétr csak akkor sikerült. Most jött el a pillanat, most volt bennem annyi erő.- Mikor próbálkoztál először a két mé­terrel?-Az olimpia nagyon balul ütött ki szá­momra, s gondoltam, egy jó ugrással kárpó­tolom magam. A donyecki szovjet bajnoksá­gon 197-et ugrottam, s utána néztem először szembe a félelmetes kétszáz centivel. Aztán még jó néhányszor megpróbálkoztam, de a léc rendre lepotyogott. Február végén, a crosfordi viadalon éreztem először, hogy ha most nem, akkor rövidesen, de itt az idő...- És Helsinki? Mik a terveid?- Mi is lehetne más: az, hogy szabadtéren is sikerüljön. Talán még a 205 centiméter is.- Harosevo vdohnovenyija! Jó ihletést! - búcsúztunk Tamara Bikovától. Az oldalt írta: URBAN KLÁRA A felvételeket Peter Pospísil készítette &Ú J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18 gazdasági ügyek 506-39 Táviró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 jteifc^";' ''w- #v-5' '-7iaa2|4l _r i_i .* •• t 1 .Z me 0£ -± ~ Í. ’& iJ %df . »■ Jf . ■ ' J| Ül»- ,:.: -t^li'VfsÉíft^Vltf A||l i\!P8IH|jiHB ~ n.M,a|{ J ■ jhemm ^BB A sportok királynője két napig Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents