Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-18 / 11. szám
E ■»* M árcius 5-6-án két napra ismét Budapestre érkezett a sportok királynője. Tizenhét év után. Akkor bonyolították le a magyar fővárosban a szabadtéri Európa-bajnokságot. Éppen akkor, amikor Európa játékok néven útjára indult a fedettpályás kontinensbajnokság. Lehetséges, hogy a Budapest Sportcsarnok csodálatos csatái után most is egy újabb fejezet kezdődik el a sportág történetében - a fedettpályás világbajnokságoké? Bárhogy legyen is, a XIV. fedettpályás EB-n nagyszerű atlétikát láthattunk, de erről már beszámoltunk olvasóinknak. Most megpróbáljuk a rendezvény légkörét közelebb hozni. ÖRÖM ÉS ÜRÖM. Avagy Jarmila Kra- tochvílová és Marlies Göhr. Mindkettő aranyérmes és mindkettő elégedetlen Mert világcsúcsot akartak futni. S nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy mindkét lánynak megvolt hozzá az ereje. Mi történt mégis? Jarmilánál talán az, hogy nem „találta“ az ellenfeleit. Igen, pontosan így volt. Az utolsó kétszáz métert úgy tette meg, hogy több mint tíz méterrel leszakadt tőle a döntő többi részvevője. Kár, hogy Tána Kocembová nem lehetett ott. Mert ö megszorította volna. S akkor talán... Hogy mi volt az oka a Göhrnél elmaradt rekordnak, nem tudnánk megmondani. Ö sem tudta... KEMÉNY LEGÉNY. Amikor szombaton reggel beléptünk a csarnokba, Cziffra Lászlóba, az egykori hármasugró kiválóságba, a magyar ugrók vezető edzőjébe ütköztünk. A fiúk felől érdeklődtem, mire azt a választ kaptam: - Laci már jól van, náthaláza elmúlt. Béla? Á, kemény gyerek az, a szabolcsiak mind kemények! Akik esetleg nem találták volna ki: a két fiatalember, akiről szó volt Szalma László és Bakosi Béla. Mindkettőjükkel találkoztunk a verseny után. Szalma sugárzott a boldogságtól, szinte egyfolytában integetett, mosolygott, no és... nyilatkozott. Mert nemcsak a magyar újságíró kollégák, de a külföldiek is minduntalan rohamozták. Hiába, a házigazdák számára ő szerezte az első és egyetlen aranyérmet. A tavalyi nem túl jól sikerült év után - sokáig sérült volt - nagyon kellett neki ez a siker, mondta Laci, amikor a rendezvény utáni banketten beszélgettünk. Re• Szalma László a levegőben... az ugrása 795 cm, és aranyat ér • Jarmila nem találta ellenfeleit, azok ott a háttérben tíz méternyire leszakadtak tőle méljük, hogy erőt, kedvet ad a helsinki VB-re való felkészüléshez, ahol Szalma - amint a sajtóértekezleten mosolyogva elárulta - nagyon nagyot szeretne ugrani. „Mekkora ez a nagyon nagy - kérdezte az egyik kolléga. - Talán 840?“ Szalma nem válaszolt, csak felhúzta a szemöldökét ... Az eredményhirdetés után a büfében akadtam össze Bakosi Bélával. Szemlesütve fogadta a gratulációt, kesernyés mosolyra húzva a száját. Mit mondhat az ember ilyenkor. A vigasztalás úgyis csak amolyan részvétnek tűnik. Béla Budapesten győzni akart, még akkor is, ha versenye mára bemelegítöteremben „elkezdődött.“ A gyúrónak rögzítőkötéssel kellett ellátnia Béla néhány nappal azelőtt megsérült lábfejét. Nem kevés öniróniával meg is jegyezte: ..Ennyi előnyt csak adhatok nekik...“ Sigér edző még hozzátette: „Egyet ugrassz, és meglátjuk, mihez lesz elég, folytatod-e tovább!“ Aztán jött a verseny. Az elsőre belépett Béla, a másodikra 16,90-nel feljött a 3. helyre. Az edző ekkor megálljt parancsolt, de a tanítvány még egyet ugrott. De ezt már nem tudta kivitelezni, mert az előző kísérletnél kiújult a sérülés. Csak bronzérem? Akkor is kemény doloq volt. Béla! ISKOLÁSFIÚ? Amikor a 60 méteres férfi gátfutás dobogósai megjelentek az interjúszobában, szinte megoszlott a figyelem az Európa-bajnok, a szovjet Pro- kofjev világcsúcsát túlszárnyaló Thomas Munkelt, valamint az ezüstérmes finn Arte Bryggare között. A rikitóan szőke finn fiú a középfutamban ugyanis nagyon jó időt ért el, s már-már mindenki meglepetést sejtett (persze, akik ismerik Munkeltet, tudták, hogy Thomas nem egykönnyen tűr meg maga előtt valakit!). Délután jött a döntő, és Arte jól tartotta magát, egészen az ötödik gátig ......Ezt az utolsó gátat úgy vettem, mint egy iskolásgyerek.“ S mielőtt valamelyikünk megkérdezhette volna, miért, általános meglepetésre maga az interjúalany tette fel a kérdést: „Nem tudom, hogy mi történt itt velem. Látta valaki? Meg tudná mondani, mi volt ez?“ A teremben mély volt a csend... Viszontlátásra Göteborgban! így búcsúztak a jövő évi fedettpályás Európa-bajnokság rendezői a vasárnap déli versenyszünetben tartott fogadás utolsó akkordja, a Svédországot bemutató film után. A szervező bizottság elnöke, Juan-Maria Ras Vidal, a spanyol származású svéd, valamint a verseny színhelyéül szolgáló Scandinávium igazgatója, Sig- nard Haullstedt és kis csapatuk további tagjai alaposan, gondosan készülődnek a kontinensversenyre. A szervezésben - mint elmondták - saját tapasztalataikra támaszkodnak, hiszen 1974-ben ugyanez a város volt a színhelye a fedettpályás EB-nek. Senki sem vette illetlenségnek, hogy Budapesten az egyik fő téma Helsinki volt: az augusztus 7-14-e között sorra kerülő I. atlétikai világbajnokság. Carl Olaf Hornén, a szervező bizottság elnöke a leg- frisebb hírekkel szolgált a sajtótájékoztatón. Először is: Finnországban szeretnék, ha minden vendég a lehető legjobban érezné magát a világbajnokságon. Ez általános kívánság országszerte - mondta az elnök, öt hónappal a versenyek előtt 103 ország jelezte előzetes részvételét. Egyébként a szervezők 120 országból mintegy 1200 versenyzőt várnak - közülük eddig 900 teljesítette a nevezési szintet - és 700 körül lesz a kísérők száma. A szervezők 200 tudósítóra és 10 000 külföldi turistára számítanak a világbajnokságon. A sportág fejlesztése érdekében a Nemzetközi Atlétikai Szövetség minden országból két atléta utazási költségét fedezi - tájékoztatott Primo Nebiolo elnök. A rendezők nevében C. O. Hornén hozzáfűzte: ezeket a rendezők vendégül látják. S a nevezési szintet teljesítő valamennyi versenyző számára vállalják a szállás és étkezés költségeit. Matti Salmenkylä, a VB sajtófőnöke ezekkel a szavakkal búcsúzott: - Három évvel ezelőtt kezdtük a munkát, s öt hónappal a kezdés előtt nyugodtan állíthatom, hogy a világ atlétái kitűnő körülmények között versenyezhetnek majd Helsinkiben. Finnország az atlétika igazi hazája, ahol őszinte baráti vendégszeretettel várják a részvevőket. A kolléganő Amikor hétfőn reggel lementünk reggelizni a Stadion Szálló éttermébe, az egyik asztalnál az Európa-bajnokság legnagyobb sztárját, Tamara Bikovát pillantottam meg.- Kollegina - mentem oda.hozzá -, leülhetek?- Hogyne! - emelte rám nagy, sötét szemét, amelyben nyoma sem volt a meglepetésnek. - Te is magasugró voltál?- Nem, nem! - tiltakoztam. - Újságíró vagyok.- Ja, vagy úgy. De azért folytassuk a tege- ződést. Ez ugyan illetlenségnek tűnik az újságírásban, de kérj bocsánatot az olvasóktól az én nevemben - találta föl magát a szőke, göndör hajú Tamara. - A sors sok esetben törvényt bont. Már a verseny előtt kiadott tájékoztatóból kiderült ugyanis, hogy az idei világranglistát vezető szovjet magasugró kislány a jövőben a kollégák sorába lép, mert jelenleg a roszto- vi Pedagógiai Főiskola újságíró karának hallgatója. A verseny után egybehívott sajtóértekezleten Marián Simo kollégám, a Pravda tudósítója meg is kérdezte tőle: - Ha ön írná a tudósítást, milyen címet adna?-Nem is tudom... - válaszolta akkor Tamara -, majd pillanatokon belül rávágta: - Ihlet. Igen, ezt adnám.- Megmagyaráznád, mit értesz ezen az ihleten a Te versenyszámoddal, teljesítményeddel kapcsolatban - kértem a vékony, hosszú lábú lányt.- Mindenhez kell ihlet, nemcsak az alkotó embereknek, de mindenkinek, bármilyen munkához. Ugyan ma egyre inkább divatba jött e helyett motivációt emlegetni, de én nem szeretem ezt a csúnya szót. A kettő nem ugyanaz. Az utóbbi egyre inkább pejoratív értelmet kap, a pénz, a becsvágy és hasonló töltéssel. En inkább az ihletnél maradok. Amikor ott állok a magasugró domb előtt, kimondhatatlan vágyat érzek magamban, hogy ezt a fejem fölött éktelenkedő lécet legyőzzem, s ezáltal leküzdjem önmagamat is, az ember örökké kérkedő kishitűségét abban, hogy mire képes valójában. S ez itt sikerült először Budapesten, úgy igazán, ahogy évek óta elképzeltem. Egy ilyen ihlet megvalósulása újabbakat, még szebbeket ad, s ez viszi előbbre és előbbre az embert.-Tamara, most először sikerült legyőznöd a két métert, s rögtön utána a világcsúcsot is. Mi az oka, hogy elég sokáig nem ment?- Nem tudom a magyarázatát. Tíz éve versenyzek, s mint minden magasugrónőnek nekem is ez volt az álmom. Csodáltam Ackermannt, aki a világ első nójeként repült át a két méter fölött, csodáltam Simeonit és Meyfarthot. De eddig nem tudtam őket megközelíteni. Talán tíz év, vagy annyi sem, és ugyanezt mondja majd valaki rólam, és ugyanúgy nem fogja tudni, miétr csak akkor sikerült. Most jött el a pillanat, most volt bennem annyi erő.- Mikor próbálkoztál először a két méterrel?-Az olimpia nagyon balul ütött ki számomra, s gondoltam, egy jó ugrással kárpótolom magam. A donyecki szovjet bajnokságon 197-et ugrottam, s utána néztem először szembe a félelmetes kétszáz centivel. Aztán még jó néhányszor megpróbálkoztam, de a léc rendre lepotyogott. Február végén, a crosfordi viadalon éreztem először, hogy ha most nem, akkor rövidesen, de itt az idő...- És Helsinki? Mik a terveid?- Mi is lehetne más: az, hogy szabadtéren is sikerüljön. Talán még a 205 centiméter is.- Harosevo vdohnovenyija! Jó ihletést! - búcsúztunk Tamara Bikovától. Az oldalt írta: URBAN KLÁRA A felvételeket Peter Pospísil készítette &Ú J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18 gazdasági ügyek 506-39 Táviró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 jteifc^";' ''w- #v-5' '-7iaa2|4l _r i_i .* •• t 1 .Z me 0£ -± ~ Í. ’& iJ %df . »■ Jf . ■ ' J| Ül»- ,:.: -t^li'VfsÉíft^Vltf A||l i\!P8IH|jiHB ~ n.M,a|{ J ■ jhemm ^BB A sportok királynője két napig Budapesten
