Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-14 / 2. szám
/ ÚJ szú 3 M ár maga a pedagógia (görög eredetű: tudományág, amely a felnövő nemzedék nevelésével és oktatásával foglalkozik) és pszichológia (görög eredetű, psziché - lélek, logosz-tan) fogalom azt mutatja, hogy mindkettő közvetlen kapcsolatban áll a párt, az államigazgatási, a szakszervezeti munkával. Mint ismeretes, a pártszervezetek tevékenységének alapvető része a szervezőmunka. Fő feladata a káderek kiválasztása, elhelyezése és nevelése. Ennek a feladatnak a helyes megoldásától függ minden tevékenység eredményessége. Ahhoz azonban, hogy eredményesek legyünk, jól kell ismernünk a kádereket, objektiven kell értékelnünk képességeiket, tulajdonságaikat. Ez pedig már pedagógiai-pszichológiai probléma. Valamennyien ismerjük a káderek kiválasztásának lenini követelményét. Eszerint figyelembe kell venni politikai érettségüket, azt, hogy megérdemlik-e a politikai bizalmat, másodsorban pedig tekintetbe kell vennünk munkaképességeiket, azt, hogy el tudnak-e végezni egy bizonyos konkrét munkát. Ezek rendkívül komoly követelmények. Tapasztalataink szerint az emberek tevékenysége nemcsak politikai nézeteiktől és a munkavégzéssel kapcsolatos tulajdonságaiktól függ, hanem vérmérsékletüktől, jellemvonásaiktól, akaratuktól, tapasztalataiktól stb. is. Figyelembe kell vennünk ezért a pszichológiai jellemzések egész komplexumát. Hányszor fordul elő, hogy a párttisztséggel megbízott ember nem válik be a funkcióban, mivel magatartása merev, megszokta a hivatalos hangnemet és számos olyan jellemvonása van, ami nem teszi lehetővé, hogy helyesen gyakorolja tisztségét. Nem viszonyul jól az emberekhez, nem tanúsít elvtársi magatartást, nem gyakorol önbírálatot stb. Meg kell jegyeznünk, hogy az ember jellemét, pszichikai sajátosságait ritkán tükrözik az írásbeli jellemzések. így például elmondhatjuk valakiről, hogy „any- nyira lelkes, ha nem figyelmeztetjük, még a fákat is képes kidönteni“, míg a másikat „semmi sem billenti ki a nyugalmából, állandóan böl^ödni kell öt“. A jellemzésekben azonban mindkettőjükről ez áll: „Az elvtárs jól dolgozik, aktívan részt vesz a társadalmi életben, bővíti politikai ismereteit“ stb. A pedagógiának és a pszichológiának fontos szerepe van a káderek kiválasztásában, elhelyezésében, de ugyanúgy a nevelésben is. Ezen a területen a neveléselméletekből kell kiindulnunk, el kell sajátítanunk az emberekre gyakorolt hatás módszereit. A nevelésben különleges jelentősége van a pozitív tulajdonságok megszilárdításának, illetve a negatívak kiküszöbölésének. Ami a feladatok teljesítésének ellenőrzését illeti, ugyanúgy, mint a káderek kiválasztásában és elhelyezésében, itt sem érnénk el eredményt a pedagógiai és pszichológiai tényezők figyelembevétele nélkül. A legfontosabb az, hogyan ellenőrizünk, a hangoskodás, a durvaság az ellenőrzés legrosszabb, legkorlátoltabb formája, mivel negatív hangulatot vált ki. Az ember különösen gyorsan reagál a negatív jelenségekre A vezetők példamutatása Az igényesség nem korlátozza az ember erejét, nem idézi elő benne azt a vágyat, hogy éppen a tilosat tegye. Ezért a legjobb eredményhez azok az igények vezetnek, amelyek aktivizálják az egyént, azok, amelyek egyúttal útmutatást adnak a legjobb eljárást, a legjobb munkát illetően. Vlagyimir lljics Lenin mindig megkövetelte a vezetőktől, hogy ne csak beszéljenek arról, amit csinálni kell, hanem maguk is mutassák meg, hogyan kell azt elvégezni. Ahhoz azonban, hogy a vezető helyesen ellenőrizhesse a feladat teljesítését, számos olyan tulajdonsággal kell rendelkeznie, amely megfelel a termelési viszonyok mai színvonalának. Elsősorban helyesen kell megítélnie az üzem vagy a szövetkezet, illetve a tudományos intézmény fejlesztésének távlatait, pártosan kell gondolkodnia, nem szabad csak a mára gondolnia, öt-tíz évre előre kell látnia az általa vezetett kollektíva fejlődését. Ugyanakkor köz- gazdasági elemzést kell végeznie, mivel csakis ebben az esetben dolgozhat a rábízott kollektíva hatékonyan és jól, amint azt az SZKP XXV. és XXVI. kongresszusa is feladatul adta. Végül a vezetőnek foglalkoznia kell a szociális kérdésekkel is. A vállalatokban nemcsak termelés folyik, ott formálódik az új típusú ember. A vezető dolgozók is bekapcsolódnak ebbe a formálásba és ezért szükségszerűen pedagógusoknak kell lenniük. Nem elegendő, ha kemény, határozott emberek és tudnak parancsolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a feladatteljesítők szem|3ontjából nem mindegy, hogy feladatukat a vezető határozta meg, vagy pedig „saját“ tervüket teljesítik, amelyet azokkal az emberekkel dolgoztak ki, akikkel nemcsak termelési, hanem személyes kapcsolatban is állnak. Egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a kérdések megoldásához való viszonyulásunk az emberek iránti bizalomra épüljön, vagyis hozzáállásunk megfejeljen a pedagógia követelményeinek. Ezért ma a vezető nemcsak szervező, hanem nevelő és politikai tényező is. Széles ismeretekkel kell rendelkeznie nemcsak a közgazdaság, technika vagy technológia területén, hanem a pedagógiában és pszichológiában is. Fontos, hogy a feladatok teljesítésének ellenőrzésekor, de az emberek nevelése során is helyesen mérjék fel az emberek pszichológiai sajátosságait, elgondolkozzanak magatartásuk motívumai fölött és vegyék figyelembe tevékenységük szociális-pszichológiai tényezőit is. szempiontokat is szem előtt kell tartania, bele kell magát élnie hallgatói szerepébe. Mindez megköveteli, hogy a propagandista és agitátor ismerje a dialektika egyes törvényeit. Ezek a törvények lényegében nem bonyolultak, fgy például a percepció törvénye (a latin felfogásból) meghatározza, hogy a tananyag megértése az előző ismeretektől és a hallgatók személyes tapasztalataitól függ. Az oktatásnak ezek a törvényszerűségei megmutatják, hogy minél nagyobb az ember képzelőereje, minél több tapasztalattal és ismerettel rendelkezik az adott területről, annál mélyebben érti meg a tananyagot. Amennyiben nincsenek tapasztalatai, a tananyagot csak formálisan, felületesen ismerheti meg. Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a propaganda- és pedagógiai munkában ismerni kell a hallgatók összetételét, figyelembe kell venni ismereteiket, tapasztalataikat, érdeklődési körüket, hangulatukat. A tananyagot úgy kell előadni, hogy azt a hallgatók jól és tartósan elsajátíthassák. Az előadások PEDAGÓGIA ÉS PSZICHOLÓGIA HPU IHM Ott, ahol figyelembe veszik a pedagógiai és pszichológiai tényezőket, ott azok hozzájárulnak az irányítási rendszer tökéletesítéséhez, a munka hatékonyságának növeléséhez. Ahol figyelmen kívül hagyják őket, ott nehézségek merülnek fel, olyan erkölcsi-pszichológiai légkör alakul ki, amely nem felel meg a szocialista termelési viszonyoknak és a szocialista életmódnak. Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy a termelési kérdések helyes műszaki megoldása nagyon fontos képesség, de önmagában nem elegendő bármilyen gazdasági vezető vagy pártmunkás számára sem. Kötelességei közé tartozik ugyanis a nevelői és pedagógiai munka is, amely megteremti a helyes erkölcsi-pszichológiai légkört a kollektívában. A dolog nyitja abban rejlik, hogy az emberek munkájának eredményei nemcsak ismereteiktől, tapasztalataiktól függnek, hanem hangulatuktól is, amely viszont a megfelelő környezet függvénye. Ahhoz, hogy valaki jó légkört teremtsen, bizonyos jsmeretekkel kell rendelkeznie a pedagógia és pszichológia területén. A világnézeti nevelés A kommunizmus felépítésének egyik legfontosabb feltétele a tudományos világnézet kialakítása. E feladat megoldásának egyedüli helyes módja, ha tudományos alapokon viszonyulunk a munkához s nagymértékben érvényesítjük a pszichológia és pedagógia alapjait az ideológia területén. A probléma abban van, hogy a hallgató a legjobb eszmét sem érti meg, ha nem sajátítjuk el a propaganda helyes módszereit. Enélkül nem viszonyulhatunk komplexen a neveléshez, mivel ez a viszony az ideológiaipolitikai munka és az erkölcsi nevelés szoros kapcsolatának megteremtésén alapszik. A propagandamunkával kapcsolatos kérdések közül kiemeljük a közérthetőség és meggyőző erő elvét, a célszerűség eszméjét, valamint a tanulás szerepét a marxista-leninista világnézet kialakításában. Marx Károly azt mondta, ahhoz, hogy reményünk legyen a sikerre, ismernünk kell azt az anyagot, amelyre hatást gyakorolunk. Lenin szerint a propagandistának és agitátornak arra kell törekednie, hogy befolyásolja hallgatóit, a lehető legmeggyőzőbben ismertesse a mindenki számára ismert igazságot. Rámutatott, hogy az agitátornak nemcsak a politikai, hanem a pedagógiai vagy beszélgetések nem lehetnek formálisak. Rendkívül fontos az a törvény is, amely megköveteli, hogy a tananyagot részeire bontva adjuk elő. A lényeg abban rejlik, hogy az ember nem folyamatosan, hanem részletekben dolgozza fel a hozzá eljutott információkat. Ezért a tananyagot (így az előadásokat, cikkeket, beszámolókat) tartalmuk szerint részekre kell osztani, s ezek között logikai kapcsolatnak kell lennie. A pszichológusok azt ajánlják, hogy az előadásokat, illetve az oktatást ne osszuk több mint öt fő kérdésre. A dialektika törvényein kívül a propagandistának figyelembe kell vennie a célszerűség pedagógiai elvét. Mindig pontosan meg kell határozni az adott propagandaakció célját, így a tanításét is. Ez vonatkozik az oktatás módszerére és formájára is. így az egyik esetben előadást szervezhetünk, a másik esetben célszerűen megszabott gyakorlati feladatokról vagy pedig önálló tanulásról lehet szó. A gyakorlatban a célszerűség követelményét fejezi ki az, hogy például a párttörténet tananyagának előadásakor egyszerűen nagy mennyiségű információt adhatunk át a hallgatóknak, de az is lehetséges, hogy erre a tananyagra támaszkodva, a pártalapszabályzat, a pártélet lenini normái szellemében neveljük a kommunistákat. Ilyen lehetőségék rejlenek a többi tantárgyban, így a filozófiában, a politikai közgazdaságtanban és a tudományos kommunizmusban is. A propagandista figyelmének ki kell terjednie arra is, hogy kapcsolatot teremtsen kollektívájával, feladataival és vegye figyelembe, hogy a hallgatók az elmélet melyik fontos része iránt érdeklődnek (internacionalizmus, ateizmus). Az ideológiai munkában rendkívül fontos az oktatás és a nevelés egységének elve. Ez az elv áthatja a nevelésre és a fiatalok felkészítésére vonatkozó valamennyi fontos pártdokumentumot. Erről gyakran beszélt Leonyid lljics Brezsnyev is. A propagandista számolhat azzal, hogy a marxista-leninista elmélet önmagában is kedvezően befolyásolja az emberek nevelését. De ez nem elegendő, konkrét célokat kell meghatározni, mivel csak így lehet az oktatás valóban hatékony. A legfontosabb az, hogy a hallgatókban az ismeretek személyes meggyőződéssé váljanak. Az SZKP és a CSKP dokumentumai már nemegyszer hangsúlyozták, hogy sajnos, még mindig vannak olyan emberek, akik ismerik politikánkat, de a gyakorlatban nem járnak el mindig szerinte, nem folytatnak harcot megvalósításáért. Miért van ez így? Azért, mert gyakran megfeledkeznek a célszerűség pedagógiai elvéről, az oktatásban túlteng a teo- retizálás, hiányzik a kapcsolat az élettel. A filozófia is tolmácsolható bizonyos tájékoztatások összességeként, de ebben az esetben nem érhető el nevelő hatás. Sokkal helyesebb, ha az előadásokban kiemeljük a filozófia jelentőségét a tudományos világnézet kialakításában. Rámutathatunk, milyen módszertani segítséget nyújt az elméleti és gyakorlati problémái megoldásában, milyen jelentősége van az emberek jellemének formálásában. Vagyis, fel kell kelteni az érdeklődést a tudományos világnézet elsajátítása iránt úgy, hogy az ember jó szakemberré és boldog egyénné változzon. A filozófiai tananyagnak is a nevelést kell szolgálnia, hozzá kell járulnia a mély meggyőződés kialakításához, nem lehet csupán a zseniális gondolatok összessége. Az önnevelés Külön kell foglalkoznunk a káderek önnevelésével. Ma a művelődés gyakorlatilag az elmélet önálló tanulmányozását jelenti. Ezért a pedagógusoknak és ugyanúgy a propagandistáknak arra kell törekedniük, hogy ne csak megtanítsák a filozófiát, esetleg a politikai közgazdaság- tant, hanem felkeltsék a hallgatókban azt az igényt, hogy önállóan gondolkodjanak. Lenin nemegyszer kiemelte a művelődés fontosságát. Azt mondta, hogy bizonyos önálló erőfeszítés nélkül egyetlen komoly kérdésben sem találhatjuk meg az igazságot. A marxizmus-leninizmus elméletének önálló tanulmányozása teszi lehetővé, hogy mélyrehatóan megértsük az elolvasott szöveget, feljegyezzük a számunkra érthetetlen részeket, hogy azokhoz ismét visszatérhessünk. Azért szükséges, hogy ez a módszer a káderek ideológiai és elméleti színvonala emelésének, a marxista-leninista világnézet kialakításának alapvető módszerévé váljon. A pedagógiának és pszichológiának a pártmunkában való alkalmazását elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a pártmunkásnak egyúttal pedagógusnak kell lennie. Tudjuk, hogy minden pedagógus nem válhat a párt tisztségviselőjévé, de ugyanakkor minden tisztségviselőnek pedagógiai képességekkel kell rendelkeznie. A párt és államigazgatási munkában a pedagógiai képességek a lenini munkastílus egyik fontos tényezőjét képezik. Befejezésül még néhány szót a pedagógia kultúrájáról. A pedagógia kultúrája nem egyértelmű fogalom. Azon elméleti ismeretek és gyakorlati készségek összességét értjük alatta, melyek lehetővé teszik az eredményes nevelő és oktató tevékenységet. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk a pedagógus tapasztalatának. Fontos, hogy a tanítóK. ugyanúgy, mint a pártmunkások és más vezető dolgozók jellemző tulajdonságai közé tartozzon a tapintat. A tapintaton az ember befolyásolásának megfelelő mértékét értjük. Ezért figyelembe kell venni az ember pszichikai állapotát, de ugyanakkor olyan magatartást, hangvételt kell választani, amely pozitív reakciót vált ki. Más szavakkal, a pedagógiai tapintatnak lehetővé kell tennie, hogy tekintettel az ember személyiségére és a kitűzött célokra, elősegítse az emberek fellelkesíté- sét, azt, hogy személyes felelősséget érezzenek és tettrekészek legyenek. Makarenko, a neves pedagógus szerint a pedagógiai tapintat abban rejlik, hogy beszélni tudjunk az emberekkel, meg tudjuk őket hallgatni, ki tudjuk választani a legalkalmasabb helyzetet a beszélgetésre és meg tudjuk teremteni az őszinteségen és nyíltságon alapuló szívélyes légkört. Meg kell tanulni hogyan álljunk, hogyan üljünk, hogyan emelkedjünk fel a székünkről, hogyan emeljük fef hangunkat, hogyan mosolyogjunk, hogyan nézzünk -*■ írta Makarenko. A pedagógiai műveltségről beszélve meg kell említenünk aztis, hogyan bővíthetik a párt vezetői pedagógiai ismereteiket. Kétségtelen, hogy mint más ismereteket, ezeket is meg lehet tanulni. A legjobb módszer a szakirodalom önálló tanulmányozása. Ezért fontos, hogy széleskörűen propagáljuk á pedagógiai ismereteket előadások, szemináriumok vagy elméleti konferenciák formájában. A pártmunkában figyelembe kell venni nemcsak a politikai, hanem a pedagógiai szempontokat is. Véleményünk szerint ez politikai, gazdasági és kulturális életünk területén is megerősíti a párt befolyását és elősegíti a kommunista párt által kitűzött feladatok teljesítését. Doc. VASIL LENGYEL kandidátus
