Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-18 / 11. szám

A fiatal géplakatos 1932-ben került a prágai repülőgépgyárba, az Avi- ába, de csak egy évig dolgozhatott, mert nem járt a Sokol sportegyesületbe - s ez elegendő volt ahhoz, hogy elbocsássák. Két éven át hiába próbált elhelyezkedni, talán száz kérvényt is írt, munkát mégse kapott. A katonaság után visszakerült a gyárba, s kapcsolatot teremtett a kom­munista párt sejtjével. Harminckilencben lett párttag, amikor a németek megszáll­ták az országot. A pártnak segítségre volt szüksége: pénzsegélyt, élelmiszerjegye­ket szereztek azok családja számára, akiket letartóztattak, menedéket adtak a Gestapo elől bujdosó elvtársaknak... Frantisek Stejskal is rejtegette egy elv­társát, vállalva a nem kis kockázatot. A gyárban napi vendégnek számított a rendőrség. Egy nap az irodába hívatták Bíbát, aki mellette dolgozott, elvtársa- barátja volt.- Josef, mondtam neki, menj a gépek közé. én pedig elindultam az irodába. Alighogy beléptem, kattant a bilincs a ke­zemen. Ez nem a Biba, ez Stejskal. mondta a hivatalnok. Elengedtek. Visz- szamentem a műhelybe, s üzentem Bí- bával a feleségemnek, hogy adjon neki ruhát, meg hogy akit rejtegetünk, ve­szélyben van, meneküljön. Másnap hajnalban a gestapósok köl­tötték fel, nála keresték a barátját - aki­nek sikerült egérutat nyernie. A munka­társak közül valaki gyávaságból többet mondott, mint amennyit kérdeztek tőle. Frantisek Stejskalt a Pankrácba vitték.- A Gestapo senkivel sem kukoricá- zott, azzal vertek, ami éppen a kezük ügyébe került. Talán három órán át folyt a kihallgatásom. Amíg eszméletnél vol­tam, igyekeztem a lehető legkevesebbet beszélni. A hallgatás volt a legerősebb fegyver, mert aki bővebb beszédbe bo­csátkozott, könnyen elszólhatta magát. A verést, a kínzást nem mindenki ké­pes elviselni. Nem mindenki erős. Félel- mében-fájdalmában szólhat arról, amiről hallgatnia kellene, csakhogy vége le­gyen a kínzásnak, hogy mentse az életét. S aki ilyen állapotban vall, tekinthető-e árulónak?- Az életemmel játszottam. Vagy kibí­rom, vagy nem. De ha elszólom magam, nemcsak mások kerülnek veszélybe, ha­nem én is, a családom is. Harmincszor vittek be kihallgatásra, verni csak kétszer vertek, később már nem... Először nyolc hétig tartottak benn, de nem szedtek ki belőlem semmit, s mivel a barátomat mindenáron el akarták kapni, szabadon bocsátottak, azt remélték, majd felve­szem vele a kapcsolatot. De nem men­tem lépre. Három hónapig szabad vol­tam, akkor megint letartóztattak. Egy má­sik barátom bevallotta, hogy Rudé právot hordtam a gyárba. De nem haragszom rá, amiért elárult, mai napig jó viszonyban vagyunk. Szétverték az arcát... aki maga is került hasonló helyzetbe, nem veheti rossz néven mástól, hogy nem bírta... Ismét a Pankrácba vitték, onnan a te- rezíni koncentrációs táborba, majd Cheb- be, Nürnbergbe, végül Drezdába. Ott élte át a város bombázását. A drezdaiak a légiriadó lefújása után rendszerint nem maradtak az óvóhelyen, attól féltek, hogy az égő ház betemeti őket. A parkba menekültek, meg a főtérre. De azon a negyvenötös februári napon éjfélkor újra jöttek a bombázók. A börtönt is találat érte, Frantisek Stejskalnak és né­hány társának sikerült megszöknie. Az éjszakát egy garázsban töltötték, s csak reggel látták az iszonyatot...- Ezrével hevertek a holttestek, ha­lomra dobált kirakatbábuk látványát nyúj­tották. Olyan holttesteket kerestünk, amelyeken épen maradt a ruha, átöltöz­tünk és útnak indultunk. A folyóhoz érve kimostuk a szemünkből a port... az Elba tőlünk folyik, hazavezet. Lovosicében • „Azokon az ismert képeken- az Avia munká­sai az első so­rokban állnak...“ „Mindenki , Ítélünk MotV csendőrökkel találkoztunk. Úgy tettünk, mintha a Gestapo hivatalát keresnénk, azt a mesét találtuk ki. hogy a gyárat, ahol dolgoztunk, szétbombázták, s ben­nünket hazaküldtek. Litoméricébe vit­tek... Május kilencedikén kinyitották a börtön ajtaját, és így szóltak: Uraim, vége a háborúnak, hazamehetnek. Addig csak kutyák voltunk, meg cseh bestiák.. Frantisek Stejskal is hazamehetett, visszament a régi munkahelyére, az Avi- ába. A szakszervezeti tanács üzemi bi­zottságának tagjává választották. Abban az időben tizenháromezer alkalmazottja volt a gyárnak Negyvennyolc februárja mozgalmas eseményeket tartogatott. Az Aviában gyűléseken beszéltek arról, ki a munká­sok igazi barátja.- Huszonegyedikén reggel a pályaud­varon elénekeltük a Kde domov műj-t. A fiúk az Internacionálét akarták, de én azt mondtam, ez nem lesz jó, hiszen nem mindenki kommunista. Aztán az Óváros térre vonultunk, tizenöt kilométert gyalo­goltunk. Mindenki velünk tartott. Meghall­gattuk Gottwaldot, egyetértettünk azzal, hogy a kommunisták ne távozzanak a kormányból, majd visszamentünk a gyárba, és a fontosabb helyekre őrsé­get állítottunk, nehogy valaki szabotázst kövessen el. Az Iparcsamokban huszonkettedikén tartották az üzemi tanácsok országos kongresszusát: a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom kétmillió tagját nyolc­ezer küldött képviselte. Az ötvennél keve­sebb alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosítását, az ötven hektárnál na­gyobb földbirtokok felosztását és a közal­kalmazottak fizetésemelését követelték - mindössze tízen szavaztak ellene. Hu­szonnegyedikén volt az általános sztrájk.- Az egész országban minden leállt, a vonatok, a villamosok, az emberek az utcán. Körül kellett néznünk a gyárban, nehogy valaki kárt okozzon. Mindössze harminc sztrájktörő akadt. Mi legyen vé­tók? - kérdeztük a munkásoktól. Ki velük, ezekkel nem vagyunk hajlandók dolgoz­ni. Hát elbocsátottuk őket, de egyébként haja szála se görbült senkinek. Huszon­ötödikén a Vencel téren kétszázezer em­ber várta, hogy milyen eredménnyel vég­ződik Gottwald és Benes tárgyalása. Azokon az ismert képeken az Avia mun­kásai az első sorokban állnak. Közvetlenül a februári események után Prágába látogatott Georgi Dimitrov, s az Avia dolgozói úgy döntöttek, hogy a gyár felveszi a bolgár kommunista nevét, igen ám, de illenék valamilyen ajándékot adni Dimitrov elvtársnak. Mi legyen az. Hát egy autóbusz, mert akkor már az Aviában autóbuszokat gyártottak. És a buszt szinte órák alatt összeszerel­ték, mert mindenki segíteni akart. Lelke­sedtek az emberek. Frantisek Stejskal elvtárs ma már nyugdíjas. Nyugdíjas? Vannak emberek, akik sosem vonulnak nyugdíjba, amíg erővel bírják, dolgoznak. Még erejükön felül is. Akárcsak ő. Az Antifasiszta Har­cosok Cseh Szövetsége tagjaként, a prá­gai 9. körzeti bizottság elnökeként évek óta hasznos tevékenységet folytat, sok­sok előadást tart havonta, főleg a gyere­keknek, fiataloknak. Mert a régi harcok tanúi és résztvevői egyre kevesebben lesznek, s a nehéz ivókról mesélni sosem elég. K. CS. • Ma már törté­nelmi felvétel: baloldalt Franti- sek Stejskal, középen Georgi Dimitrov, jobb­oldalt Klement Gottwald (Foto: Milan St’astny és ar­chív) KORPARANCS: VÁLLALKOZZUNK! Ha nem fogadtak el egy újítási javasla­tot, hogyan lehet azt hasznosítani? ön­kéntelenül is ez a kérdés ötlött fel ben­nem, amikor meghívást kaptam az Ifjúsá­gi Fényszóró mozgalom központi törzs­karának ülésére, mert a napirendi pontok egyike ez volt: az el nem fogadott újítási javaslatok hasznosításának ügye. El is mentem az ülésre. Előzetes tájékozódásom során meg­tudtam, hogy a törzskar fiatal kommunis­táinak kezdeményezésére került napi­rendre ez az ügy. Okkal, mert másfél év alatt nagyon sok, pontosan 8294 fiatal javaslatát nem fogadták el, és a fiatalok kétkedtek az elutasítások jogosságában. Megtudtam azt is. hogy a törzskar nem csupán a kétkedés problémájával foglal­kozott korábbi ülésén, hiszen feladatul adta az őrjáratoknak: hacsak egy mód van rá, gondoskodjanak a hasznosítható újítási javaslatok alkalmazásáról is. KIK ÉS HÁNYÁN? Az ülésen megállapították, hogy 496 őrjárat 1366 tagja kapcsolódott be az akcióba. Főleg az ipari üzemekben, a ku­tatóintézetekben és az egészségügyi in­tézményekben működő őrjáratok voltak tevékenyek. Jelentős segítséget kaptak az üzemi pártbizottságoktól, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tisztségviselői­től, és közreműködésükkel eddig 2637 elutasított újítási javaslatot vizsgáltak fe­lül. Példásan és sikeresen kapcsolódtak be az akcióba a martini, a rimaszombati (Rimavská Sobota), valamint a nyitrai (Nitra) járásban működő őrjáratok. Az építőiparban, a mezőgazdaságban tevé­kenykedő őrjáratok lemaradtak, mert a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a galántai, a komáromi (Komárno) és a tőketerebesi (Trebisov) járásból, több­szöri sürgetés ellenére sem érkezett je­lentés. Ml VOLT A HASZNA? A felülvizsgált javaslatok közül 155 elutasítása elhamarkodott volt. Megvaló­sításukhoz, alkalmazásukhoz hozzá is láttak azonnal az illetékesek. További 199 újítási javaslat és 40 tematikus fel­adat alkalmazására azért nem került sor, mert hiányoztak a szükséges szerszá­mok, pótalkatrészek. Néhány esetben pedig csak tervrajzot készítettek a fiatal újítók, az alkalmazásra javasolt gép vagy szerkezet mintapéldányának elkészíté­séről megfeledkeztek. Az őrjáratok ezt azonban nemcsak megállapították, ha­nem segítettek az alkalmazás feltételei­nek, körülményeink megvalósításában. Miként például a Kysucké Nővé Mesto-i csapágygyár üzemében, ahol a VM-4 típusú gép marókéseinek elkészítése és az újítási javaslat alkalmazása nyomán évente 5000 munkaórát takarítanak meg. Ilyen módon tehát 354 újítási javaslatot és 40 tematikus feladatot az eddigi eluta­sítás ellenére is alkalmaznak. Ami 67 munkaerő, 191 tonna fém és más nyers­anyag, 12 750 kW villanyáram, 1,5 millió korona értékű fűtőanyag, közel 1 millió korona értékű valuta megtakarítását je­lenti. Az alkalmazás népgazdasági hasz­na évente 8,86 millió korona. önként kínálkozó megállapítás: jól tet­ték az akció kezdeményezői, hogy a két­kedésen alapuló gondolatokat az alkotó cselekvésre irányították. LELEMÉNYESEN A törzskar elnöke, Martin Óizmazia az értékeléskor Jozef Lenárt elvtársnak a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésé­re hivatkozva hangsúlyozta:- Nem a kapzsik vállalkozó szellemé­ről van szó amikor az akció hasznát megállapítva arról beszélünk, hogy jobb szervezéssel több haszonra is szert tehe­tünk. A szocialista vállalkozó szellem, amit mi, fiatalok készek vagyunk elsajátí­tani, az egész társadalom javát szolgálja. A kor, közelebbről hazánk szocialista jelenkorának parancsa a vállalkozást sürgető felszólítás. Utána a törzskar egyik tagja, Ján Skripka, az eperjesi (Presov) VUNÁR dolgozója beszámolt arról, milyen módon kívánják a felülvizsgálási és ellenőrzési akciót vállalkozássá tenni.- Mivel munkahelyi feladatunk a robo­tok alkalmazásának lehetőségét felkutat­ni - magyarázta módszertani és tanácsadó központot szerveztünk. Ebben az őrjáratok önként jelentkező és megfe­lelő képzettséggel rendelkező tagjai közül tizenhárom fiatalt már felkészítettünk, és várjuk a további jelentkezőket. Úgy ter­vezzük, hogy ők segíteni fognak a robo­tok alkalmazásának lehetőségeit megta­lálni. Számításaink szerint egy éven, be­lül mintegy ezer munkahelyen fogjuk fe­lülvizsgálni és ellenőrizni az eddig elutasí­tott újítási javaslatokat. A hasznosítható- kat alkalmazni fogjuk, vagy ha lesz rá mód, beállítjuk majd a robotokat. KÉT LÉPÉSSEL TOVÁBB Az őrjáratok tevékenységének irányí­tásával kapcsolatosan pedig elhatároz­ták, hogy témák szerint csoportosítják a feladatokat. Mindegyik témakörben az ellenőrzéssel és felülvizsgálással egyide­jűleg az őrjáratok előre megkapják, hogy milyen minőségi mutatók érvényesítését, lehet és kell szorgalmazni.- A két témakör két lépés előre - han­goztatta a törzskar elnöke. - Fiatalok vagyunk, bátrak és merészek, ezért vál­lalkozunk gyors egymásutánban kettőt lépni. Meg is nevezték a témák szerint cso­portosított feladatokat. Az egyik: megbíz­hatóság a kereskedelemben. A másik: gondoskodás a betegekről. Ami azt jelen­ti, hogy a kereskedelemben és az egész­ségügyben dolgozó fiatalokat, őrjáratokat mozgósítják. Mi lesz a vállalkozás haszna? Előre nem tudhatjuk, de annyi bizo­nyos, hogy lesz haszna, mert meggyő­ződtünk róla: a fiatalok képesek még az el nem fogadott újítási javaslatok haszno­sítására is. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents