Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-18 / 11. szám
A fiatal géplakatos 1932-ben került a prágai repülőgépgyárba, az Avi- ába, de csak egy évig dolgozhatott, mert nem járt a Sokol sportegyesületbe - s ez elegendő volt ahhoz, hogy elbocsássák. Két éven át hiába próbált elhelyezkedni, talán száz kérvényt is írt, munkát mégse kapott. A katonaság után visszakerült a gyárba, s kapcsolatot teremtett a kommunista párt sejtjével. Harminckilencben lett párttag, amikor a németek megszállták az országot. A pártnak segítségre volt szüksége: pénzsegélyt, élelmiszerjegyeket szereztek azok családja számára, akiket letartóztattak, menedéket adtak a Gestapo elől bujdosó elvtársaknak... Frantisek Stejskal is rejtegette egy elvtársát, vállalva a nem kis kockázatot. A gyárban napi vendégnek számított a rendőrség. Egy nap az irodába hívatták Bíbát, aki mellette dolgozott, elvtársa- barátja volt.- Josef, mondtam neki, menj a gépek közé. én pedig elindultam az irodába. Alighogy beléptem, kattant a bilincs a kezemen. Ez nem a Biba, ez Stejskal. mondta a hivatalnok. Elengedtek. Visz- szamentem a műhelybe, s üzentem Bí- bával a feleségemnek, hogy adjon neki ruhát, meg hogy akit rejtegetünk, veszélyben van, meneküljön. Másnap hajnalban a gestapósok költötték fel, nála keresték a barátját - akinek sikerült egérutat nyernie. A munkatársak közül valaki gyávaságból többet mondott, mint amennyit kérdeztek tőle. Frantisek Stejskalt a Pankrácba vitték.- A Gestapo senkivel sem kukoricá- zott, azzal vertek, ami éppen a kezük ügyébe került. Talán három órán át folyt a kihallgatásom. Amíg eszméletnél voltam, igyekeztem a lehető legkevesebbet beszélni. A hallgatás volt a legerősebb fegyver, mert aki bővebb beszédbe bocsátkozott, könnyen elszólhatta magát. A verést, a kínzást nem mindenki képes elviselni. Nem mindenki erős. Félel- mében-fájdalmában szólhat arról, amiről hallgatnia kellene, csakhogy vége legyen a kínzásnak, hogy mentse az életét. S aki ilyen állapotban vall, tekinthető-e árulónak?- Az életemmel játszottam. Vagy kibírom, vagy nem. De ha elszólom magam, nemcsak mások kerülnek veszélybe, hanem én is, a családom is. Harmincszor vittek be kihallgatásra, verni csak kétszer vertek, később már nem... Először nyolc hétig tartottak benn, de nem szedtek ki belőlem semmit, s mivel a barátomat mindenáron el akarták kapni, szabadon bocsátottak, azt remélték, majd felveszem vele a kapcsolatot. De nem mentem lépre. Három hónapig szabad voltam, akkor megint letartóztattak. Egy másik barátom bevallotta, hogy Rudé právot hordtam a gyárba. De nem haragszom rá, amiért elárult, mai napig jó viszonyban vagyunk. Szétverték az arcát... aki maga is került hasonló helyzetbe, nem veheti rossz néven mástól, hogy nem bírta... Ismét a Pankrácba vitték, onnan a te- rezíni koncentrációs táborba, majd Cheb- be, Nürnbergbe, végül Drezdába. Ott élte át a város bombázását. A drezdaiak a légiriadó lefújása után rendszerint nem maradtak az óvóhelyen, attól féltek, hogy az égő ház betemeti őket. A parkba menekültek, meg a főtérre. De azon a negyvenötös februári napon éjfélkor újra jöttek a bombázók. A börtönt is találat érte, Frantisek Stejskalnak és néhány társának sikerült megszöknie. Az éjszakát egy garázsban töltötték, s csak reggel látták az iszonyatot...- Ezrével hevertek a holttestek, halomra dobált kirakatbábuk látványát nyújtották. Olyan holttesteket kerestünk, amelyeken épen maradt a ruha, átöltöztünk és útnak indultunk. A folyóhoz érve kimostuk a szemünkből a port... az Elba tőlünk folyik, hazavezet. Lovosicében • „Azokon az ismert képeken- az Avia munkásai az első sorokban állnak...“ „Mindenki , Ítélünk MotV csendőrökkel találkoztunk. Úgy tettünk, mintha a Gestapo hivatalát keresnénk, azt a mesét találtuk ki. hogy a gyárat, ahol dolgoztunk, szétbombázták, s bennünket hazaküldtek. Litoméricébe vittek... Május kilencedikén kinyitották a börtön ajtaját, és így szóltak: Uraim, vége a háborúnak, hazamehetnek. Addig csak kutyák voltunk, meg cseh bestiák.. Frantisek Stejskal is hazamehetett, visszament a régi munkahelyére, az Avi- ába. A szakszervezeti tanács üzemi bizottságának tagjává választották. Abban az időben tizenháromezer alkalmazottja volt a gyárnak Negyvennyolc februárja mozgalmas eseményeket tartogatott. Az Aviában gyűléseken beszéltek arról, ki a munkások igazi barátja.- Huszonegyedikén reggel a pályaudvaron elénekeltük a Kde domov műj-t. A fiúk az Internacionálét akarták, de én azt mondtam, ez nem lesz jó, hiszen nem mindenki kommunista. Aztán az Óváros térre vonultunk, tizenöt kilométert gyalogoltunk. Mindenki velünk tartott. Meghallgattuk Gottwaldot, egyetértettünk azzal, hogy a kommunisták ne távozzanak a kormányból, majd visszamentünk a gyárba, és a fontosabb helyekre őrséget állítottunk, nehogy valaki szabotázst kövessen el. Az Iparcsamokban huszonkettedikén tartották az üzemi tanácsok országos kongresszusát: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kétmillió tagját nyolcezer küldött képviselte. Az ötvennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosítását, az ötven hektárnál nagyobb földbirtokok felosztását és a közalkalmazottak fizetésemelését követelték - mindössze tízen szavaztak ellene. Huszonnegyedikén volt az általános sztrájk.- Az egész országban minden leállt, a vonatok, a villamosok, az emberek az utcán. Körül kellett néznünk a gyárban, nehogy valaki kárt okozzon. Mindössze harminc sztrájktörő akadt. Mi legyen vétók? - kérdeztük a munkásoktól. Ki velük, ezekkel nem vagyunk hajlandók dolgozni. Hát elbocsátottuk őket, de egyébként haja szála se görbült senkinek. Huszonötödikén a Vencel téren kétszázezer ember várta, hogy milyen eredménnyel végződik Gottwald és Benes tárgyalása. Azokon az ismert képeken az Avia munkásai az első sorokban állnak. Közvetlenül a februári események után Prágába látogatott Georgi Dimitrov, s az Avia dolgozói úgy döntöttek, hogy a gyár felveszi a bolgár kommunista nevét, igen ám, de illenék valamilyen ajándékot adni Dimitrov elvtársnak. Mi legyen az. Hát egy autóbusz, mert akkor már az Aviában autóbuszokat gyártottak. És a buszt szinte órák alatt összeszerelték, mert mindenki segíteni akart. Lelkesedtek az emberek. Frantisek Stejskal elvtárs ma már nyugdíjas. Nyugdíjas? Vannak emberek, akik sosem vonulnak nyugdíjba, amíg erővel bírják, dolgoznak. Még erejükön felül is. Akárcsak ő. Az Antifasiszta Harcosok Cseh Szövetsége tagjaként, a prágai 9. körzeti bizottság elnökeként évek óta hasznos tevékenységet folytat, soksok előadást tart havonta, főleg a gyerekeknek, fiataloknak. Mert a régi harcok tanúi és résztvevői egyre kevesebben lesznek, s a nehéz ivókról mesélni sosem elég. K. CS. • Ma már történelmi felvétel: baloldalt Franti- sek Stejskal, középen Georgi Dimitrov, jobboldalt Klement Gottwald (Foto: Milan St’astny és archív) KORPARANCS: VÁLLALKOZZUNK! Ha nem fogadtak el egy újítási javaslatot, hogyan lehet azt hasznosítani? önkéntelenül is ez a kérdés ötlött fel bennem, amikor meghívást kaptam az Ifjúsági Fényszóró mozgalom központi törzskarának ülésére, mert a napirendi pontok egyike ez volt: az el nem fogadott újítási javaslatok hasznosításának ügye. El is mentem az ülésre. Előzetes tájékozódásom során megtudtam, hogy a törzskar fiatal kommunistáinak kezdeményezésére került napirendre ez az ügy. Okkal, mert másfél év alatt nagyon sok, pontosan 8294 fiatal javaslatát nem fogadták el, és a fiatalok kétkedtek az elutasítások jogosságában. Megtudtam azt is. hogy a törzskar nem csupán a kétkedés problémájával foglalkozott korábbi ülésén, hiszen feladatul adta az őrjáratoknak: hacsak egy mód van rá, gondoskodjanak a hasznosítható újítási javaslatok alkalmazásáról is. KIK ÉS HÁNYÁN? Az ülésen megállapították, hogy 496 őrjárat 1366 tagja kapcsolódott be az akcióba. Főleg az ipari üzemekben, a kutatóintézetekben és az egészségügyi intézményekben működő őrjáratok voltak tevékenyek. Jelentős segítséget kaptak az üzemi pártbizottságoktól, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tisztségviselőitől, és közreműködésükkel eddig 2637 elutasított újítási javaslatot vizsgáltak felül. Példásan és sikeresen kapcsolódtak be az akcióba a martini, a rimaszombati (Rimavská Sobota), valamint a nyitrai (Nitra) járásban működő őrjáratok. Az építőiparban, a mezőgazdaságban tevékenykedő őrjáratok lemaradtak, mert a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a galántai, a komáromi (Komárno) és a tőketerebesi (Trebisov) járásból, többszöri sürgetés ellenére sem érkezett jelentés. Ml VOLT A HASZNA? A felülvizsgált javaslatok közül 155 elutasítása elhamarkodott volt. Megvalósításukhoz, alkalmazásukhoz hozzá is láttak azonnal az illetékesek. További 199 újítási javaslat és 40 tematikus feladat alkalmazására azért nem került sor, mert hiányoztak a szükséges szerszámok, pótalkatrészek. Néhány esetben pedig csak tervrajzot készítettek a fiatal újítók, az alkalmazásra javasolt gép vagy szerkezet mintapéldányának elkészítéséről megfeledkeztek. Az őrjáratok ezt azonban nemcsak megállapították, hanem segítettek az alkalmazás feltételeinek, körülményeink megvalósításában. Miként például a Kysucké Nővé Mesto-i csapágygyár üzemében, ahol a VM-4 típusú gép marókéseinek elkészítése és az újítási javaslat alkalmazása nyomán évente 5000 munkaórát takarítanak meg. Ilyen módon tehát 354 újítási javaslatot és 40 tematikus feladatot az eddigi elutasítás ellenére is alkalmaznak. Ami 67 munkaerő, 191 tonna fém és más nyersanyag, 12 750 kW villanyáram, 1,5 millió korona értékű fűtőanyag, közel 1 millió korona értékű valuta megtakarítását jelenti. Az alkalmazás népgazdasági haszna évente 8,86 millió korona. önként kínálkozó megállapítás: jól tették az akció kezdeményezői, hogy a kétkedésen alapuló gondolatokat az alkotó cselekvésre irányították. LELEMÉNYESEN A törzskar elnöke, Martin Óizmazia az értékeléskor Jozef Lenárt elvtársnak a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésére hivatkozva hangsúlyozta:- Nem a kapzsik vállalkozó szelleméről van szó amikor az akció hasznát megállapítva arról beszélünk, hogy jobb szervezéssel több haszonra is szert tehetünk. A szocialista vállalkozó szellem, amit mi, fiatalok készek vagyunk elsajátítani, az egész társadalom javát szolgálja. A kor, közelebbről hazánk szocialista jelenkorának parancsa a vállalkozást sürgető felszólítás. Utána a törzskar egyik tagja, Ján Skripka, az eperjesi (Presov) VUNÁR dolgozója beszámolt arról, milyen módon kívánják a felülvizsgálási és ellenőrzési akciót vállalkozássá tenni.- Mivel munkahelyi feladatunk a robotok alkalmazásának lehetőségét felkutatni - magyarázta módszertani és tanácsadó központot szerveztünk. Ebben az őrjáratok önként jelentkező és megfelelő képzettséggel rendelkező tagjai közül tizenhárom fiatalt már felkészítettünk, és várjuk a további jelentkezőket. Úgy tervezzük, hogy ők segíteni fognak a robotok alkalmazásának lehetőségeit megtalálni. Számításaink szerint egy éven, belül mintegy ezer munkahelyen fogjuk felülvizsgálni és ellenőrizni az eddig elutasított újítási javaslatokat. A hasznosítható- kat alkalmazni fogjuk, vagy ha lesz rá mód, beállítjuk majd a robotokat. KÉT LÉPÉSSEL TOVÁBB Az őrjáratok tevékenységének irányításával kapcsolatosan pedig elhatározták, hogy témák szerint csoportosítják a feladatokat. Mindegyik témakörben az ellenőrzéssel és felülvizsgálással egyidejűleg az őrjáratok előre megkapják, hogy milyen minőségi mutatók érvényesítését, lehet és kell szorgalmazni.- A két témakör két lépés előre - hangoztatta a törzskar elnöke. - Fiatalok vagyunk, bátrak és merészek, ezért vállalkozunk gyors egymásutánban kettőt lépni. Meg is nevezték a témák szerint csoportosított feladatokat. Az egyik: megbízhatóság a kereskedelemben. A másik: gondoskodás a betegekről. Ami azt jelenti, hogy a kereskedelemben és az egészségügyben dolgozó fiatalokat, őrjáratokat mozgósítják. Mi lesz a vállalkozás haszna? Előre nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy lesz haszna, mert meggyőződtünk róla: a fiatalok képesek még az el nem fogadott újítási javaslatok hasznosítására is. HAJDÚ ANDRÁS
