Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-18 / 11. szám

Vasárnap 1983. március 20. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.39, nyugszik 17.47 Közép-Szlovákia: 5.47, nyugszik 17.55 Nyugat-Szlovákia: 5.55, nyugszik 18.03 órakor A HOLD kel — 8.40, nyug­szik - 16.20 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KLAUDIA és VÍTAZOSLAV nevű kedves olvasóinkat • 1828-ban született Henrik IBSEN kiváló norvég dráma­író (t 1906) • 1928-ban szü­letett Viktor Kubai szlovák képzőművész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÉTSZÁZ- TIZENEGY PÁR CIPŐ A „SEMMIBŐL“ EGRI FERENC RIPORTJA A PENTAGON GYILKOS TERVEI LEV NARISKIN ÍRÁSA KÉZENFEKVŐ NYERSANYAG­FORRÁS J. MÉSZÁROS KÁROLY RIPORTJA A Kassai (Kosice) Safárik Egyetem növénykertje és a Kassai Kertészeti Vállalat közös komplex racionalizáci- ós brigádot alakított az orchidea ne­mesítése és szaporítása céljából. így akarják elérni azt, hogy egész éven át több friss vágott virág legyen kapható az üzletekben, s erre felhasználják a növénykert dolgozóinak az orchidea nemesítés- és szaporítás terén szer­zett több mint 15 éves tapasztalatát. A fenti képen dr. Gabriela Bradovková az egy évnél fiatalabb egyedek növe­kedésének rendszeres ellenőrzését végzi. A jobb oldali képen Margita Stolárová a kétéves növényeket lá­dákba ülteti át. A lenti képen Jirí Gregore mérnök, a Kassai Kertészeti Vállalat kertészeti csoportvezetője (baloldalt) és Tibor Antos mérnök, a Safárik Egyetem növénykertjének igazgatója, a komplex racionalizációs brigád vezetője a Vietnamból szárma­zó cynbidium orchideát vizsgálja (Svätopluk Písecky felvételei -ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Tekintettel a nemzetközi kereskedelemben való jelentős részesedésünkre, magától érte­tődően mi sem kerülhetünk el néhány olyan hatást, amelyet a kiéleződött nemzetközi helyzet, valamint a tőkés gazdaság megráz­kódtatásai váltottak ki. Ezt a gazdaságot sújtja a termelésnek, a nemzetközi kereske­delemnek és a valutarendszernek mély vál­sága. Ez megkívánja, hogy még határozot­tabban megvalósítsuk a hatékonyság és az intenzifikálás irányvételét és a szocialista országokkal együttműködve csökkentsük a tőkés gazdaságnak gazdaságunkra gyako­rolt kedvezőtlen hatását. A békés egymás mellett élés politikájával összhangban érde­künk a nem szocialista államokkal az egyen­jogú és kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatok továbbfejlesztése. Arra kell töre­kednünk, hogy a nehéz körülmények ellené­re színvonalas termékeinkkel érvényesül­jünk a világpiacon és ezen az alapon bizo­nyítsuk a szükséges importot is. A párt, az állami és a gazdasági szervek és a Nemzeti Front társadalmi szervezetei a XVI. kongresszus óta eltelt nem egészen két esz­tendőben sokat tettek a kongresszusi hatá­rozatok megvalósítása érdekében. A gazda­sági fejlődésben hangsúlyozzuk a minőségi vonatkoásokat. A külső egyensúlyi helyzet megszilárdítására nagyobb nyomást gyakor­lunk a kivitel növelésére és a behozatalnál a takarékosságra. Lassítottuk a beruházási ütemet, csökkentettük a befejezetlen beruhá­zások állományát és az erőnket összponto­sítjuk az építkezések befejezésére, a korsze­rűsítésre és a rendelkezésünkre álló létesít­mények jobb kihasználására. Nagy igyekeze­tét fordítunk a tüzelőanyag, az energia, a fém, az olajtermékek és az egyéb alapanya­gok fogyasztásának ésszerűsítésére és meg­takarításukra. Intézkedéseket hoztunk a bá­nyászok élet- és munkafeltételeinek javításá­ra. Fokozatosan tökéletesítjük a feldolgozó ipar szerkezetét, hogy nagyobb mértékben koncentráljunk a döntő fontosságú szakága­zatokra, s hogy ez a szerkezet jobban meg­feleljen szükségleteinknek és feltételeink­nek. Fejlesztjük az atomenergetikát és a nuk­leáris gépipart. Jóváhagytuk és fokozatosan megvalósítjuk a nehézgépipar, a gépkocsi- gyártás, a mezőgazdasági és az élelmiszer­gépipar számos szakágazatának és további szakágazatoknak fejlesztési koncepcióját. Meggyorsítjuk az elektronikai ipar fejleszté­sét. A fogyasztói iparban előnyben részesít­jük a hazai nyersanyagokat feldolgozó szak­ágazatok fejlesztését. Szüntelen figyelmet szentelünk az élelmiszer termelésében az önellátottság foka növekedésének. Az intéz­kedések komplexumát valósítjuk meg a la­kossági szolgáltatások javítására. Az igazga­tás és az ügyintézés egész szférájában meg­valósítjuk a takarékosság és a gazdaságos­ság programját. így sorolhatnánk a példákat, a párt és az állami szervek operativ és hosz- szú távú intézkedéseit, amelyeknek célja gazdaságunk gyorsabb alkalmazkodása az új feltételekhez. (Gustáv Husák elvtársnak a Februári Győzelem 35. évfordulója alkalmából mondott beszédéből) i RÁZÓS ÜGYEK KESZELI BÉLA RIPORTJA VÉDJÜK KÖRNYEZE­TÜNKET-VÉDJÜK ÖNMAGUNKAT PÉTERFISZONYA RIPORTJA HÁRSFÁK ALATT RUDOLF CiZMÁRIK ELBESZÉLÉSE IZRAEL LEGHOSSZABB HÁBORÚJA ÓNODY GYÖRY RIPORTJÁNAK MÁSODIK RÉSZE-Már vártam... Tudtam, hogy jönni fog - nyújtja első­ként a kezét, de bármennyire határozott is a fellépése, a za­varát ez sem leplezi. Mosolyog hát, hogy kisebb legyen köz­tünk a távolság, aztán előkap egy kulcsot és huncutul meg­kérdezi, hol fogunk beszélget­ni. A gépek mögött, valamelyik sarokban vagy a csarnok túlsó végén, négyszemközt az iro­dában. Ott, ahol többet árul el magáról, mondom, s már vezet is végig a festékszagú csarno­kon. Es beszél - anélkül, hogy kérdezném.- Nem, sosem hittem, hogy én, Kolárovics Márta, a bratis- lavai Nemzetközi Nőnap Vál­lalat egyes számú üzemének elömunkása egyszer ország­világ előtt elmondhatom, ho­gyan érzem magam a munka­helyemen. Nem, eszembe sem jutott, hogy egyszer tőlem is megkérdezik, miért szeretem a munkámat, s a cérnagyárat. Erre néhány héttel ezelőtt itt jártak a rádiósok, most meg. . tényleg, mire is kiváncsi tulaj­donképpen?- Például arra, hogy mi köti a cémagyárhoz.- Hát ezt nehezen tudom megfogalmazni. Tudja, vagy szereti az ember a munkáját, vagy nem. Ha igen, a munka­A mester helyét is megszereti. Meg a munkatársait. Én el sem tud­nám képzelni, hogy most elém állna valaki és azt mondaná: asszonyom, holnaptól máshol dolgozik. Elakadna a lélegze­tem, az biztos. Mert nem akár­milyen évek vannak mögöttem. 1964-ben, amikor idejöttem, ti­zenhat éves voltam. Nekem itt minden új volt. Azt sem tud­tam, hol kezdjem az ismerke­dést. A gépeknél, a környeze­temnél vagy a munkatársaim­nál. Mert szerintem az a leg­fontosabb, hogy az ember ott­hon érezze magát a munkahe­lyén. Ugye, igazam van? Nos, ahogy múltak az évek, fokoza­tosan kialakult bennem a tudat. hogy valójában itt adhatok ma­gamból a legtöbbet. Tizenki­lenc éve dolgozom a gyárban, ebből kilencet a száritógép mellett töltöttem el, ahol har­minckét csőből jött a gáz. Nem volt könnyű munkám, elhiheti. A tűz fölött, egyetlen ügyes mozdulattal kellett átvezetni a fonalat. Képzelheti hát, mennyit izgultam abban az időben. Aztán átkerültem a festőműhelybe, ahol a pamu­tot színezzük, és itt dolgozom ma is. jobb keze- Mit gondol, anyaként is... — Jaj, csak erről ne faggas­son. Nehéz erre egyértelmű választ adni. A gyermekeim ta­lán pontosabban látják, milyen anya vagyok. Mert amíg éve­ken át két műszakban dolgoz­tam, gyermeknevelésre csak két napom maradt a héten. A szombat és a vasárnap. És ez bizony nem sok. Féltem is, hogy valahol visszaüt majd, hogy keveset voltam velük, de szerencsére nem így lett. A lá­nyom 16 éves, varrónőnek ta­nul, a fiam meg autószerelő­nek készül. Amíg Magyarbélen laktunk, a nővérem segített a családi gondjainkon, mert özvegy vagyok, de amióta itt élünk Ligetfalun, már csak én egyengetem az útjukat. Most, hogy elómunkás vagyok és délelőtti műszakban dolgozom, sokkal könnyebb a helyzetem. Mert ugye, a gyerekekkel is többet foglalkozhatok.- Azt mondta elómunkás. Szerintem élmunkás, hiszen a vállalat legjobb dolgozóinak egyike.- Csakhogy a kettő nem ugyanaz. Elómunkás vagyok, s ez annyit jelent, hogy képzett szakmunkásként irányítom a többieket, de velük együtt dolgozom. Röviden: a mester jobb keze vagyok.- Megfordult már valaha a fejében, hogy elmegy innen? Hogy másutt kellene dolgoz­nia, ahol esetleg kevesebb gondja lenne.- Ó, persze hogy voltak ilyen gondolataim. Évekkel ezelőtt bizony nem egyszer azt mondtam: fütyülök az egészre, nekem az egészségem fonto­sabb és egyébként is miért kell nekem mások hibája miatt tar­tani a hátamat. Aztán egy-két nap múlva mindig rájöttem, hogy nekem itt a helyem. Itt, ahol mindent úgy ismerek, mint a tenyeremet. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ szú 1983. III. 1

Next

/
Thumbnails
Contents