Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
I szú 5 3. II. 25. A béke barátait az egész világon biztosíthatjuk, hogy Csehszlovákia népe és kormánya szilárdan áll a világ békefrontján, amelynek élén a nagy, legyőzhetetlen Szovjetunió halad. Harcolunk a békéért, mert békében akarunk dolgozni népünk javáért és a következő nemzedékek boldog jövőjéért. Ez az emberek százmillióinak kívánsága az egész világon, és ezért meggyőződésünk, hogy a békét megőrizzük. Különösen, ha az imperialista háborús uszítok felismerik, hogy a háború kirobbantása egyet jelentene öngyilkosságukkal.“ E rövid idézetet egy mai beszédből is vehettük volna, de ha csak holnap hangzana el először, akkor is igaz lenne. Pedig 1949. május 1-én mondta Klement Gottwald a Vencel-téren a prágai munkások és dolgozók tízezrei előtt. I. Az idézet ma is érvényes, mert alapigazságokat tartalmaz. Pedig az eltelt harmincegynéhány év alatt nagyot fejlődött a világ, a szocializmus javára változtak a nemzetközi erőviszonyok, leszűkült az imperializmus befolyási övezete. Volt azóta hidegháború, enyhülés és ismét el- hidegülés, az ember meghódította a világűrt, helyi háborúk pusztításai rázták fel a világközvéleményt. Idehaza és a szocialista közösség minden országában egynéhány rövid évtized alatt nagyszabású építési programok valósultak meg, életünk anyagilag, szellemileg gyarapodott, összehasonlíthatatlanul gazdagabbá vált. Sokminden változott, de az alapképlet maradt. Az imperialista körök ma is háborús politikát és propagandát folytatnak, ma is a katonai, politikai szembenállás kiélezése az elsődleges céljuk. Csakhogy ez a szembenállás az eltelt évtizedek alatt sokkal veszélyesebb szintet ért el, sokkal nagyobb a háború veszélye. Egy olyan háborúé, amely ma már a nukleáris katasztrófával lenne egyenlő. S most is a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája a legfőbb erő, amely gátat vet a nemzetközi, mindenekelőtt az amerikai reakció törekvéseinek. Az idézet mai aktualitása egyben kifejezően bizonyítja a csehszlovák külpolitika elvhűségét, folytonosságát. Nem tértünk el attól az irányvonaltól, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja Klement Gottwald vezetésével alapozott meg még jóval 1948 februárja előtt és bontakoztatott ki a Győzelmes Február után. 11.^ Amikor a CSKP IX. kongresszusa 1949-ben megfogalmazta a szocialista építés fő feladatait, Klement Gottwald beszámolójában a nemzetközi helyzettel, a párt ez irányú tevékenységével kapcsolatban hangsúlyozta: ,,Február véget vetett a reakció kétkulacsos, kétértelmű politikájának legnagyobb szövetségesünkkel, a Szovjetunióval szemben. Köztársaságunk és a Szovjetunió közötti viszony most teljesen becsületes és őszinte, s ez külpolitikai biztonságunk alapvető feltétele. Biztonságunkat továbbá megszilárdítottuk a népi demokratikus államokkal kötött szövetségi szerződésekkel. Hű és becsületes szövetségben a Szovjetunióval s a népi demokratikus államok- • kai, valamint tovább szilárdítva népi demokratikus rendszerünket, nyugodtan tekinthetünk a jövő felé.“ Az itt kijelölt út helyességét a Február óta eltelt 35 esztendő mindennapi gyakorlata igazolja. Igazolják a sikerek, és igazolják a problémák, melyekkel szembe kellett nézni. Gazdasági eredményeink a többi szocialista országgal folytatott sokoldalú együttműködés nélkül nem jöhettek volna létre. A szocialista gazdasági integráció további elmélyítése, az együttműködés egyre magasabb minőségi formáinak keresése létszükséglet számunkra. Népgazdaságunk a szocialista közösség gazdasági erejére támaszkodik, gazdaságunk erejével a szocialista közösséget szilárdítjuk. A sikerek mellett az előbb problémákról is szóltunk. A legmarkánsabb példa erre a testvéri szocialista országok segítő keze, amit a válságos években nyújtottak felénk. Ez tette lehetővé társadalmi életünk minden terén a gyors konszolidációt, s azt, hogy két esztendővel később a XIV. kongresz- szuson pártunk kitűzhette a fejlett szocialista társadalom építésének programját. Azt a stratégiai irányvonalát, amely a külpolitika terén teljes mértékben magáévá tette az SZKP XXIV. kongresszusán meghatározott Békeprogramot, vallva ezzel, hogy nemzetközi kapcsolatainkban elsőrendű feladatunknak a béke megvédését tekintjük. A XVI. pártkongresszuson Gustáv Husák a nemzetközi tevékenységet elemezve a legnagyobb eredménynek azt könyvelte el, hogy az imperializmus összes intrikái ellenére is Jurij Andropov és Gustáv Husák a prágai repülőtéren sikerült megvédeni a békét. Ebben nagy része van annak az alapelvnek, hogy a világpolitika minden eseményéhez következetes osztályszempontból viszonyulunk. Az elkövetkező években is a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködés, szövetségünk elmélyítése lesz külpolitikánk alapköve. A békés egymás mellett élés elvei alapján minden országgal jó kapcsolatokra, kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszünk. Az osztályszempont és az internacionalizmus elválaszthatatlan: támogatjuk minden nép igazságos harcát A világ feszült figyelemmel kíséri a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokat. Ezeken dől el, hogy a józan ész gyóz-e, tehát sikerül-e alacsonyabb szintre szorítani a nukleáris szembenállást, vagy pedig az amerikai imperializmus újabb fegyverkezési hajszába, azaz az atomháború kirobbanásának közvetlen veszélyébe sodorja-e a világot. A megegyezéshez reális alapot a jelenlegi erőegyensúly ad, amely lehetővé teszi, hogy egyenlő felek folytassák a párbeszédet, s ne kerülhessen sor az USA diktátumára. Az egyensúly megőrzése pedig jelentős anyagi áldozatokat követel. Ugám m mm i ■! y elnyomóik ellen, a nemzeti felszabadító és más haladó mozgalmakat, szolidárisak vagyunk a tőkés országok munkásosztályának harcával. III. Gazdasági élet és külpolitika. Népgazdasági célkitűzések, munkatermelékenység és nemzetközi tennivalók, békeharc. Ezekre az összefüggésekre mutatott rá Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára január végén a moszkvai Ordzsonikidze Szerszámgépgyárban tett látogatása alkalmával. Beszédéből levonhatjuk a tanulságot: a gazdasági feladatok megoldása, a nagyobb hatékonyság a termelésben nemcsak az illető ország életszínvonala, hanem az egész szocialista közösségnek, mint a nemzetközi békeharc vezető erejének a szempontjából is döntő fontosságú. Hiszen az egyes washingtoni elképzelések szerint a Szovjetunió éppen „gazdaságilag nem fogja bírni a fegyverkezési versenyt“. Ezért annak fokozásával akarják kimeríteni a Kelet anyagi forrásait, s így kicsikarni a katonai fölényt, ami lehetővé tenné, hogy ók diktálják a feltételeket. Az amerikai gazdaságban tapasztalt válság azonban azt bizonyítja, teljesen irreális dolog csupán a másik fél „kimerülésével“ számolni. A gazdaság és politika egységét Lenin is hangsúlyozta. Különösen érvényes ez napjainkban, amikor a gazdasági élet, a termelőerők internacionalizálódásáról beszélünk. Amikor nem egy-egy ország keretei között gondolkodunk, hanem olyan egységekben, mint a KGST és a Varsói Szerződés. A CSKP, az SZKP és más testvérpártok dokumentumai is hangsúlyozzák, legfontosabb feladatuknak a nép anyagiJanuár elején Prágában tartotta ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé (CSTK-felvételek) szellemi szükségleteinek kielégítését tekintik. Igaz viszont az is, hogy a szocializmus eme alaptörvényének megvalósításához mindenekelőtt meg kell védeni a szocializmust, s ez mindaddig így lesz, amíg a világban osztályérdekek ütköznek. Ezért tulajdonít pártunk oly nagy jelentőséget a KGST keretén belüli együttműködés elmélyítésének, az ötéves népgazdasági tervek egyeztetésének, a hosszú távú célprogramok megvalósításának, a gyártásszakosításnak. Ezért mondható: a KGST határozataiból eredő feladatok megvalósítása, amellett, hogy nemzeti érdekünk, internacionalista kötelesség is. IV. Csehszlovákia a békéért, az enyhülésért, leszerelésért vívott harc szempontjából mindig is elsőrendű fontosságot tulajdonított a Varsói Szerződés országai összehangolt külpolitikájának. Különösen fontos ez napjainkban, amikor a fegyverkezési verseny minden eddiginél veszélyesebb szakaszba lép, amikor egyesek el szeretnék temetni az enyhülési folyamat eredményeit, és a régi feszültséggócok mellett a világban új konfliktusok, válsághelyzetek jönnek létre. A globális kérdések rendezésére irányuló egységes akaratot példázza a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülése, amely aláhúzta: a tagállamok meggyőződése, bármilyen bonyolult is a nemzetközi helyzet, megvan a lehetőség arra, hogy túljussunk a nemzetközi kapcsolatok veszélyes szakaszán. „Az események mostani menetét meg keli és meg is lehet állítani és olyan irányba lehet terelni, amely megfelel a népiek vágyainak ... A háború erőinél napjainkban hatalmasabbak a béke erői. Minden összeforrottságuktól és tevékenységük céltudatosságától függ. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén részt vevő államok a nemzetközi helyzetről adott értékelésük alapjául a nukleáris katasztrófával szemben az egyetlen lehetséges megoldást ajánlják fel, és széles körű nemzetközi együttműködésre szólítanak fel az élet és az emberi civilizáció megőrzése nevében.“ Nem túlzás aggasztónak minősíteni a nemzetközi légkört. Az Egyesült Államok nem mondott le arról a tervéről, hogy katonai fölénybe kerülve visszaszerezze hajdanvolt pozícióit, azaz világuralmi ábrándokat kerget. Ezért születtek meg az örült elméletek, a „korlátozott“ és „tartós“ atomháiború lehetőségéről, ezért fejleszti elsöcsapás-mérö potenciálját, ezért választotta az időhúzó taktikát a leszerelési tárgyalásokon. A „nullamegoldás- hoz“ hasonló javaslatai halva született gyermekek, tudatosan úgy konstruálták őket, hogy a másik fél számára elfogadhatatlanok legyenek. A porhintés azonban nem sikerül, a Fehér Ház is kénytelen beismerni, hogy a legutóbbi szovjet javaslatok hatására Nyugaton rendkívüli módon felerősödött az atomfegyver-ellenes mozgalom. A világközvélemény ugyanis tudatosítja, hogy a Szovjetunió minden nagy horderejű békekezdeményezésére Washington elutasítással, új fegyverkezési fordulóval válaszol. A feladat egyértelmű, késedelem nélkül kell cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Ezért javasolta a Szovjetunió, hogy a genfi tárgyalások megkezdésekor fagyasszák be mindkét oldalon a nukleáris fegyvereket, ezért vállalt egyoldalú kötelezettséget: nem veti be elsőként az atomfegyvert. E cél ösztönözte a szocialista országokat, mikor a prágai nyilatkozatban javasolták: a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le a katonai erő alkalmazásáról. Jó lenne, ha ez nem maradna csupán pusztába kiáltott szó. Hiszen minden európai állam saját tapasztalatai alapján győződött meg az enyhülés előnyeiről. Áz a tény, hogy a Szovjetunió a szocialista országokkal szövetségben új és új békekezdeményezéseket tesz, keresi az ügyet szolgáló kompromisszumokat, nem a gyengeség jele', hanem a megegyezésre való törekvést, a jószándékot mutatja. S újabb meg újabb ékes bizonyítéka ez annak, hogy a béke és a szocializmus elválaszthatatlan. Mindez szoros összhangban van azokkal a feladatokkal, amelyeket külpolitikai tevékenységünk számára a XVI. kongresszus fogalmazott meg. A XVI. kongresszus a társadalom és a nemzetközi helyzet elemzésekor messzemenően figyelembe vette a párt több mint hat évtizedes munkássága során felgyülemlett tapasztalatokat. S mindig hű maradt azokhoz az alapelvekhez, amelyeknek megvalósítását a gyakorlatban igazában csak a második világháború után, s főleg a Győzelmes Február után kezdhettük ** MALINAK ISTVÁN
