Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-18 / 7. szám
Igor del, a Szlovák Televízió rendezője Ján Solovic A tévedés joga című drámájából Budapesten forgatott tévéfilmet, magyar színészekkel. Az alkotás főhőse egy húszéves fiú, aki szülei tiltakozása ellenére otthagyja az orvosi egyetemet, mert a gyári munka jobban érdekli. Az öntudatos fiatalembert Kovács Titusz formálja meg, akit legutóbb az Alacsony az Ararát című tévékomédiában láthattak a nézők. (SZ) • A Csehszlovák Televízió nemrégiben mutatta be a Jókai Anna Tartozik és követel című regényéből készült televíziós változatot, amelyet Éva Sadková rendezett. és ő irta a forgatókönyvet is. Első kérdésem, hogyan bukkant rá Jókai Anna regényére?- Véletlenül. Mint mindig, valahányszor az éves terv készül az irodalmi-drámai műsorok föszer- kesztöségében, elmentem a könyvtárba. Felfedeztem a polcon a cseh fordítást, láttam, hogy új könyv, leemeltem, belelapoztam. Milyen érdekes, gondoltam. Hazavittem, elolvastam, tetszett, a dramturgnak is. • Hány tévéjáték készül évente az önök szerkesztőségében?- Negyvenkettő. • Hányat rendez ebből ön?- Vagy hármat rendezek, vagy egyet írok és kettőt rendezek. egy rövid jelenet, gondolj ki valamit. Semmi nem jut az eszembe, mondtam, de most vettem meg Csehov összegyűjtött műveit. Erre ő: akkor csináld meg. Hogyhogy csináljam meg? - kérdeztem. Hát dramatizáld. így kezdtem dramatizálni a Csehov-elbeszéléseket. • Klasszikusokat vagy kortárs írókat rendez szívesebben?- Hosszú ideig klasszikusokkal dolgoztam, de aztán, nehogy modorossá váljak, megcsináltam néhány mai regényt. Olyan fele-fele arányban lehet. • A huszonkilenc év alatt hány tévéjátékot rendezett?- Körülbelül százhúszat. Kezdetben sok volt az úgynevezett átvett előadás. Vidéki színházakba jártunk - én például Martinba egy hétig néztem az előadást, kicsit átdolgoztuk a tévé számára, a színészek tíz nap alatt betanulták, felutaztunk Prágába, és itt a stúdióban felvettük. • Ez bokszolónak való mesterség (Martin Kubala felvétele) „Együtt tanultunk járni“ Négyszemközt Éva Sadková tv-rendezövel • Melyik a legkedvesebb tévéjátéka? • Ez a kötelező norma?- A tévében nincs norma, ez az én normám. Van, aki negyedév alatt tizenhárom részes sorozatot készít. • Mindig maga választja ki a témát?- Nem mindig, de néha szerencsém van. • Hány éve dolgozik a tévében?- Igazán akarja tudni? Huszonkilenc éve. A tévé egyéves volt, amikor idekerültem. A prágai stúdió ötvenháromban kezdett sugározni, én ötvennégyben kerültem ide, miután végeztén a színművészeti főiskolán, de már hallgatóként is dolgoztam mint rendezó- asszistens. • Huszonkilenc évvel ezelőtt hány rendezője volt a prágai stúdiónak?- Egyetlenegy. Egy idősebb hölgy. A napi müsorblokkokat készítette - azt hiszem, hetente háromszor volt adás -, mindig ment valami filmrészlet, vers, jelenet, zeneszám. A színházakból és a filmgyárból jártak vendégként rendezni. • Mi volt az első rendezése?-Az igazgató kijelentette: kell- Bondarev Csendje, ezert megkaptam a kritikusok díját, aztán a Félpenny, a Virradat, amely E. K. Benes két novellájából készült. • Mit forgat most?- Egy Simenon-regényt, a címe Hét kereszt. Egy tizenhárom éves fiúról szól, aki gyilkosság szemtanúja lesz, s a gyilkos üldözi. Itt forgatjuk a párizsi jeleneteket a Neruda utcában. Szívesen fogadtam el az ifjúsági szerkesztőség felkérését, megírtam a forgatókönyvet és nagy örömmel rendezem. • Mi következik ezután?- Franz Werfel egyik gyönyörű novellája. Ausztriában játszódik a fasizmus uralomra jutása idején, közvetlenül a háború kirobbanása előtt. • Ennek a forgatókönyvét is ön irta?- Igen. Szívesebben rendezek a saját forgatókönyvem alapján, mert amikor írom, már tudom, hogy miért sót sokszor azt is, hogy kinek. Ez pedig a forgatás alatt nagy könnyebbséget jelent. • Mit segíthet a dramturg?-Nagyon sokat. En megírom a forgatókönyvet, ö elolvassa, azt mondja, ez hosszadalmas, húzzuk ki a jelenetet. Én azt mondom igazad van, vagy nincs igazad, erre szükségem van. Minden jó alkotás vitából születik. • Vannak kiválasztott színészei?- Nincsenek, de vannak kedvelt színészeim, s ha van számukra szerep, szívesen felkérem őket, mert tudom, hogy ez biztonságot jelent. De sosem cselekszem fordítva: hogy akiket szeretek, szerepét kapjanak abban, amit csinálok. • Mint női rendezőnek van tekintélye?- Azt hiszem, igen. Ugyanis idejében rádöbbentem, hogy a tekintélyt csak kemény munkával vívom ki, nem pedig a titulussal, nem a diplomámmal, hadonászva: vigyázat, én vagyok a rendező! Figyelek a m inkatársaimra. Ha valami jó ötlettel állanak elő, megköszönöm, s ha nem felel meg az elképzeléseimnek, akkor is megköszönöm, de megmondom, hogy ez nem felel meg. Nem érzem, hogy nehézségeim volnának a szakmában, annak ellenére, hogy ez bokszolónak való mesterség. Csak nehezen egyeztethető össze az anyai hivatással. Ezek az én problémáim, hogy nem foglalkozhatom eleget a gyermekeimmel. •Hány évesek?-A fiam huszonhárom, a lányom huszonegy. Amíg kicsik voltak, sokat segített az anyám. A ,,kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond“ nagyon igaz. Szépen mondta Bozena Mémcová, hogy a kisgyerek az anyja szoknyáját tapossa, a nagy gyerek az anyja szívét. Amíg kicsinyek voltak, azért aggódtam, hogy ne legyenek betegek, most a jellemük formálása a fontos, az egzisztenciájukra gondolok. • ön filmeket is rendezett. Melyik a könnyebb munka?-A filmrendezés, mert jobbak a körülmények. Amit most forgatok, azt a filmgyárban egy hónapig csinálnám, itt még csak tíz nap áll a rendelkezésemre. Folyik rólam a viz, idegeskedem, de ha egyszer megígértem... Százszázalékosan semmi nem sikerül, s ez a hiányérzet a tévénél idöszúke miatt még csak fokozódik. • Sosem érezte, hogy no, most ez tökéletes?- Nem, ezt sosem éreztem. • Dolgozhatna kényelmesebb feltételek mellett is. Például a filmgyárban. ..-Én hú maradok a tévéhez, mert együtt tanultunk járni. Olyan érzés ez, ami semmivel sem pótolható. KOPASZ CSILLA ,,A humor mellett döntöttem“ Először Gruber Ernővel találkoztam. A gátlásos, álmodozó gimnazistával, aki cukrosvízbe mártogatott fésűvel fésülködött, aki nylon inget és csíkos zoknit hordott. Cipőjét, hogy ne lötyögjön a lábán, papírral tömte ki, zakójának ujja hosszú volt, a nadrágja meg széles és majd lecsúszott róla. Élete első öltönye volt ez, amelyre még csak azt sem mondhatta, hogy nem tetszik. És különben is: a tánciskola, a titokban elszívott Kék Daru, és Fekete Virág csábító tekintete sokkal nagyobb szerepet játszott az életében, mint az az átkozott öltöny. Gruber Ernőt Kovácsi János Cha-cha-cha címú alkotásából ismerem, amelyet a közeljövőben mutat be a televízió, életre keltőjével, Rudolf Péterrel pedig akkor találkoztam, amikor Chaplin szerepére készült a Pesti Színházban, s túl volt a Szerencsés Dániel és a Jób lázadása forgatásán. Az előbbiben egy kamaszt játszik, aki a magárahagyatott- ság stációit járja be, az utóbbiban pedig egy jólelkú parasztfiút formál meg.- A Cha-cha-cha számomra azért volt érdekes, mert a szokásostól eltérően irodalmi forgatókönyv alapján dolgoztunk. Emlékszem, amikor a filmben elindult felém a jegykezelő a sárga villamoson, engem is megérintett a hatvanas évek hangulata. Ez a nosztalgia most csak azért tűnik nekem olyan különösnek, mert abban az időben, amikor Gruber Ernő a kamaszkorát élte, én még apró gyerek voltam. De a tánciskola, ahol a film játszódik, nem volt ismeretlen számomra, hiszen apám éveken át egy művelődési ház igazgatója volt, ahol sok mindent láthattam. Csak azt sajnálom, hogy olyan kishitúen fogtam hozzá a munkához.- Talán a sokféle tánctól félt?- Igen, attól tartottam; utóbb kiderült, ez okozta a legkevesebb gondot. Az esetlenség egyébként sem válhatott volna a káromra, hiszen egy gátlásokkal teli suta középiskolást kellett megformálnom és nem egy parkettkirályt. Sajnos, csak a forgatás után jöttem rá, hogy ha még tudatosabban gondolom végig a jeleneteket, többre is képes A foszereoben: Rudolf Péter (Sípos Géza felvétele) lettem volna. De a szerepről akkor is csak azt mondanám, hogy nem éreztem testhezállónak. Bár a film bemutatója óta többen is megkérdezték tőlem, hogy én tényleg ilyen bugyuta vagyok, vagy ilyen tehetséges.- És mit válaszolt nekik?- Azt, hogy a gondolkodásmódomat tekintve idősebbnek érzem magam Gruber Ernőnél, tehát én más vagyok. Persze a kínos helyzetek, amelyekből bőven kijutott neki, nekem is ismerősek.- A gyerekkorából?- Nem. Későbbről. A gyerekkorom egészen idillikus volt. Nem nagyon láttam benne a jó és a rossz közötti különbséget. A régi cseh filmek kisvárosában nőttem fel, ahol egymás szájából élnek az emberek. Ahol mindent tudnak egymásról. Mi elég periférikus helyen éltünk, s ez magabiztossá tett. Azt hittem, azért találták ki a világot, hogy jól érezzem magam benne.- És mikor dőlt össze a lelkében ez a világ?- Amikor felköltöztünk Budapestre. Mert vidéken üdvöske voltam, de itt, a becsvágyam érdekében, össze kellett szednem magamat. A gimnázium cinizmussal telített légköre komoly változást hozott az életembe. Erőteljesen megcsappant az önbizalmam. Ráadásul alacsony voltam. Sokkal alacsonyabb, mint a többiek. így aztán a testmagasságom lett a sebezhető pontom. Úgy éreztem, ezt fednem kell valamivel. Végül is a humor mellett döntöttem. Én lettem az osztály viccmestere. Aztán a színmúvészetin ismét én lettem a legalacsonyabb. Az első év elején valóságos gyomorgörcsöm volt, ha erre gondoltam, de egy idő után rájöttem, hogy nem ez a fontos. Azóta már másvalami jár a fejemben. Az, hogy ez a pálya csak akkor érdekes igazán, ha az ember Chaplinnek születik. Ha nem, jobb abbahagyni. Itt nincs középút. Legalábbis számomra. A forgatásokon is csak akkor érzem jól magam, ha kerek-perec megmondják, milyen vagyok. Ha bólintanak, akkor tudom, hogy minden oké. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pontos Mondjuk, a Tv-hiradó. Tudjuk, megszoktuk, hogy pontban fél nyolckor kezdődik. Vagyis, ahogy mondva-irva vagyon a műsortájékoztatóban. Ha késne, nemcsak meglepődnénk, bosszakodnánk is, ki-ki a vérmérséklete szerint. És még inkább, ha filmmel, nagyon várt műsorral esne meg ilyesmi. A televízió, szerencsére, pontos intézmény, legalábbis, ahol a legfontosabb: a képernyőn. Ritkán történik meg, hogy hanyagságból, mulasztásból csúszna műsor. A megadott időpontban ,,nyitják a boltot“, a kezdéstől a zárásig mindenki a helyén van, a nézőt (vevőt) szolgálva. Pedig hát biztosan kávéznak a tévében is, betegszenek meg ott is emberek, nekik is akadnak halaszthatatlan magánügyeik. Mégsem találkozunk olyan táblákkal a képernyőn, hogy ,,Orvoshoz mentem", ,, Postára mentem“ , ,,Szabadságon vagyunk“, ,,Músorátvétel" stb. miatt zárva. Hogyan csinálják? bor > ÚJ SZÚ 14 1983. II. 18.
