Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-18 / 7. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1983. február 18. XVI. évfolyam Ára 1 korona Mai számunkban 3. oldal 4. oldal 6. oldal 8. oldal 11. oldal 15. oldal Komáromban (Komárno) építik azt a korszerű kulturális létesítményt, amely a Magyar Területi Színház új otthona is lesz (Gyökeres György felvétele) L ebilincselő könyvet olvastam a minap. Az volt a tervem, hogy egy röpke negyed óra alatt, tájékozódásképpen átlapozom, de aztán órákig nem tudtam letenni. Pedig nem izgalmas regényt, még csak nem is krimit vettem, a kezembe, hanem olyan kiadványt, amelyben számok, adatok, különböző statisztikai összehasonlítások dominálnak. Szlovákia kulturális fejlődése - ez a szép kiállítású kötet címe, az adatokat színes fotók illusztrálják. Jómagam nem rajongok különösen a különböző adatokért, de olykor azért nem árt elgondolkozni mindarról, amiről ezek a számok is meggyőzően beszélnek. Különösen most, amikor jeles esemény, a Februári Győzelem évfordulójának megünneplésére készülünk. Arra a jubileumra, amely nekünk különösen a szívünkhöz nőtt, és Sas Andor oly szép jelzőkkel illette. Jégtörő és gyümölcshozó Február. Mert valójában az volt: politikai, társadalmi, nemzetiségi szempontból egyaránt. Méltató írások sokasága jelent és jelenik meg erről a korszakos jelentőségű eseményről, a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály győzelméről. Szóltunk és szólunk majd arról is, hogy amikor nem kis erőfeszítések árán hozzáláttunk nagyszabású ember- és társadalomformáló céljaink megvalósításához, a gottwaldi vezetés egy pillanatra sem feledkezett meg a kultúráról és a művelődésről: arról a lenini tanításról, miszerint a szocialista társadalmat csak művelt és rendszeresen művelődő emberekkel lehet felépíteni. Meghirdettük és valóra váltottuk a kultúra demokratizálásának magasztos eszméit. Elértük, hogy szellemi értékeink a dolgozó milliók művelődését, erkölcsi gyarapodását szolgálják. E folyamat szerves részeként, pártunk lenini nemzetiségi politikájának egyik gyümölcseként megalakultak a magyar tanítási nyelvű iskolák és a szlovákiai magyar kulturális intézmények is. Három és fél évtized, egy emberöltő. Idestova négy évtizeddel ezelőtt a politikai és szociális harcokban első vonalban küzdő, az emberpróbáló időkben is egyenes gerinccel helytálló kommunisták előtt új feladatok álltak: az élen haladva, másokat is vezetve-meggyőzve, utat törni az újnak, a haladónak, társadalmi és emberi vonatkozásban egyaránt. Akik akkor huszonévesen, kevesebb tapasztalattal, de annál több lelkesedéssel láttak munkához, ma jogos büszkeséggel mondhatják el: idősebb társaikkal együtt ők is cselekvő részesei voltak egy számos vonatkozásban egyedülálló, felemelő korszaknak: a fejlett szocialista társadalom építésének. S itt élnek, munkálkodnak az újabb nemzedékek. Azok, akik már e társadalomban születtek, nevelkedtek. S akiknek át kell adni apáik, nagyapáik forradalmi örökségét, akiknek el kell mondanunk - nem közhelyekkel, hanem meggyőző emberi szóval - honnan, milyen harcok árán jutottunk el idáig. Odáig, hogy minden gondunk-bajunk ellenére magas életszínvonallal rendelkező, számos szociális, egészségügyi juttatásban, művelődésben a világ élvonalába tartozó ország lettünk. Odáig, hogy a Csallóközben, Gö- mörben és Dél-Szlovákia más tájain is az eltelt fél emberöltő alatt olyan párját ritkító társadalmi fejlődés tanúi lehettünk, amelyek alapvetően megváltoztatták az emberek életvitelét. Mi tagadás, nem könnyű elhitetni elsősorban a mai életmódot természetesnek tartó fiatalokkal, hogy három és fél évtizeddel ezelőtt esténként sok helyen csak petróleumlámpa égett, hogy milyen nagy szó volt akkor egy érettségi bizonyítvány, hogy például a gémeskút akkor nem megcsodálni való ritkaság volt, hogy ... ki-ki sokáig folytathatná a felsorolást. Nem is olyan egyszerű feladat minderről meggyőzően beszélni. Érzékeltetni, mennyi erőfeszítés szükséges új iskolák, kulturális létesítmények építéséhez, milyen nagy eredmény többek között az, hogy Szlovákiában az eltelt öt év alatt például 15 ezer címszót adtak ki 117 millió példányban, s ezek a könyvek az esetek döntő többségében nem holt értékek: ezrek, milliók művelődését, szellemi gyarapodását szolgálják. Ebben az országrészben jelenleg 3917 művelődési ház és szövetkezeti klub tevékenykedik, s ennek több mint a fele az utóbbi két évtizedben épült, tehát korszerűnek mondható. Mindezeket az eredményeket becsülnünk kell, mert szívós, kitartó munkával jutottunk el idáig, s azt is meg kell értetnünk mindenkivel, hogy az egyre szigorodó gazdasági világhelyzet még nagyobb erőfeszítéseket kíván meg tőlünk. Rohanó, feszültséggel teli világunkban gyakran jogosan bosszankodunk különböző gondok, nehézségek miatt, ám olykor szinte teljesen hajlamosak vagyunk megfeledkezni az eddig megtett útról. Eddigi eredményeinkről, amelyekre jogosan lehetünk büszkék. A közelgő évforduló is jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a közelmúltba. Hogy mindannyian tudva tudjuk azt, amiről számok, adatok, tények oly meggyőzően beszélnek. Visz- szatekintsünk azért is, hogy erőt, hitet merítsünk további munkánkhoz, az előttünk álló nem könnyű feladatok megoldásához. SZILVÁSSY JÓZSEF
