Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-18 / 7. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1983. február 20. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.35, nyugszik 17.03 Közép-Szlovákia. 6 43, nyugszik 17.11 Nyugat- Szlovákia: 6.51, nyugszik 17.19 órakor A HOLD kel - 10,07, nyug­szik 0.14 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALADÁR és LÍVIA nevű kedves olvasóinkat • 1853-ban született BICZÓ Géza magyar festő és grafi­kus (f1907) • 1903-ban szü­letett Karel JANEÖEK cseh zeneszerző és pedagógus (1-1974). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL GYŐZÖTT A NÉP VILIAM PLEVZA AKADÉMIKUS ÍRÁSA KÖVETKEZETESEN A BÉKÉÉRT MALINÁK ISTVÁN CIKKE HA ÖSSZEFOGUNK, MINDEN SIKERÜL FOLOP IMRE ÍRÁSA A NÉV KÖTELEZ KOPASZ CSILLA RIPORTJA LEVEGŐ, VÍZ, TALAJ KOVÁCS ZOLTÁN ÍRÁSÁNAK BEFEJEZŐ RÉSZE NÉPÜNK VÍVMÁNYAI VÉDELMÉBEN GÁLY IVÁN RIPORTJA FEBRUÁRUNK RÁCZ OLIVÉR ÍRÁSA MEGÚJUL A FALU RÉSZLET DUBA GYULA VAJÚDÓ PARASZTVILÁG CÍMŰ KÖNYVÉBŐL • A Bosanyi Bőrfeldolgozó Vállalat dolgozói a Februári Győzelem 35: évfordulója tiszteletére 3 millió 600 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. Ezenkívül megígér­ték, hogy a termelőalapok rentabilitását 6,51, a nem szocialista országokba irányuló kivitel tervét pedig 2 százalékkal túlteljesítik. A bőrök jobb hasznosításával a termelést további 400 000 korona értékkel növelik, s az árutermelési tervet december 29-ig teljesítik. A képen: Helena Éelezniková, az egyik szocialista munkabrigád vezetője és Peter Kajhár művezető a csomagolt cserzett bőrök minőségét ellenőrzi. (Pavol Neubauer felvétele - CSTK) Borg, minden idők eddigi legjobb teniszezője már ta­valy sem volt a Mesterek Tornájának résztvevője, most sem rajtol. Ám a hom­lokpánt, amilyet játék köz­ben viselni szokott, divat­cikk lett. Borg-pántnak ne­vezik, tévesen persze, mert az ilyen homlokpánt nem újkeletű divattalálmány. Amikor Leonardo da Vinci megfestette I. Ferenc király kedvesének, La belle Fer- roniére asszonyságnak a portréját, természetesen, Ferroniére-pántnak nevez­ték. Különben, a Das gros­se Bilderlexikon der Mode (Nagy képes divatlexikon) című könyv szerzői is bizo­nyítják: ilyen homlokpánt látható az időszámításunk előtti VI. században ábrá­zolt etruszk istennő holmo- kán is. Ettől függetlenül azon­ban tény, hogy napjainkban divat a homlokpánt viselé­se. Egyre több kellene be­lőle, és nem is akármilyen, hanem újmódi, aranyozott. Ahogy én kereskedelmünk rohamléptű fejlődését is­merem, majdcsak gondos­kodni fog az aranyozott A homlokpánt homlokpántokról. Képze­letben már látom, hallom a reklámozást, amint egy göndör hajzatú nő búgó hangon a férfi fülébe súgja: édesem, ne az életemet aranyozd be, hanem a homlokpántomat. Persze, nem lesz színaranyból az a homlokpánt, mint La belle Ferroniére asszonyságé volt, az aranyosan csillogó műszálból készített is meg­felel. Egyébként se lehe­tünk szolgai utánzói az egykori divatnak, meg kell szelídíteni ezt a módit. Ami tehát a homlokpánt beszerzését illeti: bizako­dom. Sót, már azt is tudom, hogy nem lesz gondom a névnapi ajándékozás ide­jén. Az újmódi homlokpánt lesz az ajándék. Hallottam ugyan a múlt­kor, hogy egy sötét kapualj­ban kétszáz koronáért akartak eladni egy homlok­pántot, amolyan régebbit, de nem hiszem, hogy az ilyen aranyból lenne. Ilyet csak az vegyen, aki az el­adóval együtt szerepelni akar ,,A rendőrség nyo­moz“ című tévé műsorban. Én a kereskedelem rugal­masságában, meg az inno­vációban bízom inkább. Bár az is lehet, hogy csalatkozni fogok, mert az idő rohan, ám a divat válto­zását nem lehet megállíta­ni, s mire elérkezik a név­nap, ismét valami más jön divatba. Az 1983. évi terv elsősorban a 7. ötéves terv eddigi teljesítésében elért pozitív ered­ményekből indul ki, valamint figyelembe ve­szi a külső és belső tényezők reális értékelé­sét, mivel ezek hatással lesznek a további gazdasági és szociális fejlődésre. Követke­zetesen a gazdasági és szociális fejlődés fő irányvonalainak teljesítésére irányul, melyet a XVI. pártkongresszus hagyott jóvá, továb­bá a 7. ötéves tervről szóló törvény megvaló­sítására. A terv céljai gazdasági egyensúlyunk to­vábbi megszilárdításán, a gazdasági fejlődés nagyobb dinamikájának elérésén és a terme­lés hatékonyságának jelentősebb növelésén alapulnak. Ezt az újratermelési folyamat in- tenzifikálásának elmélyítésével, vagyis első­sorban a tudományos-műszaki haladás ha­tékonyabb érvényesítésével, a tervezett tü­zelőanyag-, energia- és nyersanyagmegta­karítások elérésével, a termelés racionális és társadalmilag szükséges struktúrájával, a nemzetközi szocialista munkamegosztás­ba, elsősorban a nemzetközi szocialista gaz­dasági integráció folyamatába való hatéko­nyabb bekapcsolódással érhetjük el. A terv fő jellemvonása a gazdasági növe­kedés dinamikájának meggyorsítása. Azzal számolunk, hogy a gazdasági források stag­nálása, egyes esetekben enyhe növekedése mellett folytatódni fog a kedvező irányzat a tüzelőanyag-, energia-, fém-, alapanyag- és nyersanyagmegtakarítások elérésében. A gazdasági növekedés dinamikájának meggyorsítása elsősorban a fejlődés minő­ségi tényezőin, a források hasznosításán, a termelés hatékony tervezett felhasználásán és nem a mennyiségi fejlesztésen alapszik. Ezekkel a célokkal összhangban a fő ága­zatokban a termelést előreláthatóan kissé nagyobb ütemben fejlesztjük mint a társadal­mi terméket és a nemzeti jövedelmet. A brut­tó ipari termelés 2,4 százalékkal, az építőipari termelés több mint 2 százalékkal és a mező­gazdasági termelés 2,7 százalékkal nő. A nemzeti jövedelem forrásainak kialakításá­hoz nagyobb mértékben járul hozzá mind a két legfontosabb termelési ágazat, az ipar és a mezőgazdaság is. Az iparban folytatódnak - ha lassúbb ütemben is - a strukturális változások, első­sorban a tüzelőanyag- és energiaigényes, valamint a behozott nyersanyagokat igénylő ágazatokban. Ez elsősorban a tüzelőanyag és energetikai, a kohászati, az építőanyago­kat előállító ágazatokra és más ágazatokra vonatkozik. Ezzel szemben gyorsabb fejlő­dés várható a gépiparban, főleg az elektro­technikai iparban és azokban az ágazatok­ban, melyeknek termékei piacra találnak és egyúttal jó eredményeket érnek el az energia, a nyersanyag és az alapanyagok hasznosítá­sában. (A CSKP KB 7. ülésén elhangzott beszá­molóból) (Gyökeres György felvétele) Nemcsak a tegnapokért...- Attól a pillanattól kezdve, amikor megtudtam, hogy talál­kozunk, csak izgulok s töpren­gek magamban. Azon jár az eszem, mit is mondjak majd önmagámról, hiszen tetteimet sohasem szoktam szavakban mérni; nálam az elvégzett munka számít, s annak ered­ményei sokatmondóbbak min­dennél. Ezért zökkentem hát ki kissé egyensúlyomból, mert számomra a mai nap nem olyan, mint a többi... Az egyik cipőkészítő műhely pihenő helyiségében hallga­tom végig az iménti, önvallo­mással is felérő szavakat. Aki elmondja, nem más, mint Sylvia Stépánová, a messze földön híres gottwaldovi Svit egyik élmunkásnője. Aligha­nem mégiscsak túltette magát kezdeti izgalmán, mert mire beszélgetni kezdünk, nem ve­szem észre rajta annak semmi jelét. Megszállottan emlegeti munkáját, s nincs olyan mon­data, melyben ne hozná szóba ilyan vagy olyan megkö­zelítésben. Élete első fonto­sabb elhatározására tizenéves fejjel vállalkozott.- Földmúvescsaládból szár­mazom, s szüleim mindenáron azt akarták, hogy maradjak fa­lun, engem is a föld éltessen tovább. Nekem viszont ez a munka nem nagyon ízlett, inkább elárusítónő szerettem volna lenni. Mivel elképzelése­im hallatán szüleim nem na­gyon ujjongtak, elhatároztam, hogy a gottwaldovi cipőgyár­ban nézek munka után. Hát így kerültem ide; s már ki sem merem mondani, olyan régen volt, még a felszabadulás haj- nálán. Minek tagadnám: a kez­det sok nehézséggel járt. Le­hangolt és lelkesített egyszer­re. Mert mi másnak, ha nem sikernek könyvelhettem el, hogy a rám bízott műveletet tizennégy nap alatt úgy elsajá­títottam, mintha ki tudja mióta csinálnám. A mester rögtön észrevette: jól megy a varrás, ezután már teljesítménybérben dolgozhattam, s erre akkoriban sok inas nem kapott ilyen gyor­san lehetőséget. Hát ennek örültem a legjobban a fárasztó hétköznapokban. Az évek során több művele­tet is elsajátítottam, s ha kell, bármelyiket elvégzem. Tíz esztendeje dolgozom ebben a műhelyben és nagyon meg­szoktam ezt a munkaközössé­get. Itt csak luxusdolgokat ké­szítünk, most is külföldre kerü­lő szandálok vannak a futósza­lagon. Rám a felsőrész körbe- varrása esik. Igyekszem min­dig jól elvégezni, mert ez már a végső műveletek egyike, s ha netán elhibáznám, akkor nemcsak az én munkám, ha­nem másoké is veszendőbe menne. Hogy nem egyhangú-e amit csinálok? Dehogyis. Igaz, folyton a körbevarrás tartozik rám, de gyakori a mintaváltás, ami változatosságot jelent. Különben már három és fél évtizede vagyok szakszerve­zeti funkcionárius, az üzemi bi­zottság tagja. Amolyan össze­kötő szerepem van a vállalat- vezetés és szúkebb munkahe­lyem között. Szívesen tolmá­csolom munkatársaim vélemé­nyét magasabb szinten, onnan meg hozom magammal a vál­lalati érdekeket tartalmazó buzdításokat. Nagyon össze­nőttem ezzel a kollektívával; együttérzek velük, s mikor megpróbálom valamire rábe­szélni őket, általában sikerül, mert meghallgatják javaslatai­mat. Tudják, hogy rám mindig támaszkodhatnak, bármire van szükségük. S hogy jut minderre időm, túlórázás meg az esetleges szombati műszakok mellett? Jó időbeosztással. Munkában és otthon egyaránt. Stípán, a már Gottwaldovhoz tartozó faluban élek férjemmel. Mun­kamegosztás nélkül otthon sem tudnék mindennel megbir­kózni. Van amit ő végez el, van ami rám marad. Nem zavarom tovább. Elbú­csúzunk, s érzem, hogy a be­szélgetésre szánt munkaidőt rövidesen bepótolja - ebéd­szünetben vagy máskor. Há­rom éve kitüntetést kapott, amelybe ezt vésték: ,,A kiváló munkáért“. Ami viszont nem más, mint egy élmunkásnö több évtizedes munkájának méltó elismerése. A tegnapo­kért kapta, de ma ugyanúgy megérdemli. J. MÉSZÁROS KÁROLY ' 1983. II. 18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents