Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-11 / 6. szám
** ft ft s a háború után épült újabbak közül a két nagy, az 5-ös 50x30x13 méteres, a 6-os 50x40x13 méteres - egyúttal ez a legnagyobb közép-európai műterem, 2000 négyzetméter beépíthető területtel. A FILMGYÁR ÉS KORNYÉKE Azt mondod: filmgyár, s a képzeleted működni kezd... ragyogó színésznők, rajongók hada, sok pénz, könnyű élet ... Es mi a valóság? Szürke épületek, rohanó emberek, munka, munka, munka. Mert a filmgyártás nemcsak művészi munka - nem forgathatnak filmet komoly technikai felkészültség nélkül, s nem utolsósorban jelentős pénzbefektetés is szükségeltetik hozzá. A Barrandovi Filmstúdió 2300 dolgozót foglalkoztat majdnem száz szakmában, ezek között egyetlenegy színész sincs. Van ellenben igazgató, vannak titkárnők, hivatalnokok, rendezők, dramaturgok, operatőrök, világosítók, díszlettervezők, jelmeztervezők, ímgdás fibnoffiágban ÖTVENÉVES A BARRANDOVI STÚDIÓ Prágában az első filmvetítésre már a múlt század végén sor-került: 1896-ban egy szállodában. S hogy a hazai filmművészet gyökerei a múlt század végére nyúlnak vissza, arra nemcsak az említett vetítés, hanem az 1898-ban megszületett első cseh film a legszebb bizonyíték. Az első cseh filmeket Jan Krizenicky építész - akinek a fotózás volt a kedvtelése - készítette az akkoriban igen népszerű komikussal, Josef Sváb-Malo- stranskyval a főszerepben. Ezek némafilmek voltak. Prágában az első hangosfilmet - amerikait - 1929-ben mutatták be. És egy évvel később már forgatták az első cseh hangosfilmet, Egon Erwin Kisch Akasztófavirág Tonkáját! Hogy hol? Száz méterrel a Moldva fölött, a „filmvárosban“, amelynek alapjait 1927-ben vetették meg, építeni pedig négy évvel később kezdték 8 millió korona állami támogatással plusz 1 millió korona hitellel - Max Urban tervei alapján. EGY FRANCIA TUDÓS PRÁGÁBAN «fodrászok, kellékesek (s ki hinné, menynyire nélkülözhetetlenek!), asztalosok, - szabók, lakatosok, festők, kárpitosok, cipészek, szobrászok!), raktárosok... KOMENSKY BUNDÁJA Aznap éppén szünetelt a forgatás, az egyik nagy stúdióban a kétrészes Ko- mensy-film következő jelenetét készítették elő. A Jan Amos vándorlásait (nem életrajzi film lesz, mondja Pavel Borowi- ec, a kísérőm) a Barrandovon forgatják és Lengyelországban, Gdanskban (a svédországi jeleneteket) és Torunban (a lesnóiakat). Otakar Vávra, a rendező tíz éve készül erre a filmre (érdekes, hogy még sosem dolgozták fel Komensky életét). A stúdióban deszkát gyalulnak, ablakot festenek, padlót burkolnak, mert a legkisebb nesz is zavarná a felvételt. A százötven szereplő jelmezét Jan Kro- pácek tervezte, s csodálkozásomat -a pompás ruhák láttán azzal növeli, hogy megmutatja Komensky téli bundáját, amely kereken tizennyolc kilót nyom. - Kétszázharminc új kosztümöt varrattunk ehhez a filmhez - mondja -, de ebben nincs benne a statiszták jelmeze. BALÁZS BÉLA CSEH FILMEN- Különös, hogy a magyar alkotók nem figyeltek fel erre a Balázs Béla műre - mondja - Pavel Jiras, a sajtóosztály munkatársa. Az Ota Koval rendezte A legkékebb kék című film már elkészült (Josef Hanzlík írta a forgatókönyvet), egy-két hónapon belül bemutatják. Egy különösen tehetséges kilencéves kisfiú játssza a főszerepet. A film a gyerekek számára készült, mint ahogy maga az író is a gyerekeknek szánta a romantikus képzeletet fejlesztő bűbájos könyvét. BÚTOROK, KÉPEK, JELMEZEK Aki szereti a régiségeket, kerülje el a filmgyár bútorraktárát és kelléktárát, mert kínzó vágyat érez, hogy legalább valamit, azt a faragott fiókos asztalt, vagy - a legalább kétszáz éves függőlámpát, nem, inkább a tükrös, titkos rekeszes szekrénykét vagy bármit hazavihessen. A jelmeztár a pazar ruhák sokasága beléfojtja a látogatóba a szót, csak akkor sóhajt fel irigykedve, amikor megérinti az ezüstrókával szegett palástot. Valódi. a filmben mindennek valódinak kell lennie... SZÉTROMBOLT ILLÚZIÓK A néző ül a moziban, s hirtelen eltakarja a szemét, mert két autó egymásba rohant és kigyulladt, vagy háborgó tengeren a vihar kettéroppantotta a vitorlás hajót... Nos, a trükkök világában járva a filmbéli borzalmak a jövőben könnyebben viselhetők el, mondhatnám, jókedvűen. ördögien ügyes szakemberek az igazihoz megszólalásig hasonlító személyautókat „gyártanak“, gyerekkocsi méretben, garantáltan egyedi darabokat, melyeknek óriási előnyük, hogy karambol esetén nem szorulnak karosszériacserére. Büszkén mutogatják az egyik kopro- dukciós film „főszereplőjét“, egy hatalmas vitorlást (megvan vagy másfél méter!), vad tengeri csaták tanúját. Igaz, a tengert csupán a trükkstúdió medencéje szolgáltatta... A prágai Városháza pontos mása is szerepelt egy filmben - most félreállítva porosodik... az igazit mégiscsak kár lett volna szétlőni. Tudo- myányos-fantasztikus filmek robotemberei és könnyű műanyag csészealjak várnak jelenésükre és készülnek az újabb félelmetes rakéták - filléres anyagból. Tojástartók és fogkrémes tubusok kupakjai válnak titokzatos kapcsolókká, bazári csecsebecsék drága műszerekként köszönnek vissza a filmben. Nem is a trükkök világában jártam, hanem az emberi leleményesség műhelyében. Csakhogy ismét szegényebb lettem egy illúzióval. UTÓIRAT A barrandovi filmstúdió 32-33 játékfilmet készít évente (a koprodukciós alkotásokon kívül), tavaly 29 filmet forgattak, s az idén ugyanennyi készül. KOPASZ CSILLA Joachim Barrande 1799-ben született a franciaországi Sangues-ban; természettudományi műveltségét és mérnöki diplomáját Párizsban szerezte, majd a nagy tudású, művelt fiatalember X. Károly francia király unokájának, György grófnak lett a nevelője. Az 1830-as júniusi forradalom elűzte a királyi udvart Franciaországból, s az udvartartás a prágai várban telepedett le. Barrande követte György grófot Csehországba, 1833-ig nevelősködött, amikor is visszatért mérnöki hivatásához. Barrande alapos tudományos vizsgálatnak vetette alá a Moldva bal partjának déli részét, a sziklás tájékot, kutatásaival elévülhetetlen érdemeket szerzett, s a hálás utókor róla nevezte el a város legdélibb részének, Hlubocepynek modern villanegyedét, s így lett a legnagyobb csehországi filmgyár - egy francia származású geológus és paleontológus után - barrandovi filmstúdió. MAJD KÉT EMBERÖLTŐ Barrandov ünnepel. Sikerek és bukások váltakoznak fennállásának ötven esztendeje alatt. A kezdés évében kirobbanó sikert aratott a merész témájú Extá- zis - amelyet időről időre azóta is műsorukra tűznek a hazai és külföldi filmszínházak és televíziók. A barrandovi filmstúdió a legnagyobb Közép-Európában; 11 műterme közül a „kicsinyek“ 23x20x10 méteresek, Martin Filip, A legkékebb kék gyermekszereplője (Milos Schmiedberger felvétele) Február és a film Ezerkilencszáznegyvennyolc februárja talán egyetlen más művészetben sem hozott olyan minőségi változást, mint éppen a filmben: iparból vált művészetté. Bár a csehszlovák filmgyártást már 1945. augusztus 11 -én államosították, a dekrétum programjának teljesítésére csak az 1948-as februári események után kerülhetett sor. A nép ekkor vette kezébe a művészet irányítását és az alkotómunkát a saját céljaira, a saját javára fordíthatta. Végre lehetővé vált, hogy a felszabadulás előtti filmkészítés üzleti szellemével szemben eszmeileg elkötelezett, szocialista filmművészet jöjjön létre, mely nem csupán szórakoztatóipar többé, hanem művészet, a társadalmi átalakulás és tudatformálás eszköze. A történelmi jelentőségű Február tehát új korszak kezdetét jelentette hazánk filmművészetében. Új megvilágításban értelmezték a film szerepét, az alkotók új feltételek között tevékenykedtek. Lehetővé vált nem az álomvilágot terjesztő, hanem a humanizmust hirdető, a szocialista embert formáló, a tudatra, az értelemre ható filmek készítése. Filmgyártásunk nemcsak tartalmában, hanem stílusában is végre a nép művészete lett. A sorsdöntő változásoknak megfelelően a művészi ábrázolás előterébe a történelmi-társadalmi mozgás lényeges kérdéseinek vizsgálata került, s eszmei alapot kapott az az igény, hogy az alkotók a művek középpontjába az élet tényleges hőseit állítsák, olyan embereket, akik érzékeltetik a kor konfliktusait és lendületét. Február a művészek számára az alkotás szabadságát, a kapitalista producerektől való függetlenséget jelentette és egész sor olyan vívmányt eredményezett, melyet a nyugati filmesek még ma is irigyelnek tőlünk. Noha a szlovák filmművészet létrejöttét csak a győzelmes Februártól számítjuk, hiszen ekkor indult meg a fejlődés, melynek sodrában a film kivívta méltó helyét a csehszlovák kultúrában és fokozatosan felsorakozott az irodalom, a zene, a képzőművészet mellé, ennek ellenére nem hallgathatjuk el azokat a, jóllehet szerény eredményeket, melyekkel a szlovák filmesek a csehszlovák filmgyártást már korábban gyarapították. Az első próbálkozások - az 1921-ben készült Jánosík, vagy Karol Plicka néprajzi filmjei, az 1933-ban forgatott Éneklő föld - azonban nem voltak elegendők a folyamatos szlovák nemzeti filmgyártás megteremtéséhez. A szlovák film csak a Szlovák Nemzeti Felkelés idején kezdett formálódni. Ekkor Palo Bielik néhány társával páratlan értékű autentikus felvételeket készített a partizánharcokról, az ellenállás mozzanatairól. Ezekből a felvételekből született később a Szabadságért című dokumentumfilmje. A negyvennyolc utáni első nekigyürkőzés nehézségei a film területén is jelentkeztek. Míg országszerte meg kellett kezdeni a szocialista újjáépítést, a filmgyártásban a vitathatatlan értékű cseh nemzeti haladó hagyományokra ugyan lehetett építeni, a film igazi felvirágzásához azonban csak az új körül-, mények vezettek. Az államosított filmgyártás első nagy nemzetközi sikere a Sziréna című cseh film volt, melyet Karel Stekly Marie Majerová regénye alapján forgatott. De nem hagyhatjuk említés nélkül a Vigyázz! című első szlovák filmet sem, mely a nemzeti játékfilmgyártás létrejötte szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű. Az önálló szlovák filmművészet első, s mindmáig egyik legmaradandóbb értékű alkotása azonban az 1948-ban bemutatott A farkasodúk. Pal’o Bielik filmje művészi eszközökkel ábrázolja az egyszerű szlovák nép hősiességét, a nemzet elszánt összefogását a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A ma már klasszikusnak számító alkotás hazai filmművészetünkben mérföldkövet jelent, hiszen az első játékfilm, mely a felkelést vetíti vissza, mégpedig az események szélesebb összefüggéseit is vizsgálva. Szlovákia filmművészete nehéz körülmények között nőtt és terebélyesedett éppúgy, mint minden kezdő filmgyártás. Jelentősebb eredményeket is csak a későbbi évek hoztak, amikor javultak a műszaki feltételek, s új szakemberek kerültek a stúdióba. Az alkotók végre igényesebb feladatokra is vállalkozhattak. Ilyen volt a Töretlen föld, Peter Jilem- nicky regényének filmváltozata, Vladimír Bahna rendezésében vagy Andrej Lettrich Falu a hegyek közt című filmje. Ezek az alkotások utat mutattak, az egyetlen helyes utat, melyen tovább haladva lehetett - s lehet - c»ak fejleszteni a szlovák filmművészetet. Negyvennyolc februárja tehát arra kötelezi az alkotókat, hogy sajátos nemzeti, pártos, mélyen humanista és internacionalista alkotásokkal gyarapítsák szocialista filmművészetünket TÖLGYESSY MÁRIA ÚJ SZÚ 14 1983.11.11.
