Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-11 / 6. szám
Gondolatok a környezetszennyezésről (II.) A z emberiség az élet kialakulása óta ki van téve radioaktív sugárzásnak. Ez a világűrből érkező kozmikus sugárzás, valamint a földkéreg anyagaiból származó háttérsugárzás, melynek nagysága a Föld különböző pontjain változó. A Civilizáció tevékenységei is növelik az embereket érő sugárterhelést. Ezek közé tartozik az orvosi diagnosztika, az izotópos vizsgálatok, a nagy magasságú repülőutazások, a tévékészülékek sugárzása stb. Az említett különböző forrásokból származó sugárterhelés egy főre jutó évenkénti átlagértéke csupán kb. 175 mrem (a sugárzás biológiai károsító hatását rem-ben adják meg, a mrem ennek ezredrésze: a legtöbb szabvány, köztük a csehszlovák is a lakosságra évente 500 mrem dózist enged meg.). Sugárveszélyt tehát nem ezek okoznak, hanem valami más. SUGÁRVESZÉLY Az elmúlt évtizedekben végrehajtott légköri nukleáris robbanások jelentősen megnövelték a sugárterhelést. Ennek veszélyét felismerve került sor 1963-ban a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötésére, amelyhez azonban számos ország (pl. Kína és Franciaország) nem csatlakozott. Ezek az országok azóta több légköri vagy magaslégköri robbantási kísérletet hajtottak végre. Ezeknek a nukleáris robbantásoknak a veszélye abban rejlik, hogy a hasadási termékek jelentős része, a meteorológiai viszonyoktól függően, a robbanás utáni néhány héten belül a Föld bármelyik pontjára eljuthat. így például Csehszlovákiában 1976 októberében a növények radioaktív szennyezettsége alapján már kimutatható volt a Kínai Népköztársaság által 1976 szeptemberében végrehajtott légköri nukleáris robbantások hatása. Szé- rencsére az utóbbi években a légköri atomrobbantások száma csökkent és ezáltal környezetszennyező hatásuk sem jelentős. Ma az atombomba-kisérletekből származó évi sugárterhelés csak 1 mrem nagyságrendű. Azonban a hosszabb felezési idejű izotópok még mindiq kimutathatók. ATOMERŐMÜVEK Az utóbbi években számos országban rendkívül intenzív atomerőmű-építési program indult meg. Jelenleg az energetikai célokat szolgáló reaktorok száma jóval meghaladja a 200-at. A prognózisok szerint a századfordulón a világ energiaszükségletének mintegy 50 százalékát nukleáris energiából fogják fedezni. Az atomerőművek üzemeltetésük során radioaktív gázokkal és radioaktív hulladékok tartós tárolásával terhelik a környezetet. Az atomreaktorokból származó radioaktív anyagok emisszióját a sugárveszély korlátozása érdekében hatósági rendeletekkel szabályozzák és a káros hatások elkerülése végett bonyolult műszaki megoldásokat alkalmaznak. A normális üzemelés során a sugárzás ellen a reaktorberendezések olyan védelmet nyújtanak, hogy az még az erőmű közvetlen környezetében sem válhat veszélyessé. Az eddigi tapasztalatok alapján az atomerőmű hatására a környezetében élőket érő sugárterhelés nem haladja meg az egyéb sugárzások 0,5 százalékát. A Föld teljes lakosságára vonatkoztatva az atomerőmüvekből származó sugárterhelés az összes dózisnak csupán a 0,15 százaléka. Az üzemzavari sugárterhelés nagyságrendje meghaladhatná az üzemelési értékeket és ekkor a veszély ugrásszerűen megnőne. Az ilyen üzemzavarok előfordulási valószínűsége azonban elhanyagolhatóan kicsi. A rendszeres használatban lévő energetikai reaktorok eddigi üzemeltetése folyamán nem fordul elő olyan üzemzavar vagy baleset, amely sugárzásnak tulajdonítható rokkantságot okozott volna. Ez olyan eredmény, amelyhez hasonló nincs egyetlen korszerű nagyipari ágazatban sem. Ezeken a tényeken az amerikai harrisburgi erőműben a személyzet hibájából bekövetkezett súlyos üzemzavar sem változtatott. A legsúlyosabb üzemzavari helyzet, a zónaolvadás esete állt fenn. Ennek ellenére a radioaktív izotópokat a reaktort körülvevő hermetikusan zárt tér visszatartotta és így a környezetbe csupán jelentéktelen mennyiségű többletaktivitás jutott ki. Az atomerőmüvekben keletkező radioaktív (már hasznavehetetlen) anyagokat addig kell ellenőrzött körülmények között tartani, amíg a radioaktív bomlás következtében sugárzó hatásuk nem csökken elhanyagolhatóan kis mértékűre. Természetes, hogy ezeket olyan helyeken kell tárolni, ahol nem hozzáférhetőek a kívülállók számára. Az ilyen rendeltetésű tárolók létesítésére a föld mélyén található sóbányák, mélytengerek, gránitüregek, sivatagok stb. jöhetnek számításba. Az elmondottak alapján az atomerőmüveket joggal lehet környezetet kímélő létesítményeknek nevezni. Nemcsak idejében jelentek meg a színen a viszonylag gyorsan fogyó hagyományos tüzelőanyagok pótlására, hanem a huszonnegyedik órában kezdik elősegíteni a hagyományos erőművek által okozott környezet- szennyezés csökkentését is. Egyre fokozottabb mérvű felhasználásuk az emberiség alapvető feladata. HŐSZENNYEZÉS Van az atomerőműveknek egy, a környezetre káros hatásuk, amely nem függ össze a sugárveszéllyel. Ez a hőszennyezés. El kell ismerni, hogy az atomerőmű ebből a szempontból jobban igénybe veszi környezetét, mint a hagyományos hőerőmű. A hűtővizében felhalmozott veszteséghő felmelegíti az élővizeket, végső soron a légkört. A normálisnál magasabb hőmérséklet - főképpen nyáron - különféleképp pusztíthatja el a szerves lényeket. Egyes szervezetek betegségekkel vagy toxikus anyagokkal szemben érzékenyebbekké válnak, élelemszolgáltatásuk vagy képességük saját élelmük megszerzésére pedig csökken. Továbbá képtelenné válhatnak szaporodásra, vagy arra, hogy megküzdjenek más, velük ellenséges élőlényekkel. Egyes fajok kipusztulása az élelemláncból az ökológiai egyensúly felborulásához vezethet és előre nem látható változásokat okozhat a jelenlegi növény- és állatfajták világában. A szigorú előírások azonban rákényszerítik az atomerőművek üzemeltetőit arra, hogy a hőszennyezés megengedett szintjét ne lépjék túl. Igen ígéreteseknek tűnnek azok a tervek, amelyek az atomerőmüvek hűtővizében található hő hasznosítására irányulnak. A 30—40 fokos hűtővíz nagyszerűen alkalmazható mezőgazdasági létesítmények (pl. növényházak) fűtésére. Az ilyen létesítmények építése nemcsak környezetvédelmi szempontból lenne jelentős, hanem az élelmiszerterrqplést is szolgálná. Sok országban, köztük hazánkban is, az atome- röművi hulladékhöre alapozva tervezik megoldani a növényházi termelés energiagondjainak jelentős részét. TENGEREK ÉS FOLYÓK SZENNYEZŐDÉSE A már említett höszennyezés nem az egyetlen formája az élővizek szennyezésének. A hulladékhőn kívül a vizet az emberi élet egyéb, egyre növekvő meny- nyiségú hulladékai is tönkreteszik. Manapság a tenger általában úgy él az emberek képzeletében, mint egy végtelen óceán, amiben semmi sem okozhat kárt. J. Y. Cousteau kapitány, francia mélytengeri kutató, akinek csodálatos filmjeit a televízióból ismerjük, jelentéseiben rengeteg adattal bizonyította, hogy az óceánok élővilága rohamosan pusztul. Ennek több okát jelölte meg. Szerinte főleg a tengerbe juttatott olaj, fémhulladék, a folyók ipari szennyezése és a radioaktivitás okoz jóvátehetetlen károkat. Az utóbbi években kísérleteket tettek olyan tengeri törvény létrehozására, amely az óceánokat nemzeti tulajdonokra osztaná fel. Az eddigi tárgyalások, sajnos, még nem hoztak eredményt. Pedig az embernek meg kellene értenie, hogy a tenger nem más, mint egy hatalmas tó és ha nem vigyázunk élővilágára, hamarosan holttengerré válhat. Ez beláthatatlan következményekkel lehet az emberiségre. A régi rómaiak megépítették óriási szennyvízcsatornájukat, a Cloaca Maxi- ma-t, amely a Tiberis folyóba szállította a városi hulladékot. Ma a Rajnát nevezik Európa doaca maximájának, mert annyira tele van mérgező anyagokkal, hogy a halak is kipusztultak belőle. De nemcsak a Rajna szennyezett. Talán már nincs a Földnek egyetlen folyója, amely ne szállítaná az ipar, a háztartások és a mezőgazdaság hulladékait. Hazánkban az ipari szennyvíz káros hatásának megszüntetésére az ipari üzemeknek meg kellett építeniük saját szennyvíztisztító berendezéseiket. Azok az üzemek, amelyek a megengedettnél nagyobb mértékben szennyezik vizeinket, szennyvízbírságot fizetnek. Általános jelenség, hogy inkább bírságot fizetnek, mintsem hogy betartanák a kibocsájtott víz tisztaságára vonatkozó előírásokat. Csehszlovákiába az országhatáron túlról is érkeznek szennyvízhullámok. Például a Duna vize már elég szennyezetten éri el országunk határát. Az egykori „Kék-Duna“ ma már csak vágyálom, vagy Strauss-tól ránk maradt emlék. A csehszlovák szakaszon inkább szürke a Duna, amelyben ma már nem ajánlatos felüdülést keresni, még forró nyári napokon sem. Kis folyóink sem képesek megőrizni természetes állapotukat. Az ipoly, amelynek partján felnőttem, sem olyan, mint 15-20 évvel ezelőtt. A folyó mélyzöld színe elszürkült és halállománya lecsökkent. A fürdőzést is már csak kevesen kockáztatják meg benne. A vizek tisztaságán csak egyetlen dolog segíthet, ha szennyvíz és hulladék nem kerül többé a folyókba, a tengerekKOVÁCS ZOLTÁN NEM VÁRAKOZTATJUK A BETEGET , Nem ilyennek képzeltük el az orvosi rendelőt. Korszerű, különálló épületet kerestünk, de Felbár (Horny Bár) lakosai útbaigazítottak minket - a szabóság mel- 1 lett van a rendelő. i A rendelőben csupán ketten várakoztak. BartaiMáriáI nak a keze törött el és utókezelésre vár, Telekes ! Erzsébet Súlyról (Sul’any) érkezett. - Ha a doktor úr nem ilyen lelkiismeretes, talán már itt sem lennék - mondta nevetve. - Egy évvel ezelőtt kerültem rokkantsági nyugdíjba, szinte egyik napról a másikra. I Megállapította, hogy magas a vérnyomásom, a szívem i sem tetszett neki s beutalt kórházba. Azóta havonta i rendszeresen járok ellenőrzésre. Bekopogtunk. Az ajtó kinyílt s már bent is voltunk % a nagynak aligha mondható orvosi rendelőben.- Ez van. Pedig nagyon várjuk a tágasabb rendelőt I - nézett végig a falakon Imrich Ceconik, körzeti orvos. I - Sajnos, a Váhostav ígérete, hogy ők majd felépítik, i ezidáig (már négy éve) csak ígéret maradt. Pedig nem feledkezhettek meg rólunk, hiszen a vállalat 800 dolgozójának is én vagyok az üzemi orvosa. De hagyjuk ezt, beszéljünk a körzetemről- indítványozta -, hiszen igaz, hogy a jó munkához kellenek a jó munkafeltételek, de az még nem minden. És Ceconik doktor beszélt a 2500 lakosú körzetéről, az emberek munkakedvéröl, beszámolt arról is, hogy a betegek pontosan megtartják utasításait, hogy ha kivizsgálásra hívja őket, a megjelenés 100 százalékos, hogy a körzet lakosainak 4,5 százaléka ingyenes véradó, hogy tavaly 15 000 embert vizsgált meg.- Körzetemben nagy súlyt fektetünk a betegségek megelőzésére, részt veszünk, mint mintakörzet, a kar- diovaszkuláris és és onkológiai programban. Hogy ez miből áll? A beteget kivizsgálom, s ha valamit gyanúsnak találok, elküldöm egy alaposabb vizsgálatra, még azelőtt, mielőtt beáll a nagyobb baj. A rejtett betegségeket keressük s orvosoljuk azokat - mondta tárgyilagosan. A rendelőben egy kis EKG-készülék is található, de megtudtuk, hogy az orvos nem használhatja rendeltetésszerűen. Miért? - A készüléket csak akkor használom, amikor komoly okom van rá. Ugyanis csak két tekercs papírom van és ezzel takarékoskodnom kell. Pedig jó lenne időközönként minden egyes betegnek elvégezni az EKG-vizsgálatot itt helyben, hogy ezért ne kelljen Szerdahelyre utazniuk.- Mi tulajdonképpen a körzeti orvos feladata? - kérdeztük. - Naponta rendelni, lehetőleg úgy, hogy ne legyen hosszú a várakozási idő, habár itt a faluban köztudott, hogy mi a betegeket nem várakoztatjuk. A rendelés után a fekvőbetegeket látjuk el és a délután folyamán végzem az elég sok papírmunkát. Feladatom, hogy ellenőrizzem a falu üzleteiben az egészség- ügyi előírások megtartását is. Megtörtént, hogy nem segített a figyelmeztetés és a hentesboltot be kellett záratnom addig, amíg a szükséges berendezést nem szerelték be - tudtuk meg dr. Ceconíktól. - De mint képviselőnek is sok az elfoglaltságom, azonkívül egészségügyi előadásokat szervezünk, de járok tanfolyamokra, szemináriumokra is. Ceconik doktor már kilenc éve él a faluban. A falubeliek eleinte találgatták, vajon meddig marad a doktor, de amikor házat épített, megnyugodtak. - Igen, letelepedtem. Kilenc évvel ezelőtt a feleségemmel együtt, aki a szomszéd rendelőben a kicsiket gyógyítja, lakást kaptunk. Azóta felépült a házunk és én nagyon megII 1 mnRn^m LLÍ^ulíIjLsüü, iiíiiím (Gyökeres György felvétele)
