Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-11 / 6. szám
ÁJ SZÚ 5 1983. II. 11. EGY NAGY CSALAD -SZEGÉNYEK ÉS GAZDAGOK NÉLKÜL A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL Mi az, amit a népek barátsága anyagi alapjának nevezünk? Csaknem minden szovjet ember rendelkezik olyan tapasztalatokkal, hogy szükség esetén választ tud adni erre a kérdésre.- Az önök kis köztársasága hogyan volt képes fölépíteni a Pamir nehezen megközelíthető szurdokában a 2,7 millió kW teljesítményű Nureki Vízerőművet, a világ legmagasabb gátjával? - kérdezték Mirszaid Mirsakar tadzsik költőt egy nyugat-berlini útja alkalmával.- Hány tagú az ön családja? - kérdezett vissza a költő.- öten vagyunk.- És segítenek egymásnak?- Természetesen! Hiszen egy család vagyunk.- Nos, így van ez nálunk, a Szovjetunióban is - zárta le a beszélgetést Mirsakar. - Valamennyi nép, kicsik és nagyok, egyetlen család tagjai, mindannyian segítenek egymásnak, mindent közösen csinálnak. A polgárháború után a fiatal szovjet állam előtt álló egyik legfőbb feladat az volt, hogy egyenlő szintre kellett emelni a központi területek és a volt nemzetiségi peremvidék gazdasági és társadalmi fejlettségét. A cári Oroszországban az ipar csaknem teljes egészében az európai területen összpontosult, a peremterületek a legjobb esetben nyersanyagokat szállítottak. Üzbegisztánban termesztették például a teljes oroszországi gyapotmennyiséget, de a helyszínen egyetlen textilgyár sem volt. Tádzsikisztán pedig, amely vízenergia-tartalékait tekintve a Szovjetunióban a második helyen áll, egyetlen kilowatt energiát sem állított elő. A szovjet állam, miután kinyilvánította a kötelékébe tartozó valamennyi nép politikai egyenlőségét, azt a célt tűzte maga elé, hogy biztosítsa gazdasági egyenlőségüket is. Nem volt könnyű feladat. Az első világháború és a polgárháború feldúlta az országot. Az ipar egy év alatt mindössze annyi cipőt gyártott, hogy 50 emberre jutott egy pár, pamutszövetből pedig egy főre számítva egy méternél is kevesebb. Vagyis mindent meg kellett osztani egymással, ugyanakkor helyébe nem várhattak semmit, hiszen a nemzeti köztársaságok úgy léptek be a Szovjetunión belüli munkamegosztásba, hogy jóformán semmijük sem volt. Ezért aztán az ország peremvidékei hosszú évekig sokkal gyorsabb ütemben fejlődtek, mint a központi területek. A szövetségi köztársaságok költségvetésének 50-60 százaléka pedig az össz- szövetségi költségvetésből származott. És ez meghozta a maga gyümölcsét. Kirgizia ipari termelése az 1922. évivel összehasonlítva például ebben az évben 711-szeresére nőtt. Örményországé pedig 1036-szorosára! Mindennek eredményeképpen a 15 szövetségi köztársaság ma igen fejlett iparral és korszerű mező- gazdasággal rendelkezik, a Szovjetunióban pedig kialakult egy egységes nép- gazdasági komplexum, amelyben minden egyes köztársaság gazdasági élete az országos gazdasági mechanizmus szerves részét alkotja. Hogyan működik ez a mechanizmus? A Szovjetunió egységes népgazdasági rendszerében nincs szükség arra, hogy valamennyi köztársaság minden iparágat fejlesszen. Az önkéntes szövetség fönál- lásának 60 éve alatt minden köztársaságnak kialakult a maga gazdasági profilja, természeti erőforrásainak és nemzeti hagyományainak megfelelően. Gazdasági potenciáljuk további fejlődése az össz- szövetségi és a köztársasági érdekek kölcsönös figyelembevételén alapul. A legnagyobb területű és tartalékokban leggazdagabb Oroszországi Föderáció, akárcsak korábban, az ország fűtőanyag- és energetikai bázisa. Ez aszövet- ségi köztársaság bitztosítja 1985-re a Szovjetunió teljes elektromos-energiaszükségletének több mint 60 százalékát, a gázszükséglet több mint 70, és az olajszükséglet több mint 90 százalékát. Az egyes köztársaságok azonban nemcsak a hagyományos iparágakat fejlesztik, hanem újakat is, melyek termékeire az egész ország gazdaságának szüksége van. Jellemző példa erre Azerbajdzsán. Negyven évvel ezelőtt itt termelték ki a szovjet kőolaj háromnegyedét. Napjainkra megváltozott a helyzet: a szibériai lelőhelyek kerültek az első helyre. Azerbajdzsán részesedése az ország olajtermeléséből visszaesett négy százalékra. Ezzel szemben jelentősen megnövekedett a köztársaság szerepe az elektrotechnikai cikkek, elektronikus berendezések és finommechanikai készülékek gyártásában. Litvánia példája is szemléltetően bizonyítja az össz-szövetségi munkamegosztás előnyeit. Ennek a balti köztársaságnak a földje nem rejt sem olajat, sem gázt, sem szenet. Ennek ellenére 1940 óta elektromos energia-termelése 144- szeresére emelkedett - az Ukrajnából ideszállított gáz révén. De az igények állandóan növekednek, ezért Litvániában már épül az ország egyik legnagyobb atomerőműve, az ingalini. Reaktorainak egységnyi teljesítménye másfél millió kiTadzsikisztán déli részében, a Vahs folyón, csak néhány kilométerre a Nureki Vízerőműtől, egy szűk kanyonban a bej- pazini duzzasztógát bővítésével új erőmű épül. (ÓSTK-felvétel) lowatt lesz. Ehhez hasonló egyelőre nincs még a világon. Az októberi forradalom után az Orosz- országi Föderáció nyújtotta a legtöbb segítséget a nemzetiségi peremvidékek fejlődéséhez. Albert Kahn ismert amerikai publicista így írt erről: „Sok civilizált nemzet szomszédait elnyomva terjeszti befolyását. így viselkedtek Latin-Ameri- kában a spanyol konkvisztádorok, így léptek fel az angolok és más gyarmatosítók az általuk elfoglalt területeken. Ám a történelem más példákat is ismer. Az oroszok megindultak keleMelé, de nem az ott élőket igázták le, hanem a kegyetlen természetet.“ Kahn csupán egy dologban téved: az orosz cárizmus és szatrapái szintén le- igázták a nem orosz nemzetiségeket, baráti kezet csak a dolgozók nyújtottak nekik, miután megszabadították önmagukat és más népeket a jogfosztottságtól és az elnyomástól. Ma pedig, amikor a bonyolult össz-szövetségi gazdasági programokat az Oroszországi Föderációban valóra váltják, a többi köztársaság kötelességének tekinti, hogy kivegye részét ebből a munkából. A 3200 kilométeres Bajkál-Amur vasútvonalon mind a 15 szövetségi köztársaságnak meglesz a maga „saját“ városa vagy települése, a maga útszakasza, amelyet Kelet-Szibéria hegyein és folyóin keresztül fektettek le. Kazahsztáni, azer- bajdzsáni, türkméniai olajbányászok ezrei vesznek részt a nyugat-szibériai olaj- és gázlelöhelyek kiaknázásában. Oroszország nemfekete földü övezeteiben, ahol több millió hektáron folynak a talajjavítási munkák, hatalmas mezőgazdasági üzemek jelentek meg. Az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott dokumentum, a Szovjetunió 1981-1985-re és az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági és társadalmi fejlesztésének alapvető irányelvei külön fejezetet szentelnek a köztársaságok közötti munkamegosztás és a kölcsönös együttműködés további tökéletesítésének, az ágazati és a területi tervezés egyeztetésének. Szibériában és Kazahsztánban például mindekelőtt az energiahordozók kitermelésének fejlesztését, az energiaigényes ágazatok összpontosítását irányozza elő a terv. A közép-ázsiai és a Kaukázuson túli köztársaságokban nemcsak az ipart kell fejleszteni, hanem az agrár-ipari komplexumot is, növelni kell a gyapot- és a teatermesztést, az állattenyésztést. Ezenkívül itt lehetőség nyílik a bőséges munkaerötartalékok teljesebb kihasználására, az Oroszországi Föderációban ugyanis nagy a munakeróhiány. Aiz Ahmad Faiz ismert pakisztáni költő mondta:- Amíg el nem látogattam a Szovjetunióba, úgy véltem, nem létezhet olyan soknemzetiségű állam, amelyben ne lennének virágzó központok és elmaradott vidékek, gazdagok és szegények. Most már tudom, hogy tévedtem. (EKONOMICSESZKAJA GAZETA) Art Buchwald: Fegyvereket vagy fizetést? (Az amerikai törvényhozásban a kormány katonai költekezésére nehezedő nyomást Weinberger hadügyminiszter azzal akarja csökkenteni, hogy maga tett javaslatot a Pentagon költségvetésének megkurtítására nyolcmillió dollárral. Kiszivárgott, hogy főleg a zsoldok és fizetések esedékes emelésének visszafogásával akarja ezt az összeget megtakarítani.) A hadügy jelenlegi nagy kérdése nem az, hogy az ország megengedheti-e magának egyszerre a fegyvert is, a kenyeret is, hanem hogy megengedheti-e egyidejűleg a fegyverkezést és a haderő fizetését. Senki sem lepődött meg jobban, mint a katonai brancs, amikor Caspar Weinberger hadügyminiszter bejelentette, hogy szándékában áll a Pentagon kiadásainak lefaragása a fegyveres erők fizetésemelésének visszafogásával. A nem hivatalos Washington, amelynek mindig gyanúi támadnak, valahányszor a hadikiadásokról van szó, két elméletet is talált a Weinber- ger-nyilatkozat magyarázására. Az egyik szerint a hadügyminiszter bizonyosra veszi, hogy ha bejelenti a katonai bérek befagyasztását, a kongresszus ezt leszavazza, nem ad helyt a kiadások csökkentésének, és így meghagyja neki azt a költségvetést, amelyet eredetileg akart. A másik elmélet az, hogy amennyiben a haderőnemek főnökei úgy érzik, a fizetésük rovására menne a hadikiadások lefaragása, akkor felülvizsgálják korábbi igényeiket, és megtalálják a módját a takarékosságnak azokon a fegyvereken, amelyek nélkülözhetetlenségét koraibban eskü alatt állították. Nem lepne meg, hogy amikor ez bekövetkezik, haladéktalanul tanácskozást tartanának a hadsereg és a légierő tábornokai, valamint a tengernagyok, és felülvizsgálnák fegyverkezési költségeiket. Valahogy így:- Tengernagy úr, a légierő hajlandó feladni a tenger alatt járó, klímaálló, lézer irányítású Snail Darter-helikopterek tervét, ha az ön emberei törlik a múhoidrakéta-programot.- Köthetünk üzletet, feltéve, ha a szárazföldi haderő is kész a költségvetés lefaragására.- Uraim, beszéltem a szakembereimmel, és úgy döntöttünk, hogy meglennénk az M-112-es Bumbumtöró nélkül.- Mi az ördög az?- Még nem vagyunk benne biztosak, mert egyelőre a tervezőasztalon van, de feltételezik róla, hogy pokoli puffanásra képes néhány nyomorult dollárért.- Oké, ha lemondunk erről a három programról, mennyi kell még a katonai fizetések emeléséhez?- Úgy számolom, további 40 milliárd dolláros költségcsökkentésre van szükség ahhoz, hogy beírathassam a fiamat abba a méregdrága kollégiumba.- Azt hiszi, magának vannak csak problémái? A fejem fölött 100 ezer dolláros jelzálogkölcsön függ, mint egy kard, és elvesztem a házamat, ha nem kapok fizetésemelést.- Mit szólna, ha kétcsillagos tábornok lenne, akit a bank azzal fenyeget, hogy elveszi a kocsiját?- Van itt még elég felesleg, amit lefaraghatunk. Tengernagy úr, valóban kell önöknek az a hatszáz hadihajó?- Ki mondta, hogy kell?- ön állította a költségvetésben.- Ne higgyen el mindent, amit a költségvetésben olvas. Megteszi ötszázhúsz is.- Jó. Ne kerüljön ki ebből a szobából, de a légierőnek fele annyi AWACS kell, mint sunennyit kért. Csak arról volt szó, hogy feleslegesekké váltunk volna, ha a kongresszus vacakol az árak miatt.- A szárazföldi haderő kész feláldozni a Sürü- telepítésű Rakétaellenes Személyi Rohamjármüveket.- Azt hiszem, ön azt mondta, hogy nélkülük a páncéloshadosztályok mozgásképtelenek.- Azok az átkozott ócskaságok megbuktak minden próbán, de gyártásra bocsátottuk őket, mert nem ismerhettük be, hogy hibáztunk.- Most már csaknem eleget faragtunk le ahhoz, hogy biztosítsuk a fizetésemelésünket.- Én még a szállítóflotta ötven szárnyas hajóját is felajánlom.- Vegyetek le tólem két B-1-es bombázót, nem kellenek azok már holnapra.- Elvehetitek a pénzt, amit a mérgezett hegyű Comanche-rakéták gyártási túlköltekezésére tartalékoltunk.- Ennyi elég is lesz. Most menjünk Weinber- gerhez és mondjuk el neki, hogy túlbecsültük a védelem fegyverkezési szükségleteit, helyette elfogadnánk a pénzt fizetésemelésre.
