Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-11 / 6. szám
Vasárnap 1983. február 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.47, nyugszik 16.52 Közép-Szlovákia: 6.55, nyugszik 17.00 Nyugat- Szlovákia: 7.03, nyugszik 17.08 órakor A HOLD kel - 7.33, nyugszik 17.20 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ELLA LINDA és ÁRPÁD nevű kedves olvasóinkat • 1883-ban halt meg Richard WAGNER a XIX. századi zeneirodalom kimagasló alakja, a zene egyik legeredetibb, legnagyobb hatású mestere (szül. 1813) • 1883-ban halt meg Pavel Iva no vies MEL- NYIKOV orosz regény- és drámairó (szül. 1818) • 1903- ban született Georges SIMENON belga származású, francia nyelven alkotó író. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL FORRADALMI TANULSÁGOK JOZEF BORÍSEK PROFESSZOR ÍRÁSA SEPRŰ VAN. SOK! EGRI FERENC RIPORTJA A CIPÖVÁROS HOBBIJA SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA LEVEGŐ, VÍZ, TALAJ KOVÁCS ZOLTÁN ÍRÁSÁNAK HARMADIK RÉSZE NAPI TÍZEZER ADAG ÉTEL KARDOS MÁRTA RIPORTJA A HAJFÜRT ALEKSZANDR KUPRIN NOVELLÁJA „...AZ ERKÖLCSI ELKÖTELEZETTSÉG REALISTÁJA...“ KISS JÓZSEF ÍRÁSA GIGANTIKUS VÁLTOZÁSOK JÁN ISTVANÖIN TADZSIKISZT ÁNI RIPORTJA A kezmaroki Tatral'an gazdasági eredményeire, a terv túlteljesítésére nagy hatással van az új, korszerű technológiai eljárások bevezetése. Segítségükkel gyártják az évi produkció egynegyedét, amely 345 millió koronát tesz ki. A nem hagyományos technológiával tavaly 2,5 terajoule energiát takarítottak meg. A Tatratex elnevezésű geotextilia gyártására új gépsort állítottak üzembe, amely megkétszerezte az évi termelést. Képünkön Stanislav Maisky, Jozef Václavek és Peter ämigovsky a filmnyomásos eljárással dolgozó gépsor mellett (Svatopluk Písecky - CSTK felvétele) CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE Az egykori csárdákbéli vendégek kicsapongásai ellen védték a csárdásné igencsak törékeny kupáit, kétmarokra-termett cso- bolyóit és súlyos borokkal teli hordóit - a kármentők. Nem legények voltak ezek, hanem jó erős tölgyfalecekből asztalos-készítette rácsozatok. Előtte olykor igencsak elszabadultak az indulatok, s pusztításuk legtöbbször ahhoz volt hasonlatos, amitől Petőfi írta az alábbiakat A helység kalapácsa című hós- költeményében: ,,A kemence lezúzva / Ügy mered a levegőbe, / Mint valami sziklai vár / A tatárjárásnak utána. / Tört asztalnak s tört poharaknak / Ftomjai lepték / A véráztatta szobát, / S a vérnek közepette / Búsongva tűnődött /Egy leharapott fül.“ Nem tudni mikor alakultak át ezek a csárdák a falvak művelődési központjaivá, de a tény az tény: ezekben a verekedésen és az iváson kívül olykor táncoltak, komédi- áztak is. Egy merészebb képzettársítással azt is állíthatnám, hogy „művelődési csárdáink“ elődei valamikor Rózsa Sándor és Zöld Mard idejében keletkeztek. Milyen a „művelődési csárda“? Egyetlen művelődési házról sem hallottam, ahol állandó jelleggel vagy alkalmilag ne működne csapszék. Valamikor a kultúra vendégeskedett a csárdában, most pedig a csárda a művelődési házban. Nos, ezekben a művelődési csárdákban állandó vagy alkalmi jellegű csapszékek, bárok, presszók, kávéházak, sörözök, borozók, bisztrók (a helybéliek fantáziája szerint gyarapodhat a névsor) szigorúan a kultúrának az alárendeltjei voltak. Akkor nyitották ki ajtóikat, amikor szükség volt rá, s akkor zárták be, amikor a notó- rikus „művelődési csárda látogatók“ zajongása zavarta volna más látogatók szellemi épülését. Egy szó mint száz: A művelődési ház vezetése uralta a vendéglátóipart (legalábbis házon belül). Történt azonban, hogy a kultúra védelmében a közvetlen irányításban kitalálták, hogy a művelődési házak, szakszervezeti klubok nem üzemeltethetnek sem állandó, sem alkalmi csapszékeket. Mindent vegyen kezelésbe a fogyasztási szövetkezet, hogy mégcsak: véletlenül „sem érződjék a kultúra alkohol- gőzös lehelete“. Ez eddig rendjén is lenne, hiszen óvjuk, ami még megóvható az alkoholizmustól. Csakhogy, amíg a művelődési ház kultúracentrikus intézmény, s a nem kis haszonkulcsból származó jövedelmet az adott helység művelődésére (kissé groteszk, de igaz: az alkoholizmus elleni előadássorozatra is) fordította, addig a vendéglátóipar igencsak jövedelemcentrikus. Ráadásul akkor örül igazán, amikor megtelik a művelődési ház (kultúrára) szomjazó emberekkel, így nem zárja be az ajtaját egy-egy falugyűlés, színházi előadás, műkedvelő fellépés, író-olvasó találkozó idején, hanem jó szélesre tárja ... így estek cseberből vederbe, vagyis távolították el a kármentőt. Ez utóbbi alkalmatosság jelképes volt ugyan, de legalább egy-egy művelődési házban elmondhatták, hogy kultúráltan ittak az emberek, de ha mégsem pontosan így, mindenképpen a kultúra szervezőinek irányításával. QoUzaJ $4 f IDŐSZERŰ GONDOLATOK Helyénvalónak tűnik, hogy a két szövetség tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irányozzanak elő arról, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az akár velük kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország ... A katonai erő alkalmazásáról történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalást kívánatos lenne kiegészíteni a szerződésben olyan kötelezettségvállalással, amely szerint a jóakarat szellemében folytatnak tárgyalásokat a fegyverkezési hajsza felszámolására irányuló hatékony intézkedésekről, a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a leszerelésről, vagy a tényleges eredmények elérése céljából más, rendelkezésre álló eszközökkel segítik elő az ilyen tárgyalások sikerét. Fontos, hogy a szerződésben a katonai erő alkalmazásáról való lemondás kötelezettségét összehangolják az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint a kollektív biztonság világméretű eszközének megerősítésére irányuló rendelkezésekkel is. E téren a szerződésben célszerű kifejezésre juttatni készségüket, hogy együttműködnek az ENSZ hatékonyságának fokozásában, az alapokmánynak megfelelően a nemzetközi viták és konfliktushelyzetek békés rendezésével, az agresszív cselekedetek elfojtásával, a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyek elhárításával kapcsolatos kérdések megoldásában ... Bár a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóló szerződés megkötését a két katonai-politikai szövetség tagállamainak javasolják, a többi érdekelt európai állam is jogosult lenne részt venni e szerződés kidolgozásában és aláírásában. Ugyancsak kezdettől fogva nyitva áll a szerződés a világ más, olyan államainak egyenjogú résztvevőként történő csatlakozása előtt, amelyek azt óhajtják. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén résztvevőknek az a meggyőződése, hogy ilyen szerződés megkötése hozzájárulna Európa szembenálló katonai csoportosulásokra való megosztottságának felszámolásához és megfelelne a népek kívánságának, hogy békében és biztonságban éljenek. Felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz: fogadják ezt az új kezdeményezést a legteljesebb figyelemmel és adjanak rá konstruktív választ. (A Varsói Szerződés tagállamainak politikai nyilatkozatából.) A legutóbb kiadott térképen nem találtuk, a szlovákiai helységnevek jegyzékében azonban hamarosan rábukkantunk Béna (Beírna) községre, amely nem is annyira kicsi és eldugott, mint ahogyan gondoltuk. A Fülektől (Filakovo) alig néhány kilométerre lévő, közel hatszáz lelket számláló faluban 1959 óta él és dolgozik Angyal Pálné pedagógus, aki a helyi pártszervezet elnöke, a hnb alelnöke, a Nemzeti Front elnöke, könyvtárvezető -, hogy csak a legfontosabb politikai és közéleti funkcióit említsük.- Az itteni tanítói állás az első és az egyetlen munkahelyem - mondotta, amikor a közelmúltban felkerestük s ha visszapillantok a közel negyedszázados pedagógiai és népművelői tevékenységemre, azt hiszem, nincs szégyellniva- lóm. Mert bármennyire is megváltozott a világ sora a felszabadulás óta, a falusi tanítónak - meggyőződéssel vallom - népművelői és felvilágosító küldetése is van, s lesz még nagyon sokáig.-Annak idején egy roskadozó, oszlopokkal megtámasztott épületben kezdtem, s bizony korábban a kultúrának és a közművelődésnek sem volt méltó hajléka. Ma - nézzen- Nálunk nincs különösebb gond a cigányszármazású gyermekek iskolalátogatásával és tanulmányi eredményeikkel sem, s ez elsősorban a közösség formáló erejének köszönhető, hiszen a községünkben lakó családok szinte teljesen beilleszkedtek már a közösségi életbe. Gondjaink vannak viszont a szlovák nyelv oktatásával. Két-három család kivételével magyar ajkú lakosok lakják a községet, s ebben a közegben nehéz látványos eredményeket elérni. Ezért ISKOLÁBAN ÉS ISKOLÁN KÍVÜL csak körül — korszerű óvodában, napközi otthonnal ellátott iskolában tanulhatnak a gyerekek, s nincsenek akadályai a színvonalas kulturális munkának sem. A jó feltételek megteremtése sok áldozatot követelt szülők és pedagógusok részéről egyaránt, sőt a község valamennyi lakosát említhetném, mert az iskolaépítés közügynek számított. Körülnézünk a három tane- rös 1 —4 osztályos iskola tantermeiben, melyekben jelenleg 35 kisdiák - közöttük 13 cigányszármazású - ismerkedik a tananyaggal. Vajon milyen sikerrel? a jövőben is élni fogunk a napköziben biztosított gyakorlási lehetőségekkel, szorgalmazzuk a szlovák televízió adásainak közös megtekintését, mert tapasztalataink szerint a gyermekműsorok utáni társalgások nagyon eredményesek.- A legtöbb elfoglaltságot számomra az iskolán kívül - folytatja - természetesen a pártmunka és a nemzeti bizottságon kifejtett tevékenység adja. A napokban pártévzáró gyűlést tartottunk, s megelégedéssel állapítottuk meg, hogy a kitűzött célokat megvalósítottuk az elmúlt esztendőben. Az idén társadalmi munkában újabb létesítményeket, közöttük gyermekjátszóteret és közlekedési parkot szeretnénk létesíteni, emellett megoldást keresünk az üzlethálózat bővítésére, a szolgáltatások szélesítésére is. Ami a kulturális tevékenységet illeti, úgy tapasztaljuk, kicsit lanyhult az érdeklődés, s ebbe nem szabad belenyugodnunk. Angyal Pálné az egyik legfontosabb feladatának a tömegszervezetek tevékenységének aktivizálásáttekinti. Kulturális vonalon a legtöbbet a CSEMADOK helyi szervezete tehet a fellendülés érdekében; a színjátszók hosszú idő után ismét felújították tevékenységüket, s húsvétra már közönség elé lépnek. Ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonít a pártoktatásnak, az ateista nevelésnek, s az egyéb tömegpolitikai munkának. Mert ahogyan megfogalmazta: ma már jól élnek az emberek, de ennek a jólétnek szellemi gazdagsággal kell párosulnia. A Példás Pedagógus kitüntetés kissé váratlanul érte, mert viszonylag fiatalon részesült a megtiszteltetésben. Egy alkotóereje teljében lévő pedagógus és pártmunkás számára egyben kötelezettség is a társadalmi elismerés. További elkötelezett, áldozatkész munkára. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 2 1983. II. 11.
