Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-14 / 295. szám, szerda

AZ ISKOLA ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA MEGGYORSÍTJA A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI HALADÁST Hatékony együttmúködés A tudományos-műszaki fejlesz­tés az egész szocialista közösség haladását meggyorsító döntő té­nyezők egyike. „Ideje már tudato­sítani, hogy a tudomány és a ter­melés lehető legszorosabb integ­rációja napjaink egyik legfonto­sabb követelménye.“ - hangsú­lyozta a CSKP XVI. kongresszusa. Ebben a folyamatban helyet- tesíthetetlen szerepet játszanak az iskolák, főleg a főiskolák. Ma már teljesen természetes, hogy az iskola szerepe nem redukálható le csak a tanításra, hiszen a fiatalok szakmára való felkészítésén kívül előtérbe lép személyiségük formá­lása is. Szükséges, hogy a fiatalok legyenek képesek tudásuk, elmé­leti ismereteik hatékony gyakorlati alkalmazására, hogy valamennyi­en példát mutassanak az elmélet és gyakorlat összekapcsolásában. Egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy a főiskoláknak a gyakorlattal való összekapcsolása a szocialis­ta főiskola egyik alapvető feladata. A bratislavai városi pártbizott­ság nagy figyelmet fordít a főisko­lák gyakorlattal való együttműkö­désének fejlesztésére. Ennek az egyik bizonyítéka az az értekezlet, melyen a bratislavai főiskolák és a társadalmi gyakorlat képviselői vettek részt. Az értekezlet a követ­kező okokból hangsúlyozta a főis­kolák és a gyakorlat kapcsolatá­nak szükségességét:- hat az oktatási-művelési fo­lyamatra azzal, hogy közelít a tár­sadalom jelenlegi és távlati fej­lesztési irányzataihoz;- hat a főiskolák tudományos­kutatási tevékenységére oly mó­don, hogy figyelmüket a társada­lom legidőszerűbb szükségleteire irányítja;- hozzájárul a tudományos-mű­szaki eredmények gyakorlati meg­valósításának meggyorsításához, ami egyebek között erősíti a főis­kolai dolgozókban azt a tudatot, hogy hasznot hajtanak a társada­lom számára;- hat a főiskolák társadalom- politikai életére, hozzájárul a reális élettől való elszigeteltségük fel­számolásához. A konferencia igazolta, hogy a bratislavai főiskoláknak a gya­korlattal való összekapcsolása so­rán szerzett tapasztalatai, vala­mint az e tevékenységnek kö­szönhetően született eredmények jó alapot teremtenek az együttmű­ködés további fejlesztéséhez. Döntő fontosságúnak tartjuk a főiskolák tudományos-kutatási tevékenységének a társadalmi, el­sősorban a termelési gyakorlattal való összekapcsolását. Az e téren szerzett tapasztalatok az együtt­működés sokféle változatára mu­tatnak rá. A leggyakrabban alkal­mazottak közül sorolnék fel néhá­nyat: a kutatási feladatok koordi­nálása a tervekben; a részfel­adatok közös megoldása; a szak­mai gyakorlat, a tudományos diák­köri tevékenység kihasználása; a tudományos dolgozók nevelése; a közös publikációk; a szakbizott­ságokban és tudományos taná­csokban való tevékenység; a kon­zultációk és az információcserék stb. Az együttműködésnek ezek a formái általában egyezmények alapján valósulnak meg. A Szlo­vák Műszaki Főiskola például a je­lenlegi oktatási évben gazdasági tevékenységek keretében 530 egyezményt kötött a gyakorlat szükségleteinek megoldásával kapcsolatban. A Komenský Egye­temnek 116 ilyen jellegű szerző­dése van, mintegy 12 millió korona KÖZÖS ERŐVEL (ČSTK) — A plzeňi Škoda Müvek technológiai osztályának munkatársai nagy és nehéz munkadarabok befogá­sára alkalmas hidraulikus berendezést fejlesztettek ki. A berendezés próbái jelenleg folynak. Az új berendezés ki- fejlesztése jelentős mértékben a Kre- matorszki (Ukrán SZSZK) Nehézgép­ipari Kutatóintézettel kifejtett együttmű­ködésnek köszönhető, ahol hasonló berendezést már előállítottak. értékben. A közgazdasági főiskola húsz ilyen szerződést kötött, több mint kétmillió korona értékben. A főiskoláknak ilyen jellegű hozzá­járulása a gyakorlati kérdések megoldásához nagyon hatékony, mivel az időszerű problémákra irá­nyítják figyelmüket. A főiskolák tudományos diákkö­ri tevékenysége eredményeinek értékelése azt bizonyítja, hogy ez a tevékenység jelentős esemény a főiskolák életében (a diákoknak körülbelül az egynegyedrésze kapcsolódik be), ugyancsak jelen­tős az ifjúsági szervezetek életé­ben és a pedagógusokéban egy­aránt. örvendetes tény, hogy nö­vekszik a termelési gyakorlat szükségleteire irányuló munkák részaránya, s hogy e munkák tu­catjait valósítják meg gyorsan a gyakorlatban. Néhány főiskolai karon és tan­széken a tudományos diákköri te­vékenység további fejlesztését korlátozzák az adott anyagi és egyéb feltételek. Nemcsak ezeken a munkahelyeken, hanem általá­nosságban is az eddiginél sokkal jobban ki kell használni a gyakor­lat nyújtotta lehetőségeket, a gya­korlat anyagi, műszaki, műszere- zettségi és káderellátását. Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásának bevált for­máit képezik a komplex racionali­zációs brigádok, amelyekben a bratislavai főiskolák dolgozói is aktívan tevékenykednek. A Ko­menský Egyetem 139 oktatója 32 komplex racionalizációs brigád munkájában vesz részt, a Szlovák Műszaki Főiskola 147 pedagógu­sa 44 komplex racionalizációs bri­gád munkájába kapcsolódik be. Csak egy példa ez irányú tevé­kenységükből: a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyi-technológiai kará­nak pedagógusai együttműködve a G. Dimitrov Vegyipari Müvek és a Chempik dolgozóival előkészí­tették a mikroelektronikában alkal­mazott tiszta vegyszerek gyár­tását. Szlovákia fővárosában az utób­bi években a kijevi városi pártszer­vezet tapasztalatai és a bratislavai városi pártbizottság kezdeménye­zése alapján az elmélet és a gya­korlat összekapcsolásának új for­máit teremtjük meg. A tudomá­nyos-termelési társulásokról van szó, melyeket a főiskolákon ho­zunk létre. A Szlovák Műszaki Fő­iskolán például tíz pedagógiai-tu- dományos-termelési társulás mű­ködik, a 11 -két most készítik elő. A közgazdasági főiskolán 6 társu­lás működik. Az együttműködés a főiskolák számára kétségtelenül sok pozitívumot eredményez, bi­zonyítva, hogy a szocializmus fel­tételei között a tudomány termelő­erővé válhat. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a főiskoláknak a gyakorlattal való együttműködé­se akkor hatékonyabb, ha a gya­korlat pontosan megfogalmazza megrendelését, ha az igények pontos megfogalmazásával gya­korol nyomást a tudományos­kutatási szférára. A következő időszakban arra lesz szükség, hogy a főiskolák hatékonyabban járuljanak hozzá a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításához, a fejlesztés extenzív formáiról az intenzív for­máira való átmenethez, a fejlesz­tés minőségi követelményeinek előterébe helyezéséhez, a tudo­mányos irányítási módszerek al­kalmazásához stb. A fejlett szoci­alizmus építésének jelenlegi sza­kasza nemcsak lehetővé teszi, hogy a főiskolák minden alkotó erejüket használják ki a tudomá­nyos-műszaki feladatok megoldá­sára, hanem kötelezi is őket erre A feladatok megoldásának üteme és minősége a szubjektív ténye­zők minőségétől, vagyis a főiskolai dolgozók és fliákok alkotó aktivitá­sától függ. Minél jobban kihasz­náljuk ezt az aktivitást, annál job­ban hozzájárulunk Szlovákia fővá­rosában, Bratislavában a CSKP KB 8. ülése határozatainak teljesí­téséhez. PAVOL LOMÉN, a bratislavai városi pártbizottság titkára KOMMENTÁLJUK Nagy tápértékű tömegtakarmányt A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi bizottságának 22. ülésén időszerű kérdéssel foglalkoz­tak a résztvevők. Napirendre került a tömegjtakarmányok termesztésének és gazdaságos felhasználásának jelentő­sége az állattenyésztés jövedelmezősége szempontjából. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának jelentése bizonyította, hogy jó minőségű tömegtakarmány etetésével lényegesen csökkenthető az állattenyésztési termékek előállításához szükséges abraktakarmány mennyisége. Ha ez így van, akkor gazdaságossági szempontból véget kell vetni a tömeg­takarmányok termesztésében mutatkozó egy helyben topo- gásnak, sőt egyes járásokban a visszaesésnek. Bár a szakemberek régen hangoztatják, hogy a tömegta­karmányok arányának növelése az állatok adagjában lehet­séges és kifizetődő, csupán a mezőgazdasági üzemek kis részében sikerül jó minőségű tömegtakarmánnyal helyettesí­teni az abraktakarmány egy részét. Pedig országos kimutatás és értékelés szerint tömegtakarmányok etetésével elérhető a napi tehenenkénti hat literes tejhozam és a hízómarhák napi 50-60 dekagrammos súlygyarapodása. Ez az átlag, de ahol megfelelő összetételű, kedvező feltételek között tárolt és kifogástalan tömegtakarmányt etetnek, még jobbak az eredmények. Az ostrovi Haladás Efsz-ben - ahol már évek óta sikeresen kísérleteznek azzal, hogy a takarmányozásban a lehető legked­vezőbb arányban kapjon helyet a tömegtakarmány - abrakta­karmány nélkül 8,7 liter tejetfejnek naponta tehenenként. Szin­te minden járásban akadnak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek hasonló eredményt érnek el. A termelési költségek levonása után nyilvánvalóvá válik, hogy 1 liter tej előállításá­hoz ezekben a mezőgazdasági üzemekben jóval kevesebb ráfordításra van szükség, mint amelyekben szinte korlátlanul pazarolják az abraktakarmányt és csak gyenge minőségű tömegtakarmányt adnak az állatoknak. Érdemes elgondolkodni annak az ellenőrzésnek az ered­ményein, amelyet tizenhat járásban, harminckét mezőgazda­sági vállalatnál, tizenkilenc kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóság szintjén, három magtermesztő vállalatnál, a Slo­vosivo termelési-gazdasági egységben és az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában végeztek. Egyrészt jó eredménynek számít, hogy az 1970-1982-es évi időszakban a tömegtakarmányok hektárhozama fokozatosan nagyobb lett. A lucerna hektárhozama például 6,07 tonnáról 8,49 tonnára, a silókukoricáé 27,5 tonnáról 37,89 tonnára növekedett. Általában javult a betakarított takarmány minő­sége is. Mivel az állatok takarmányadagjában nagyobb arányt kapott a tömegtakarmány, az 1 liter tej előállításához szükséges abraktakarmány például 35 dekagrammról 25 dekagrammra csökkent. A múltban egy kilogramm marhahús előállításához 3,19 kilogramm abraktakarmányt használtak fel, az említett időszakban viszont csak 1,92 kilogrammot. Ez világviszonylatban is jó eredmény. Ez a néhány adat is bizonyítja, hogy a szántóföldi tömegta­karmányok területének növelése és hektárhozamának foko­zása indokolt. Ezért a szakemberek javaslatait figyelembe véve a tömegtakarmányok vetésterületét mintegy 16-17 szá­zalékkal kell növelni, ebből a lucernáét 40 százalékkal. Az utóbbi adat arra figyelmeztet, hogy nem mindegy, milyen tömegtakarmányt termelünk. BALLA JÓZSEF Az érem másik oldala B olygónk és az emberiség közel- és távolabbi jövője feltételezhető fejlődé­sének titkait kutató futurológusok és az egyéb tudósok zöme csakúgy, mint a felelős­ségüket átérző, józan gazdasági szakem­berek és politikusok - a szocialista és a tő­kés világrendszerben egyaránt - lassan kö­zös nevezőre jutnak egy alapvető fontossá­gú gondolatban. Nevezetesen abban, hogy a jövő nemzedékeinek élete három megha­tározó körülménytől függ: a béke megőrzé­sétől, a világ növekvő népessége számára az elegendő élelem és víz előteremtésétől, valamint a természeti és a társadal­mi egyensúly helyreállításától, a környezeti viszonyok további romlásának megakadá­lyozásától. Az ezzel kapcsolatos hazai törekvések hű tükörképét szolgáltatta kommunista pártunk központi bizottságának két legutóbbi ülése is. A nemzetközi helyzetről szóló beszámoló a novemberi ülésen nagyon világosan ele­mezte nemcsak az Egyesült Államok hege- monista törekvéseinek és főleg európai raké­tatelepítésének az egyetemes békét fenye­gető veszélyét, hanem egyben körvonalazta elhárításának járható útját is. Népgazdasá­gunk fejlesztésére, vagyis népünk jövője kedvező anyagi feltételeinek hatékonyabb megteremtésére mozgósított a júniusi KB- ülésen a tudományos-műszaki fejlesztés kulcsfeladatait kijelölő beszámoló. Novem­berben pedig, rövidebb távra szólóan, az 1984. évi állami tervvel foglalkozó beszámo­ló határozta meg nagyon konkrétan mindazt, amit tennünk kell, hogy életszínvonalunk a szigorúbbá vált külső és belső feltételek között se kerüljön hullámvölgybe. S mindkét ülésen, noha jóval kisebb terjedelemben, de több helyen - beszámolóban, vitában és határozatokban egyaránt - szóbakerült a környezeti viszonyok javításának sürgető társadalmi igénye is. Mégpedig nem peremkérdésként és nem valamiféle kötelességtudatból, hanem na­gyon is nyomatékosan és a való helyzet ismeretében. Egy-két példa erre. A 9. KB- ülés beszámolójában a többi között ilyen sorokat olvashatunk: „A legkomolyabban emlékeztetnünk kell arra, hogy nem enged­hető meg a környezet védelmét szolgáló berendezések építésének késedelme, terve­zett paramétereiknek meg nem tartása, mi több, az egyes tárcák és a csoportérdekek nyomásának behódoló szervek és szerveze­tek elnéző eljárása. Az irányító dolgozóknak felelősségteljesen kell biztosítaniuk ezeknek a kérdéseknek komplex megoldását, ennek kell alárendelniük az irányítás minden szint­jén a döntések, a beruházások és az ellenőr­zés folyamatát. Ettől a követelménytől nem szabad meghátrálnunk és nem is fogunk meghátrálni“. Ezeket a szavakat alátá­masztja ugyanennek a beszámolónak a kö­vetkező évre vonatkozó egyik adata, misze­rint országos viszonylatban, főleg a legin­kább sújtott iparvidékek környezeti viszonya­inak a javítására, kétmilliárd korona beruhá­zási eszközt szánunk. Más szóval, noha az utóbbi években kia­lakult gazdasági helyzet és a nyugati fegy- vercsörtetés következtében az ilyen célokra nem fordíthatunk annyit, amennyit kellene, és amennyit normális helyzetben fordíthat­nánk, a kérdést semmiképp sem vettük le a napirendről. Ezt tulajdonképpen büntetle­nül meg sem tehetnénk. Hiszen az élet az imperialista erők minden acsarkodása elle­nére nem torpan meg és így a lehetősége­inkhez mérten továbbra is minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy fejlődésének medrét szabaddá tegyük és okosan szabá­lyozzuk. Nemcsak intenzívebb békeharcunk­kal és gazdasági fejlesztésünkkel, hanem további biológiai létünk kedvezőbb előfelté­teleinek a megteremtésével is. S az utóbbival összefüggésben pártdo­kumentumainkban nem kerülheti el a figyelmünket egy szembetűnő, úgy is mondhatnánk, minőségi változás. Mind gyakrabban előfordul bennük az a gondolat, hogy a gazdaságfejlesztés, amennyiben a korábbiakhoz képest ésszerűbb, meggon- doltabb lesz, nem idéz elő feltétlenül megfor­díthatatlan természeti szennyezést, a kör­nyezeti viszonyok feltartóztathatatlan romlá­sát, végveszély létrejöttét. Tény viszont, hogy jelenleg csak a világ ipara, becslések szerint, évente mintegy egymilliárd tonna hulladékanyaggal szennyezi a levegőt, a vi­zet, a talajt, ami kétségtelenül minden élő­lény kárára van. Mi ennek a kiútja? Hiszen az ipar és általában a gazdaság fejlesztése nélkülözhetetlen és végeredményben ettől függ a népesség ellátása, életszínvonala is. A kiutat abban kell keresnünk, ami az érem másik oldala és amire - mint már mondottuk - utalnak párthatározataink is. Arról van szó, hogy a mind határozottabban szorgalmazott gazdaságosság a nyers-, az alapanyagok és az energia hasznosításá­ban, továbbá a gyors ütemben teret hódító tudományos-technikai forradalom vívmánya­inak gyakorlati alkalmazása közvetlen kör­nyezetvédelmi beruházások nélkül is csök­kenheti bioszféránk megkárosodását. Ma­gyarán mondva, a következmények utólagos felszámolásánál jobb a megelőzésük. Mert lehet többet termelni olyan korszerű beren­dezéssel, amely egyben eleve határt szab a szennyeződésnek. A gazdaságfejlesztés így az ökológia ellenségéből a segítőtársává válhat és kell is válnia. A Szovjetunióban megállapították, hogy például az acélgyártásban a másodlagos nyersanyagok hasznosításával nemcsak óriá­si mennyiségű vasércet, kokszolható sze­net és mészkövet, következésképpen pedig anyagi eszközöket takaríthatnak meg, ha­nem egyben a légkör szennyezettségét 6,5- szörösen, a víz szennyezettségét 4-szere- sen csökkenthetik. Vagy egy másik példa. Ebben a hatalmas országban, amelyben- éppen a kiterjedtsége következtében- a környezetre nem leselkedik annyi ve­szély, mint nálunk, jelenleg évente hatmilli- árd rubelt takarítanak meg azzal, hogy szá­mos iparvállalat zárt rendszerben hasznosít­ja az üzemeléshez szükséges vizet. A milli­árdos nagyságrendű pénzmegtakarítás mel­lett nem kevésbé jelentős körülmény, hogy ennek köszönhetően megálljt parancsoltak sok folyam vize szennyezésének is. E z valóban kiút a látszólagos zsákutcá­ból. S hogy mi is rátaláltunk, arról meggyőzően tanúskodtak az SZLKP Köz­ponti Bizottsága szeptemberi ülésén Milos­lav Hruškovič elvtárs előadói beszédének e szavai is: „Manapság az ipar rohamos fejlődése nagy mennyiségű felhasználható hulladékanyagot kínál fel nekünk. Feldolgo­zásuknak nemcsak a gazdasági jelentősége nagy, hanem segíti környezeti problémáink megoldását is.“ GÁLY IVÁN ÚJ1IŰ 4 1983. XII. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents