Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-08 / 290. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KIÁRUSÍTÁS KÜSZÖBÉN Az NSZK-ban tavasszal reprivatizálják az állami vállalatokat r KOMMENTÁLJUK J KI. .ugat-Európában az udvaIMy riasan gazdasági visz- szaesesnek szépített gazdasági válság mostani éveiben gyakran emlegették az ún. lokomotív-el- méletet, amely szerint a gondban lévő országot kihúzhatná a kátyúból, ha egyikük legalább erős, egészséges gazdasággal bírna, s ez valóságos gőzmozdonyként a többit is ki vontatná a krízisből. Ez a feladat kétségtelenül a gazdasági válság hullámveréseinek leginkább ellenálló nyugatnémet gazdaságra várt. Az NSZK ugyanis azon kevesek közé tartozik a nyugati féltekén, amelyek még a legvaskosabb olajszámla éveiben is megőrizték fizetési mérlegük aktívumát, s kivitelük is sokáig töretlenül felfelé ívelt, csak az utóbbi egy-két évben mutatkoztak nehézségek az exportban. Hogy a gőzmozdony-szerepnek mégsem tudott megfelelni, azzal magyarázható, hogy az NSZK-t sem kímélték meg a krízis olyan elmaradhatatlan kísérőjelenségei, mint a munkanélküliség, az infláció és a gazdasági visszaesés, habár mindezek nem öltöttek olyan akut méreteket, mint más tő-- késországokban. Pedig szinte egészen 1980-81-ig az ország külkereskedelmében nem mutatkoztak különösebb zavarok, de ezekben az években a rendkívül exportorientált országot alaposan megviselte a külföldi megrendelések visszaesése, elmaradása, s ez még a legjobb minőségű termékeket kínáló cégeket is súlyos helyzet elé állította. Nőttön-nőtt a csődöt jelentő cégek száma, s köztük szép számmal akadtak nemcsak magáncégek, hanem állami vállalatok is. (Ezekben az állam a részvények bizonyos hányadát birtokolja.) A veszteséges állami vállalatok fenntartása sokba került, az állam milliárdokat vesztett rajta, míg pl. 1969 és 1979 között 4,6 milliárd márka támogatást kaptak ezek a cégek az államkasszából, ezalatt mindössze 1,6 milliárd márka profitot hoztak, és a sovány, ráfizetésnek inkább nevezhető nyereség egyre zsugorodott. Várható volt, hogy a bonni kormány a folyton szorongatóbb gazdasági helyzetben nem fogja a végtelenségig támogatni a ráfizetéses vállalkozásokat. Ezért nem jött váratlanul a múlt hónapban az a pénzügyminisztériumi bejelentés, hogy a kormány az állami vállalatok kiárusítását, magánkézbe adását tervezi. Ennek elhangzása után - érthetően - az üzleti körök tüstént szimatolni kezdtek akörül, hogy várhatóan mely cégek kerülnek a kiárusítási listára, illetve közülük melyiket lenne érdemes megvenni. A kormány nem véletlenül már fél évvel a tényleges reprivatizálás megkezdése előtt hozta nyilvánosságra szándékát, hiszen a kiárusítás valamikor tavasszal kezdődik csak. Időt akartak ezzel adni az érdeklődést mutató üzletembereknek ahhoz, hogy bizonyos őket érdeklő adatoknak utánanézhessenek a kalapács alá eső vállalatok portáján, illetve, hogy a szükséges gazdaságossági számításokat sietség nélkül elvégezhessék. Értesülések szerint a bonni kormány ravasz forgatókönyvet eszelt ki a kiárusítás lebonyolítására. Első lépésként csalétekként a nyereséges állami érdekeltségű vállalatokat adja el és aligha kétséges, hogy ezek hamar elkelnek, vagy az állam részvényeinek eladása útján csökkenti tulajdonosi jogát. Ezután kerülnek csak kalapács alá a veszteséges cégek. Ez Importkorlátozások a spanyol acélipar simára Az európai közösségek bizottsága az elmúlt napokban bejelentette, hogy Spanyolország néhány acélipari termékére antidömping- vámot szabtak ki. A bizottság jelentése szerint a Közös Piac tagországainak a spanyol betonacél tonnájáért négy hónapon keresztül 38,79 ecu (33,36 dollár) vámot kell fizetniük. Az említett időszak alatt a Közös Piac képviselőinek ki kell vizsgálniuk az EUROFER (Európai Metallurgiai Szövetség) panaszát az acél behozatalára vonatkozóan, melynek ára a termelési költségeknél 12 százalékkal volt magasabb. Az idei év első felében Spanyolország 96 ezer tonna betonacélt szállított a Közös Piac tagországaiba, ami több mint kétszerese az 1982-ben exportált mennyiségnek. A spanyol betonacél aránya a nyugatnémet piacon 1983 első felében 12,2 százalék volt, míg tavaly 2,6 százalék, 1980-ban pedig csupán 0,2 százalékot tett ki. Az NSZK nagy erőfeszítést fejt ki acélipara megvédésére a szubvencionált külföldi acélszállítmányokkal szemben. Spanyolország és a Közös Piac idei áprilisi megállapodása alapján 1983-ban a spanyol acélszállitmányok 756 ezer tonnára csökkennek. A betonacél megnovekedett szállítása - a nyugati sajtó szerint - ellentétben van a nyugatnémet kormány erőfeszítéseivel és megszegi a megállapodott árszabályokat. (SH) A türkmén földművesek sikeresen teljesítik azon vállalásukat, melynek értelmében az idén 1 231 000 tonna gyapotot szednek. A ,, fehér arany“ jelentős hozamai többek között a kiváló gyapotfajtáknak köszönhetők, ezek hektáronként 4-5 tonna termést adnak. A felvételen az ashabadi terület,,Lenini út“ szovhoz gyapotlerakata látható. (Felvétel: ČSTK) a sorrend nem véletlen, hiszen a pénzügyminiszter jószimatú üzletember lévén a jól működöket bocsátja először áruba kedvcsinálóként, s csak ezután a szorult helyzetben lévőket. Mivel a reprivatizálás részleteit most dolgozzák ki, egyelőre csak általában megbízható sajtóértesülésekre támaszkodhatunk. Szamos gazdasági szaklap az NSZK- ban tudni véli, hogy a sort valószínűleg a Lufthansa nyitja meg, amelyben az állam részesedése 75 százalék. A harmincezer főt foglalkoztató légitársaság tavaly 6,8 millió márka nyereséget ért el. Ez a teljesítmény különösen figyelemre méltó, hiszen számos nemzetközi hírű légitársaság az utóbbi években csődbe jutott. Az ismertebb, állami részesedéssel működő cégek közül nem kerüli el várhatóan a kiárusítást a Volkswagen sem, amelyben az állam a részvények húsz százalékát birtokolja. A kalapács tehát számos cégre lesújt, ám várhatóan a reprivatizálás mértéke és az államkasszába befolyó összeg nem fogja elérni a brit méreteket. Egyrészt azért nem, mert az NSZK-ban az állami tulajdon jóval alacsonyabb szinten van, másrészt a kiárusítás jóval kevesebb céget érint, mint Nagy- Britanniában. ' A bonni kormány nem önszántából, hanem kényszerhelyzetben folyamodik a reprivatizálás eszközéhez. így akar egyrészt mentőövet dobni a veszteséges vállalatoknak, másrészt így akarja csökkenteni a gazdasági nehézségekkel bajlódó állami érdekeltségű vállalatok gondját - pontosabban terhét - lerázni magáról, hiszen a csőd szélén álló cégek eltartása márkamilliárdokat emészt fel. Tény viszont, hogy a tervezett kiárusítás enyhítheti ugyan a bonni pénzügyminisztérium gondjait, de mindössze rövid távon, hiszen az egyre növekvő költségvetési problémák csakis átfogó intézkedésekkel lehetnének orvosolhatók. P. VONYIK ERZSÉBET INNEN - ONNAN Híd épül a Perzsa-öbölben A Perzsa-öbölben megkezdték annak az óriási hídnak az építését, amely összeköti majd Szaud Arábia és Bahrein partjait. A katari sajtóügynökség jelentése szerint már állnak a 26 méter magas vasbeton tartóoszlopok. A rajtuk nyugvó híd alatt majd veszélytelenül és problémamentesen áthaladhatnak a legnagyobb tengerjáró hajók is. A 25 kilométer hosszú hidat 2000-ben adják át a forgalomnak, melyen naponta 30 ezer autó haladhat át. Sikeres acélgyártás Indiában A nemzetközi piacon egyre nagyobb sikerük van az indiai acélművek termékeinek. Az acél- és tányžôpaŕi TfttTfiSriÖTiüiri szerint az Amerikai Egyesült Államok és Olaszország jelentős mennyiségű hengereit acélt rendelt. Ev végéig az USA-ba 25 ezer tonna, Olaszországba pedig 15 ezer tonna indiai acélt indítanak útra. A megrendelés nagyobb részét a bokaroi és loharni acélművek szállítják. A két kombinát - melyeket a Szovjetunió műszaki és gazdasági segítségével szereltek föl - termékei már eddig negyven országban ismertek és keresett árucikkek. Külföldi tőke Törökországban A külföldi tőke egyre mélyebben hatol Törökország gazdasági életébe. Az Állami Tervhivatal adatai szerint 1982-ben külföldi beruházók 601,5 millió dollárt fektettek be Törökországban, és a külföldi tőkét is igénybe vevő vállalatok száma 1979-hez viszonyítva majdnem megkétszereződött, s elérte a 170-et. Legsajátabb érdekünk Az ifjúság különféle csoportjainak, a munkásfiataloknak, a mezőgazdaságban dolgozóknak, a diákoknak és az ipari tanulóknak sajátos problémáik vannak. Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára, kongresszusi beszédében azért figyelmeztetett: „A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek tevékenységében erre tekintettel kell lennie, ügyelve arra, hogy szervezeteinek munkássága vonzó legyen s méltóképpen képviselje a fiatal nemzedéket.“ Figyelmeztetését megértve került napirendre az ifjúsági tisztségviselők tanácskozásán a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága titkárságának jelentése a munkásfiatalok és az ifjűsági szövetség kapcsolatáról. Kevés sorainkban a munkásfiatal, állapította meg a vitában felszólaló ifjú kommunista, Iván Užák, a SZISZ kelet-szlovákiai kerületi bizottságának politikai dolgozója, s hangoztatta: itt az ideje a cselekvésnek, mozgósítani kell a szervezőket, hiszen a kerületben sok még a szervezetlen munkásfiatal. Cselekvést sürgetve azt is elmondta, hogy ez elképzelhetetlen az ifjúsági szövetség szerveinek, tisztségviselőinek a munkásfiatalokhoz fűződő kapcsolatának alapvető megváltoztatása nélkül. Az utóbbi két hónapban pontosan, szigorúan ellenőrizve felmérték, hogy a SZISZ kerületi bizottsága ipari osztályának dolgozói mire fordítják munkaidejüket. Megállapították, hogy a két hónap 41 munkanapjára a felettes és állami szervektől olyan feladatokat kaptak, melyek teljesítése miatt egyetlen egy üzembe se mehettek el. Ugyanebben az időszakban a SZISZ rozsnói (Rožňava) járási bizottságának titkára 25 olyan feladatot kapott, amit csak telefon és íróasztal mellett teljesíthetett. Sürgette a régi, jól bevált szabály érvényesítését: olyan legyen az ifjúsági tisztségviselő munkakötelezettsége, hogy hetente legalább három alapszervezetet személyesen is meglátogathasson. Nem fukarkodott a bíráló szóval akkor sem, amikor az ipari tanulók körében mutatkozó passzív magatartás jelenségével foglalkozott. Véleménye szerint ennek több oka is van. Egyik legfőbb oka, hogy a szaktanintézetekben a fiatalok szervezése kimondottan és kizárólagosan csak a pedagógusok, a nevelők ügye. A kerület egyik szaktanintézetében 232 ipari tanuló közül 169 egyszerre 6 társadalmi és tömegszervezetnek a tagja, így a túlszervezés eredménye: passzivitás. Másik legfőbb oka ennek az ellenkezője, amikor a pedagógusok, a nevelők mit sem törődnek a fiatalok szervezésével. És nemcsak ö, a többi felszólaló, végül a tanácskozás határozata is sürgette, hogy ezen a szemléleten változtatni kell, mindent meg kell tenni azért, hogy minél több munkásfiatal tagja legyen a SZISZ-nek. Ezért elsősorban az ifjúsági szervezet vezetői a felelősek. Ám ebben a pártbizottságnak is több segítséget kell nyújtanunk. Gustáv Husák elvtárs kongresszusi beszédében, amikor a fiatalok problémájával foglalkozott, nem ok nélkül hangsúlyozta: „Szükséges, hogy a jövőben is a párt szerveinek és szervezeteinek gondoskodása övezze a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének munkáját.“ Egyébként az ifjúsági tisztségviselők tanácskozásán felszólaló Užák elvtárs is hangsúlyozta: „Ha tanácsot, útmutatást kérünk a párt illetékes szerveitől, a kommunistáktól, ha nem is máról holnapra, de bizonyosan rátalálunk a helyes megoldásra.“ HAJDÚ ANDRÁS Több tej, hús, tojás a tervezettnél A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági nagyüzemei november húszadikáig a tejtermelés évi feladatának már csaknem 96 százalékra eleget tettek, s minden feltétel adott a feladatok határidő előtti teljesítéséhez. A gömöri nagyüzemek az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 4 millió 124 ezer liter tejjel többet értékesítettek, ami nagyjából hatszázalékos termelésnövekedésnek felel meg. örvendetes változások következtek be a tej minőségében is, hiszen az összmennyiség 80 százalékát első osztályúként értékesítették a gazdaságok; a leggyengébb minőségű harmadosztályú tej aránya a három százalékot sem érte el. A. tvasszaľ. fartó, viszonylag kedvező őszi időjárás után a \éVi etetésre való átállás néhány nagyüzemben nem az elképzeléseknek megfelelően sikerült. A hirtelen fagyok beállta következtében ugyanis a tejhozamok az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva járási viszonylatban 4—5 ezer literrel visszaestek. Különösen kedvezőtlen volt a helyzet Lénártfalán (Lenartovce), Várgedén (Hodejov) és Veľké Teriakovcében, ahol csupán a takarmányozás és az etetés körülményeinek módosítása után javult meg a helyzet. Ezzel szemben viszonylag sima volt az őszi-téli átmenet Nagybalogon (Veľký Blh), Gesztetén (Hostice) és Méhiben (Včelince), ami az említett nagyüzemek állattenyésztőinek alapos felkészüléséről tanúskodik. A tejtermeléséihez hasonló jó eredmények várhatók a tojástermelésben is. Az ország egyik legnagyobb szakosított nagyüzeme, a rimaszombati Szövetkezeti Baromfitenyésztő Társulás 42 millió 700 ezer darab tojás előállításával már túlteljesítette feladatait, s az esztendő hátralevő időszakában várhatóan még további 2 millió darabot fog termelni. Hasonlóan kedvező a helyzet a baromfihús előállítása és értékesítése terén is. Sajnos, nem mondható el ugyanez a marhahús értékesítéséről. A felvásárlás szinte az év elejétől, de különösen annak második felétől csak nagyon körülményesen folyik. A rimaszombati húskombinát feldolgozási kapacitásgondokra hivatkozva késlelteti a felvásárlást, s mintegy 1000 vágóállattal kevesebbet szállított el a tervezettnél. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a hízőbárányok értéKesitése terén sem, hiszen csupán a nagyüzemi tartásra szakosított várge- dei földművesszövetkezetben több mint ezer jószág vár elszállításra. A húsfelvásárlás akadozása napjainkban persze leginkább a takarmányéi látás helyzetét súlyosbítja. Az idén a hosszan tartó szárazság következtében köztudottan kevesebb szálas takarmány termett, így a tervezettnél nagyobb állomány ellátása szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az érintett gazdaságokat. Félő, hogy ez egyes nagyüzemekben végül is a hasznossági mutatókban, a gazdaságosság terén következik majd be visszaesés. Kár lenne mindezért, mert számos gazdaság állattenyésztése hosszú évek erőfeszítésének eredményeként éppen a most elköszönő gazdasági esztendőben került egyenesbe. HACSI ATTILA ÚJ szó4 1983. XII. 8.
